Auschwitz ​parancsnoka voltam 72 csillagozás

Rudolf Höss emlékiratai
Rudolf Höss: Auschwitz parancsnoka voltam

„Elfogták ​a világtörténelem talán legnagyobb gyilkosát” – írta szalagcímében a New York Times 1946. március 17-én. S valóban, kevés olyan ember van, akinek kezéhez közel egymillió ártatlan ember, férfiak, nők és gyermekek vére tapadt. Rudolf Höss, a náci Németország által létrehozott legnagyobb és legtöbb áldozatot követelő koncentrációs és megsemmisítő tábor parancsnokaként, nagy kötelességtudattal és munkakedvvel, szenvtelenül működtette éveken keresztül az Auschwitz és Birkenau közelében felépített táborkomplexumot.

A háború után, lengyel fogságban írt önéletrajzi feljegyzései egyedülálló betekintést engednek a parancsokat kérdések nélkül végrehajtó és végrehajtató tömeggyilkos belső fejlődéstörténetébe. Végigkövethetjük az életét a kora gyermekkortól az első világháborús katonalétig, az első politikai gyilkosság és többéves börtönfogságtól a dachaui koncentrációs táborban eltöltött formatív évekig. Részletesen megismerhetjük, hogy miként emelkedik először a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1963

>!
Jaffa, 2024
320 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634758426 · Fordította: Kajtár Mária
>!
Jaffa, Budapest, 2017
320 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155609527 · Fordította: Kajtár Mária
>!
Jaffa, Budapest, 2017
320 oldal · ISBN: 9789634753322

Enciklopédia 25

Szereplők népszerűség szerint

Rudolf Höss


Kedvencelte 1

Most olvassa 8

Várólistára tette 137

Kívánságlistára tette 134

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

gumicukor>!
Rudolf Höss: Auschwitz parancsnoka voltam

Rudolf Höss: Auschwitz parancsnoka voltam Rudolf Höss emlékiratai

Jópár hónappal ezelőtt nagyon megörültem, amikor megtudtam, hogy Auschwitz parancsnoka megírta az életrajzát. Őszintén megmondom, hogy mielőtt rátaláltam erre a könyvre, soha nem hallottam még Rudolf Höss nevét. Vagy lehet, hogy hallottam, de kevertem Rudolf Hess-sel. Szóval nagyon örültem, hogy végre többet megtudhatok arról az emberről, aki ezt az egész, jól olajozott halálgyárat közvetlenül működtette.

Aztán elolvastam a könyvet, és nem is tudom, hogy mit gondoljak. Nem magáról az életrajzról, a visszaemlékezésről, hanem az emberről. Rudolf Höss-ről. Rendkívül érdekes és ellentmondásos karakternek tűnik, akiről nem tudja az ember azonnal eldönteni, hogy fehér vagy fekete, ilyen vagy olyan. Pszichológiailag nagyon sajnálatos, hogy csak néhány röpke hónapig tudták vizsgálni Hösst, mert ebből a könyvből pont az jön le, hogy olyan sokféle személyiséget, ellentétes gondolatot hordoz magában, ami tudományosan is megérne egy misét. Sajnos vagy nem sajnos, erről már lecsúszott a világ. De mindenesetre Höss olyan ember, akivel szívesen elbeszélgetnék arról, hogy ő hogyan látja a világot.

A könyv olvasása sokán is folyamatosan kérdések vetődtek fel bennem, amik sajnos megválaszolatlanok maradtak. Lehetett volna dupla, tripla ilyen hosszú, akkor is úgy éreztem volna, hogy még mindig nem fejtett ki mindent eléggé. Ennek ellenére tetszett Höss stílusa, nagyon szépen fogalmaz. Ezt jó néhány mai, magát írónak nevező személy megirigyelhetné. Az egyetlen hibája az, hogy néhol kicsit kusza a gondolatvezetés. Nekem például nem jött le az emlékiratból, hogy bár Höss csak 1943-ig volt Auschwitz parancsnoka, a magyar-akciót ismét ő vezette le a táborban mint parancsnok. Ugyanígy máshol is pontosításra szorult a szöveg, amit főleg az előszóban tisztáztak is.

