Tündöklő 94 csillagozás

Rusvai Mónika: Tündöklő

Húsz éve az utolsó szigetkirályságot elpusztította a vihar képében érkezett Sárkány. A tengerik népe az addig tiltott, ősvadonnal borított szárazföldre menekült, hogy ott építsen fel új birodalmat.
Erthol, a fiatal lovász, aki sosem ismerte a régi világot, a titokzatos Viharhozó nyomába eredve akaratlanul is részese lesz egy átkoktól sötét és féligazságokból összeálló legendának, amely hamarosan nemcsak az ő sorsát, de egész országáét is a pusztulás peremére sodorja. A válaszok a múltban rejlenek – de gyökerek híján ki tudná megmondani, mi igaz a babonákból és mi nem? A Sárkány előhírnökei, a sárkánykígyók pedig már az új világban is megjelennek, hogy beteljesítsék a régi birodalomban kimondott átkokat.
A Tündöklő egyszerre emberközeli és hősregéket idéző történet, amelynek világában, ha a természetfelettit szólítja az ember, a válaszban nincs köszönet.

Eredeti megjelenés éve: 2019

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Gabo SFF könyvek GABO

>!
GABO, Budapest, 2019
424 oldal · ISBN: 9789634068518
>!
GABO, Budapest, 2019
424 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634067924

Enciklopédia 5


Kedvencelte 4

Most olvassa 3

Várólistára tette 106

Kívánságlistára tette 118

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

vicomte P>!
Rusvai Mónika: Tündöklő

Az elmúlt években jelentősen változtak az SFF zsáner trendjei, s bár ezt többnyire pozitívként éltem meg, de úgy érzem, hogy a reformer lendületben néhány olyan erény is méltatlanul leértékelődött, ami miatt annak idején kiskamaszként elkezdtem tömegével sci-fit és fantasyt olvasni.
A klasszikus sztorikban ugyanis izgulni kellett és lehetett a főhősökért, nem pedig aggódni értük. Az ő a helyzetükbe, kalandjaikba az olvasó beleélhette magát, s nem pedig kívülállóként követhette mindazt, amit tettek. Sőt, pozitív énképet építve könnyen azonosulhatott is a hősökkel.
Személy szerint szomorúnak tartom, hogy ezek az erények mostanában elsősorban az ifjúsági regényekben jelennek meg. Jellemzően sajnos olyan ifjúsági regényekben, amelyek számos szinten – úgy is, mint karakterépítés, hiteles konfliktusok, igényes irodalmi megfogalmazás – menthetetlenek, s egy közepesen szőrős szívű ítész előtt is elvéreznek.

Nem mondom, hogy a manapság hódító grimdark módra cinikus vagy kiábrándultan és keserűen realista alapvetésű regények méltatlanul lettek népszerűek. Az én kedvenceim között is sok ilyen található, de úgy gondolom, hogy nem csak az epikus, egész világot fenyegető veszély ellen köpenyt lobogtatva felsorakozó gáncstalan hősök miatt kaphat csömört az olvasó, de a bukott és megtört vagy a földhözragadtan hétköznapi problémákkal küszködő szereplőktől is.
Röviden szólva, úgy gondolom, hogy a klasszikus elődök munkásságát továbbgondoló, alkalmanként inkább idealizált, mint a rögrealistásra törekvő, hiteles karakterekre építő fantasynek igenis van létjogosultsága a XXI. században is, és úgy vélem, hogy a Tündöklő erre akkor is jó példa, ha maga a szöveg még néhány, de sajnos markáns elsőkönyves hibával terhelt.

