Kim 98 csillagozás

az ördöngös
Rudyard Kipling: Kim Rudyard Kipling: Kim Rudyard Kipling: Kim Rudyard Kipling: Kim

Miközben ​a brit titkosszolgálat borzongatóan izgalmas mesterkedései zajlanak Indiáért és Ázsia belső területeiért, ez a regény felöleli szinte egész India szellemiségét, s a benne zajló életet úgy mutatja föl nekünk mint a boldogulás legsikerültebb és legtartósabb példáját. Az ebben a világban élőket (minden rendű és rangú embereket, isteneket, szellemeket, állatokat, növényeket, vizeket, hegyeket) önfeledt, olykor szenvedélyes játszótársaknak látjuk, akik soha nem tudnának jobbat elképzelni annál, mint amit éppen csinálnak.
India tehát – ezek szerint – maga a Paradicsom, s a mi boldogságunkhoz sem kell több, mint jól odafigyelni lakóira, ellesni tőlük életük titkait, s követni példájukat. Kipling a Kimben (talán akarata ellenére) India himnuszát írta meg. A legértőbb és legszeretetteljesebb könyvet, amit valaha Kelet lakóiról és kultúráiról Nyugaton írtak. Ha valaki szeretné tudni, hogy Kipling mivel érdemelte ki a Nobel-díjat, olvassa el az ördöngös Kim ifjú életének… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1901

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Denevér · Világhírű regények Tolnai

>!
Titis, Budapest, 2012
ISBN: 9786155157110 · Fordította: Sári Júlia · Felolvasta: Kulka János
>!
Kelet, Budapest, 2006
334 oldal · ISBN: 9638720867 · Fordította: Sári Júlia, Tandori Dezső
>!
Penguin, London, 1994
384 oldal · puhatáblás · ISBN: 0140620494

2 további kiadás


Enciklopédia 4


Kedvencelte 7

Most olvassa 8

Várólistára tette 74

Kívánságlistára tette 24

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

Ottilia P>!
Rudyard Kipling: Kim

Rudyard Kipling: Kim az ördöngös

A XIX. század végén játszódik a történet, általa mélyen betekinthetünk India varázslatos világába. Különböző társadalmi rétegek és vallások, szokások, életvitel, kultúra és a politika keveredik a könyvben, sok-sok kópésággal megspékelve. Kim és a Láma hamar belopta magukat a szívembe.

A több szálon futó, izgalmas kalandregény (kémtörténet, krimi, útleírás, fejlődésregény, filozófiai regény, stb.) izgalmas cselekményű, India gyönyörűséges tájait bemutató, bölcs gondolatokkal fűszerezett, kifürkészhetetlen és bámulatos távol-keleti légkört teremtő remekmű.

eme>!
Rudyard Kipling: Kim

Rudyard Kipling: Kim az ördöngös

Töredelmesen meg kell vallanom, hogy ez bizony csalódás volt, még akkor is, ha tudtam, nem számíthatok szatírára, sem a gyarmatosítás kérdéskörének kritikaibb hangvételű megközelítésére. Nem, a Kim kalandregény, kémregény, pikareszk, egy kis nevelődési regénnyel keresztezve, ugyanakkor történelmi-földrajzi-kulturális-néprajzi stb. bemutatása Indiának. Útirajzszerű narratíva egy kaotikus, nyüzsgő, színes, sokvallású, -nemzetiségű és –szokású országról egy árva csavargó története révén.
A cselekmény kémregénynek eléggé gyengécske, ráadásul, számomra legalábbis, gyakran követhetetlenül csapongó. Lazán összefüggő epizódokból épül fel, amelyek közül talán el is maradhatna egy-kettő, anélkül, hogy különösebb hiányérzete támadna az embernek. (Persze, pikareszk is, de hát mit tegyek, kissé sok volt belőle néha…)
A főszereplő, Kim azonban kárpótolja némileg az embert – ördöngös kis kópé, furfangos, értelmes, szellemes és talpraesett gyerek (mintha a mi Ábelünk rokona lenne), aki készségesen belemerül a boldog ázsiai rendetlenségbe. Merthogy Kiplingnél az ázsiai káosz egyféle idealisztikus-romantikus színezetet kap, akárcsak a gyarmatosítás kérdése.

