A ​dzsungel könyve 474 csillagozás

Rudyard Kipling: A dzsungel könyve Rudyard Kipling: A dzsungel könyve Rudyard Kipling: A dzsungel könyve Rudyard Kipling: A dzsungel könyve Rudyard Kipling: A dzsungel könyve Rudyard Kipling: A dzsungel könyve Rudyard Kipling: A dzsungel könyve Rudyard Kipling: A dzsungel könyve Rudyard Kipling: A dzsungel könyve Rudyard Kipling: A dzsungel könyve Rudyard Kipling: A dzsungel könyve Rudyard Kipling: A dzsungel könyve Rudyard Kipling: A dzsungel könyve Rudyard Kipling: A dzsungel könyve Rudyard Kipling: A dzsungel könyve Rudyard Kipling: A dzsungel könyve Rudyard Kipling: A dzsungel könyve Rudyard Kipling: A dzsungel könyve Rudyard Kipling: A dzsungel könyve Rudyard Kipling: A dzsungel könyve Rudyard Kipling: A dzsungel könyve Rudyard Kipling: A dzsungel könyve Rudyard Kipling: A dzsungel könyve Rudyard Kipling: A dzsungel könyve Rudyard Kipling: A dzsungel könyve Rudyard Kipling: A dzsungel könyve Rudyard Kipling: A dzsungel könyve Rudyard Kipling: A dzsungel könyve Rudyard Kipling: A dzsungel könyve Rudyard Kipling: A dzsungel könyve Rudyard Kipling: A dzsungel könyve Rudyard Kipling: A dzsungel könyve Rudyard Kipling: A dzsungel könyve Rudyard Kipling: A dzsungel könyve Rudyard Kipling: A dzsungel könyve Rudyard Kipling: A dzsungel könyve

A ​bozótban megreccsennek a bokrok, és Farkas apó ugrásra készen, szinte a levegőben torpan meg, mert az orra előtt, egy alacsony ágba kapaszkodva meztelen kisgyerek áll. Soha ilyen pici, gödrös húsú embervakarcs nem került még éjnek idején farkas barlangjába. Maugli, a csupasz emberkölyök, bárhogy került is oda, ott marad, életét megváltotta a Szabad Nép Csapatának gyűlésén Bagira, a Fekete Párduc, egy frissen ejtett fiatal bikával és Balú, az öreg medve, a Vadon Törvényének mestere pedig jó szavával. Mauglit Farkas anyó neveli fel saját négy kölykével együtt, s az emberkölyök éppúgy érti a fű zizzenését, a baglyok huhogását, mint minden más élőlény a vadonban. Idővel oly merészen lódítja magát ágról ágra, hogy a szürke majmok sem különben. Elfoglalja helyét a Gyűlés Szikláján is, s ahogy nő, a falka testvérének tekinti s mindannyian a Dzsungel Urának. Akik Indiában jártak, és sokáig éltek a dzsungel közelében, mind azt állítják, hogy ez a táj semmi máshoz nem hasonlítható. Ott… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1894

Tagok ajánlása: 14 éves kortól

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Klasszikusok fiataloknak, Horizont könyvek, Klasszikus Ifjúsági Regénytár, Jonatán Könyvmolyképző, Az én könyvtáram

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2020
216 oldal · ISBN: 9789632459585 · Fordította: Szabados Tamás
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2020
216 oldal · ISBN: 9789632459578 · Fordította: Szabados Tamás
>!
Manó Könyvek, Budapest, 2017
104 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634034049 · Illusztrálta: Quentin Gréban

