Kim 76 csillagozás

az ördöngös
Rudyard Kipling: Kim Rudyard Kipling: Kim Rudyard Kipling: Kim Rudyard Kipling: Kim Rudyard Kipling: Kim

Miközben ​a brit titkosszolgálat borzongatóan izgalmas mesterkedései zajlanak Indiáért és Ázsia belső területeiért, ez a regény felöleli szinte egész India szellemiségét, s a benne zajló életet úgy mutatja föl nekünk mint a boldogulás legsikerültebb és legtartósabb példáját. Az ebben a világban élőket (minden rendű és rangú embereket, isteneket, szellemeket, állatokat, növényeket, vizeket, hegyeket) önfeledt, olykor szenvedélyes játszótársaknak látjuk, akik soha nem tudnának jobbat elképzelni annál, mint amit éppen csinálnak.
India tehát – ezek szerint – maga a Paradicsom, s a mi boldogságunkhoz sem kell több, mint jól odafigyelni lakóira, ellesni tőlük életük titkait, s követni példájukat. Kipling a Kimben (talán akarata ellenére) India himnuszát írta meg. A legértőbb és legszeretetteljesebb könyvet, amit valaha Kelet lakóiról és kultúráiról Nyugaton írtak. Ha valaki szeretné tudni, hogy Kipling mivel érdemelte ki a Nobel-díjat, olvassa el az ördöngös Kim ifjú életének… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1901

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Denevér, Világhírű regények

>!
Titis, Budapest, 2012
ISBN: 9786155157110 · Fordította: Sári Júlia · Felolvasta: Kulka János
>!
448 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780141332505
>!
Kelet, Budapest, 2006
334 oldal · ISBN: 9638720867 · Fordította: Sári Júlia, Tandori Dezső

2 további kiadás


Enciklopédia 3


Kedvencelte 8

Most olvassa 9

Várólistára tette 52

Kívánságlistára tette 12

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
eme P
Rudyard Kipling: Kim

Rudyard Kipling: Kim az ördöngös

Töredelmesen meg kell vallanom, hogy ez bizony csalódás volt, még akkor is, ha tudtam, nem számíthatok szatírára, sem a gyarmatosítás kérdéskörének kritikaibb hangvételű megközelítésére. Nem, a Kim kalandregény, kémregény, pikareszk, egy kis nevelődési regénnyel keresztezve, ugyanakkor történelmi-földrajzi-kulturális-néprajzi stb. bemutatása Indiának. Útirajzszerű narratíva egy kaotikus, nyüzsgő, színes, sokvallású, -nemzetiségű és –szokású országról egy árva csavargó története révén.
A cselekmény kémregénynek eléggé gyengécske, ráadásul, számomra legalábbis, gyakran követhetetlenül csapongó. Lazán összefüggő epizódokból épül fel, amelyek közül talán el is maradhatna egy-kettő, anélkül, hogy különösebb hiányérzete támadna az embernek. (Persze, pikareszk is, de hát mit tegyek, kissé sok volt belőle néha…)
A főszereplő, Kim azonban kárpótolja némileg az embert – ördöngös kis kópé, furfangos, értelmes, szellemes és talpraesett gyerek (mintha a mi Ábelünk rokona lenne), aki készségesen belemerül a boldog ázsiai rendetlenségbe. Merthogy Kiplingnél az ázsiai káosz egyféle idealisztikus-romantikus színezetet kap, akárcsak a gyarmatosítás kérdése.