De a hibái helyett kezdem inkább az erényekkel: a regény nyelvezete kimondottan választékos, a megfogalmazás gördülékeny és jól esik olvasni a mondatokat. A világ, ahol a történet kibontakozik, konzekvensen van felépítve: az apró jelekből és elszórt utalásokból számomra egy kicsit a kuruc kori Magyarországra emlékeztető birodalom képe rajzolódott ki, amelynek nem a Habsburg elnyomás, hanem egy régi átok nyomán egyre szaporodó és veszélyesebbé váló sárkánygyíkok ellen kell megküzdeni, spoiler.
A szereplők árnyalása, egymáshoz való viszonyának valamint jellemfejlődésüknek bemutatása is jól sikerült, de itt már érezhető a megbicsaklás. A főszereplő, a fiatal lovász, Erthol figuráját nem sikerült eléggé érdekessé* és egyedivé tenni ahhoz, hogy a történet egészben betöltött szerepét spoiler ne érezzem félrecsúszottnak. Hasonlóan kiaknázatlannak éreztem az átkok és azok kiteljesedésének rendszerét, pedig ez az érezhetően a magyar folklórban gyökerező szál nagyban erősített a regény egyedi és hangulatos mágikus világképét.

Összességében azonban hibái és néha érezhetően félrecsúszó fókusza ellenére tetszett a regény. Rusvai Mónika nem csak jól ötvözte a klasszikus fantasyk és kalandregények toposzait a modern olvasói elvárásokkal, hanem mindezt jó stílusban és olvasmányosan tette, ezért remélem, hogy a következő írásaiban a cselekmény is sokkal fókuszáltabb lesz, mert akkor egy minden ízében remek regény – remélhetőleg ehhez hasonlóan klasszikus fantasy – kerülhet az olvasók elé.

*spoiler

7 hozzászólás
Timár_Krisztina I>!
Rusvai Mónika: Tündöklő

Rusvai Mónika fantasyje olyan világgal szembesíti az olvasót, amelyben az emberi világ elszakad az istenekétől, a hős megváltás helyett romlást hozhat a világra, a misztériumjátékok pedig időnként rosszul végződnek. Jóval erősebb hangsúlyt kap a hatalommal járó felelősség, mint maga a hatalom, a kimondott szavak hatása könnyen kicsúszhat a kimondójuk irányítása alól, következményeik kiszámíthatatlanok. Mint az életben.

Azoknak az olvasóknak ajánlom a Tündöklőt, akik jó néven veszik, ha egy fantasy nem arra használja a tapasztalati világ elemeinek megváltoztatását, hogy elrugaszkodjon tőle, és egy másik világba menekítse az olvasóit, hanem éppen ellenkezőleg, arra, hogy a mi világunk problémáit tükrözze. Jelen van benne a kaland, a fordulat, a feszültség, de elgondolkodtatja az olvasót azon is, hogy vajon csakugyan azzal a végkifejlettel járnának-e legjobban a szereplők, amelyikre a legjobban vágynak.

Recenzióm a BárkaOnline-on:
http://www.barkaonline.hu/futtyoges-es-nahatozas/7367-t…

Mrs_Curran_Lennart P>!
Rusvai Mónika: Tündöklő

A könyvet a borító és a sárkányos téma miatt vettem meg. Mindig rizikós első könyves magyar írótól olvasni, de a Gabo kiadó választásaiban (pl. Horgonyhely) idáig még nem csalódtam. Nem értem miért áll ez a könyv csak 78%-on, ennél többet adott, főleg, ha más elsőkönyves magyar szerzők könyveivel összehasonlítom. Nagyon tetszett a világfelépítés, a szigetkirályságok, a csillagokban való hitük, bár bővebb információt e témakörben tudtam volna méltányolni. Kicsit népmesei volt az elbeszélés, de ahogy haladtam előre az olvasásban, egyre jobban beszippantott. Akiknek tetszett az Eragon, azoknak minden bizonnyal Erthol kalandjai is tetszeni fognak. Bár a lovászfiú nem valami nagy kiválasztott, megvan a magához való esze, és tudja is használni
Érdekes módon nem volt a történetben egy tipikusan gonosz vagy ellenszenves figura sem, nem mintha hiányzott volna.
Összességében nem okozott csalódást, legközelebb is szívesen olvasok majd a szerzőtől.

