Az ​elefántkölyök 35 csillagozás

Rudyard Kipling: Az elefántkölyök Rudyard Kipling: Az elefántkölyök Rudyard Kipling: Az elefántkölyök Rudyard Kipling: Az elefántkölyök

Valaha réges-régen az elefántnak csak akkora orra volt, mint egy csizmácska. Egyszer született egy hallatlanul kíváncsi kölyökelefánt, és meg akart ismerkedni a krokodillal. Addig kutatott, keresett, amíg olyan közeli ismeretségbe keveredett a szörnyeteggel, hogy csizmányi orrocskáját hosszú ormánnyá alakította. Így lett az elefántnak ormánya. Kötetünkből, amely a világhírű író állatmeséit tartalmazza, számos furcsaságra fény derül. A kiváncsi olvasó megtudhatja, hogyan lett púpos a teve, miért foltos a leopárd, hogyan lett az orrszarvúnak ráncos a bőre, s mekkorát képes toppantani a pillangó. A bájos meséket Sajdik Ferenc szellemes rajzai díszítik.

Eredeti megjelenés éve: 1902

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

Tartalomjegyzék

>!
Holnap, Budapest, 2012
keménytáblás · ISBN: 9789633490389 · Fordította: Jékely Zoltán, Szász Imre · Illusztrálta: Sajdik Ferenc
>!
Holnap, Budapest, 2000
140 oldal · ISBN: 9633463491 · Fordította: Jékely Zoltán, Szász Imre · Illusztrálta: Sajdik Ferenc
>!
Móra, Budapest, 1983
100 oldal · ISBN: 9631131734 · Fordította: Szász Imre, Jékely Zoltán · Illusztrálta: Krenner István

1 további kiadás


Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

Nyctea P>!
Rudyard Kipling: Az elefántkölyök

Nagyon furcsa nyelvezetű mesék ezek, többségük pedig kifejezetten negatív, rossz hangulatú. Mint például a címadó Az elefántkölyök, melyből megtudhatjuk, hogy a kíváncsiság és a kérdezősködés olyan bűn, mely minden esetben verést érdemel…
A magányosan sétáló macska azonban szerintem kiemelkedő, szép, kerek történet, ami tökéletesen ábrázolja a macskák jellemét és az emberhez fűződő viszonyukat. Ez az értékelésemben +1 csillagot jelent.
Nekem gyerekként biztosan nem tetszettek volna ezek a mesék, és a saját gyermekemnek sem olvasnám fel őket szívesen.

Aurora_Serenity_White I>!
Rudyard Kipling: Az elefántkölyök

Nagyon szerettem ezt a könyvet. Gyerekkorom első kedvenc mesekönyve, ami ráadásul anno meg is ihletett.

Perly P>!
Rudyard Kipling: Az elefántkölyök

Sokkal többet vártam ettől a mesegyűjteménytől. Talán velem van a baj, és a túlságosan is európai gondolkodásmódommal, de nem tetszett. Egyfelől persze kreatívak és érdekesek a mesék, másfelől viszont nagyon negatívak. Állatbarát lévén nem volt ínyemre, ahogy Kipling az egyes állatokról írt (pl.: a tevéről, a kengururól, a rákról és a macskáról), ráadásul az embereket előszeretettel felsőbbrendűnek tekinti, amivel én személy szerint nem értek egyet.
Csalódott vagyok, ezek után nem hinném, hogy a közeljövőben olvasnék tőle bármit is.

Papusz P>!
Rudyard Kipling: Az elefántkölyök

Az Olvasás 7 Hete kapcsán meg kell jegyeznem, hogy ez volt az első teljesen önálló olvasmányom :)

ibupony>!
Rudyard Kipling: Az elefántkölyök

Gyerekkorom egyik kedvenc könyve. Csak Papa olvashatta nekem, miközben hozzábújtam a naaaagy pocakjához – és amit mindig a hupos teve naaaagy púpjához hasonlítottunk.
Tegnap este az unokahúgomra vigyáztam, és ez a könyv akadt kezembe, ebből olvastam neki esti mesét. Nagyon élvezte a történeteket, pláne az illusztrációkat , külön kiemelném a ’83-as kiadás szellemes, kedves rajzait, szóval miután a kisasszony elaludt, én sem tudtam letenni, muszáj volt végigolvasnom a többi mesét is. 20 év elteltével is ugyanolyan élmény volt olvasni.

Gáborr_Nagy>!
Rudyard Kipling: Az elefántkölyök

Nagyon erőltetett és bárgyú mesék ezek, zűrös eredetmonda-utánzatok, tele felesleges ismétlésekkel, eléggé száraz és humortalan.