A bevezetésről:
A legkisebb mértékben sem tetszett Martin Broszat előszava. Részrehajló, szubjektív értékítélet volt sajnos, és ez nekem nem tetszik. Hadd döntsem el én, hogy mit akarok gondolni Höss-ről, az ő helyzetéről, valamint az egész holokausztról. Ne rágják a számba Höss karakterének ellentmondásait sem, csak világítsanak rá a ferdítéseire, aztán majd én eldöntöm, hogy mit gondolok róla. Ami pedig a legjobban kiverte a biztosítékot, az az a magas irodalom, amivel a bevezetőt megírták. Kedvencem: legfrivolabb blaszfémia. Még mindig nem tudom, hogy mit jelent, de nem is vagyok hajlandó megnézni. Nem illik bele egy ilyen témájú és stílusú könyvbe.

A magyar utószóról:
Bár Dr. Nyiszli Miklós a holokausztról írott könyvének értékelésében kifejtettem, hogy mennyire idegesített Vági Zoltán történész előszava, itt meg kell jegyeznem, hogy Kádár Gáborral együtt remek összefoglalást, utószót írtak ehhez a könyvhöz. Ami Nyiszli könyvénél a legjobban zavart bennük, az objektivitás teljes hiánya, és a történészhez méltatlan megfogalmazás itt szinte teljesen kimaradt. Úgyhogy pontosítanék is: Vági Zoltán nem akkora kókler, ahogy én azt korábban gondoltam. És ennek örömére fel is került a várólistámra egy Kádár-Vági könyv a holokausztról.

Még két dolgot kell megemlítenem. Az egyik a lábjegyzetek elhelyezkedése. Nagyon hasznosnak tartom a lábjegyzeteket minden könyvben, ahol szükséges, így ebben is. Viszont a helyükkel nem vagyok kibékülve. Így, hogy a könyv végén helyezkedtek el, mindig előre-hátra kellett lapozni, ami nagyon zavaró volt egy idő után. Sokkal jobb lett volna, ha a lap aljára helyezik őket. A másik pedig, hogy Höss egyéb, a börtönben írt feljegyzéseit kihagyták a magyar fordításból, illetve önkényesen néhány oldalt a visszaemlékezésből is. Az eredeti törzsszövegből részek kihagyása számomra főbenjáró bűn, akármilyenek is azok a részek, és akármiről is szólnak. A feljegyzések pedig nagyon érdekesek lettek volna, én szívesen elolvastam volna azokat is, még akkor is, ha van átfedés az emlékiratokban és a feljegyzésekben.

8 hozzászólás
dagikám>!
Rudolf Höss: Auschwitz parancsnoka voltam

Rudolf Höss: Auschwitz parancsnoka voltam Rudolf Höss emlékiratai

Amiòta voltam kinn Auschwitzban,el kezdtem èrdeklődni a tèma irànt. Mindig is kìvàncsi voltam a màsik oldalra,hogy mi mehetett le a fejükben a nèmet SS tiszteknek,amikor ezt a sok szörnyűsèget kitalàltàk ès megvalòsìtottàk. Èrdekelt,hogy èreztek-e megbànàst,vagy megèrintett-e őket ez a mèszàrlàs valamennyire is. Engem nagyon..mind a helyszìnen megtapasztaltak utàn,mind e könyv utàn. Hihetetlen,hogy ennyire semmibe vettèk ès szinte egy darab szemètkènt bàntak a nèmetek az emberisèg ezen rèszèvel..