40 további kiadás


Enciklopédia 51

Szereplők népszerűség szerint

Bagira · · Maugli


Kedvencelte 36

Most olvassa 35

Várólistára tette 163

Kívánságlistára tette 65


Kiemelt értékelések

Kuszma P>!
Rudyard Kipling: A dzsungel könyve

Viszonyom Kiplinghez még mindig igen ambivalens. Egyfelől zseniális író – olyan mítoszteremtő képességekkel rendelkezik, amitől A Dzsungel könyve a Nagy Irodalmi Univerzumok egyikévé válik, méltó párja Homérosz görögség-víziójának, vagy Tolkien Középföldéjének. Tolla alatt az indiai természeti környezet lélegző, misztikus csodává válik, ami indákat növeszt, hogy az olvasóba kapaszkodjon*. Kipling állatfigurái pedig nem pusztán antropomorfizált négylábúak (vagy nullalábúak, ha feledhetetlen kígyófiguráit is idevesszük), hanem összetéveszthetetlen személyiséggel rendelkező lények, akik mintha fajuk platóni ideáját jelenítenék meg: a magar, a gát krokodilja például megtestesíti a krokodilság intézményének valamennyi lényeges toposzát – az már csak a hab a tortán, hogy közben egynémely embertársunkat is felismerjük benne. Szemet gyönyörködtető látni továbbá, Kipling milyen profizmussal helyezi el történeteinek súlypontját, felépítve erőteljes drámai jeleneteit – ahogy például Maugli történetét lezárja, az az angolszász próza egyik nagy ünnepe. Az embernek csaholni támad kedve a tehetetlen dühtől, ha eszébe jut, hogy Mr. Disney miképp herélte ki ezt az egész kozmikus egységet.

Ugyanakkor nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy a kiplingi életműből mennyire árad a predesztináció. Van ugye ez a Dzsungel Törvénye – a mindenek felett álló törvény, ami minden lényt beosztott a maga szűk kategóriájába, amiből lehetetlen kitörni. Olyan ez, mint a kasztrendszer – aki sakál, az mindörökre sakál marad, sakáltulajdonságokkal rendelkezik, és sakálként fogják megítélni. Ebben a világban a nemesség a jellem csúcsa, amiben sajátosan összemosódik az erő a szépséggel, a bölcsesség a bátorsággal, és bizony ezt a tulajdonságot az, aki sakálnak született, soha nem tudja megszerezni. Az egyetlen lény, aki képes valamennyire felülemelkedni a Dzsungel Törvényén, az ember. De nem ám akármelyik ember! A bennszülött indiaiak például nem – ők leginkább a bandar-lógok (a szürkemajmok) updatált verzióinak tűnnek. Ám az angol fehérek – azok aztán valakik! Olyan, mintha ők testesítenék meg a Sorsot: ők viszik el a végzetet a végzetes krokodilnak, és őket szolgálja Riki-Tiki-Tévi is – mégpedig boldogan. Mert Kipling szerint az igazán boldog, aki szolgál, feltéve ha igazságos és bölcs ura van – a gyarmatosító sorsa pedig teher, mert muszáj igazságossá és bölccsé válnia. Úgyhogy én is keresek gyorsan magamnak valami gyarmatosítót, mielőtt gyomorfekélyt kapok a saját individualizmusomtól.

(És még pár szó az új kiadásról: a prózai fordítás szerintem hibátlan. A versbetétek is többnyire jók, bár a szlengesítést nem tartottam indokoltnak. Szabó Levente illusztrációi egyszerűségükben gyönyörűek, de leginkább a könyv fizikai jellege okozott örömet: valahogy kényelmes volt olvasni ezt a könyvet, mert mind a szedés, mind a papírminőség dédelgeti a szemet meg az ujjat. Így kell visszafogottan luxuscikket csinálni egy könyvből. Csak a tartalomjegyzék oldalszámozásai csúsztak el kicsit, de ezt – mondjuk – észre sem vettem.)

* De Kipling akkor is fantasztikus, ha nem Indiáról beszél. A kötetben két sarkvidéki elbeszélést is találunk, amik szintén működnek. Olvasva őket pedig óhatatlanul eszembe jutott, hogy Jack London is bizony a kiplingi köpönyegből bújt elő… (No meg a stevensoniból.)