Annamarie P>!
Rusvai Mónika: Tündöklő

„A fantasy kalandregény sarkalatos pontja számomra maga a rossz, a gonosz megjelenése és annak felszámolása volt. Hogyan lehetne a nép oldalára állítani a titokzatos Tündöklőt, hogy segítségével véget vessenek a Sárkány fenyegetésének? Mit rontottak el húsz éve? Mikor hibáztak? Az akkoriban elhangzott átkok halált hozó árnya vetül azokra, akik talán fordítani tudnának a sors kerekén. De a csillagok felől most nem érkezik segítség, az ősi talizmánok is némán hallgatnak, erejüket vesztették a hősök. A poros utakat egy színésztársulat járja szekerén, hogy elregéljék a hajdan volt napok eseményeit, újabb és újabb értelmet adjanak, átértelmezzék azt, ami elmúlt. Erthol társai felülemelkednek gyengeségeiken, egyszerre hősök és halandók, hogy végül együttes erővel megleljék a megnyugtató megoldást.
Nem sűrűn olvasok fantasy történeteket, általában nem is érzem túl jól magam ezekben a világokban, mégis néha jól esik az ilyesmi. Ezt a történetet egyrészt magával ragadó hangulata miatt volt jó olvasni, másrészről pedig nagyon tetszett benne a népmesei háttérvonulat. ”

Teljes értékelés: https://annamarie-irkal.blogspot.com/2021/03/rusvai-mon…

marschlako>!
Rusvai Mónika: Tündöklő

Kellemes meglepetés lett Rusvai Mónika regénye. Gyakran tapasztalom, hogy a mainstream fantasy regények, néhány kivételtől eltekintve, nem tudnak megérinteni, ugyanakkor a (nép)mese(i )elemekre építő fantasykat nagyon meg tudom kedvelni.* Nem nőttem még ki ugyanis a meséket, a gyerekeknek szólókat is mindmáig szívesen olvasom (s nem csak a gyerekeimnek). Nem bánom, ha egy történetben a jó van kidomborítva, ha nem folyik a vér minden oldalon, s különösen szeretem, ha egyfajta különleges atmoszférája is van a regénynek. Könyvtárból olvastam, de beszerzem otthonra is, hátha pár év múlva a lányom leemeli majd a polcról.

*Polcot is csináltam nekikspoiler, s alig jártam e kötet negyedénél, egyből fel is került rá.

14 hozzászólás
NewL P>!
Rusvai Mónika: Tündöklő

Nekem ez a regény egy olyan fantasy ami inkább a mesékre emlékeztet, azokra amiket egyre többször meséltek el a fogadókban, és amik így egyre változtak a mesélés közben. A történet akár egy történelmi regény is lehetne, attól eltekintve, hogy egy elképzelt királyságban játszódik. Lassú folydogálású, szép mondatokkal megírt, a vidék, a városkák, várak és a mindennapi élet leírása elég részletes ahhoz, hogy filmként vetítsen le mindent. Nem is a fantasy része volt a kiemelkedő, hanem ami mögötte van. Amikor a szereplők eljutnak oda, hogy nem kell elfogadni a sorsot, az átkot, hanem mindent meg kell próbálni, hogy megváltozzon az amit előtte megváltozhatatlannak éreztünk.
Összességében nagyon tetszett ez a könyv, és ahhoz képest hogy a szerzője szerint ez egy tanulóregény, egy jól megírt, és jól szerkesztett könyvet kaptam, amiben a végére minden szál összeért, és minden kérdésemre választ kaptam.