Kimet, ír szülők árva gyereke lévén, kelet és nyugat egyszerre tanítgatja, egyszerre ismerkedik a buddhista tanokkal, a Koránnal és a kereszténységgel, meg az angol iskolarendszerrel, és – persze ezt szigorúan titkosan mondom – spoiler.
Kim igazi utcagyerek, aki kellő tapasztalattal és tudással rendelkezik ahhoz, hogy átlásson a szitán, és gyakran kioktassa mindkét felet, amelynek tanítványává válik. Az egyik fél az öreg láma, akit Kim választott ki magának mint gyámolításra szoruló, túlságosan őszinte „bolondot”, becsületes embert, aki számára ez a világ tele van veszedelmekkel. Kim a Nyíl Folyóját, az Utat kereső szent ember mellett indul új egek és új vizek felé, miközben kissé szkeptikusan szemléli mesterét és annak zarándokútját.
A másik felet a brit gyarmatosítók képviselik, akik ráerőszakolják jóindulatukat – így először kénytelen-kelletlen, majd a mindent megértés vágyával engedi magát Kim oktatni-nevelni, katonává faragni, miközben az elbeszélő betekintést nyújt az olvasónak a brit oktatási rendszerbe és a vezetés, a hatalom kulisszái mögé is.
Kim kacskaringós, különböző emberek, értékrendek által keresztezett útja, természetesen nemcsak külső kaland, hanem belső is – az önmegismerés nagy kalandja, az egyéniség keresésének és megtalálásának története. Kipling ezáltal India misztikus oldalát is felvillantaja, filozófiáját, vallását. Ráadásul úgy, hogy nem láttatja összeférhetetlennek a nyugati kultúrával és értékrenddel (és itt nemcsak a predesztináció-hitre vagy az apa álma révén beemelt misztikus szálra gondolok) – Kim alakjában valami fura, számomra groteszk módon illeszkedik harmóniába a megvilágosodás pillanatával elnyert Megváltás és Paradicsom a Nagy Játékkal. Kiplinget azonban, úgy tűnik, ez nem zavarja, ahogy nem kérdőjelezi meg a gyarmatosítás létjogosultságát, vagy módjának elfogadhatóságát sem. Engem zavart ez az idilli összeolvadás, nem tudok mit kezdeni vele, ahogy aspirituális-filozófiai sík eléggé sekélyes voltával sem.
Szeretném azt mondani, hogy a regény közelebb hozta hozzám Indiát, de hazudnék. Mást vártam, persze erről Kipling nem tehet. A regény humorát viszont nagyon tudtam értékelni.

>!
Noro
Rudyard Kipling: Kim

Rudyard Kipling: Kim az ördöngös

Egy brit származású utcagyerek kalandjai Indiában. Az ördögien tehetséges – azaz: ördöngös :) – kis szélhámos tibeti lámákkal barátkozik, brahminokat szégyenít meg szópárbajban, vagy épp a titkosszolgálatnak közvetít veszélyes üzeneteket. Ráadásul Kipling ebben a könyvben nem a kívülálló fehér szahib szemszögéből mutatja be a kelet csodáit, hanem elfogadja és átérzi azokat. Ha meg is ereszt egy-egy tréfát valamely helyi szokással kapcsolatban, még az sem tűnik rosszindulatúnak.
A Kelet Kiadónál megjelent változat nem az ifjúság számára lebutított kiadás, így a keleti filozófiákba is bepillanthatunk rajta keresztül.

>!
Eszter01
Rudyard Kipling: Kim

Rudyard Kipling: Kim az ördöngös

Ez a könyv már elég régóta állt a várólistámon, de most érkezett el az ideje, hogy ki is vegyem a könyvtárból. Valahol olvastam róla, hogy tele van szabadkőműves utalásokkal, és ezért keltette fel az érdeklődésemet. Ilyen szempontból csalódás volt.
Maga a történet viszont tetszett. Adott egy fiú, Kim, aki lényegében egy csavargó, angol szülők gyermeke, aki Indiában nőtt fel árvaként. Apjától csak egy figyelmeztetésre emlékszik, amit egyáltalán nem ért. Aztán egy napon egy tibeti lámával hozza össze a sors, aki a saját folyóját/útját keresi. Innentől változnak és fejlődnek a karakterek, bontakozik ki a cselekmény igazán, amit nem egy izgalmas sztorinak kell elképzelni, inkább csak környezeti, kulturális, szociológiai és történelmi leírásnak, egy kis spiritualizmussal keverve.

2 hozzászólás
>!
gyuszi64
Rudyard Kipling: Kim

Rudyard Kipling: Kim az ördöngös

Hoppá, ismeritek az érzést, amikor aranyat leltek, váratlanul?

A könyv első harmada XIX-XX. századfordulós India-leírás. Tarka, sokszínű, megragadó. Csak belső ember írhatta EZT és ÍGY meg; nem elég a tapasztalat, az indiai életet anno élni kellett. És épp annyira kellett hozzá az európai íráskészség, mint amennyire pl. a keleti tolerancia és a nyugati racionalitás összefésülése.

A második harmad cselekményesebb, a „kémregény” címkét igazolja. Ez a leggyengébb rész. Valamennyire az egész könyvből hiányzik számomra Kipling erőteljes stílusa, de itt aztán végképp nincs jelen…

A befejező harmad, hát, csodálatos… A szerző bámulatosan fonja össze a cselekményszálakat, összefuttatja a személyek sorsát, találkozik a keleti misztika és a nyugati realitás. És mindez visszafogott humorral, lenyűgöző emberismerettel, a korabeli angolszász írókra oly kevéssé jellemző megértéssel…

