Az éjszaka kellős közepén hangosan dörömbölnek a Márai kastély kapuján.
A csendháborítót Vikor Annának hívják. A középső Márai lánynak, Izadórának a legjobb barátnője volt, mielőtt az élet elválasztotta volna egymástól a kastélyban élő elkényeztetett kisasszonyt és három évvel fiatalabb rajongóját. A család elköltözése után Anna a kilátástalan nyomorból menekült egy rossz házasságba, melynek most drámai körülmények között véget kellett vetnie.
A szép Izadórát emlékek sokasága rohanja meg, s közülük van egy, melynek akár örülhetne is, ha merne: annak idején egy családi katasztrófa nemcsak Annát száműzte a Kristályhegyről a távoli Velencei-tó partjára, hanem Vikor Dávidot, a lány lobogó hajú és lobogó lelkű szőke fivérét is, az egyetlen fiút Izadóra életében, aki iránt sosem tudott olyan közömbös lenni, mint ahogy annak idején mutatta…
Malom a tóparton (Lányok a kastélyból 3.) 38 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2012
Enciklopédia 3
Helyszínek népszerűség szerint
Kedvencelte 1
Most olvassa 1
Várólistára tette 6
Kívánságlistára tette 12
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Most már határozottan állítom, hogy egymás után kell olvasni a részeket, mert sokkal átláthatóbb a történet és a szereplők hálózata is.
A harmadik részben egy újabb Márai lány történetével ismerkedhetünk meg, bár ez elég hosszú ideig háttérbe szorul. Majd amikor feltűnt nem értettem, hogy hova lett a kezdetleges szál, mintha nem is lett volna úgy elpárolgott. Első gondolatban hanyagságnak gondoltam, de aztán becsempésződtek ezek az információk is, melyeket nem is bántam. Voltak benne fordulatok, de nem egetrengetőek és szívrohamot se kellett átélni közben, de valamivel mégis fenntartotta a figyelmem. Plusz pont a befejezés meghittsége (egyszer felötlött bennem is, de elvetettem, mert véleményem szerint nem a szerző stílusa. Tévedtem.), itt azért kíváncsi lettem volna a másik érintett fél reakciójára is.
Értetlenkedés: miért emlegeti az adott szereplőt a teljes nevén? (Feltűnt az előző részekben is, akkor se értettem. Amerikai/ angol fordítások hatása? Lehet hülye elmélet. Ha valaki kisegít a magyarázattal, akkor az elmélkedésem részét később törlöm. )
Nos még mindig azt tudom mondani, hogy a saját kategóriájában jó. Egy szép igazán romantikus erotika nélküli történet. Itt Izadóra kerül porondra, akihez hirtelen bekopogtat gyermekkori barátnője, egy gyermekkel és hogy el fog válni. Kiderülnek a miértek is. Közben Vikor Anna bátyja Dávid is betoppan és lángra lobban a szerelem a két ember között. Mindenkinek vannak titkai és a múltjaiban foltok, mégis szép szerelem bontakozik ki. A végén a csavar érdekes volt. Azért nagyon hullámvölgyek és meglepetések nincsenek. Talán ez is egy olyan tipikus lányregény, de mégis szépen megírva, nekem az eddig olvasottak közül ez volt a legjobb.
https://youtu.be/LsTy7KzH10U
A sorozat előző köteteihez hasonlóan ez is egy könnyed, szórakoztató, bár kiszámítható olvasmány, amiben most Izadóra és a Vikor testvérek a főszereplők. Szerencsére a romantikus szál itt most nem hasonlított annyira az előző kötetek idegesítő kapcsolataihoz, bár ez sem volt problémamentes. Az alaptörténet most is tetszett, többet ki lehetett volna hozni belőle. A lezárás jól sikerült.
Nyilván nem ért váratlanul az első két rész után, hogy a sorozat egy-egy része valamelyik főszereplő lányról fog szólni. Arlene és Dália után most Izadóra került sorra.