>!
Helikon, Budapest, 2016
446 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632277295 · Fordította: Greskovits Endre, Horváth Viktor · Illusztrálta: Szabó Levente
24 hozzászólás
ZsúésKrisz_Olvas>!
Rudyard Kipling: A dzsungel könyve

"A Molyon egy olyan kihívásra kerestem könyvet, amelyre a Ciceró kiadó egyik kötetét kellett elolvasni. Sokat keresgéltem, de nem igazán találtam olyat ami érdekelt volna. Keresgéltem a könyvtárban is és ott akadtam rá erre a nagyszerű könyvre. Egyik gyerekkori kedvenc mesém volt, nagyon örültem, hogy könyvben is kiolvashatom. Kikölcsönöztem és neki is láttam az olvasásnak.
Nem nagyon emlékeztem már a történetre magára, de ahogy haladtam a könyvel egyre több emlékkép ugrott be róla. A Történet elején ismerkedhetünk meg Mauglival akit a farkasok találnak, és farkasapó és farkasanyó magukhoz vesznek. Kölykeik mellett kezdik nevelni és mikor eljön az idő bemutatják a Gyűlés Sziklájánál a többieknek."
További gondolatokat itt találsz a könyvről:
http://zsuolvas.blogspot.hu/2017/10/rudyard-kipling-dzs…

Dominik_Blasir>!
Rudyard Kipling: A dzsungel könyve

Van valami végtelenül megragadó ezekben a történetekben. Egymás után sorjáznak az antropomorf, de mégsem igazán emberi állatokról szóló történetek (köztük a leginkább emberszerű alakkal, Mauglival), mi pedig egyre mélyebbre merülünk Kipling varázslatos, sokszor szívmelengető, de mégis valahogy kemény és idegen fantáziájában, és ez órási élmény: nemcsak mert Kipling remek (értsd: profi) mesélő, hanem mert Kipling valahogy igazi mesélő. Mert valahogy minden története mélyén olyan zsigeri érzelmek, olyan egyszerű, de mégis zavarba ejtően bonyolult dolgok élnek, amiről jó és ismerős olvasni.
Váratlan módon azokat a novellákat is nagyon élveztem, amik nem a dzsungelben játszódnak és/vagy nem Maugliról szólnak, bár talán azok között volt pár, ami kevésbé keltette fel az érdeklődésem.
Egyébként kicsit hasonlóan érzek, mint nemrégiben a Gesztenye kapcsán: hiába szép, hiába jó, valahogy mégsem tud mindig közel kerülni hozzám. Nem feltétlen tudom megindokolni miért (ezúttal még kevésbé, mint a nyulaknál), de egy pillanatig sem vitatnám el, hogy méltán a legnagyobb irodalmi teljesítmények egyike (amit, érzésre, az új fordítás még jobban erősít).

>!
Helikon, Budapest, 2016
446 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632277295 · Fordította: Greskovits Endre, Horváth Viktor · Illusztrálta: Szabó Levente
Bazil P>!
Rudyard Kipling: A dzsungel könyve

