A ​csend forrásai 93% 85 csillagozás

Ruta Sepetys könyvei mindig mélyen megérintenek – ez különösen. Nemcsak Franco diktatúrája, hanem a csecsemőkereskedelem miatt is. Valahogy olyan borzasztó dühöt éreztem, mint Fuga, aki viszont a maga bátor módján próbálta megoldani a kicsik sorsát spoiler. Ezt éreztem a mélypontnak. Közben persze aggasztott a szegény, nyomorban tengődő kis család tagjainak a sorsa. Danielt viszont nem igazán értettem, miért nem próbál segíteni anyagilag nekik… off

Az első Ruta Sepetys könyvem a szerző Tengerbe veszett könnyek című regénye volt, ami nagyon mély nyomokat hagyott bennem. A csend forrásai csakúgy, mint a szerző korábbi kötetei szintén komoly témákat dolgoz fel, különböző sorsokat bemutatva az út során.

Ez alkalommal az írónő az 1950-es évek Spanyolországának életébe nyújt bepillantást. Az 1936–1939-ig tartó polgárháborút követően a fasiszta, keménykezű Francisco Franco rezsimje irányította az országot egészen 1975-ig, a diktátor haláláig, némaságra kényszerítve a köztársaságpártiakat és mindenki mást is. Ha valaki nem maradt csendben, azt elhurcolták és megölték. Ez a regény négy szereplő szemszögén keresztül mutatja be, hogy a csendnek hányféle forrása és mennyi-mennyi rétege lehet.

Az 1950-es években az addig teljesen elzárkózott Spanyolország elkezdett nyitni az Egyesült Államok irányába, beengedve gazdag turistákat és olajmágnásokat az országba. A történet egyik főszereplője egy ilyen nagy texasi olajfúró cég tulajdonosának tizenkilenc éves fia, Daniel, aki az egyetem előtti nyarat Madridban tölti egy drága luxushotelben, amíg a szülei Spanyolország különböző részein intézik az üzleti ügyeiket. Daniel álma az, hogy fotóriporter legyen, amiben az apja egyáltalán nem támogatja, de úgy gondolja, hogy ha sikerülne lencsevégre kapnia a spanyol diktatúra titkainak egy-egy szeletét, azzal egyenes út nyílna számára álma felé, ám ez cseppet sem veszélytelen vállalkozás. A Hilton hotelben ismerkedik meg a vele egykorú szobalánnyal, Anaval, akivel hamar megtalálják a közös hangot. Ana szülei tanárok voltak és ők is Franco hatalomátvételének áldozataivá váltak. Azóta Ana mélyszegénységben és főként hallgatásban él két testvérével, Rafaval és Juliaval és nővérének családjával. Az, hogy csendben maradjanak és ne hívják fel magukra a figyelmet mindennél fontosabb.

A regény egy másik szála a korszak egy nagyon sötét titkát mutatja be Ana unokatestvére, Puri szemszögén keresztül. Franco diktatúrája alatt közel 300 000 gyermeket raboltak el köztársaságpárti családoktól és adták oda őket fasiszta szülőknek. Én korábban még nem hallottam erről, de engem kifejezetten felkavart és döbbenetesnek találom, főleg, hogy az első ezzel kapcsolatos per lezárására egészen 2018-ig kellett várni.

Nagyon izgalmas volt a téma és látszik a hatalmas kutatómunka a könyv mögött, mégis valamiért az elején kicsit nehezebben rázódtam bele a regény olvasásába, és amíg a Tengerbe veszett könnyek esetén tetszett a sok szemszög, itt ez most kevésbé működött nálam. Nagyon sok volt a titok a regényben és nagyon-nagyon lassan bontakozott ki a történet, ellenben a történet vége számomra túl hirtelen ért véget és ezáltal nem is vált annyira kerekké.