Kimet, ír szülők árva gyereke lévén, kelet és nyugat egyszerre tanítgatja, egyszerre ismerkedik a buddhista tanokkal, a Koránnal és a kereszténységgel, meg az angol iskolarendszerrel, és – persze ezt szigorúan titkosan mondom – spoiler.
Kim igazi utcagyerek, aki kellő tapasztalattal és tudással rendelkezik ahhoz, hogy átlásson a szitán, és gyakran kioktassa mindkét felet, amelynek tanítványává válik. Az egyik fél az öreg láma, akit Kim választott ki magának mint gyámolításra szoruló, túlságosan őszinte „bolondot”, becsületes embert, aki számára ez a világ tele van veszedelmekkel. Kim a Nyíl Folyóját, az Utat kereső szent ember mellett indul új egek és új vizek felé, miközben kissé szkeptikusan szemléli mesterét és annak zarándokútját.
A másik felet a brit gyarmatosítók képviselik, akik ráerőszakolják jóindulatukat – így először kénytelen-kelletlen, majd a mindent megértés vágyával engedi magát Kim oktatni-nevelni, katonává faragni, miközben az elbeszélő betekintést nyújt az olvasónak a brit oktatási rendszerbe és a vezetés, a hatalom kulisszái mögé is.
Kim kacskaringós, különböző emberek, értékrendek által keresztezett útja, természetesen nemcsak külső kaland, hanem belső is – az önmegismerés nagy kalandja, az egyéniség keresésének és megtalálásának története. Kipling ezáltal India misztikus oldalát is felvillantaja, filozófiáját, vallását. Ráadásul úgy, hogy nem láttatja összeférhetetlennek a nyugati kultúrával és értékrenddel (és itt nemcsak a predesztináció-hitre vagy az apa álma révén beemelt misztikus szálra gondolok) – Kim alakjában valami fura, számomra groteszk módon illeszkedik harmóniába a megvilágosodás pillanatával elnyert Megváltás és Paradicsom a Nagy Játékkal. Kiplinget azonban, úgy tűnik, ez nem zavarja, ahogy nem kérdőjelezi meg a gyarmatosítás létjogosultságát, vagy módjának elfogadhatóságát sem. Engem zavart ez az idilli összeolvadás, nem tudok mit kezdeni vele, ahogy aspirituális-filozófiai sík eléggé sekélyes voltával sem.
Szeretném azt mondani, hogy a regény közelebb hozta hozzám Indiát, de hazudnék. Mást vártam, persze erről Kipling nem tehet. A regény humorát viszont nagyon tudtam értékelni.

Noro P>!
Rudyard Kipling: Kim

Rudyard Kipling: Kim az ördöngös

Egy brit származású utcagyerek kalandjai Indiában. Az ördögien tehetséges – azaz: ördöngös :) – kis szélhámos tibeti lámákkal barátkozik, brahminokat szégyenít meg szópárbajban, vagy épp a titkosszolgálatnak közvetít veszélyes üzeneteket. Ráadásul Kipling ebben a könyvben nem a kívülálló fehér szahib szemszögéből mutatja be a kelet csodáit, hanem elfogadja és átérzi azokat. Ha meg is ereszt egy-egy tréfát valamely helyi szokással kapcsolatban, még az sem tűnik rosszindulatúnak.
A Kelet Kiadónál megjelent változat nem az ifjúság számára lebutított kiadás, így a keleti filozófiákba is bepillanthatunk rajta keresztül.

Eszter01>!
Rudyard Kipling: Kim

Rudyard Kipling: Kim az ördöngös

Ez a könyv már elég régóta állt a várólistámon, de most érkezett el az ideje, hogy ki is vegyem a könyvtárból. Valahol olvastam róla, hogy tele van szabadkőműves utalásokkal, és ezért keltette fel az érdeklődésemet. Ilyen szempontból csalódás volt.
Maga a történet viszont tetszett. Adott egy fiú, Kim, aki lényegében egy csavargó, angol szülők gyermeke, aki Indiában nőtt fel árvaként. Apjától csak egy figyelmeztetésre emlékszik, amit egyáltalán nem ért. Aztán egy napon egy tibeti lámával hozza össze a sors, aki a saját folyóját/útját keresi. Innentől változnak és fejlődnek a karakterek, bontakozik ki a cselekmény igazán, amit nem egy izgalmas sztorinak kell elképzelni, inkább csak környezeti, kulturális, szociológiai és történelmi leírásnak, egy kis spiritualizmussal keverve.

