Sárkányok ​nyomában 63% 15 csillagozás

Három rövidebb írást olvashatunk ebben a könyvben, mindegyik egzotikus tájakon játszódik és valamilyen felfedezésről szól. Kettőben egy addig ismeretlen állatfajt találnak, egyben pedig egy gazdag gyémántmezőt. Ami ezeken kívül közös bennük, az a kommunista vonalasság. Daumann, mint az NDK hű polgára, jó adag ideológiát is belesző a történetekbe: az imperialisták rosszak, szegény feketéket kizsákmányolják, stb.
A Sárkányok nyomában, a kötet címadó elbeszélése, a komodói varánusz felfedezéséről szól.
A Kiwi-Kiwi helyszíne Belga-Kongó, ahol is egy szegény, jóravaló ember felfedez egy gyémántlelőhelyet. A gaz tőkések természetesen megpróbálják kizsákmányolni…
Az Okapi históriája az okapi megtalálását és az e körüli bonyodalmakat taglalja.
Nem lennének rosszak ezek az elbeszélések, de az ideológia sajnos sokat ront az élvezetükön.

Kihívás miatt vettem kézbe ezt a könyvet, de lehet, hogy ez az egy előnye volt.
Három történetet foglal magában a kötet, mind a három Afrikában játszódik. A helyszínek leírása tetszett, el tudtam ott képzelni magam. De a történetek nagyon egyszerűek voltak, csak az elmesélésük volt körülményes. Szerintem az a korosztály, akinek ez íródott, nagyon nehezen tudja követni a történetet.
Szóval a 3 csillag részemről nagyon erős kritika.

Két novella és egy kisregény. Izgalmasnak éppenséggel egyiket se nevezném, bár a kisregény, ami az egyik afrikai gyémántlázról szól (nagy vonalakban, és durván lebutítva) egész szórakoztató volt. Mármint ezen a szinten.
Manapság már nem állná meg a helyét, inkább okoz fanyalgást, mint lelkesedést.
Most valami izgalmasabb kellene….

Tetszett a különlegessége, merthogy különös lényekkel foglalkozik. Még a német nyelvvizsgámon is segített az itt szerzett ismeret az okapiról.

A sárkányos és az okapi-s sztori még elmegy, mint az ifjúságnak szánt történetek. De a gyémántlelőhelyes sztorit kihagytam volna, ez még egy felnőtt krimihez elment volna, persze ha megspékeli az író egy kis rejtéllyel.
Ennél azért vannak jobb Delfin könyvek…persze, aki szereti az afrikai sztorikat, annak tetszeni fog.

Nagyon érdekes, mert a szerzője német, mi meg ilyen távoli kalandokat inkább angolszászoktól szoktunk olvasni. Az okapis történet (regény?) szomorkásan ironikus, nagyon elgondolkoztató.