Én ezt még sohasem olvastam, így elejétől-végéig, az biztos. Nem tudom, hogyan maradhatott ki, de most bepótoltam.
Nem mondom azt, hogy kihagyhatatlan, de azért örülök, hogy már megvan.
Persze olvasatlanul is; ez a sztori annyira benne van az ember életében, hogy tud ezt-azt Maugliról. Meg Baluról. Meg Káról. Meg Bagiráról.
Jaj, Bagira! (Ezt nem tudom kihagyni: Bagirának hívták a szénfekete snaucerünket, szegényt. Ő már az örök vadászmezőkön kergeti a szomszéd macskáját, örök kedvenc kutyám és azt hiszem, az utolsó is, háromszor mentettem-mentettük meg az életét fiatal korában, de ez egy másik történet.)
De ebből is látható, hogy ezek a szereplők, ezek a nevek benne vannak az életünkben, jut eszembe a filmek közül is csak érintőlegesen láttam részleteket. A könyvet meg azért bányásztam elő a könyvespolc mélyéről, mert az előzőleg olvasott Indiai történeteken annyira belelkesedtem, hogy kellett még valami más is Kiplingtől.
És mikor meglett (a bányászat után, mert tudtam, hogy megvan valahol, de jól elbújt), akkor meg kihullott belőle egy réges-régi képeslap, amin az unokatestvérem üdvözletét küldi a Mamának a káptalanfüredi táborból – negyven évvel ezelőtt. Ki olvashatta a családból, ki használta a lapot könyvjelzőnek, ki tudja már?
Na, ilyen előzmények után az már szinte ünneprontás, hogy a könyvben szereplő történetek közül, ami mindent vitt, az nem is Maugli-történet volt, hanem a Krokodilus története. A helyszín stimmel – India, csak Maugli ment szabadságra éppen. Sőt, még az ezüstérmes sztoriban sem szerepel, – hosszúra nyúlt az a szabadság, biztos áthajózott Angliába –, mert az meg a Kis Tumáj és az elefántok tánca volt. De a dobogóra azért fölfért a Tavaszi futással.
Aztán lehetne itt elemezgetni persze, hogy Kipling megteremtett egy világot, (álmodtam egy világot magamnak), megteremtett számtalan ikonikus alakot, összemosta az állattörténetek ürügyén a felnőtt és a gyerekirodalmat, aztán az se mindegy, hogy itt a birodalomépítő Kipling hagyja magában elnyomni személyisége fölöttébb problémás vonásait, és átadja magát az írásnak, úgy mindenestül. Persze gyerekkorban ki figyel erre?
A történetek elviszik a hátukon ezt az egészet, még ha eléggé véresek is, mit oly sok gyerekeknek íródott világhíres sztori.
De hát az élet ilyen. Ilyen is. Főleg ilyen szélsőségesen vadregényes helyen, mint a távoli és titokzatos dzsungel.
Jó így megismerkedni az eredeti alapanyaggal, amiből oly sok feldolgozás született számtalan műfajban, és lehámozni így az innen-onnan óhatatlanul rákerült rétegeket, és csupasz valójában szemlélni a produktumot.
Most már csak a filmek vannak hátra. Melyikkel kezdjem? Azt hiszem a réges-régi klasszikussal, annak megvan már a maga bája, így sok-sok évvel a készítése után.

Hintafa P>!
Rudyard Kipling: A dzsungel könyve

Közel 40 kiadást ért meg hazánkban. Ha egy ilyen hosszú múltra visszatekintő történet jelenik meg ismét, muszáj valamivel előállnia, amiért felkapjuk a fejünket és rabul ejtett tekintetünket nem tudjuk -nem is érdemes- elfordítani. Vagy tátott szájjal bámulunk. Bár úgy kicsit nehéz felolvasni.

Annyira élőek Gréban illusztrációi, hogy olvasás közben sokszor támadt az a benyomásom (és ha gyanús neszeket hallok, akkor még most is eszembe jutnak), hogy a képek szinte lemásznak az oldalól. Vagy, ha Ti is féltek a kígyóktól, akkor hagyjuk a mászást, mondjuk azt, hogy kizárólag a mi kedvünkért pózolnak egyetlen pillanatra, aztán továbblapozás után folytatják életüket Inda titokzatos dzsungelében. A vízfestékkel készített pillanatképek a Dzsungel és lakóinak intenzív életét a maguk természetességében mutatják meg. Ezekből az aprólékos, megbabonázóan kifejező illusztrációkból minden oldalra jut egy-kettő.
Quentin Gréban általában valamilyen különleges szemszöget választ ábrázolásaihoz, egy feszült, vagy fontos pillanatot. Elég egy jellegzetes póz, ami egyszerre fejezi ki az állat vagy ember személyiségét, szándékait, lelkiállapotát.

A szöveget az eredetihez képest természetesen a korosztálynak megfelelően lerövidítette és helyenként átdolgozta Xavier Deutsch, amit a nagyszerű Tótfalusi Ágnes fordításában olvashatunk újra. A történet négy fejezetre tagolódik, a legfontosabb történéseket kiemelve. Ugyan meglehetősen hosszúak az egyes részek, de azért mindig sikerült olyan helyen abbahagyni az olvasást, hogy nem lett töredezett a mese.

Bővebben itt:http://hintafa.blog.hu/2017/11/07/rudyard_kipling_a_dzs…

>!
Manó Könyvek, Budapest, 2017
104 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634034049 · Illusztrálta: Quentin Gréban
Trudiz>!
Rudyard Kipling: A dzsungel könyve

Kivételesen könyvben és filmen is egyaránt nagyon kedvelem ezt a kedves, kalandos történetet. A szereplők közül kedvenceim Balú, Bagira akik kedvesen tanító szándékkal segítik Mauglit.