MarÁgi>!
Rudyard Kipling: Az elefántkölyök

Ez is egy olyan könyv volt, amit az öcsém kapott, és én olvastam fel neki. Nagyon élveztem a gyerekként kacifántosnak tűnő megfogalmazásba öntött történeteket.

bozs>!
Rudyard Kipling: Az elefántkölyök

Most valahogy pont ilyen könnyed, gyermeki kikapcsolódásra vágytam. Megtudtam, hogy miért van a tevének púpja, az orrszarvúnak miért olyan hurkás a bőre, a leopárd miként lett foltos, az elefántnak ki segített hosszú orrot csinálni, a kenguru mikor tanult meg olyan nagyokat ugrani, hogyan alakult ki az armadilló – amiről először nem is tudtam, hogy micsoda, de a kedvencem amikor a macska háziállatnak állt. Jót szórakoztam!

Woland>!
Rudyard Kipling: Az elefántkölyök

Rudyard Kipling (1865-1936) Bombayban született, majd később bejárta szinte az egész világot. A nevét mindenki ismeri, mint A dzsungel könyve (1894) szerzőjét, bár valószínűleg inkább a Disney-feldolgozás miatt (a Kipling-által írt könyv egy novellagyűjtemény). 1907-ben Kipling máig legfiatalabbként megkapta az irodalmi Nobel-díjat is.

Az elefántkölyök egy mesegyűjtemény, melyből megtudhatjuk, hogyan lett púpos a teve, hogyan lett ráncos az orrszarvú bőre, hogyan lett foltos a leopárd, hogyan lett ormánya az elefántnak, miért tud olyan nagyot ugrani a kenguru, hogyan jött létre az armadilló (google it!), miért lett olyan a rák, amilyen, hogyan lett háziállat a cica, és hogyan tanította móresre egy indiai király a feleségeit a pillangó segítségével.

A mesék nagyon aranyosak, akinek van gyereke, szerezze be és olvasgassa neki, ha egyszer nekem lesz sajátom, én is így fogok tenni.

alterna>!
Rudyard Kipling: Az elefántkölyök

Számomra az utolsó két történet volt tanulságos: A magányosan sétáló macska és A pillangó, aki toppantott. Valószínű, hogy mindegyik mesének van valami mélyebb üzenete, nekem ez a kettő volt az, ami bejött.


Népszerű idézetek

psn >!

Úszni tud, szúrni nem,
lusta-tömzsi, ismerem.
Szúrni tud, úszni nem,
tüskös-tövises, ismerem!

Az armadilló keletkezése

Kasztór_Polüdeukész >!

Egyszer csak arra jött a párszi, meglátta a bőrt, és olyat mosolygott, hogy az az egy mosoly
kétszer körbeszaladt az arcán. Az után háromszor körültáncolta a bőrt, s közben a kezét dör-
zsölte. Azután visszament a táborába, és telerakta a kalapját süteménymorzsával, mert a párszi
nem evett mást, csak süteményt, és sohasem söpörte ki a táborát. Felkapta az Orrszarvú bőrét,
és felcsapta az Orrszarvú bőrét, és teleszedte az Orrszarvú bőrét, és teletette az Orrszarvú
bőrét régi, száraz, szikkadt, szúrós morzsával, és egy kis égett ribizlivel – amennyi egyáltalán
belefért. Azután felmászott a pálmafájára, és várta, hogy az Orrszarvú kijöjjön a vízből, és
felvegye a bőrét. Ez meg is történt.

Az Orrszarvú begombolta a három gombot, s a bőr úgy szúrt, mint a süteménymorzsák az
ágyban. Meg akarta vakarni magát, de ez csak rontott a dolgon; akkor lefeküdt a homokba, és
hengergőzött, a morzsa egyre jobban és jobban szúrta. Akkor odarohant a pálmafához, és a
derekához dörzsölte, dörzsölte magát.

Hogyan kapta az orrszarvú a bőrét

Kasztór_Polüdeukész >!

A Leopárd és az Etiópiai nem értette a dolgot, de azért elindultak, hogy megkeressék az ősi
Flórát. Sok-sok nap után egy nagy, magas, hatalmas erdőhöz értek, amely teli volt fatörzsekkel
és színtisztán pöttyös és foltos, csíkos és pászmás, sávos és rácsos, vonásos és keresztvonásos
árnyékokkal. (Mondd ezt gyorsan fennhangon, majd meglátod, milyen rettentő árnyékos hely
lehetett ez az erdő.)

– Mi ez – kérdezte a Leopárd –, ami olyan színtisztán sötét, és mégis annyira tele van pici
fénydarabkákkal?

– Nem tudom – mondta az Etiópiai –, de ez alighanem az ősi Flóra. Érzem a Zsiráf szagát,
hallom a Zsiráfot, de nem látom a Zsiráfot.

– Furcsa – mondta a Leopárd. – Azt hiszem, azért van így, mert a napfényről jövünk. Érzem a
Zebra szagát, hallom a Zebrát, de nem látom a Zebrát.

– Várj egy kicsit – szólt az Etiópiai. – Régóta nem vadásztunk már rájuk. Talán elfelejtettük,
hogy milyenek.