Az utószó nagyon jó, az igazi kérdéseket teszi fel. Tényleg megmagyarázhatatlan, hogy ezt a regényt, az elfogadás és megértés hatásos történetét az angol birodalmi értékek egyik leghangosabb képviselője írta meg. (Nagy szerencsénk van… :) )

>!
Ibanez MP
Rudyard Kipling: Kim

Rudyard Kipling: Kim az ördöngös

Hát, nem mondhatom, hogy kedvencemmé vált. Valami nagyon kalandos, nagyon izgalmas, színes, fordulatos könyvet vártam… s valahol az is, Kim mesterkedései, ügyessége, leleményessége vagány kis kölyökké teszik, ugyanakkor sokszor a könyv – számomra – unalmassá vált. Főként a közepe felé, ahol Kim angol iskolába kerül… nekem ő inkább utcagyerekként volt izgalmas, illetve a vége felé, ahol már mint fiatal kémet ténylegesen is „használják” a hálózatban.

>!
rohanoazis P
Rudyard Kipling: Kim

Rudyard Kipling: Kim az ördöngös

Jellemzően, pont a Kimet eddig nem olvastam. Most is nehezen rázódtam bele – itt az ideje elolvasni már, mondtam magamnak –, és ténylegesen az utolsó mondatot is be kellett fejeznem, hogy alaposan átgondolva, végül megszeressem.
Több műfajt – pikareszk, bildungsroman, kémtörténet – elegyítő írás. Végig lehetne menni az etnológiai/etnográfiai szálon, a brit uralom elemzésén, Kipling “white man’s burden” vélekedésének megtörésén, a vallások, népek, kultúrák kavalkádján, a tájak, emberek értő-szerető leírásán. Én mégis csak Kim és a Kereső tibeti láma varázslatos kapcsolatát emelném ki. Az Út a megtisztulás és a karmából való kilépés lehetőségének Királyi Útja a láma, és a megvilágosodás felé vezető út a fiú számára.
Kiváló könyv. Utólag de sokáig szól. (Nálam legalább is.)

>!
Traveller P
Rudyard Kipling: Kim

Rudyard Kipling: Kim az ördöngös

Vajon mihez kezdene egy angol anyanyelvű olvasó Jókaival?
Mert valahogy így vagyunk Kiplinggel. Legismertebb versei máig aktuálisak, hiszen összeforrtak a brit pszichét meghatározó 1. világháborúval, de a könyvei nem öregedtek szépen. Ha angolok lennénk, még a Dzsungel könyvével is ugyanúgy küzdenünk kéne, mint Jókai gyönyörű, de mára dögnehéz mondataival. Még rátesz egy lapáttal, hogy Kipling írásművészetének egyik oszlopa az, hogy az alsó társadalmi rétegek beszédmódját élethűen alkalmazza – és le a kalappal, ha valaki az angol eredetit olvasva rögtön megérti, mit válaszol a skót őrmester a velszi káplárnak. Egy született agol anyanyelvűnek is beletörik a szeme az olvasásba, hát még a mienk.
Még jó, hogy itt vannak a fordítások, ezekben viszont elvész az a szemantikai plusz, ami Kipling szövegeit – és főleg a Kimet – gyönyörűvé teszi: a névelőkkel, illetve azok hiányával, a nagybetűs főnevekkel, a szereplők beszédmódjával való játék, a Rádzs korabeli szavak beleszövése, a leírások, amik az angol eredeti ritmusában egész másképp szólnak, mint magyarul. Kicsit lefordíthatatlan.

Mesés történet, de nem feltétlenül gyerekkönyv. A napi hírek inspirálták: akkor íródott, amikor az angolok kb úgy rettegtek az Indiába beszivárgó orosz és francia kémektől, mint Rákosiék az imperialista ügynököktől. Az angol és orosz titkosszolgálatok versengésének Kipling adott nevet: a Kim után nevezték Nagy Játéknak, és annyiban magyar vonatkozása is van, hogy szegény Kőrösit pont amiatt tartotta vissza a tibeti utazástól egy angol ügynök, mert orosz kémnek tartotta. (Aki aztán később maga is nyomorult halált halt valahol Buharában, ha jól emlékszem).
Arról is lemaradunk, hogy a szereplők és a helyszínek is pontosan rekonstruálhatók; és ha nem tudjuk, ki volt például Sir Roberts vagy a Babu vagy az özvegyasszony és miért poén hogy Kipling beleszőtte az alakjukat, egy újabb jelentésrétegről maradunk le.
Összességében nem szórakoztató meséről vagy ifjúsági irodalomról van szó, hanem olyan könyvről, ami csak a kor és a helyszín ismeretében adja a teljes olvasmányélményt. Az irodalmi szépségét pedig a legjobb fordítás sem tudja visszaadni. Ez az angolok Jókaija, pontosabban: olyan, mintha nálunk Jókai írta volna a Pál utcai fiúkat.