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2016
216 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633995877 · Fordította: Szabados Tamás
Olympia_Chavez P>!
Rudyard Kipling: A dzsungel könyve

Maugli története mindig is különleges helyet foglalt el a szívemben. Az árván maradt, de tanulékony és kitartó kisfiú története, aki nem csak túléli a dzsungelben, de barátokra lel, kalandok sorát éli meg és végül sikerei csúcsán révbe ér. Csak azt nem értettem meg soha (és épp ezért mindig kudarcként éltem meg a mese végkifejletét), hogy miért megy vissza az emberek falujába, pláne önként? Persze, ha cinikus és gonosz szeretnék lenni, egy szóval is meg tudnám adni erre a választ. :)) De összességében ez az a történet, ami a vad és olykor ijesztő világa ellenére csodálatos emberi érzésekről szól, amit olyan lények tolmácsolásában kapunk meg, akik egy átlagos indiai hétköznapon két perc alatt prédává tennének.

A Helikon kiadó kötete, a teljes novellasorozatot tartalmazó hihetetlenül igényes, gyönyörű darab, amit öröm kézbe venni és tanulmányozni. Teljes kötetként hivatkozok rá, hiszen a dzsungel második könyvének nevezett, kevésbé ismert történeteket és az örök jég birodalmának két novelláját is tartalmazza. Mondhatni, nem csak Maugli körül forog a dzsungel, vannak szép számmal olyan szereplők és történetek, akik az erdő fáinak ágai között egy addig ismeretlen aspektusból világítják meg szűrt fényükkel az angloindiai világot. S mivel ez egy realisztikus viktoriánus „mese”, igen szentimentális ám összetett, valós képet kapunk egy letűnt korról.

Szóval a történet nem csak játék és mese, és ez a mai olvasóknak a megváltozott normák világában olykor megdöbbentő és brutális lehet. Hiszen ki akar arról mesét olvasni a gyerkőcének, hogy a „kis béka” hogyan állt bosszút az embereken, vagy miképp nyúzta meg ősellenségét és milyen ravasz, véres trükkel védte meg falkáját. Ebből a szempontból teljesen érthető és védhető a disneysített verzió létezése, de kár lenne ott leragadni, hiszen Kipling dzsungele egy teljesen más, realisztikus, jól felépített és következetes, de ugyanúgy szerethető világba kalauzol el bennünket, még ha divat is hurrogni a benne leírt alapvető negatív emberi tulajdonságokra. A birodalomépítő viktoriánus Anglia kardamom illatú esszenciája ez a történet, ami minden oldalán hatalmas pálma és banán levelek rejtekét nyújtja a világtól megcsömörlött olvasónak. No de őzcsapás és kókuszdió, nem csak az egzotikum és a cselekmény szórakoztató, hanem Kipling olykor cinikus humora is, amit hol Baghírá, hol Maugli kontójára süt el aki a történet végére nem csak tapasztalt vadásszá, de elkerülhetetlenül emberré is válik. Mindent megtanul, amivel egy embergyereknek szembesülnie kell a világban. Megtanul szeretni és gyűlölni, megtapasztalja milyen kitaszítottnak lenni és milyen barátokra lelni, hogy milyen szörnyű az ember és mégis milyen csodákra képes, vagy hogy mit jelent a veszteség.

Kipling mesével, történelemmel és hiedelmekkel egybeszőtt világa még mindig elvarázsol bárkit, aki erre fogékony, és amit kár túldimenzionálni a jelen értékrend és normák tükrében, esetleg belelátni azt ami minimum kétesélyes. Maugli története az emberré válás összetett, nehéz és olykor fájdalmas folyamata egy olyan régmúlt világból, melynek esetlegesen orrontható ideológiája mára idegen a számunkra. Hovatovább, szerencsére nem is befolyásolja a „mese” élvezhetőségét, mely a tábortüzek mellett továbbadott izgalmas és jó értelemben borzongató történetek hangulatát idézi.

6 hozzászólás
MissFortune>!
Rudyard Kipling: A dzsungel könyve

Örök kedvenc. <3 Ez az új Manó Könyves borító pedig nagyon tetszik.

Bleeding_Bride IP>!
Rudyard Kipling: A dzsungel könyve

Ekkorára felnőttem, de még az eredeti Kipling novellákat nem olvastam.
Persze Mauglit, meg az összes szereplőt, névről, formáról ismerem, mert annyi adaptációban találkozhattam velük, mégis pótolni szerettem volna ezt a hiányosságomat.
A stílusa nem különösebben fogott meg, de a történetek mondanivalója szimpatikus. Tipikus örök érvényű tanmesék.
Meglepett egyébként, hogy nem az egész mese szól Maugliról, viszont így talán még érdekesebb is volt.

mandris>!
Rudyard Kipling: A dzsungel könyve

Bevallom őszintén, nem emlékszem határozottan, hogy láttam-e valaha egészben a Disney-féle adaptációt. Homályos emlékeim alapján, amelyek elsősorban néhány jelenetre és dalra vonatkoznak (pl. Egy-két jó falat) úgy érzem, a Disney igazságtalanul elbánt alaposan a saját képére formálta a történetet. Azt hiszem, valamelyik 90-es évekbeli filmadaptációt is láttam, de túl sokra nem emlékszem belőle, úgyhogy az pedig egyáltalán nem határozta meg az elvárásaimat. Szóval bár az alaptörténet és a szereplők túlnyomó többsége ismerős volt számomra, mégis voltak benne új elemek. A legnagyobb meglepetést az okozta, hogy a történetek jelentős része nem is Mauglihoz kötődik, sőt, kettő közülük még csak nem is a dzsungelban játszódik, hanem a sarkvidéken.

Mauglit, a farkasok által felnevelt embergyereket talán senkinek sem kell bemutatni. Sem pedig Bagirát vagy Balut, vagy éppen Sir Kánt. Röviden csak annyit mondanék róluk, hogy nem feltétlenül olyanok, mint a rajzfilmben. Úgy gondolom, beszédes, hogy néhány kivételtől eltekintve minden állatból egy-egy jelenik meg. Egy medve van, egy fekete párduc (amiről csak nemrég tudtam meg, hogy valójában nem külön faj, hanem a sima leopárd vagy a dél-amerikai jaguár melanózisos egyedeit jelenti – de ennyit a műveletlenségemről), egy kánya (akiből a magyar fordításban valamiért keselyű lett), egy kockás piton, egy sakál és egy tigris. Farkasból ellenben falka van, mert a farkassághoz hozzátartozik a közösség. A majmokból is egy egész csapat van, mert hozzájuk is hozzátartozik, a farkasokhoz képest nagyon más közösség. A vadméhekből ugyancsak egy egész rajnyi van, de róluk túl sokat nem tudunk meg.

Egyébként, ha a „civilizált” ember általában dzsungelről beszél, akkor ez alatt valami rendezetlen, őskáoszban leledző, buja, a civilizáció által meg-nem-érintett valamit ért. Na, most, Kipling dzsungele nem ilyen. Itt ugyanis rend van, a dzsungelbeli életet törvények irányítják, amelyekhez – már feltéve, hogy túl akarsz élni – ragaszkodnod kell.

Maguk a történetek egyébként emlékezetesek voltak, a kaland sem hiányzik, ugyanakkor az első tigris történetében a mítoszteremtés is megjelenik, ami különösen tetszett. A legizgalmasabb a történetben, nyilván, Maugli személye, aki sok más írót is megihletett (pl. és ez szintén nem esett le eddig, valószínűleg azért sem, mert még nem olvastam: Heinlein Angyali üdvözletét). Maugli a nemes vadember, Tarzan és mások elődje, akit a dzsungel nevel fel, megtanulja annak törvényét, illetve az abban való túlélés minden csínját-bínját, és akit nem érintett meg a civilizáció. Ugyanakkor a dzsungelben nevelkedett emberként az emberek társadalmát és a dzsungel világát is kívülről szemléli.

Örülök, hogy így felnőtt fejjel végre sort kerítettem a könyv elolvasására, mert ha nem is kötelező egyetérteni Kipling világképével, amely nyilván nem független saját korától és helyzetétől, és – ebben távolról sem egyedüli a világirodalomban – emiatt a gyarmattartó népek nézőpontját képviseli, de azt nem lehet elvitatni tőle, hogy a Dzsungel könyve több, mint egy könnyed kalandregény/novellafüzér a dzsungelből.

Ui: Ma van Kipling születésének napja. Ma lenne 152 éves. Micsoda véletlenek vannak. :)


Népszerű idézetek

Luca87 I>!

Egy vérből valók vagyunk, te meg én.

87. oldal, Móra Ferenc Könyvkiadó

2 hozzászólás
Kuszma P>!

Nagyok vagyunk. Szabadok vagyunk. Mi vagyunk a legcsodálatosabb nép a dzsungelben! Mind ezt mondjuk, ezért biztosan igaz.

58. oldal, Ká vadászata

Kapcsolódó szócikkek: dzsungel
1 hozzászólás
Chöpp >!

– Hogy szól a Dzsungel Törvénye? Először üss, aztán nyelvelj. Már a meggondolatlanságodról is megismerszik, hogy ember vagy. De légy bölcs.

16. oldal

Kapcsolódó szócikkek: bölcsesség · dzsungel · ember, emberiség · törvény
Tíci>!

(…) s a Dzsungel valamennyi hangja úgy zengett, mint egy mély hárfahúr a hold érintésére.

127. oldal (Black & White Kiadó)

Kapcsolódó szócikkek: dzsungel · hang · hárfa · Hold
Elyndelou>!

– Ami van, az volt is. Ami lesz, az nem más, mint egy visszatérő elfelejtett esztendő.

133. oldal, 7. fejezet - A vörös kutyák (Móra, 1981)

Kapcsolódó szócikkek:
Chöpp>!

A vadon Törvényének szépségei közé tartozik az is, hogy a büntetés minden rovást eltöröl. Utána nincs többé korholás.

47. oldal

Kapcsolódó szócikkek: büntetés · törvény
Chöpp>!

– Jó vadászatot! – mondta Maugli, aki udvariasságától és késétől egyformán nem vált meg soha.

88. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Maugli · vadászat
Chöpp >!

– Az ember mindig jobb szeret enni, mint szaladni – felelte Maugli…

98. oldal

Kapcsolódó szócikkek: ember, emberiség · étkezés · futás · Maugli
1 hozzászólás
Chöpp>!

A bánat nem állíthatja meg a büntetést.

47. oldal

Kapcsolódó szócikkek: bánat · büntetés
atalant I>!

Hajdan egy hab partra tért,
lágy aranyszín esti fénybe.
Szépleány kezéhez ért,
partról visszatérve.

Karcsú láb, nemes kebel –
lábalj át, békédre lelj!
A fodor szólt: "Leányka, állj,
mert én vagyok a halál."

"Szerelmesem hív, megyek –
hogy lennék hozzá kegyetlen?
Nincs veszély: egy hal lebeg,
fordul, messze lebben."

Karcsú láb és tiszta szív,
várj még: a rév kompja hív!
A fodor szólt: "Lányka, állj,
mert én vagyok a halál."

"Kedvesem hív, sietek –
gyávát nem kér feleségül!"
Törzse körül hab-övek,
víz örvénye mélyül:

Bolondos szív, hű kebel,
csöppnyi láb így süllyed el.
Hullámgyűrű fut-szalad,
vérpirosan ring a hab.


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

J. K. Rowling: Harry Potter és a Titkok Kamrája
Lewis Carroll: Alisz kalandjai Csodaországban
J. R. R. Tolkien: A babó
Alan Alexander Milne: Micimackó
Walt Disney – Állatmesék
J. R. R. Tolkien: A hobbit
Michael Ende: A Végtelen Történet
Fekete István: Vuk
Fekete István: Bogáncs
Sheila Burnford: Hihetetlen történet