Nagyon vártam ezt a részt, mert ő egy kicsit talányos volt eddig számomra. Nem sokat szerepelt, és igazából csak az egyik nővér volt, aki Arlene-nel gonoszkodott kislány korukban – biztos voltam abban, hogy a szótlanságának valami oka van.
Aztán berobbant egy (két) új szereplő a lányok mindennapjaiba, ami határozottan jót tett a történetnek. Újra pár múltbéli titokra derül fény, és hát nyilván nem rágjuk le a körmünket a végkifejletet várva, de nem okozott csalódást, tudott új fordulatot mutatni.
Ha összegezni kellene, azt mondanám, olyan ez a könyv, mint egy oázis: pihenő a megfáradt léleknek, remény a reményvesztetteknek, erő a gyengéknek, hit a hitetleneknek. Árad belőle – ahogy az előző kötetekből is – az optimizmus, a pozitív szemlélet. Rámutat, hogy akármennyi rossz és szenvedés van is a világban, néha muszáj a valóságtól elszakadni, néha muszáj álmodozni és az álmokból erőt meríteni. Akarni kell, küzdeni és tenni, és ha nem veszítjük el a hitünket, előbb -utóbb megtérül a fáradozásunk és elnyerjük a jutalmunkat: legyen az egy rég várt szerelem, vagy egy újonnan érkező gyermek, vagy egyszerűen csak egy malom a tóparton…
Már alig vártam, és ma végre elolvastam. Azt hiszem ezekről a könyvecskékről egy dolog biztosan elmondható: bájosak és kecsesek, ahogy egy értékelésben olvastam. A vélemények megoszlanak róla, de azt hiszem egyedi stílusban íródtak, abszolút nem tucatregény, olyan kis bájos, romantikusos, nem kéne Románákhoz hasonlítani, mert szerintem ég és föld a kettő, ezek a regények nagyon szép stílusban vannak megfogalmazva, és igen: aranyosak, szerethetőek, annak aki szeret egy kicsit elrugaszkodni a valóságtól, és aki tud is. Én szeretek, tudok, tehát imádom ezeket :-))) A Bettiset pedig már alig várom, nagyon felkeltette az érdeklődésemet az első értékelés, meg ennek a vége is…
Csak az előző kötetekhez tudom hasonlítani.
Az első könyvhöz képest jobban tetszett, a másodiktól pedig kevésbé.
Egyszerű, jó kis romantikus könyv. Remek hangulatkeltés és tájleírással tarkítva.
A főszereplőt most nem kedveltem túlságosan meg. Talán ezért is nem tetszett annyira ez a része.
A romantika azért tetszett viszont jobban, mert nem volt huza-vona, hanem szépen alakult, némi nehézséggel.
A könyv lezárása frappáns volt nagyon.
Úgy látom, én vagyok az első, aki erről a kötetről írt. :-) Mindhárom RGM könyv elolvasása után csak azt tudom mondani, hogy a szerző egyre jobban ír. Az eddigi három kötet közül ugyan a második volt a kedvencem, de ez a rész is nagyon tetszett. Érdemes volt elolvasnom. Bővebb véleményemet a blogon olvashatjátok. :-)
Népszerű idézetek
A házasság olyan, mintha egy ringben bokszolnál, ahol állandóan a másik fél győz. Idővel megtanulod hogy kár visszaütni, mert egyetlen visszaütésért kiütés jár, hiába az állandó készenlét.
128. oldal
A felkelő nap rendkívüli színeket hívott elő ezen a reggelen. Puha ecsetvonásokkal festette kékre és rózsaszínre az eget, és az erdő fáiról lilás ködfátyol látszott felszállni. A nap korongjának narancsa keveredett a háttérrel, így jöhetett létre ez a lilás tónus és a mesebeli táj, melyben a két lány lovagolt.