3 hozzászólás
Gelso>!
Rusvai Mónika: Tündöklő

Rusvai Mónika nevét első regénye, a Tündöklő megjelenésével ismertem meg, és már azóta terveztem, hogy elolvasom. A decemberi év végi időszak adott erre alkalmas napokat.
Tipikus fantasy történet, kicsit középkorias-mesebeli környezettel, az átlagosnál is több szereplővel, és egy régen élt nép, a taenegriek múltban hagyott tragikus történetével, amit az olvasás során időnként spoiler fel-felbukkanó vándorszínész-társulat balladameséléseiből ismerhetünk meg.
A szereplők sokan vannak és nagyon „távolról indítva érkeznek meg egymáshoz”. Fontosak a családi kötelékek, a testvérek (húgát, Tileát Erthol, a lovászgyerek, nagyon szereti), nevelőapa szoros összetartozása, gyámolítása, segítése. A főhős Erthol, nagyon ért a lovakhoz, de nevelőapjához, Denamalshoz is hű, – és ezért feláldozza egyetlen kincsét, a lovát, Árnyékot, a vasderest. spoiler
Egyébként a regény elején szorgalmasan jegyzeteltem, nehéz volt a keresztneveket elkülöníteni, megjegyezni, spoiler nem is tetszettek különösen, viszont a földrajzi nevek annál inkább tetszettek, rabul ejtettek – Tengermellék, Hársmajor, Égtorony, Folyófő, Fodorvíz, Völgyvár, Csillagpalota, Ördögkarom, stb. – hogy csak a legszebb hangzásúakat említsem –, szinte önmaguktól rajzolták elém a térképet – de ennek ellénére nagyon jó támpont lett volna a könyv belső borítóján egy térkép, ami segített volna a regény világának elképzelésében.
Fura szerzet a regény elején Karvaly/Viharhozó spoiler, aki látszólag egy magányos bujdosó, de aztán még sokminden kiderül személyéről egykori szerelméről, tragikus életalakulásáról, amelyet átitatnak az átkok – és az is, hogy jelenlegi egyedüli és legfontosabb elfoglaltsága a sárkánykígyók spoiler elpusztítása, számuknak csökkentése.
Érdekes ötlet volt az alaptörténeten belül ez előzmények és átkok balladákon keresztüli elmesélése, de nekem nagyon bonyolulttá tette a regény teljes történetének megértését. Váratlan rosszként éltem meg az átkok olybéli beteljesedését, hogy két, váratlanul/véletlenül egymás mellé kerülő, jó kapcsolatot ápoló szereplő ideálisnak tűnő döntése pont az átoknak „megfelelő” spoiler. Az átokvivők elkülönítése is nehézséget okozott olykor. Vártam a regény végén lévő csattanót – de az elmaradt. A rossz simán elnyerte büntetését, a jó vágya majdnem simán teljesült, de közben elég sok ártatlant (Niyara), vagy számunkra kedves szereplőt (Rabán) elveszítettünk, vagy nagy veszélybe került (Rien, Golthin, Karvaly).
Sejtéseim szerint ennek a regénynek itt vége, de a mögöttes emberi kapcsolatokról, – amelyek nem teljesedtek ki: pl. Erthol, a főhős kapcsolatai (szerelmi, baráti, munka, harci/vadász, egyéb) Riennel, Golthinnel, Ranomirral, Ugonddal, Idanaval – még szívesen olvastam volna. És látszólag értettem, de szívemből nem igazán, hogy mért kellett abbahagynia a rajzolást Riennek? Tehetséges volt, szerette csinálni, de a múltból érkező negatív hatások talán arra késztették, hogy felhagyjon vele. off Szimpatikus volt nekem, akinek a fakó szeplők úgy szóródtak szét az arcán akár a köpenyén a csillagok – róla olvastam volna még többet.
Jó volt a regény világa, tetszett ahol a szereplők forogtak, küzdöttek, vándoroltak, de „lebegős” volt nekem. Nem volt benne fix pont – talán Ranomir annak készült, vagy esetleg Kajdun, Égtorony ura az lehetett volna egy még hosszabb cselekményszövés esetén; a legnyilvánvalóbban várt Anothian pedig nem lett az. Minden ideális volt számomra egy klasszikus értelemben felépülő fantasy olvasásához, azt reméltem, könnyen elolvasom, de nekem hosszú volt.
Nem vette el azért a kedvemet ez a regény attól, hogy elolvassam a szerző másik regényét is.

231. oldalon említésre kerül egy kiterjesztett szárnyú, fehér sirályos, gyönyörű madaras falikárpit – nagyon örültem volna, ha láttam volna egy ábrát róla, akár Rien rajzaiból is pár ízelítőt a sárkányról vagy sárkánykígyókról.