A karakterek nagyon izgalmasak és sokrétűek voltak, egyedül Purit nem kedveltem meg különösebben, és számomra az sem volt egyértelmű, hogy a könyv végén spoiler Számomra nem volt egyértelmű, hogy mit szeretett volna ezzel a szerző. Szintén sajnáltam, hogy úgy éreztem, hogy Rafa és Fuga szála is a semmibe vezetett, vagy nem sikerült tökéletesen átadnia az írónőnek az üzenetet, amit az ő történetükkel szeretett volna mondani.

A szerző a Franco diktatúra rengeteg oldalát mutatta be, amihez korabeli cikkeket, nyilatkozatokat és fotókat is felhasznált. Nagyon érdekes volt, hogy ezt részben amerikai szemszögekből láthattuk, ezzel talán egy kicsit szépített változattal bemutatva, ahogy Amerika viszonyult Francohoz.

Szeretem Spanyolországot, jó volt róla olvasni, meg ha egy igazán szomorú arcát is láthattuk. Szerettem ezt a regényt és nagyon érdekes volt erről az időszakról olvasni. Összességben mindenképpen ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik szeretik a történelmi regényeket és szeretnének valami különlegeset és maradandót olvasni.

http://veronikasreaderfeeder.com/ruta-sepetys-a-csend-f…

Úgy tűnik Ruta Sepetys könyvei valós eseményeken alapszanak. Ezeknek a könyveknek a megírását rengeteg kutatómunka előzi meg.
A csend forrásai egy remek irodalmi alkotás. A spanyol polgárháború és az azt követő 36 évig tartó diktatúra valóságos eseményeit dolgozza fel.
Az amerikai turisták özönlenek a szépnek hitt országba, miközben a spanyol nép a sötétben éli mindennapjait, akiknek a családi szeretet és összetartozás ad erőt a túléléshez.
Egy kemény politikai, – történelmi regény kevés romantikával átszőve.
Aki szereti ezt a műfajt, mindenképp olvassa el.

Ruta Sepetys egy olyan szerző, aki fiatal szereplőkkel ír történeteket, de nem csak a young adult korosztály olvassa a könyveit. A hosszas kutatómunka eredményeként hitelesen mesél, a felnőtt korosztálynak is tökéletesek a regényei. Bennem felnőttként mély nyomot hagyott ez a történet, ez volt az első, amit Franco korszakáról olvastam, és nagyon is emlékezetes marad, hatott az érzelmeimre rendesen. Az írásmód Rutára jellemzően gyönyörűen fogalmazott mondatokból áll, csodásan vezeti a több szálon futó cselekményt, ami végül összeér és szívfájdító pillanatokat nyújt az olvasónak. Nem számítottam rá, hogy annyi év elteltével új aspektusokkal bonyolódik tovább a történet, és nem okoz csalódást a vége sem, imádom, amikor a szerző elég teret ad a továbbgondoláshoz. Kétségtelen, hogy Ruta hatalmas szenvedéllyel ír, ez az élete, ezt bizonyítja minden megjelent könyve.
E/3 szemszögben íródott a regény, de mindig más szereplő áll a fókuszban. Rövidek a fejezetek, gyorsan lehet haladni. Nagyon megszerettem a karaktereket, Daniel imádnivaló volt, kedves, udvarias, régivágású jópasi. Daniel az első képein máris szembesül azzal, milyen más ez a világ, mint amit elképzelt. Ana révén közel kerül a valódi spanyol emberekhez, láthatja a vidéki életet is, nem csak Madrid fényeit. A vágóhíd, a temető, a falusiak, a hagyományok, a torreádor mítosz, az árva gyerekek fényképezése apró puzzle darabokként adódnak össze ebben a kirakósban. Annyira szeretett volna segíteni, és a maga módján sikerült is neki. Valamit elindított, nem volt hiábavaló az országban töltött ideje, s hogy a szívét örökre itt hagyta, az nem kérdés.
Ana családja megmutatta nekem, milyen az igazi családi szeretet, a valódi összetartás. Ana boldog, hogy a legjobb madridi hotelben dolgozhat, az otthagyott külföldi újságokat gyűjti, és álmodozik egy olyan világról, ahol a nők is érvényesülhetnek, szabadok, nem korlátozzák szigorú szabályok akár az öltözködésüket, vagy hogy kivel találkozhatnak, barátkozhatnak. Ő megtestesítette a szabadságvágyat, amit annyira szeretek bármelyik regény főhősében. Nagyon hatottak rám a testvéri kapcsolatok, csodás erőt adott ez nekik.
Ha kedveled a romantikus történeteket valós, kidolgozott történelmi háttérrel, emlékezetes karakterekkel, akkor ez a te regényed. Nekem mindenesetre olyan volt, mint amire egész évben vágytam, és karácsonyra meg is kaptam, köszönet érte a szerzőnek és a kiadónak.
Bővebben: link