3 hozzászólás
>!
Kallós
Rudyard Kipling: Kim

Rudyard Kipling: Kim az ördöngös

Miért épp ez a könyv? Talán a Sziddhárta után vártam még valamit, ami persze nem jött. YA úgy ahogy annak lennie kell. Talán ez is az oka a 2,5 csillagnak, Kipling erről nem tehet. Hisz a megfelelő időben olvasott Dzsungel könyve, vagy a Riki-tiki-tévi (amitől évekig kígyó fóbiám volt :D) hatalmas élményt adott 11-13 évesen. :D Szégyen nem szégyen vártam a végét …

1 hozzászólás
>!
Luca87 I
Rudyard Kipling: Kim

Rudyard Kipling: Kim az ördöngös

A történet megismerteti az olvasóval Indiát és India lakóit, a tájakat, a szokásokat, a vallásokat, a babonákat. Ahogy az utószó is mondja: azt az életet mutatja be a regény, amit az indiaiak élnek (vagy éltek 100 éve), és ahogy nekik jó élni. Ez a kulcsszó. Ebben a történetben még a száhibok, az angolok sem akarják megváltoztatni, megtéríteni, megmenteni az őslakosokat, hanem igyekszenek minél jobban megismerni a gondolkodásukat, és annak megfelelően irányítani őket. Csak egy francia és egy orosz szereplő nem érti az indiaiakat, ők meg is látják nagyon hamar, hogy ez nem szerencsés.

Ezért taszít engem a kereszténységben a hittérítés: nem értem, miért nem lehet elfogadni, hogy mások máshogy élnek, más istent tisztelnek, és nekik az úgy pont megfelel. Úgyhogy nagyon örültem, amikor ebben a történetben az angoloknak eszükbe sem jutott megmagyarázni a lámának vagy Kimnek (aki mellesleg ír, de sosem járt Indián kívül más országban), hogy inkább Istenben higgyenek, mert akkor a mennybe kerülnek majd haláluk után. Ez tiszteletre méltó viselkedés, szimpatikussá is tette a nyugatiakat, annak ellenére is, hogy közben mindenféle módon igyekeztek háborút kezdeni, áskálódni az indiaiak ellen.

Sajnos negatívum is akad a regényben. Ez pedig a fordítás. A stílussal nincs baj, olvastatja magát a szöveg, csak rengeteg hiba van benne. Egyrészt egy tipikus hibát minden adandó alkalommal elkövet a fordító: „mondta felállva”, „mondta megfordulva”, ráadásul „a könyvek a polcon sorakozva álltak”. Ez nekem bántja a szememet, nem értem, miért nem „mondta, és felállt” vagy „mondta, miközben felállt”, és miért nem „a könyvek a polcon sorakoztak”. Aztán ott az a rengeteg helyesírási hiba, némelyiktől kirázott a hideg. Az hagyján, hogy „maszázs”, mert az elgépelés, legtöbbször „masszázs”-ként szerepel, de azért a „nyílván” meg a „felbojdul”, hááát…

Az egy csillag mínusz részben a fordítási és helyesírási hibáknak köszönhető, részben viszont annak, hogy nem mindig volt könnyű követnem a cselekményt, időnként elveszítettem a fonalat. Nem tudom, ez mitől lehetett, mert azért nem nevezném nehéznek a szöveget, bár gyereknek azért nem javasolnám.

És a végére egy érdekes tapasztalat: olvasás közben időnként előbújt belőlem a(z ateista) nyugati, és idegesített a láma vallási okfejtése, mert úgy éreztem, csupa irracionális dolgot hord össze. Ilyenkor emlékeztetni kellett magamat arra, hogy ő keleti, ő így él, ez az ő hite, és neki meg a környezetének ez megfelel, úgyhogy nekem sincs okom vagy jogom bosszankodni rajta. Lehet, hogy igaza van az utószónak, és ez a regény valóban India himnusza. A dzsungel könyvével együtt.

6 hozzászólás
>!
bfg3 P
Rudyard Kipling: Kim

Rudyard Kipling: Kim az ördöngös

Valahogy kiegyensúlyozatlannak tűnt az egész: mintha az egyes események hangsúlya könyvben nem türözte volna se a szereplők életében betöltött jelentősgüket, se a dramaturgiai szerepüket. Vagy nemtom, de valahogy félrement.
Ami a fő méltatott tualjdonságát illeti ("India himnusza", ahogy az utószó fogalmaz): nos én alaposan utánaolvasnék előbb Kipling életművének, mielőtt tényleg elhiszek egy ilyen drasztikus ellentétet. spoiler


Népszerű idézetek

>!
Eszter01

Soha ne köss barátságot az ördöggel, egy majommal vagy egy kisfiúval. Nem tudhatod, mi lesz a következő lépésük.