Kek P>!
Rudolf Höss: Auschwitz parancsnoka voltam

Rudolf Höss: Auschwitz parancsnoka voltam Rudolf Höss emlékiratai

Nehéz olvasmány, nyögve nyelős, nem is 1-2 nap alatt ledarálható – mert akkor meg hát minek olvassa az ember? Még akkor is, ha olvasta előtte az illető Merle regényét. Én is olvastam, ezért voltam kíváncsi az eredetire. Aztán végig azon gondolkoztam: miért kellett ezt regénnyé átírni, hiszen Höss is regényesen ír. Túlságosan is. És hidegen, közönyösen, máskor széplelkűen érzelegve, ahogy azt Merle is visszaadja az ő művében. Valószínűleg most azonnal kellene a regényt újraolvasnom, hogy erre válaszolni tudjak, de ezt ne kérje tőlem senki – bőven elég ezen egyszer keresztülrágnia magát az embernek, nemhogy duplán. Lehet-e ezt tetszikelni, csillagozni? Lehet. Mert nyilván nem az emlékezővel való azonosulást fejezi ez ki. Egészen mást. Hogy ez egy jó könyv, fontos könyv, jegyzetelős adatolásokkal, igazolásokkal, cáfolatokkal, és a tanulságokat levonó utószó helyett bevezetőként tálalt összegzéssel együtt. Leginkább @Renáta_Kovics értékelésével értek én magam is egyet. (https://moly.hu/ertekelesek/2497124 )

_Katie_ P>!
Rudolf Höss: Auschwitz parancsnoka voltam

Rudolf Höss: Auschwitz parancsnoka voltam Rudolf Höss emlékiratai

Auschwitz örökre a történelem fekete pontja marad, soha senki nem fogja tudni megmagyarázni miért is öltek meg ott ennyi zsidót – illetve a többi koncentrációs táborban ilyen rengeteg embert. Még ezek után sem érthető, nincs magyarázat.
Rudi szerintem egy egyszerű pszichopata volt, vagy tutira volt valami baj az agyával, mert szimplán a tömegmanupuláció nem lehetett képes erre a fajta kegyetlenségre. Kellettek az ilyen kiskatonák is, akik kérdés, kétkedés, ellenérzés nélkül képesek voltak hinni egy beteg ember eszméiben és képesek voltak bűntudat nélkül véghezvinni e tetteket. Milyen kár, hogy senki nem tudta őket megállítani…
Most, hogy végeztem a kis törpe könyvével még mindig azt gondolom, hogy az emberi kegyetlenség és gonoszság határtalan és senkinek nem lenne szabad olyat átélnie, mint azoknak az embereknek kellett.

Andrée>!
Rudolf Höss: Auschwitz parancsnoka voltam

Rudolf Höss: Auschwitz parancsnoka voltam Rudolf Höss emlékiratai

Nehéz leírni a gondolataimat így olvasás után.
Igazából túl sok újdonsággal nekem nem szolgált a könyv.
A haláltáborokról és működésükről egész sokat olvastam, beszélgettem másokkal már korábban. Nagyvonalakban tisztában voltam vele.
Ami újdonság, az leginkább az, hogy itt első kézből a legfőbb parancsnok tollából kapni meg a „beszámolót” a történtekről.
Egészen a kezdetektől, mikor is még a KL nem a megsemmisítésről, főleg nem a zsidóság ipari méretű megsemmisítéséről szólt.
A miértekről, a hogyanokról, mindezekről pedig nagyon is részletesen, sokkal részletesebben és valószínűleg sokkal pontosabban, mint bárki mástól.
Érdekes, hogy az Arbeit macht frei mit is jelentetett, a táborok korai idejében, ami aztán elferdült, elfelejtődött és a későbbiekben ez már kivitelezhetetlen is lett volna.
Ahogyan Höss érvelése és gondolatmenete is érdekes és elgondolkoztató egész végig.
Ami leginkább elgondolkodtatott:
„Mindig azt vetik a szememre, hogy nem tagadtam meg a megsemmisítésre, a nők és gyermekek borzalmas meggyilkolására kapott parancsot. Nürnbergben azonban már megadtam a választ: mi lett volna a vadászrepülők parancsnokával, ha megtagadta volna, hogy megtámadjon egy várost, amelyikről pontosan tudta, hogy ott nincsenek hadiüzemek, nincs egyetlen, a védelem szempontjából fontos intézmény, nincsenek fontos katonai létesítmények? Amelyikről pontosan tudta, hogy ott a bombái főleg nőket és gyerekeket ölnek meg? Nem kétséges, hogy haditörvényszék elé állították volna. De ezt az összehasonlítást nem fogadták el. Nekem azonban az a véleményem, hogy a két helyzet igenis összehasonlítható. Én pontosan ugyanolyan katona, ugyanolyan tiszt vagyok, mint ő.”
Szerintem pont ezért esett rá a választás annak idején, ugyanis ő valóban egy végrehajtandó parancsként, érzelemmentesen tudta végrehajtani ezeket a dolgokat.
Úgyhogy szerintem ez egy nagyon érdekes olvasmány. Kevésbé regényes, de van olyan jó, mint Merle fiktív Höss önéletrajza, a Mesterségem a halál.

