A ​viking kaland 24 csillagozás

Rudolf Pörtner: A viking kaland

Amikor ​Gobineau gróf, egy múlt századi francia diplomata kiadta később igen veszedelmesnek bizonyult művét „az emberi fajok egyenlőtlenségéről”, a szőke skandinávokban vélte fölfedezni a „felsőbbrendű embert”. (A németeket egyébként „kelta-szláv fattyúnépnek ” nevezte, amiről a náci ideológia érthetően megfeledkezett.) De nem csupán ezért érdekelnek bennünket a vikingek, hanem többek között azért is, mert az első ezredfordulón majdnem sikerült elpusztítaniuk az európai feudalizmust. Milyenek voltak a valóságban? Kétségkívül vad harcosok és kalózok, irgalmat nem ismerő, őrjöngő hódítók, sőt még hitviláguk is az istenek harcáról és a tüzes világvégéről szőtt mesék füzére. Ez a kép azonban egyoldalú. Skandinávia és Izland paraszti közösségei bölcsek és békések voltak, Észak kovácsai és fafaragói (hát még a hajóácsai!) eredeti és könnyed művészek.
Rudolf Pörtner izgalmas művéből megismerjük a germánok hétköznapjainak minden mozzanatát, a harci erényeiken kívül könnyed… (tovább)

Eredeti cím: Die Wikinger-Saga

Eredeti megjelenés éve: 1971

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Szivárvány

>!
Kossuth, Budapest, 1983
344 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630921162 · Fordította: Pálvölgyi Endre

Enciklopédia 4

Helyszínek népszerűség szerint

Dublin · Izland · Winchester


Kedvencelte 2

Most olvassa 3

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 6

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Fermin
Rudolf Pörtner: A viking kaland

Nagy gonddal megírt, a viking világ minden részletére kiterjedő munka. A 70-es évek elején ez a könyv egy teljes értékű összefoglaló lehetett a témában. Sokan írták itt a molyon, hogy kicsit száraz a szöveg. Tényleg nem könnyű olvasni, mert nagyon sok benne az új információ, de kis adagokra bontva szerintem azért élvezhető.
Pörtner munkájában jól felhasználja a rendelkezésére álló írott forrásokat és régészeti eredményeket. Kár, hogy erről a végén nem készült egy összefoglaló tárgymutató és bibliográfia. Negatívum még a nagyon gyér képanyag. Főleg a viking művészet tárgyalásakor hiányoztak nekem nagyon a szemléltető illusztrációk.
Nem könnyű olvasmány, de akit a téma érdekel, annak érdemes egyszer elolvasni.

>!
ursus MP
Rudolf Pörtner: A viking kaland

Alapos, tényszerű, mégis szórakoztató, ha valakit érdekel a téma.

>!
Eltiron
Rudolf Pörtner: A viking kaland

Pörtner könyve roppant átfogó és részletes, ugyanakkor unalmas munka. Az író stílusa meglehetősen száraz. Ettől függetelenül akit érdekel a téma az nyugodtan vágjon bele, mert nagyon sok olyan háttérinformációt tartalmaz, amit filmekből, vagy kaalandregényekből nem tudhatunk meg és eloszlat jónéhány tévhitet is.
Én őszintén szólva szerepjáték-kiegészítőnek olvastam :)

1 hozzászólás
>!
Berserker
Rudolf Pörtner: A viking kaland

Odin szakállára! Rudolf Pörtner biztosan kalandként élte meg a könyv megírását, de én nem azt a kalandot éltem át az olvasáskor.
Először is egy történelmi hátteret nyújtó mű lehet bármennyire részletes, mit sem ér, ha nem köti le az olvasót. Legnagyobb mértékben a Történelmi körkép című résznél untatott, de volt olyan fejezet, amit másodjára is elolvastam, hátha jobban leköt egy újabb találkozás során. Tévedés tévedés hátán.
Egy másik zavaró tényező a szerző szubjektivitása volt. Nem tetszett az átmenet nélküli ugrándozás Pörtner véleményalkotása és a tények között. Az Előszóban „a lehető legpontosabban, legtárgyilagosabban, és szenvedélyektől mentesen” történő szövegalkotást tűzi ki célul, míg én nem ezt a hatást éreztem.
Mire érdemelt ki akkor mégis három csillagot? Az asgardi vezérek c. fejezetért, a vikingek társadalmát bemutató részért. Kardomra és pajzsomra esküszöm, több nem tetszett!
Hazafelé menet azonban máris megszegték az esküt, pedig fegyvereikre, legszentebb tulajdonukra tették.

