Távol ​a világtól 69% 79 csillagozás

Adva van egy remek alapsztori, egy posztapokaliptikus helyzet, egy család és egy idős házaspár. A könyv fülszövege azonban körülbelül a teljes könyvet elmeséli. Így aki nagy fordulatokra, csavarra vagy izgalomra vágyna, az ne ezt a könyvet válassza! Bár én is lassúnak és zömmel izgalommentesnek éreztem a könyvet, mégis tetszett és nem bántam meg, hogy elolvastam. Szerettem a sokszor nyers megfogalmazást, a naturális ábrázolást, a szöveg részletgazdagságát. Át tudtam érezni a szereplők elszigeteltség- és félelemérzetét, az információhiányból eredő bizonytalanságot. Jól érzékeltette az író a különböző karakterek érzéseit, hangulatváltozásait, viszont nem tudta igazán kerekké tenni a történetét, túlságosan hirtelen lett vége, sok kérdőjelet hagyva az olvasóban. Kicsit többet vártam ettől a könyvtől. Film alapanyagnak egyébként tökéletes.

Amanda és Clay két kamasz gyermekével családi nyaralásra kibérelnek Long Island távoli részén, egy luxus nyaralót, úszómedencével, pezsgőfürdővel. Röviddel megérkezésük után betoppannak a ház tulajdonosai, egy idősebb fekete házaspár, mert New York városát egy titokzatos áramszünet uralja, sokemeletes otthonukat nem érzik biztonságosnak. A két család, egy fehér és egy fekete, egy idősebb és egy fiatalabb, egy gazdag és egy középosztálybeli kénytelen alkalmazkodni egymáshoz. Itt ugyan áram van, de a külvilággal megszakad a kapcsolat, sem mobiltelefon, sem tv, csak baljós jelek: szarvasok, flamingók tömeges megjelenése, olyan erős semmihez sem hasonlítható hanghatás, hogy megreped az üveg, egyetlen pillanatba sűrített iszonyat. Jön a találgatás, mi lehet ez az egész: nukleáris vagy éghajlati katasztrófa, háború, terrorcselekmény, egy bomba?
Rose tudta, mi volt az a zaj, csak senkinek sem jutott eszébe megkérdezni tőle. A tények hangja volt. Maga a változás, melynek elkerülhetetlenségét az emberek végig letagadták maguk előtt. Az eddigi élet véget ér, egyúttal egy másik kezdődik.”
Az élet már csak ilyen, a változás bármikor bekövetkezhet. Olyan ez az egész, mint egy lázálom, mögöttes mondatokkal, előrevetítésekkel, de konkrét válaszokat nem kapunk. Alam jól ábrázolja karakterei különböző gondolkodásmódját, erkölcsi hiányosságait, érzelmi korlátait.

Erős hiányérzet alakult ki bennem,mire végére értem a könyvnek. Alapvetően szeretem az ilyen világvégéről szóló,spájzoljunk be és ötleteljünk hogyan éljük túl az egészet típusú történeteket. De itt, ebben az esetben olyan kurtán-furcsán ért véget,hogy kerestem még a lapokat,hogy hol van a befejezés. Nekem hiányzott az indoklás,hogy mi is történt valójában, miként folytatódik a két család élete,megoldódik – e ez a probléma.
Néhol a semmitmondó beszélgetések helyett lehetett volna még több izgalmas történés,amiket ez a kialakult katasztrófa okoz.

„Tekintve, hogy ritkán olvasok thrillereket, engem egészen meglepett ez a könyv, de meg kell mondanom, ha többet olvasnék ebben a zsánerben, valószínűleg nem rántott volna magával annyira, mint jelen esetben. Egyfajta nyomás telepedett a mellkasomra olvasás közben, ami a kötet elejétől a végéig – sőt, még azután is – velem maradt.”

Bővebben:
https://fannislibrary.blogspot.com/2021/09/rumaan-alam-…

Majdnem eltántorított ettől a könyvtől a sok negatív értékelés, de úgy tűnik, megint árral szemben úszom, mert nekem egészen bejött. Vannak hibái, de messze nem olyan rossz, mint amit az alacsony molyos százalék sugall.

Gondolom, azért okozhat csalódást sok embernek, mert a fülszöveg alapján mindenki egy izgalmas thrillerre számít. Én is azt hittem, hogy majd kiderül, a ház tulajdonosai megátalkodott pszichopaták, akik ki akarják nyírni a családot, vagy ilyesmi.
Pedig sokkal inkább a hangulaton és a bizonytalanságból fakadó feszültségen van a hangsúly, hiszen a szereplőkkel együtt az olvasó is csak találgathat, hogy mi történhetett New Yorkban vagy úgy általában a világban. A narrációnak hála még így is többet tudunk náluk, mert néha kapunk egy kis kitekintést vagy némi utalást a jövőre. Egyébként az atmoszférája miatt engem emlékeztetett A szigetre Sigríður Hagalín Björnsdóttirtól, amit nemrég olvastam, és ott is csak azt látjuk, milyen hatással vannak az események az emberekre. de nincs rájuk magyarázat.