14 hozzászólás
just_aGirl P>!
Rudolf Höss: Auschwitz parancsnoka voltam

Rudolf Höss: Auschwitz parancsnoka voltam Rudolf Höss emlékiratai

Kicsit félve kezdtem a könyv olvasásába, mert nem voltam benne biztos, hogy milyen lelkiállapotba kerülök, ha elmélyülök egy olyan ember gondolataiban, aki szemrebbenés, lelkiismeret-furdalás, és álmatlanul töltött éjszakák nélkül milliókat küldött a halálba. Jelentem, nem történt semmi, mert Höss akár normál átlagember is lehetett volna, ha egy gyártósor mellett, egy irodában vagy a termőföldön dolgozott volna. Hiszen ő csak a munkáját végezte, azt is a tőle telhető legnagyobb német precizitással, fegyelemmel és odaadással, tevékenysége szadista hajlamok kiélésétől és túlkapásoktól teljesen mentes volt. Ja, hogy ennek ellenére a tettei morálisan mások számára megkérdőjelezhetőek, hovatovább elfogadhatatlanok és elítélendőek? Ő személy szerint nem ölt meg senkit, „csak” a tábort vezette, ezért nem is érti, miért kell őt elítélni és kivégezni. De jó katona módjára nem csak igába, de kötélbe is megadással hajtja a fejét. Érdekes a történéseket az ő saját szemszögéből is megismerni.
Azt állítják, hogy személyisége még az elme kutatásával foglalkozó szakembereknek is fejtörést okoz, pszihéjének és elméjének a vizsgálatával már oly sokan foglalkoztak, és a pszichológia tankönyvek lapjain is gyakori „szereplő”. Ez mondjuk nagyon nem lep meg!
Hasznos információkat kapunk a viszonylag terjedelmes előszóban és az utószóban, amelyek néhány adatot, cselekedetet a történészek nézőpontjából közelítenek meg, és jobban rávilágítanak a teljes igazságra, amit Höss „minden szentnek maga felé hajlik a keze” alapon nem említ, vagy másképp ír le.
Mindezek ellenére ne lányregényre számítsunk, hiszen a második világháború és az auschwitzi tábor eseményei semmi esetre sem angolkisasszonyok öt órai teadélutánjára való témát nyújtanak!

Sytka>!
Rudolf Höss: Auschwitz parancsnoka voltam

Rudolf Höss: Auschwitz parancsnoka voltam Rudolf Höss emlékiratai

Amiről ez a könyv szól, az egy lázálom a mai generáció számára, pedig nem száműzhetjük kényelmesen a távoli múltba, mert nem is annyira régen maga a véres valóság volt. Egy Rudolf Höss nevű szörnyeteg saját emlékiratai, azaz egy náci gyilkológép saját szavai arról, hogy az auschwitzi haláltábor vezetését hogyan látta és értékelte a saját megítélése szerint.