>!
patricia
Rudolf Pörtner: A viking kaland

Nevetséges egy alapvetően történelmi könyv szerzőjétől, hogy folyamatosan értékítéletet mond, de olyan szinten, hogy „jajj, de gonoszok voltak, mert gúnyneveket adtak mindenkinek” vagy „jajj, nem tisztelték az életet”. Szerintem kicsit el kéne vonatkoztatni ettől a szinttől, ha azt akarja, hogy komolyan vegyem. Ami még nem tetszett, hogy sokszor tényként állított be olyan dolgokat, amik csak feltételezések. (Mivel a vikingek részéről nagyon kevés írásos emlék van, csak az ellenségeik beszámolóiból/képeiről ismerjük őket, amik gyakran nem relevánsak vagy egymásnak ellentmondóak.) A könyv felépítése sem túl szerencsés, ugyanis az első, történelmi áttekintést adó fejezetben simán használ olyan kifejezéseket, mint mondjuk a Thing, aminek sok fejezettel később magyarázza el a jelentését, és előismeretek nélkül fogalmad sincs, miről beszél.

>!
Emerencia P
Rudolf Pörtner: A viking kaland

Történelmi ismertető,alapos,részletes.Aki mélyebben akar elmerülni a vikingek életébe,annak mindenképpen ajánlom.

>!
aliggaz
Rudolf Pörtner: A viking kaland

Hogyha teljesen őszinte akarok lenni akkor azt momdom, hogy a címből és a fűlszövegből kiindúlva többet vfártama könyvtöl. De azomben amikor egyre jobben bele ástam magam ennek a különleges harcos népcsoportnak a mondavilágokkal körbezárt közösségébe, amíg olvastam úgy éreztem én is közéjük tartozom. Szivesen éltem volna Viking ként abban az időben. Igazi harcok halhatalan ideológia.

>!
Lali P
Rudolf Pörtner: A viking kaland

Nagyon izgalmas, élvezetes, színes ismeretterjesztő mű.
Akit észak, a vikingek érdekelnek, annak mindenképpen ajánlom.

>!
Tiger205
Rudolf Pörtner: A viking kaland

Nekem kissé száraz volt, és nem mindig azokra a kérdésekre adta meg a választ, ami felmerült bennem. de szakmailag pontos, meglehetősen részletes, megalapozott mű.

13 hozzászólás
>!
Pasa_István
Rudolf Pörtner: A viking kaland

Az eleje jó, aztán kezdett átmenni nagyon szakmaiba, elvesztette a „kaland” jellegét…


Népszerű idézetek

>!
Tiger205

A viking utazások, habár polipkarjaikkal végül egész Európát befonták, mintegy előre megszabott útvonalat követtek. A dánvikingek előbb a frank birodalom partjait és folyamtorkolatait keresték fel. Dél-Angliát és az ír partokat, végül Spanyolországot és a Földközi-tengert. A svédek a balti partokon vetették meg lábukat, onnan hajóztak le a mai Oroszország folyóin át Bizáncig. A norvégek előbb Skóciára és a kis atlanti szigetcsoportokra csaptak le, később pedig főként az Atlanti-óceán vihar korbácsolta északi vidékeire, benépesítve Izlandot. Telepeket alapítottak Grönlandon, végül pedig elérték Labradort és Új-Fundlandot is.

1 Lindisfarne pusztulása

>!
Emerencia P

A hajósok rémületes rikoltásokkal, fejszékkel és kardokkal hadonászva a partra rohantak, a gyanútlanul eléjük siető barátokra vetették magukat, és a földre terítették őket. Egyeseket megöltek, és néhányat megkötözve magukkal hurcoltak, sokat ruhájukat elvéve elkergettek onnan, miközben gyalázatos sértésekkel halmozták el őket, némelyeket pedig belefojtottak a tenger vizébe.

>!
Tiger205

A kard, a szabad férfi státusszimbóluma, varázserejű fegyver volt. A skáldok dalai és a sagák egész mesekoszorút fontak az óskandináv harci kedv e legértékesebb és legszemélyesebb darabja köré. Az „Edda” hét ízben magasztalja Sigurd Búbánat nevű kardját, amely világít, mint a tűz, és olyan éles, hogy a folyóban sodródó gyapjúpihét is elvágja. Egil, a skáld Skallagrimsson Dragavantil nevű kardját dicsőíti, egy svéd mítosz a törpék kovácsolta Tyrfingel énekli meg, amelyet Hervör, a pajzsos hajadon kivett a különféle hőstettek véghezvitele után elhunyt hős kezéből, és az örökös rablások és harcok földjére ragadta magával.
Más szavakkal: a vikingek valóságos kultuszt űztek kardjaikból, fellengzős, hangzatos és dicsőítő neveket adtak nekik, vallásos áhítattal övezték a csillámló acélt. A kardokról szóló véres költeményeikben hemzsegtek az erotikus célzások. Tökéletesen hihető, hogy tulajdonosa sohasem vált meg kardjától, és éjszakai hálóhelyét is megosztotta vele.