És ti hogyan válaszolnátok arra a kérdésre, hogy a Hűség vagy a Bűntudat az erősebb kötelék? (Ranomir)

2 hozzászólás
Lisie87>!
Rusvai Mónika: Tündöklő

Kellemes meglepetést okozott, valamiért tartottam tőle, nem túl magas százalék molyon, első könyv az írónőtől. De minden jó, ha a vége jó! :))
Klasszikus fantasy feeling, meseszerű elemekkel, fiatal felnőtt szereplők, átkok, sárkány (ami sajnos kevés szerepet kap) és sárkánygyíkok. A történet jó mederben haladt, nem volt üres járat. Kicsit ki lehetett volna még dolgozni a múltbéli szálat, a szigetvilág hiedelemvilágát, a csillagokkal való kapcsolatukat, de ehhez egy rész biztos kevés lett volna, annak viszont nagyon örültem, hogy nem sorozat!!!

7 hozzászólás
Dominik_Blasir>!
Rusvai Mónika: Tündöklő

Szerethető regény – mármint olyan értelemben, hogy egy sokkal ártatlanabb és ártalmatlanabb korra emlékeztetett. (Valószínűleg ez utóbbi miatt hangzik el sokszor a „YA” kifejezés, amivel speciel egyet nem értek, de kétségtelenül olyan regénynek érzem, amit bátran oda lehet adni fiatal olvasóknak is.)
Legutóbb talán a Hangakirállyal kezdődő sorozat volt a legközelebb a klasszikus high fantasyhez az olvasmányaim közül, és a Tündöklő is mintha efelé a zsáner felé célozna, de epikus vonal nélkül (nem is hiányzik persze), meglepően szűk fókusszal, a hagyományos jellemzők közül a lassú építkezést legjobban kedvelve. Csak kicsit olyan érzésem volt, hogy ebben a kombinációban mintha minden az ellen dolgozna, hogy tényleg érdekes legyen, hogy tényleg magával ragadjon: a fókusz, a nézőpont-karakter, a cselekmény, a háttérvilág, a stílus…
Egyes szálak feleslegesnek érződnek, az egész felépítése kérdéses, szokatlanul eseménytelen, sőt, olykor lényegtelen a cselekmény, ráadásul a „mellékszereplő a saját történetében” nézőpont koncepciója (akármennyire is értékelném a benne rejlő dekonstrukciót) ebben a formában alig-alig tűnt működőképesnek (érzésem szerint csak azért volt mégis az, mert nem volt kontraszt, az Aragorn-hasonmás főszereplőt még a nézőpontunknál is kevésbé éreztem érdekesnek). A soft fantasy szerintem akkor igazán nagyon jó, ha képesek megelevenedni a szereplők (lásd ugye Robin Hobb), de a Tündöklőben nem éreztem annyi erőt, hogy erre a varázslatra képes legyen.
Vannak benne nagyon jól eltalált pillanatok és jelenetek (a végső megoldás a kiszámíthatóságával is tetszett), érezhetően jól kigondolt a regény (és a nyelve), csak pont az hiányzik belőle, amitől emlékezetes tudna maradni. Látom az esélyt később sokkal jobb regényekre is – részemről nem veszett el a bizalom.

FélszipókásŐsmoly P>!
Rusvai Mónika: Tündöklő

Tetszett, hogy egyszerre valószerű és eszményi volt, egyszerre részletekbe menően kidolgozott és a világát balladai homályba rejtő, egyszerre hagyományos mese és meglepő, hős nélküli fantasy. Igényes, szépirodalmiba hajló nyelvezet, lassan csordogáló cselekmény, mégis eposzi történetet sejtet (de nem lesz belőle, megmarad a karaktereknél és bizonyos motívumoknál). Ha egy szóval kéne jellemeznem, azt mondanám, „mértékletes” – és emiatt nehéz kiemelkedő jellemvonásokra lelni benne, mert jobbára nincs ilyenje. Nincs erős mozgatórúgója (pl. nagy gonosz ellenség, szikrát keltő, lángot lobbantó konfliktusok) sem, amitől lendületesen beindulna. Szereplői fiatalok, mai szemmel gyerekek lennének, de abban a világban csak ifjak, az egész egyszerű ifjúsági történet mítoszi közegbe ágyazva, szép mondatokkal elmesélve. Alapvetően sárkányos fantasy lenne, de nem szokványos… a misztikuma, kulturális, a népre gyakorolt hatása, illetve a hiedelmek múltba vesző igazsága felől közelíti a témát. Remekül átadja a szerző a személyes látásmódját, lelki-szellemi vonatkozásait a lény(ek) kapcsán. Érdekes volt még a zabla nélküli lóimádat – e téren érződött az alaposság és az, hogy érzi a lovak lényegét.