2 hozzászólás
Belle_Maundrell >!
Rudyard Kipling: Kim

Rudyard Kipling: Kim az ördöngös

Évek óta érlelődött bennem a gondolat, hogy kéne végre olvasnom valamit Kiplingtől, de eddig csak a Rikki-Tikki-Taviig jutottam. Idén viszont a Kim és A dzsungel könyve is rajta van a várólistámon, szóval előbb-utóbb minden sorra kerül.
Nagyon szeretek Indiáról olvasni, és valaki ajánlotta is ezt a könyvet az Út Indiába értékelésem alatt, úgyhogy szinte biztosra vettem, hogy gyorsan el fog varázsolni. Sajnos azt kell mondanom, hogy nem váltak be a megérzéseim, nem igazán kapott el a hangulata. Ha már emlegettem, akkor Forster műve sokkal közelebb áll hozzám. Olyan nehézkesnek éreztem az egészet, ami azért fura, mert ha végiggondolom, hogy mennyi minden történt Kimmel, akkor nagyon izgalmasnak kellene lennie. És mégsem.
Pedig érdekesek voltak a láma filozofálgatásai is – bár szerintem nem mindig tudtam követni minden gondolatát –, szerettem a kapcsolatukat Kimmel, és főhősünkkel sem volt semmi konkrét problémám. De egyszerűen képtelen voltam bevonódni. Sajnáltam, hogy nem éleződött ki jobban az indiaiak és a britek ellentéte, amiből sokkal többet ki lehetett volna hozni, de biztos az író is elfogult volt, és a kultúrába is nyugodtan merülhettünk volna még mélyebbre. Kipling stílusa nem fogott meg különösebben, száraznak éreztem, pedig annyi varázslat és szín fért volna ebbe a regénybe. Picit a párbeszédek is zavarosak voltak egy-két helyen.
A karakterfejlődés viszont jó volt, Kim és a láma fizikailag és lelkileg is hatalmas utat jártak be, mire megtalálták a folyót. A vége elég nyitott, de azért nem nehéz kitalálni, milyen sors vár Kimre ezek után.
Sajnálom, hogy én nem találtam rá a varázsra ebben a könyvben, pedig tényleg szerettem volna. Egyszer el lehetett olvasni, találtam benne némi útravalót is, de többet vártam tőle.

gyuszi64>!
Rudyard Kipling: Kim

Rudyard Kipling: Kim az ördöngös

Hoppá, ismeritek az érzést, amikor aranyat leltek, váratlanul?

A könyv első harmada XIX-XX. századfordulós India-leírás. Tarka, sokszínű, megragadó. Csak belső ember írhatta EZT és ÍGY meg; nem elég a tapasztalat, az indiai életet anno élni kellett. És épp annyira kellett hozzá az európai íráskészség, mint amennyire pl. a keleti tolerancia és a nyugati racionalitás összefésülése.

A második harmad cselekményesebb, a „kémregény” címkét igazolja. Ez a leggyengébb rész. Valamennyire az egész könyvből hiányzik számomra Kipling erőteljes stílusa, de itt aztán végképp nincs jelen…

A befejező harmad, hát, csodálatos… A szerző bámulatosan fonja össze a cselekményszálakat, összefuttatja a személyek sorsát, találkozik a keleti misztika és a nyugati realitás. És mindez visszafogott humorral, lenyűgöző emberismerettel, a korabeli angolszász írókra oly kevéssé jellemző megértéssel…

Az utószó nagyon jó, az igazi kérdéseket teszi fel. Tényleg megmagyarázhatatlan, hogy ezt a regényt, az elfogadás és megértés hatásos történetét az angol birodalmi értékek egyik leghangosabb képviselője írta meg. (Nagy szerencsénk van… :) )

Ibanez P>!
Rudyard Kipling: Kim

Rudyard Kipling: Kim az ördöngös

Hát, nem mondhatom, hogy kedvencemmé vált. Valami nagyon kalandos, nagyon izgalmas, színes, fordulatos könyvet vártam… s valahol az is, Kim mesterkedései, ügyessége, leleményessége vagány kis kölyökké teszik, ugyanakkor sokszor a könyv – számomra – unalmassá vált. Főként a közepe felé, ahol Kim angol iskolába kerül… nekem ő inkább utcagyerekként volt izgalmas, illetve a vége felé, ahol már mint fiatal kémet ténylegesen is „használják” a hálózatban.