13 Számító ámokfutók

>!
Tiger205

Göttrik király láthatóan valóban félt attól, hogy ő is áldozatul esik a Karolingok nem csillapuló hatalomvágyának. Minthogy szilárdan meg volt győződve arról, hogy a legjobb védekezés a támadás, 808-ban – miután négy évvel korábban a Hamburg közelében lévő hollenstedti karoling tábor felépítésére már hatásos flottademonstrációval válaszolt – benyomult az obotriták országába, és elfoglalta a szlávok kereskedelmi telepét, Reriket, az ott élő árusokat pedig rövid úton „áttelepítette” Schleswigbe. Ugyanakkor hozzákezdett a hatalmas (ma is messziről látható) Danewerk, a Dán-sánc felépítéséhez, amellyel kis birodalmának déli határát félreérthetetlen nyomatékkal megjelölte.

2 Évszázados háború a frankokkal

>!
Tiger205

. Három évvel később, 885. november 24-én Siegfried hétszáz hajóval jelent meg Párizs előtt. A hajók három és fél kilométer hosszan lepték el a Szajnát, és negyvenezer embert tettek partra, a legnagyobb viking haderőt, amely valaha is frank földre lépett. Siegfried azt remélte, harci vágytól égő harcosai olyan rémületet keltenek, hogy könnyű dolga lesz a várossal. A párizsiak azonban Geuzlin püspök és Odo gróf vezetésével bátran vállalták az ostromot, éspedig olyan eredményesen, hogy egy éven át kitartottak, visszaverve végül a „nagy hadsereg” minden rohamát.

2 Évszázados háború a frankokkal

1 hozzászólás
>!
Tiger205

891-ben a Dyle menti Löwen mellett, a mai Brabantban Karintiai Arnulf – „mivel a gonosztevőket meg kívánta büntetni” – bekerített egy erős viking csapatot, habozás nélkül rájuk támadt és a folyóba szorította őket. A legyőzöttek – amint a „Fuldai Évkönyvek” jámbor szerzője himnikus hangvételű beszámolójában írja – „százával, ezrével merültek el a mélyben, a folyó medrét a tetemek oly sűrűn borították, hogy úgy tetszett, mintha kiszáradt volna”.

2 Évszázados háború a frankokkal

>!
Tiger205

Bár a „nagy hadsereg” csak a rákövetkező esztendőben tért vissza Angliába, nem is annyira a frank fegyverek ereje, mint inkább a járványok és a 892. évi nagy nyári aszály miatt, a Dyle menti győzelemnek (miután Párizs már előbb oly vitézül harcolt) mégis rendkívüli pszichológiai hatása volt: véget vetett a viking győzhetetlenség hírének. Az ádáz észak-európai harcosokat nem tekintették többé sebezhetetlennek.

2 Évszázados háború a frankokkal

>!
Tiger205

A vikingek tehát, amikor a 830-as évek közepén előkészítették az első nagy inváziós műveleteket a Csatorna angol tengerpartja ellen, erős ellenállásba ütköztek. Támadásaikat ezért Közép-Angliára, Kelet-Angliára és Northumbriára összpontosították, ahol azután a század közepére szilárdan megvetették a lábukat, és kis katonai településeket alapítottak. Ezekről a támaszpontokról terrorizálták a szigetet, adókat vetettek ki, és annál nagyobb kegyetlenséggel vezették rablóhadjárataikat, minél elkeseredettebben védekeztek az angolszász parasztok. Tudunk olyan esetről, amikor az utóbbiak lenyúzták az elfogott dánok „irháját”, hogy trófeákként kiszögezzék a templomkapukra.

3 Európa harapófogóban

>!
Tiger205

Dánia a Temzétől északra. A 9. században Angliára is szinte szünet nélkül záporoztak a vikingek ökölcsapásai.

3 Európa harapófogóban

>!
Tiger205

A 871. esztendő mégis jelentős fordulópont volt. Ebben az évben foglalta el Wessex trónját Alfréd király. Ez a külsőre jelentéktelen, betegeskedő férfi a következő három évtized során addig ügyeskedett, amíg ismét sikerült eltávolítania a vikingeket Dél-Angliából. Alfréd király, akit a britek Nagy Alfrédként tisztelnek, az első volt, aki módszeres ellenállást szervezett az „északi emberek” ellen. Állandó hadsereget állított fel, bevonva a védelmi harcba a kis hűbérbirtokosokat is, és alapos kiképzéssel készítette fel seregeit a komoly harcra. De ami a legfontosabb, flottát építtetett, amellyel hamarosan meggyűlt a baja a skandináv sárkányhajóknak.

3 Európa harapófogóban


Hasonló könyvek címkék alapján

Robert E. Howard: A tenger tigrisei
Cressida Cowell: Így lehetsz kalóz
Trevor Rowley: A normannok
Eduardo Trujillo: Keresd meg a harcosokat
Jackie French: Hekja
Edda-dalok
Bernard Cornwell: Felperzselt vidék
Tim Severin: A viking – Vérszerződés
Else Roesdahl: A vikingek
Helge Ingstad: Vikingek az Újvilágban