Ajánlani tudom, de szigorúan elvárások nélkül olvassátok!


Népszerű idézetek

Annamarie P>!

Az égből a földre visszatérő lélek egymaga bolyong az éjszakában, és keresi azt az ellenfelet, akit legyőzve végre megbékélhetne és visszatérhetne az égi világba. Először emberekkel, aztán állatokkal, majd szörnyekkel viaskodik , de hiába győzi le mindet, a lelkét nem ereszti el a földi világ. Lassan megvirrad, és amikor a nap feketével rajzolja árnyékát a fűre, a hullócsillag már tudja, hogy végre megtalálta az ellenfelét.

245. oldal

ViraMors P>!

– Kár, hogy csak akkor jövünk rá, mi tarthatta volna össze a dolgokat, amikor már minden szétesett.

ViraMors P>!

A legnagyobb helyet könyvek foglalták el: nemcsak a szekrényeket töltötték meg, hanem az íróasztalon és a padlón is ott magasodtak ingatag tornyaik.

Annamarie P>!

Denamals szokás szerint a nagy karosszékben ült a nyitott ablak előtt, és egy régi levelet olvasott elmélyülten.

(első mondat)

Lappantyú>!

Ranomir közelebb lépett, de csak a botja végével kocogtatta meg a kígyókoponyát.
– Úgy hallottam, megint terjedőben van az a babona, hogy a sárkánykígyó csontja képes megóvni a sárkánykígyótól – fordult hátra Ertholhoz és Rienhez. – Nem gondoltam, hogy működhet, de úgy látszik, csak annyi a titok, hogy jó nagy csontot kell választani, és jól meg kell lendíteni.

156. oldal

Dávidmoly >!

– Rabán vagyok. Te pedig?
– A lovászom – lépett oda hozzájuk Golthin, mielőtt még Erthol megszólalhatott volna.
– A lovászod? – húzta el a száját Éjfél, és körbepillantott. – Azt hittem, gyalog jöttél.
– Attól még lehet lovászom, nem?

83. oldal

Odett>!

A jó mesélő legfontosabb tulajdonsága a figyelem. Észre kell vennie azt is, ami mások számára láthatatlan.

223

ViraMors P>!

Lehet, hogy tolvaj vagyok, de az ígéreteimet igyekszem betartani.

Dávidmoly >!

Elege volt abból, hogy mindig csak az kérdezhet, akinél lándzsa van, és csak azon lehet számonkérni valamit, akinél nincs.

68. oldal

Kapcsolódó szócikkek: számonkérés
Dávidmoly >!

– Halálra fogom unni magam – nyögte, és láthatóan semmit sem fogott fel abból, amivel Erthol vigasztalni próbálta.
– Remek elfoglaltság – állapította meg Erthol, látva, hogy hiába erőlködik. – Addig én beállok valamelyik sarokba, hogy ne zavarjalak benne, jó?

407. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Rick Riordan: A lángoló Labirintus
John Flanagan: A Tölgylevelesek
Helena Silence: Enigma
Virág Emília: Sárkánycsalogató
Norbert Winney: Sárkányok, farkasok és almák
Fróna Zsófia: Démonok közt
J. K. Rowling: Harry Potter és a Tűz Serlege
T. J. Klune: Ház az égszínkék tengernél
Mechler Anna: Levedi lánca
Darvas Petra: Magyarok Serege