53. oldal
Ismerni kell a másik gondolatait, hogy mögé tudjunk látni a mondandójának, ahelyett, hogy elhamarkodott következtetéseket vonnánk le.
128. oldal
Vannak dolgok, amik nem pótolhatóak, és sokkal szegényebbé tesznek minket egy életre.
82. oldal
Dávid csak nézte a hidat, és arra gondolt, hogy az emberek mennyi hibát követnek el egy élet során, hány ilyen kis csatornát hagynak maguk mögött, hány hidacskát bontanak le, s választanak el ezzel családokat, barátokat egy életre, milyen hajlamosak a könnyebbik utat választani, megalkudni, kerülni és elkerülni, megfontolatlanul, mígnem késő lesz.
138. oldal
… de most anyja szavai jutottak eszébe, aki azt mondta, hogy a karácsony maga is egy ajándék, aminek a szalagja a családot tartja össze.
134. oldal
A kislány már másfél éves volt, nemhogy járt, szaladt. Legalábbis eddig. A kezdeti lelkesedés után azonban a kis Panna rájött, hogy sokkal kellemesebb, ha cipelteti magát, így anyja pólójába kapaszkodva tombolt, amikor az megpróbálta letenni, vagy inkább lefejteni magáról.
Ekkor Anna megpillantotta Izadórát, és kárörvendő mosoly terült szét az arcán. Elindult felé, és kérdés nélkül belenyomta a bömbölő gyereket a kezébe.
– Csinálj vele, amit akarsz – közölte, és látszott rajta, hogy eléggé ki van akadva. – De ha lehet, kérlek, vidd jó messzire, mert szétrobban a fejem.
[…]
– Kérlek, vedd vissza, mégiscsak az anyja vagy.
– Igen, az anyja vagyok, nem pedig mazochista – fonta karba Anna tiltakozóan a kezét.
– Vedd vissza – kérlelte tovább Iza.
– Ne is álmodj róla – tuszkolta Anna kifelé Izadórát, aki már csak arra eszmélt, hogy az ajtó becsapódik az orra előtt.
[…]
Ekkor az ajtó kinyílt, és Anna tűnt fel újra az ordító kislány mögött.
– Azt mondtam, messzire – mosolyogta bűbájosan.
– Nem fog agyvérzést kapni? – vizsgálta komolyan aggódva a kislányt Izadóra.
– Ő nem, de én igen, ha nem indulsz meg vele azonnal a lépcső irányába – közölte Anna félig énekelve, már-már hisztérikusan, így Izadóra jobbnak látta engedelmeskedni, és megadóan elindult lefelé a lépcsőn.
[…]
– Inkább ő mit csinált velem? – morogta. – De azt tudom, hogy én most mit fogok vele csinálni. Ugyanazt, mint az anyukája húsz végtelennek tűnő perccel ezelőtt – nyomta bele Dávid kezébe a kislányt, aki lassan úgy járt kézről kézre, mint az adó Mátyás király ideje előtt, azzal a különbséggel, hogy azt szedték, Pannát viszont adták.
76-77-79. oldal
A sorozat következő kötete
Lányok a kastélyból sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Szaszkó Gabriella: Engedj el 98% ·
Összehasonlítás - B. E. Belle: Vallomások 96% ·
Összehasonlítás - Hugyec Anikó: Túl hosszú út 98% ·
Összehasonlítás - Diana Hunt: Őrület határán 95% ·
Összehasonlítás - Ella Steel: Végtelen játszma 98% ·
Összehasonlítás - Ella Steel: Sors-Fordító 96% ·
Összehasonlítás - Farkas Anett: A 33-as ügy 96% ·
Összehasonlítás - Szaszkó Gabriella: Vigyázz rám 96% ·
Összehasonlítás - Susannah Skiethen: Második esély 98% ·
Összehasonlítás - Csernovszki-Nagy Alexandra: Antónia eltűnt 96% ·
Összehasonlítás