A sors groteszk iróniája, hogy maga Höss tényszerűen nagyon kevés embert ölt meg a háború során – és egyetlen zsidó sincs köztük –, mégis egymilliónál több kisgyermek, asszony és férfi halála kötődik hozzá. Hössre mondhatnánk azt, hogy egy „dekstop killer” volt, azaz olyan bürokrata, aki vérrel sosem mocskolta be a kezét, hanem az íróasztal kényelme mögül adta ki a halálos parancsokat – de ez mégsem fedné a valóságot. Ez az ember ugyanis megrögzött náci volt, magába szívta a hitleri propagandát, önként adta át magát a világ egyik leggonoszabb filozófiájának, a Führer-paradicsom ígéretének, az alacsonyabbrendű „fajok” kiirtása ezért nem okozott számára semmi mást, mint munkafeladatot. Még csak azt se mondhatjuk, hogy Höss takarózni akarna azzal, miszerint csupán parancsot teljesített: néha megpendíti ezt a húrt, de érezhető, hogy kötelességtudatból és teljes meggyőződésből csinálta, amit csinált.

Éppen ezért vérfagyasztó Rudolf Hössöt olvasni. A pszichológiai vizsgálatok kimutatták, hogy nem volt sérült, nem volt agybajos, nem volt kognitívan instabil. A maga módján bármilyen furcsa is ezt kimondani, de normális volt. Ez értelmezésemben csak annyit jelent, hogy az ördög mélyebben volt benne és belülről felfalta.

Ez a könyv elképesztő. Bár a bevezető fejezet pallérozott intellektussal íródott, de kissé bosszantó, hogy szerzője mintha féltené olvasóját a címszereplőtől: csaknem megpróbálja a szájába rágni, hogy találja ellenszenvesnek Rudolf Hösst, ne higgyen neki, undorodjon tőle, lássa egy mocsoknak, de nehogy szimpátiát érezzen gondolatai felé. Ez szerintem teljesen felesleges volt. Az értelmes olvasó nemcsak azt olvassa ki ezekből az emlékiratokból, amit Höss mondani akart, hanem felépíti magában ennek a furcsa embernek a groteszk fantomképét is hozzá. És éppen azért fog undorodni tőle, mert egy ilyen görbe ember túl normálisnak tűnik, holott tudjuk, hogy menthetetlen amit művelt. Rudolf Höss kapcsán a leginkább zavaró az, hogy kis túlzással akárki lehetne. Ilyen típusú emberek most is élnek a körünkben. Ez okozza az olvasóban a legnagyobb borzongást: hogy bizonyos értelemben csak történelmi helyzet kérdése, mikor emelkedik fel egy újabb Szörnyember az árnyékból, aki lehetőséget kap arra, hogy szabadon eressze a saját démonait. Rudolf Höss ettől ijesztő igazán, és árnyékában simán elbújnak a horrorregények emblematikus, ámde pusztán fantázialapú figurái is, akiktől eddig rettegtünk.

A könyvet mindenképpen ajánlom elolvasásra azoknak, akik nemcsak a huszadik század talán legnagyobb tragédiájának epicentrumában álló eseménysorára kíváncsiak, de lélektanilag is elég érettek ahhoz, hogy a földöntúli gonoszság arcába nézzenek. És értsék is, amit abban meglátnak.