_ada>!
Rudyard Kipling: Kim

Rudyard Kipling: Kim az ördöngös

A dzsungel könyve után kész voltam továbblépni Kipling munkásságától. Mert nem volt rossz per se, de lefutottam vele a kötelező köröket. Azonban egy kihívás kapcsán mégis elolvastam ezt a regényt, és hála minden létező és nem létező felsőbb entitásnak, mert ***** jó volt.
Kim az ír-indiai, agyafúrt fiú kalandjait ismerhetjük meg India varázslatos tájain, aki egy tibeti lámát kísér szent küldetésében, közben sahib iskolába jár, meg kémkedésre okítják. Hihetetlenül izgalmas, elképesztően csavaros sztori. Az elején csőstül érkezik az „egzotikus” kultúra, de miután belerázódik az ember az idegen szokásokba, ismerősebbek lesznek a furcsának tűnő nevek, egy hullámhosszra kerül a címszereplővel – akkor elnyel a történet.
Azt hiszem, a komor novellák után, amit korábban olvastam a szerzőtől, ennek az üdesége és varázsa már a váratlan másságával levett a lábamról. Mindig jobbnak tűnik az, amit előre rossznak könyvelünk el, tehát lehet, hogy felmagasztalom a regényt, de visszagondolva napok múltán sem találok benne problémát.

Luca87 I>!
Rudyard Kipling: Kim

Rudyard Kipling: Kim az ördöngös

A történet megismerteti az olvasóval Indiát és India lakóit, a tájakat, a szokásokat, a vallásokat, a babonákat. Ahogy az utószó is mondja: azt az életet mutatja be a regény, amit az indiaiak élnek (vagy éltek 100 éve), és ahogy nekik jó élni. Ez a kulcsszó. Ebben a történetben még a száhibok, az angolok sem akarják megváltoztatni, megtéríteni, megmenteni az őslakosokat, hanem igyekszenek minél jobban megismerni a gondolkodásukat, és annak megfelelően irányítani őket. Csak egy francia és egy orosz szereplő nem érti az indiaiakat, ők meg is látják nagyon hamar, hogy ez nem szerencsés.

Ezért taszít engem a kereszténységben a hittérítés: nem értem, miért nem lehet elfogadni, hogy mások máshogy élnek, más istent tisztelnek, és nekik az úgy pont megfelel. Úgyhogy nagyon örültem, amikor ebben a történetben az angoloknak eszükbe sem jutott megmagyarázni a lámának vagy Kimnek (aki mellesleg ír, de sosem járt Indián kívül más országban), hogy inkább Istenben higgyenek, mert akkor a mennybe kerülnek majd haláluk után. Ez tiszteletre méltó viselkedés, szimpatikussá is tette a nyugatiakat, annak ellenére is, hogy közben mindenféle módon igyekeztek háborút kezdeni, áskálódni az indiaiak ellen.

Sajnos negatívum is akad a regényben. Ez pedig a fordítás. A stílussal nincs baj, olvastatja magát a szöveg, csak rengeteg hiba van benne. Egyrészt egy tipikus hibát minden adandó alkalommal elkövet a fordító: „mondta felállva”, „mondta megfordulva”, ráadásul „a könyvek a polcon sorakozva álltak”. Ez nekem bántja a szememet, nem értem, miért nem „mondta, és felállt” vagy „mondta, miközben felállt”, és miért nem „a könyvek a polcon sorakoztak”. Aztán ott az a rengeteg helyesírási hiba, némelyiktől kirázott a hideg. Az hagyján, hogy „maszázs”, mert az elgépelés, legtöbbször „masszázs”-ként szerepel, de azért a „nyílván” meg a „felbojdul”, hááát…

Az egy csillag mínusz részben a fordítási és helyesírási hibáknak köszönhető, részben viszont annak, hogy nem mindig volt könnyű követnem a cselekményt, időnként elveszítettem a fonalat. Nem tudom, ez mitől lehetett, mert azért nem nevezném nehéznek a szöveget, bár gyereknek azért nem javasolnám.