A karakterek lehettek volna kidolgozottabbak, engem őszintén szólva nem igazán érdekelt, mi lesz velük, nem is szimpatizáltam senkivel, de érdekes volt látni, ki hogy reagál a helyzetre, mit hoz ki belőlük ez az egész.

A vége nekem egy picit fura, mintha az írónak hirtelen eszébe jutott volna, hogy azért kéne valami drámaibb fordulat, hogy a naturalista részek meg a feszültség mellett más is borzolja a kedélyeket. spoiler Ha már bedobta, akkor igazán kiderülhetett volna, hogy mi ez, mitől van és meddig eszkalálódik. spoiler Ettől csak még több kérdés maradt bennem. De amúgy én szeretem a nyitott befejezéseket, jó, ha tovább lehet gondolni a történetet.

Annak ellenére, hogy pár óra alatt kiolvastam a könyvet jócskán maradt bennem hianyérzet..
De berántott, olvastatta magát.
Teljesen másra számítottam. Semmi thriller nem volt benne. Azért Isten mentsen az ilyen helyzettől…

A bevásárló lista igen vicces másfél oldalon keresztül…

Szerintem sokkal jobb volt, mint ahogy azt az itteni értékelések sugallják. Nagyon megfogott az atmoszférája, a kezdetektől átjárja egy bizonyos baljós hangulat a lapokat és ez végig megmarad. Talán jobban szerettem volna, ha nem úgy végződik ahogy, de ennek ellenére is abszolút pozitív élmény volt számomra, nagyon olvastatta magát, nem bírtam letenni, beszippantott.

Szerintem alul van értékelve ez a könyv. Csupán pár nap eseményeit ismerjük meg, kevés cselekménnyel, sok párbeszéddel, de nekem ez tetszett.
Adott egy család, akik kibérelnek egy nyaralót a várostól egy távol eső helyen. Minden jól kezdődik, majd váratlanul betopannak a ház tulajdonosai, miközben arra eszmélnek, hogy nincs mobilszolgáltatás, se tévé, és érkezik egy vészhelyzeti értesítő áramszünetről és hurrikánról. Fogalmuk sincs mi történik, semmit nem tudnak arról, hogy mi zajlik a világban és nem tudják mit kéne tenniük. Különös eseményeknek lesznek tanúi, félnek és kétségbeesettek, és rá kell jönniük, hogy csak egymásra számíthatnak.
Ebben a tudatlanságban ér véget a történet. Utalásokat, eseményfoszlányokat ugyan kap néha az olvasó, de sem a szereplők, sem az olvasó nem tudja pontosan mi történt és mi fog történni. Kicsit frusztráló, hogy nem kapunk válaszokat, a hangsúly a szereplőkön van, azok érzésein, gondolatain és cselekedetein.

Nagyon érdekes történet egy lehetséges világ végéről. Tulajdonképpen végig bizonytalanságban tarja az olvasót, hogy mi történt, miért történt és mi fog ezután történni.
A főszereplők is kétségek között vannak, bár ehhez képest elég érdekes dolgokat tesznek, Az ilyen emberek nem sokáig élnék túl, ha tényleg valami katasztrófa történne.

Semmire nem ad választ mégis remekül van megírva a történet. Olvastatta magát, remek atmoszférát teremtett és lehetett gondolkozni a miérteken és hogyanokon.
Egy kicsit misztikusnak is éreztem, egy kis borzongás, jó kis jellemrajzok és leírások. Olvastam volna még, hiszen olyan volt, mint egy történet kezdete.

Nagy reményekkel indultam neki az olvasásnak, de sajnos a sztori parttalan maradt.
Érdekes volt az alaptörténet, de aztán a kezdeti bizonytalanság csak fokozódott és nem hagyott alább. Egyik karakter se lett igazán szimpatikus, és a viselkedésük is furcsa volt, bár nyilván disztópikus történetnél mást nem lehet várni. Reméltem, hogy kiderül valami konkrétum, mi történt a világban, de a sztori maradt a rejtélyes utalások szintjén.
Szóval az alaptörténet jól indult, de nem volt célja ennél továbbmenni. Ezt sajnáltam, mert alapvetően az emberi reakciókra építkezett, s így elég hamar kifulladt.