Renáta_Kovics>!
Rudolf Höss: Auschwitz parancsnoka voltam

Rudolf Höss: Auschwitz parancsnoka voltam Rudolf Höss emlékiratai

Azt hiszem, ezt a könyvet csak úgy tudom értékelni, ha részekre szedem, bár ez nem szokásom. Maga a Höβ által írt emlékirat a könyv magva, s ha ez alapján kellene véleményt mondanom: akkor ez egy jó könyv. Már majdnem azt írtam, hogy ez egy normális visszaemlékezés, de azért ez így nem igaz, mert abszolút érzelmektől mentes. Pont úgy, mint maga Höβ. Mondjuk én ezt tudtam, mert ugyanezt adja vissza Merle Mesterségem a halál című műve, ami ugyan szépirodalom, de én nagy különbséget nem találtam a két könyv között. (Itt jelezném, hogy fekete pont Martin Broszatnak amiért ezt csak zárójelben jegyzi meg.) Azért viszont minimum 1 csillag levonása jár, amiért az általa írt Bevezetőben ezt az érzéketlenséget, elvhűséget, fanatizmust, s az életrajzban szereplő csúsztatásokat, még az emlékirat előtt, az olvasó szájába rágja! Pont az lenne a könyv lényege, hogy az olvasó maga jöjjön rá erre vagy ha nem, akkor jó, nyissuk fel a szemét, de csak a végén! Hát ki látott már olyan krimit, ahol a 10. oldalon kiderül, hogy ki a gyilkos és miért tette? A magyar bevezetővel semmi baj (rövid, velős, ellentétben Broszatéval), sőt a végén található írás Kádár Gábor és Vági Zoltán tollából fontos. Höβ ugyanis tényleg csúsztat a vallomásában, de olyan apró, mégis fontos dolgokban, amik árnyalják a jellemét, s ezáltal az ember tényleg hajlamos elhinni, hogy csak egy pártkatona volt, de semmi több. A történészek viszont azért rávilágítanak a pontatlanságokra.
Magát a könyvet ajánlom, a téma iránt érdeklődőknek és a történészeknek, de csak úgy, ha Broszat bevezetőjét csak utána olvassátok el.

1 hozzászólás
Hanging_Moss_9102 >!
Rudolf Höss: Auschwitz parancsnoka voltam

Rudolf Höss: Auschwitz parancsnoka voltam Rudolf Höss emlékiratai

Az öt csillag a kiváló szakmai munkáért, igényes kiadásért, és történelmi érdekessége miatt adtam. Martin Broszat történész remek jegyzetekkel látta el ezt a könyvet, ez szerintem alapvetően szükséges egy emlékirat esetében.Írt egy kapaszkodót is, hogyan értelmezzük Rudolf Höss könyvét, mint előszó.
Nem lehet felfogni azt, ami a krematóriumokban ment. Egy könyvből, betűkön keresztül nem lehet ezt érzékelni, hogy 100 ezreket égettek el, gyilkoltak le, ilyen-olyan okok miatt. Höss mindenesetre jó példa, hogyan állítanak be egy nem kiemelkedő, de nem is idiótát egy ilyen fogaskerékbe és úgy végezze a dolgát, mintha ebben nem lenne semmi különös. Néha az volt az érzésem, hogy Himmler talált egy balekot, aki elvégzi a piszkos munkát.
Mielőtt elolvastam a könyvet, az interneten valahol olvastam a könyvről egy elemzést…ahol a cikkíró levonja a tanulságot, hogy az ilyen Höss-félék a mai napig köztünk járnak…talán pont velünk szemben jön az utcán…és szerinte a tanyákon számos ilyen arcot lehetne találni. Ebben van igazság.

Video>!
Rudolf Höss: Auschwitz parancsnoka voltam

Rudolf Höss: Auschwitz parancsnoka voltam Rudolf Höss emlékiratai

Érdekes volt a szokásoshoz képest épp az ellenkező oldal szemszögéből megnézni ugyanazt, de volt igazán meglepő élmény – pont ahogy vártam. Nem szoktam az emberekről leegyszerűsített „jó” meg „gonosz” formában gondolkodni, de tudom, hogy sokan szoktak, és nekik hasznos lehet ez a könyv.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

Szelén>!

Én magam soha nem tudtam a teljes számot, és nincsenek is tampontjaim a restaurálásukhoz. Már csak a nagyobb akciók számaira emlékszem, amelyeket Eichmann vagy valamelyik megbízottja többször említett előttem.
Felső-Sziléziából és a Főkormányzóságból 250 000
Németországból és Theresienstadtból 100 000
Hollandiából 95 00
Belgiumból 20 000
Franciaországból 110 000
Görögországból 65 000
Magyarországról 400 000
Szlovákiából 90 000

221. oldal

Rudolf Höss: Auschwitz parancsnoka voltam Rudolf Höss emlékiratai

Szelén>!

1944 nyarán, a magyar akció idején, amikor a vonatok késése miatt az előirányzott három szerelvény helyett 24 órán belül öt szerelvény futott be, ráadásul nagyobb létszámmal, az üzemelő összes létesítményben (a III. krematórium volt üzemen kívül) elgázosítottak és elégetettek száma 24 óra alatt meghaladta a 9000 főt.