– Csudát! – felelte a Leopárd. – Nagyon jól emlékszem rájuk a Felső Veldten, főként a velős-
csontjukra. A Zsiráf úgy öt méter magas, színtisztán vörösbarnás-aranyos-sárgás a fejétől a
patájáig; a Zebra úgy egy méter harmincöt centi magas, és színtisztán szürkés-drappos a
fejétől a patájáig.

Hogyan szerezte a leopárd a foltjait

Kasztór_Polüdeukész >!

– Semmi ez, ó, királynők! Egy Pillangó tett panaszt a Feleségére, mert az veszekedett vele, s
úgy tetszett a mi Urunknak, Szulejmán-bin-Daudnak, hogy csendes beszédre és alázatra
tanítsa, mert ez erénynek számít a Pillangó feleségeknél.

Akkor felemelkedett és megszólalt egy egyiptomi királynő, a fáraó lánya:

– A mi palotánkat nem lehet csak úgy tövestül kitépni, mint a hagymát, egy kis bogár kedvéért.
Nem! Szulejmán-bin-Daud biztosan halott, s mi azt láttuk és hallottuk, hogy a föld menny-
dörgött és elsötétedett erre a hírre.

A pillangó, aki toppantott

Kasztór_Polüdeukész >!

– Ó – szólt az asszony –, bölcsnek nagyon bölcs a macska, de mégsem olyan bölcs, mint a
kutya.

A macska szemügyre vette a kutya fogait (bizony nagyon élesnek látszottak!), s ezt mondta:

– Én kedves is leszek a babához, amikor csak a barlangban vagyok, örökös-örökkön-örökké,
míg csak túlságosan meg nem cibálja a farkamat! De azért mégis a magányosan sétáló macska
vagyok, s nekem minden hely egyforma.

– De nem amikor én itt vagyok! – acsarkodott a kutya. – Ha nem toldottad volna hozzá ezt az
utolsót, örökös-örökkön-örökre becsuktam volna a számat, de ezentúl felkergetlek a fára, ha
találkozom veled. S így tesz utánam minden igazi kutya.

A magányosan sétáló macska

Kasztór_Polüdeukész >!

Hallgass, várj és figyelj; ez az eset akkor esett, édes gyermekem, amikor a háziállatok még
vadak voltak. Vad volt a kutya, vad a ló, a tehén, a juh és vad volt a disznó – vadabb már nem
is lehetett –, s ott járkáltak a ringó-rengő rengetegben a maguk vad csapásain. De minden
vadállatok legvadabbika a macska volt. Magában kószált, s minden hely egyforma volt neki.

A magányosan sétáló macska

Kasztór_Polüdeukész >!

– Ha nem tévedek, arra kértél, hogy változtassalak meg, mert egészen más akarsz lenni, mint a
többi állat; és azt akartad, hogy buzgó követőid legyenek. Most van öt óra.

– Igen – mondta a Kenguru. – Bár ne tettem volna. Azt hittem, hogy varázslattal és ráolvasással
változtatsz át, de ez rossz tréfa volt.

Kenguru apó története

Kasztór_Polüdeukész >!

Az asszony elmosolyodott, s így szólt:

– Vadon erdő vad jószága, eredj csak vissza a vadonba! Hajamat már befontam, a varázslatot
félretettem, s különben sincs szükségünk több barátra vagy szolgára a barlangunkban.

A macska így szólt:
– Én nem vagyok barát, és nem vagyok szolga. Én a magányosan sétáló macska vagyok, és be
akarok kerülni a barlangba.

Kasztór_Polüdeukész >!

Egy este azt mondta a denevér:

– Kisbaba van a barlangban. Friss, kövér, apró és piros kisbaba, s az asszony odavan érte, úgy
szereti.

– Úgy? – szólt a macska fülét hegyezve. – Hát a baba mit szeret?

– Minden puha és csiklandós holmit – mondta a denevér. – Meleg dolgokat szeret a kezébe
venni, amikor aludni készül. Szeret játszani velük. Minden effélét szeret.

– Ó – mondta a macska fülét hegyezve –, akkor itt az időm!

Kasztór_Polüdeukész >!

– Most pedig – mondta a macska – , olyan nótát éneklek a babának , hogy egy jó óráig aluszik
tőle.

Azzal elkezdett dorombolni, hol hangosabban, hol halkabban, hol halkabban, hol hangosab-
ban, míg a babát el nem nyomta az álom. Az asszony elnézte őket mosolyogva, majd így szólt:

– Ez igazán csodálatos volt! El kell ismerni, roppant ügyes állat vagy, te macska!


Hasonló könyvek címkék alapján

Walt Disney – Állatmesék
Kenneth Grahame: Szél lengeti a fűzfákat
Julia Donaldson: A majom mamája
Alan Alexander Milne: Micimackó
Marton Lili: Bambó
Walt Disney – Tarzan és a dzsungelolimpia
Selma Lagerlöf: Nils Holgersson csodálatos utazása
Selma Lagerlöf: Csodálatos utazás
Walt Disney – Macskarisztokraták
Rigó Béla: Vuk