És a végére egy érdekes tapasztalat: olvasás közben időnként előbújt belőlem a(z ateista) nyugati, és idegesített a láma vallási okfejtése, mert úgy éreztem, csupa irracionális dolgot hord össze. Ilyenkor emlékeztetni kellett magamat arra, hogy ő keleti, ő így él, ez az ő hite, és neki meg a környezetének ez megfelel, úgyhogy nekem sincs okom vagy jogom bosszankodni rajta. Lehet, hogy igaza van az utószónak, és ez a regény valóban India himnusza. A dzsungel könyvével együtt.

6 hozzászólás
bfg3 P>!
Rudyard Kipling: Kim

Rudyard Kipling: Kim az ördöngös

Valahogy kiegyensúlyozatlannak tűnt az egész: mintha az egyes események hangsúlya könyvben nem türözte volna se a szereplők életében betöltött jelentősgüket, se a dramaturgiai szerepüket. Vagy nemtom, de valahogy félrement.
Ami a fő méltatott tualjdonságát illeti ("India himnusza", ahogy az utószó fogalmaz): nos én alaposan utánaolvasnék előbb Kipling életművének, mielőtt tényleg elhiszek egy ilyen drasztikus ellentétet. spoiler


Népszerű idézetek

Eszter01>!

Soha ne köss barátságot az ördöggel, egy majommal vagy egy kisfiúval. Nem tudhatod, mi lesz a következő lépésük.

93. oldal

Rudyard Kipling: Kim az ördöngös

Kapcsolódó szócikkek: majom · ördög
dokijano>!

    – Sokat láttam már az életben – szólt az asszony a megrakott tálak fölött –, de csak kétféle asszony van a világon. Olyanok, akik elveszik a férfiak erejét és olyanok, akik visszaadják. Hajdan amaz voltam, most ez vagyok.

262. oldal, Tizennegyedik fejezet (MAHIR-RTV, 1989)

Rudyard Kipling: Kim az ördöngös

dokijano>!

    – Mire való ez a nagy sietség? – szólt rá a láma. – Okos emberek nem rohangálnak, mint csirkék a napon. Már sok száz mérföldet gyalogoltunk, de eddig alig voltam veled egy pillanatig is egyedül. Hogy tudtál tanulni abban a tömegben? Hogyan elmélkedhetnék az Úton, amikor szakadatlan fecsegés zúg a fülembe?

199. oldal, Tizenkettedik fejezet (MAHIR-RTV, 1989)

Rudyard Kipling: Kim az ördöngös

Gitta_Bry I>!

A bőbeszédű asszonyok férjeire nagy jutalom vár a jövő életben.

73. oldal

Rudyard Kipling: Kim az ördöngös

Gitta_Bry I>!

Tanulásért fizetni nem helytelen dolog, a tudatlant bölcsességhez segíteni mindig érdem.

90. oldal

Rudyard Kipling: Kim az ördöngös

Adrirawia>!

– Akik csöndben koldulnak, csöndben halnak éhen – szólt Kim egy közmondást idézve.

Rudyard Kipling: Kim az ördöngös

Noro P>!

A jegykezelést máig sötét erőszaknak tekintik a falusiak Indiában, és nem értik, miért kell idegeneknek hatalmas részeket kihasítani a mágikus papírból, miután igen nagy árat fizettek érte.

Tizenegyedik fejezet

Rudyard Kipling: Kim az ördöngös

_ada>!

A szívek olyanok, mint a lovak. Zabla és sarkantyú nélkül is jönnek, mennek.

Nyolcadik fejezet (MAHIR-RTV, 1989)

Rudyard Kipling: Kim az ördöngös

Belle_Maundrell >!

– […] Nincs nagyobb vétek, mint a tudatlanság. Ezt tartsd észben.

115. oldal (MAHIR-RTV, 1989)

Rudyard Kipling: Kim az ördöngös

Belle_Maundrell >!

– Ezek már az én hegyeim – szólt a láma. – Így kellene az embereknek élnie, magasan a világ fölött, távol a gyönyöröktől, nagyszerű dolgokról elmélkedve.

239. oldal (MAHIR-RTV, 1989)

Rudyard Kipling: Kim az ördöngös


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura
Jane Austen: Büszkeség és balítélet
Kazuo Ishiguro: Napok romjai
Kazuo Ishiguro: A főkomornyik szabadsága
Jaroslav Hašek: Švejk
D. H. Lawrence: Lady Chatterley és a kedvese
D. H. Lawrence: Lady Chatterley szeretője
Miguel de Cervantes: Az elmés nemes Don Quijote de la Mancha
Agatha Christie: Halál a Níluson
Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya