Software (Ware 1.) 2 csillagozás

Rudy Rucker: Software Rudy Rucker: Software Rudy Rucker: Software Rudy Rucker: Software

It was Cobb Anderson who built the"boppers" – the first robots with real brains. Now, in 2020, Cobb is just another aged „pheezer” with a bad heart, drinking and grooving on the old tunes in Florida retirement hell. His „bops” have came a long way, though, rebelling against their subjugation to set up their own society an the moon. And now they're offering creator Cobb immortality but at a stiff price: his body, his soul… and his world.

Eredeti megjelenés éve: 1983

>!
Eos, 1987
176 oldal · ISBN: 0380701774 · ASIN: 0380701774

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

Noro P>!
Rudy Rucker: Software

Az „eldobható testek” témakörének egyik korai feldolgozása az 1980-as évek elejéről. A XXI. században a Holdon élő szabad robotok („bopperek”*) körében teljesen természetes, hogy évente egyszer új testet építenek maguknak, és ebbe átmásolják a személyiségüket. Még evolúciós előnyökhöz is jutnak ezáltal, mivel minden új testet egy picivel jobbra terveznek az előzőnél. Egyszer csak arra a logikus következtetésre jutnak, hogy ezt az emberekkel is meg kéne csinálni: feljavított androidtestet mindenkinek! Eleinte erőszakkal rabolják el az embereket, hogy kimásolják az agyukat, de végül találnak valakit, aki szimpatizál elképzeléseikkel: saját feltalálójukat, aki a robotok lázadása után kegyvesztetté, az amerikai társadalombiztosítás összeomlása után pedig a sok millió nem nyilvántartott öregember egyikévé vált. A helyzetet bonyolítja, hogy vannak ún. „nagy robotok” – ma talán intelligens szerverfarmoknak mondanánk őket – akik a tudatfeltöltést úgy képzelik el, hogy a lemásolt elmék nem önállóan futnának a saját hardverükön, hanem az ő részükké válnak. Persze az arra érdemesek autonómiát kapnának, de vajon ez még önálló létezésnek számít? (Ne felejtsük el a regény korát: az emberi tudat átmásolása egy dolog, de az, hogy ráadásul nem egy elszigetelt hardverbe kerül a másolat, eléggé forradalmi. Felhőre még ne is gondoljunk.)

Az ötletek kidolgozása sajnos több szempontból is felületesnek mondható. Először is a szerző elszigetelt esetekben gondolkozik, nem tekinti át az események perspektíváját, és nem megy bele kellőképpen a lehetséges következményekbe sem. Két főhősével mindenféle bizarr dolog történik, de csak hébe-hóba látunk bele a dolgok hátterébe. Másodszor… megvolt a beat mozgalom? Kerouac, Burroughs, szürreális hatások, polgárpukkasztás, hedonizmus, szex, drogok, rock and roll? Ez a regény mintha egy megkésett hommage lenne a fentiek előtt, tudatmódosult, nemtörődöm szereplőkkel, ötletszerű és széteső narrációval. Az eredmény inkább egy abszurd szatíra, semmint elgondolkodtató sci-fi.

* A Bopper szó alighanem zenei allúzió (lásd bebop), és itt valószínűleg olyasmit jelenthet, hogy rögtönzésre képes robot.

4 hozzászólás
Marcus>!
Rudy Rucker: Software

Cobb Anderson valamikor a 20. század vége felé megalkotja az első gondolkodó robotokat. Az emberiség Asimov három törvényét kényszeríti a robotok programjába, de Anderson képessé teszi azokat – és ez a könyv egyik alapgondolata – evolúcióra. Így hát Ralph Numbers, az egyik robot, fellázad és kivezeti az övéit a szabadságba, amely ezúttal a Holdat jelenti (a sok számítás és egyéb művelet nagyon erős hűtést igényel, ami a Holdon alapból megvan). Ekkor lesznek a robotokból igazán gondolkodó, önálló akarattal rendelkező robotok, azaz bopperek (hogy miért hívják őket így, azt nem tudjuk meg). A bopperek azóta folytonos evolúciós kényszerben élnek, és ehhez a többségük az anarchiát látja a legideálisabb berendezkedésnek. A nagy bopperek azonban egyre erősebbek lesznek, és be akarják kebelezni a kisebb boppereket, majd hosszú távon az emberiséget is – szerintük ugyanis az evolúció következő természetes lépése egy nagy, közös ember-robot hardware/software. (A bopperek szerint hardware a robot vagy az ember fizikai teste, míg software a programozás vagy az ember lelke. Szerintük nincsen különbség egy „létező” és egy „tárolt” lélek között.)

Tulajdonképpen ebbe az evolúciós harcba keveredik bele Anderson és Sta-Hi (megfelelően kiejtve ez kb. annyit tesz, hogy „folyton beszívva”; és ez a hivatalos, bejegyzett neve!), mivel a nyugdíjas tudóst annyira tisztelik a bopperek, hogy az agyát rögzítve szeretnék halhatatlanná tenni. Ez a rögzítés – 1982-es regény, ezért itt „taping”, azaz szalagra veszik az adatokat – azonban nem egy szimpla beolvasás, hanem az agy komplett szétszedése és szinte részecskénként való letapogatása, melynek során az agy bizony elpusztul. De ugye az agy csak hardware, ami benne van, az viszont software. A hardware változik, a software örök. Anderson szerint ez a metódus tulajdonképpen rendben van, Sta-Hi szerint nem – de valójában mindketten mindvégig folyamatosan kételkednek, hol erre, hol arra húznak. Az író nem igazán foglal állást egyik szemlélet mellett sem, de az olvasó is nehéz helyzetben van. Vagy mindenki csináljon azt, amit akar?

Mint látjuk, a történet egész érdekes, csak az az aprócska gond, hogy Rucker nem tud írni. Hiába a Philip K. Dick díj, ez a rövid regény elég sok sebből vérzik. A történet nem igazán áll össze – a fentieket is elég nehéz kimazsolázni az egészből –, általában izgalmas jelenetek váltakoznak teljesen jelentéktelen eseményekkel, miközben az igazán fontos dolgokról szinte csak másodkézből értesülünk, hiába vannak hőseink az események sűrűjében. Anderson maga közepesen érdekes, de Sta-Hi abszolút a semmiből előrángatott karakter, és nélküle vagy egy másik szereplővel is simán működhetne a történet, igaz, akkor talán fele ilyen hosszú lenne, és az már aztán végképp nem lenne elég egy regénnyi terjedelemhez. Az egészet súlyosbítja az időnként egymásra halmozott szlenghalom: képzeljük el, hogy déli akcentussal, beszédhibával beszélnek egyes szereplők, akik vastagon használják a normál- és technoszlenget, közte rengeteg olyan kifejezéssel, amit Rucker alkotott. Mindenki iszik vagy drogozik, és mintha a könyvet is egy ilyen szétcsapott elme írta volna (lehet, hogy ez így is van), aki viszont épp nincs annyira beszívva, hogy valami nagyon egyedit élményt adjon az olvasónak.

Egyesek, például a tetralógia előszavát jegyző William Gibson alapműnek tartják ezt a könyvet, és talán igazuk is van, mivel ötvözi a cyberpunk elemeket a később divatossá váló poszthumanizmus/gép-evolúció témával. Vegyes érzelmeim ellenére úgy gondolom, hogy mivel eléggé rövid, ezért mindenképpen érdemes rászánni azt a pár órácskát az elolvasására. És azt hiszem, a folytatásokra is visszatérek.

(A teljes Ware-tetralógia letölthető ingyenesen az író honlapjáról: http://www.rudyrucker.com/wares/ )


A sorozat következő kötete

Ware sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Octavia E. Butler: Parable of the Sower
Walter Tevis: Mockingbird
Bruce Sterling: Islands in the Net
Isaac Asimov: I, Robot
Stephen King (Richard Bachman): The Running Man
John Shirley: Eclipse
Joe Hart: Obscura (angol)
Kim Stanley Robinson: The Ministry for the Future
Martha Wells: All Systems Red
Andy Weir: Artemis (angol)