Gyönyörűen megírt regény, aminek történelmi háttere is van.
A spanyol polgárháború és az azt követő 36 évig tartó francói diktatúra.
Kutatások szerint Spanyolországban több, mint 300 ezer gyereket szakítottak el biológiai szüleiktől és adtak el nem kevés pénzért olyan családoknak, akik nem Franco tábornok ellen voltak. A háború után ezt azzal indokolták, hogy „rehabilitálják ” a gyerekeket, akiknek szüleiben és nagyszüleiben megvolt a „ vörös gén”.
Ez így nagyon szomorú és bánattal teli lenne, ha nem egy romantikus történetbe ágyazva olvashatnánk.
Rám nagy hatással volt, nem olvastam még erről az időszakról.
Így egy különleges történet lett, tetszett a hangulata, a fotózás, a spanyol életérzés, meg minden úgy , ahogy volt.
Szívből ajánlom a történelmi romantika kedvelőinek.

Nagyon jó írókája van a szerzőnek, de többet vártam történelmi vonalon. Talán ha a könyv elején kevesebb epekedés van, akkor a végébe belefért volna több történelem. spoiler
Így csak azt éreztem, hogy megkapargatjuk a fontos témák felszínét, de igazából nem ásunk beléjük, de akkor minek idézgetünk visszaemlékezéseket amerikai diplomatáktól?

Szomorú, szép történet. Szörnyű időszak, szörnyű tettek, fájdalmas évek, életek. spoiler A végének örülök, bár a vége felé kicsit olyan érzésem volt, hogy gyorsan összecsapom, mert már elég el lett húzva a regény. Ezt leszámítva megható, megdöbbentő, reményteli és szívszorító.

„A méltó ellenfél olyan ember, akit tisztelsz, akinek hasonló céljai vannak, és akit le kell győznöd.”

Nagyon régóta halogattam ennek a könyvnek az elolvasását, pedig barátnőm hosszú ideje rágja a fülem miatta. Végül amikor egy dream könyves kihívásnál a 3 szerencsés nyertes egyike voltam, szabadon választhattam 3 könyvet, ez volt az egyik. S milyen jó, hogy erre esett a választásom! Új kedvencet avattam év végére. ❤

Ez volt az első Ruta Sepetys könyvem, de szerintem nem az utolsó. Az írónak fantasztikus a stílusa, tisztán látszik a könyv mögötti kutatómunka és gyönyörűen van megírva. A történet még napokig velem maradt, sokat gondolkodtam rajta és szerintem még fogok is.

A történelmi romantikusokat mindig is szerettem, de ilyen komoly témát off feldolgozó regényt még nem olvastam. Felkavaró és megdöbbentő volt egyszerre, mélyen megérintett. Sírtam is néhány szívfacsaró jelenetnél. Egy biztos, hogy az emlékezetembe vésődött örökre.

Külön tetszett a könyvben az, hogy több szemszögből ismerhettem meg a történetet. Azt hiszem 4 emberéből (Daniel, Ana, Puri, Rafa). A fejezetek általában rövidek voltak, így nagyon gyorsan lehetett velük haladni, csak úgy faltam a sorokat. Egy nekifutással 218 oldalt „daráltam le”, majd mikor felkeltem, a maradékot elolvasva, be is fejeztem a könyvet. ❤ A végét egyszerűen imádtam, bár nagyon olvastam volna még.