93. oldal

Rudyard Kipling: Kim az ördöngös

Kapcsolódó szócikkek: majom · ördög
>!
dokijano

    – Sokat láttam már az életben – szólt az asszony a megrakott tálak fölött –, de csak kétféle asszony van a világon. Olyanok, akik elveszik a férfiak erejét és olyanok, akik visszaadják. Hajdan amaz voltam, most ez vagyok.

262. oldal, Tizennegyedik fejezet (MAHIR-RTV, 1989)

Rudyard Kipling: Kim az ördöngös

>!
dokijano

    – Mire való ez a nagy sietség? – szólt rá a láma. – Okos emberek nem rohangálnak, mint csirkék a napon. Már sok száz mérföldet gyalogoltunk, de eddig alig voltam veled egy pillanatig is egyedül. Hogy tudtál tanulni abban a tömegben? Hogyan elmélkedhetnék az Úton, amikor szakadatlan fecsegés zúg a fülembe?

199. oldal, Tizenkettedik fejezet (MAHIR-RTV, 1989)

Rudyard Kipling: Kim az ördöngös

>!
Gitta_Bry P

A bőbeszédű asszonyok férjeire nagy jutalom vár a jövő életben.

73. oldal

Rudyard Kipling: Kim az ördöngös

>!
Adrirawia

– Akik csöndben koldulnak, csöndben halnak éhen – szólt Kim egy közmondást idézve.

Rudyard Kipling: Kim az ördöngös

>!
Noro

A jegykezelést máig sötét erőszaknak tekintik a falusiak Indiában, és nem értik, miért kell idegeneknek hatalmas részeket kihasítani a mágikus papírból, miután igen nagy árat fizettek érte.

Tizenegyedik fejezet

Rudyard Kipling: Kim az ördöngös

>!
dokijano

– A hírek nem arra valók, hogy az ember szétszórja őket, mint a trágyatéglákat. Takarékosan kell velük bánni, mint az ópiummal.

129. oldal, Nyolcadik fejezet (MAHIR-RTV, 1989)

Rudyard Kipling: Kim az ördöngös

Kapcsolódó szócikkek: hír
>!
dokijano

    – Miért nem pihentek? – szólt rá a kísérők egyike. – Csak az ördögök meg az angolok kóborolnak ok nélkül.
    – Sohase barátkozzál ördöggel, majommal vagy sihederrel. Senki nem tudhatja, mire készülnek – szólt a társa.

76. oldal, Ötödik fejezet (MAHIR-RTV, 1989)

Rudyard Kipling: Kim az ördöngös

>!
vorosmacska

Én az Út követője vagyok – szólt keserűen [a láma]. Enyém a bűn és enyém a büntetés. El akartam hinni rólad, hogy az Ég küldötte vagy, aki segít nekem megtalálni a Folyót. De most már tudom, hogy ez csupán öncsalás volt. Jóságoddal, segítőkészségeddel és fiatalságodhoz képest különleges bölcsességeddel a szívembe férkőztél. De azok, akik az Utat követik, nem engedhetik magukhoz semmiféle ragaszkodás vagy vágyakozás tüzét. Mert ezek mind Káprázatok csupán. […] Letértem az Útról, tanítványom. De nem a te hibád. Gyönyörködtem az élet látványában, élveztem az új emberekkel való találkozást az úton, és csodáltam az örömöt a szemedben, amikor mindezeket a dolgokat szemlélted. Téged csodáltalak ahelyett, hogy a Keresésemmel és csakis a Keresésemmel foglalkozzam. Most pedig gyötrődöm, mert elvesznek tőlem, a Folyóm pedig messze van. Megszegtem a Törvényt.

108. oldal

Rudyard Kipling: Kim az ördöngös

>!
GeoMaileR

A játék oly nagy, hogy egyszerre csak kicsi része látható.

181. oldal 10. fejezet

Rudyard Kipling: Kim az ördöngös


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura
Jane Austen: Büszkeség és balítélet
George Orwell: 1984
J. R. R. Tolkien: A hobbit
Aldous Huxley: Szép új világ
Dickens Károly: Karácsoni ének
Miguel de Cervantes: Az elmés nemes Don Quijote de la Mancha
John Steinbeck: Egerek és emberek
Thomas Mann: Halál Velencében
H. G. Wells: A láthatatlan ember