219. oldal

Rudolf Höss: Auschwitz parancsnoka voltam Rudolf Höss emlékiratai

Kapcsolódó szócikkek: 1944
Zanit>!

A szüleim úgy neveltek, hogy tiszteljem és becsüljem a felnőtteket, különösen az idősebbeket, mindegy, hogy milyen körből valók.

Rudolf Höss: Auschwitz parancsnoka voltam Rudolf Höss emlékiratai

tmezo P>!

Egy ss-nek képesnek kell lennie arra, hogy akár a legközelebbi hozzátartozóját is megsemmisítse, ha az elkövet valamit az állam vagy Adolf Hitler eszméi ellen. „Csak egy dolog érvényes: a parancs!”

106. oldal

Rudolf Höss: Auschwitz parancsnoka voltam Rudolf Höss emlékiratai

Kapcsolódó szócikkek: Adolf Hitler · állam · parancs
ThePaleEmpress P>!

A gépezetet szétverték, a motor tönkrement, és én velük bukom. A világ ezt követeli.

207. oldal

Rudolf Höss: Auschwitz parancsnoka voltam Rudolf Höss emlékiratai

_Katie_ P>!

Sehol nem mutatkozik meg olyan erősen az önzés a maga pőre valójában, mint a fogságban. És minél kegyetlenebb az élet a fogságban, annál szembeszökőbb az önfenntartás ösztöne diktálta önzés.

Rudolf Höss: Auschwitz parancsnoka voltam Rudolf Höss emlékiratai

Kapcsolódó szócikkek: fogság · önzőség
just_aGirl P>!

Ebben az időben tanultam meg, hogy a vezetés nem a rangtól függ, hanem a nagyobb tudástól, hogy a vezető jéghideg, rendíthetetlen nyugalma a döntő, amelyet a nehéz helyzetekben tanúsít.

46. oldal, 2. fejezet

Rudolf Höss: Auschwitz parancsnoka voltam Rudolf Höss emlékiratai

just_aGirl P>!

Akkor szilárdan meg voltam győződve róla – és ma is meg vagyok –, hogy az az áruló megérdemelte a halált. Mivel valószínűleg nem lett volna német bíróság, amely elítélte volna, elintéztük hát mi, egy íratlan, a kor kényszerűségéből született törvény szerint, amelyet mi magunk szabtunk saját magunknak.

51. oldal, 3. fejezet

Rudolf Höss: Auschwitz parancsnoka voltam Rudolf Höss emlékiratai

just_aGirl P>!

Eickének az volt a szándéka, hogy az SS legénységét a fogva tartott bűnözők veszélyességének folyamatos hangoztatásával és megfelelő parancsokkal a foglyok ellen uszítsa, olyannyira, hogy „fenjék rájuk a fogukat”; így akarta a részvét csíráját is kiirtani belőlük.

88. oldal, 6. fejezet

Rudolf Höss: Auschwitz parancsnoka voltam Rudolf Höss emlékiratai

just_aGirl P>!

És be kell vallanom: mindig lelkiismeretesen és gondosan, mindenki megelégedésére láttam el a szolgálatomat, nem néztem el semmit a foglyoknak, szigorú voltam, gyakran kemény.

90. oldal, 6. fejezet

Rudolf Höss: Auschwitz parancsnoka voltam Rudolf Höss emlékiratai


Hasonló könyvek címkék alapján

Viola Stern Fischer – Veronika H. Tóth: A Mengele-lány
Robert Merle: Mesterségem a halál
Thomas Keneally: Schindler bárkája
Thomas Keneally: Schindler listája
Kertész Imre: Sorstalanság
Martha Hall Kelly: Orgonalányok
Wiesław Kielar: A 290. számú auschwitzi fogoly
Eddy de Wind: Auschwitz, végállomás
Eva Mozes Kor – Lisa Rojany Buccieri: Az auschwitzi ikrek
Antonio Iturbe: Az auschwitzi könyvtáros