A spanyol szavak és mondatok, amik a könyvben megtalálhatóak, számomra még nagyobb pluszt jelentettek, mert gimiben évekig tanultam a nyelvet és öröm volt feleleveníteni a tudásomat általuk. Ez mondjuk zavaró lehet olyanok számára, akik nem tanultak spanyolul, de ebben a könyvben legalább van hátul egy szószedet, ami számukra nagyon hasznos lehet.

A szereplőket nagyon megszerettem, a szívemhez nőttek. Főleg a főszereplők, Ana és Daniel. Az elején kicsit furcsa, hogy milyen fiatalok, de az az igazság, hogy pont így volt jó. A könyv háromnegyede felé van egy nagyobb „időugrás”, ahol már idősebben és érettebben ismerhetjük meg a szereplőket. Ana egy csodálatos nő, aki megmutatta nekem, hogy milyen az igazi családi szeretet és milyen az éveken átívelő kitartó szeretet. Danielt pedig egy nagyon kedves, udvarias és kitartó férfinak ismertem meg, aki „nem fél” harcolni az igazságért.

A mellékszereplők… Rafa és Fuga személyét nagyon megszerettem, mindketten fantasztikus emberek… főleg Fuga. Oh, Istenem… Ana nővérét és férjét is szerettem, bár néha értetlenül álltam a viselkedésükhöz (ami azért a végére teljesen érthetővé vált).

Ha valamikor egy olyan könyvre vágysz, aminek valós a történelmi háttere, izgalmas és felejthetetlen karakterei vannak, akkor ezt mindenképpen érdemes elolvasnod! ❤

Nem hiába vártam már évek óta, hogy az írónőtől olvashassak, csupa erőteljes, érzelmekkel teli könyvet ír. Megdöbbentő, felkavaró volt ez a történet. Korábban még sosem olvastam a spanyolok 20. századi történelméről, az ottani diktatúra sokkal kevésbé van az írók látószögében, mint a nácizmus. Pedig Franco hatalma, ahogy a spanyolokat irányította, legalább annyira tragikus, mint Hitleré vagy Mussolinié. Érdekes volt Daniellel együtt felfedezni Madridot és az igazságot, gyomorgörcsös volt Puri, valamint Rafa és Fuga kételyeiről olvasni. Ana maga volt a remény, és elszorult a szívem miatta spoiler. Ez a könyv biztosan hosszan megmarad bennem, még napokig gondolkozni fogok rajta.

Harmadik könyvem az írónőtől, az első két könyvben nem csalódtam, így nagy várakozásokkal vettem a kezembe ezt a kötetet.
Jó választás volt. Érdekes volt a történet, a szereplők. A történelem egy olyan szeletébe kaptam betekintést, amiről eddig még nem olvastam regényt. A kötet az 50-es évek Spanyolországába kalauzol. A félig spanyol származású amerikai Daniel szüleivel érkezik Madridba és fotótémákat keres. A kutatás során nem csak a turisták által kedvelt városrészeket ismeri meg, hanem Ana segítségével a valódi Madridot, amit átjár Franco tábornok diktatúrája. Ha nem a rendszer barátja vagy, akkor csak ellenség lehetsz… Mindezek mellett napvilágra kerül az is, hogyan szakítottak el több százezer gyereket a vérszerinti köztársaságpárti szüleiktől, hogy jó pénzért eladják őket a rendszer barátainak, vagy külföldieknek.
A kötet második felében eltelt 18 év, Daniel visszatér Spanyolországba, ahol sok minden megváltozott, de valami változatlan maradt…

A történet tetszett, kíváncsian vártam, hogyan folytatódik, de a vége hagyott bennem némi hiányérzetet.A kötetet lezáratlannak és a végét összecsapottnak éreztem, hirtelen lett vége, persze tovább lehet gondolni, hogy spoiler
Összességében nem bántam meg, hogy elolvastam.