A ​rezervátum titka (Álomfogó 2.) 97% 47 csillagozás

Flower-t a történet elején olyan veszteség éri, amivel egy napon mindannyian szembesülnünk kell. Ennek hatására tér vissza szülővárosába, ahonnan évekkel ezelőtt elmenekült. Ráébred, hogy a múlt elől nincs menekvés, hiába az idő és a távolság, vannak dolgok, amik sosem változnak. Feltűnnek a gyerekkori barátok, ismerősök és velük együtt felszakadnak a múlt sebei is.
Főhősnőnket hidegzuhanyként éri a felismerés, hogy bár látszólag semmi sem változott Helena-ban, a felszín alatt azonban a város szörnyű titkokat rejt. Sorra tűnnek el fiatal nők, megvadult kutya-farkas falka tartja rettegésben az ott élőket, ráadásul barátai is titkolóznak előtte. Úgy dönt utána jár a gyanús eseményeknek, amik akkor vesznek igazán lendületes fordulatot, amikor volt férje húgának is nyoma vész.
Ízelítőt kapunk az indián kultúra, babonák, hagyományok világából. Nagyon szerettem ezeket a részeket, mivel újdonságok voltak számomra, ugyanis ilyennel eddig egy könyvben sem találkoztam.
Ez a rész sokkal inkább az érzelmekre helyezi a hangsúlyt, mint az Inferno. Szerelem, veszteség, harag, csalódás. Meddig mennél el, hogy megtudd az igazságot? Az ember ugyan elnyomhatja az érzéseit, küzdhet ellenük, de a megoldás csupán átmeneti. Előbb vagy utóbb a felszínre törnek és akkor két lehetőség közül választhatunk: engedünk nekik, vagy folytatjuk a szélmalomharcot ellenük és hagyjuk, hogy felemésszenek. A cselekmény lassan bontakozik ki, ami számomra számomra mindig kemény dió, mivel imádom a pörgős storykat és ha tehetem mindenhol ezeket keresem. A történet végén azonban jött a fekete leves, ahol maximálisan kárpótolva lettem annak ellenére is, hogy az én szívem kicsit bizony összetörte.
Tetszett,hogy visszaköszönnek az előző rész szereplői. Főleg Raven sorsa volt, ami foglalkoztatott, hiszen az egyik kedvenc szereplőm. Ezek után még inkább várom, hogy megtudjam, hogyan zárul a karakterek élete! :)

Kedves @Ruby_εïз! Szeretném megköszönni a bizalmat és a lehetőséget, hogy előolvasó lehettem! :)

A rezervátum titka lassabban építkezik, mint amit megszoktunk az írónőtől, de ne aggódj ez is egy fantasztikus történet, csak itt még jobban az érzelmek diktálnak !

Amikor elkezdtem a kötetet egy kicsit meg lepődtem, mert nem ezt a lassú építkezést szoktam meg az írónőtől, viszont azt kell mondjam, hogy ennek ellenére sem unatkoztam. A főszereplőnk Flower rögtön a történet elején egy eléggé nagy vesztességgel találja szembe magát, és az a helyzet, hogy nekem már itt összeszorult a szívem az eseményektől. Innentől kezdve igazán megszerettem a lányt az erős és bátor személyisége miatt.
Imádtam, hogy az előző részben megismert karakterek itt is jelen vannak, már nagyon kíváncsi voltam Raven további életére, sorsára.

A kötet nagy erőssége, hogy betekintést kaphattam egy kicsit az indián kultúrába, ami számomra teljesen ismeretlen volt eddig, viszont a kötet elolvasása után rájöttem, hogy érdemes volna ebben a témában még többet olvasnom, mert borzasztó érdekes.

Köszönöm szépen @Ruby_εïз a bizalmat és a lehetőséget, hogy ennek a kötetnek az előolvasója lehettem ! :)

https://youtu.be/1xbbArIyMgA

Már hajnal volt, amikor megnéztem az üzeneteimet. Éppen Gödöllőn voltunk egy Sissi Monarchia Operett után, és eleve fel voltam pörögve, ugyanis nagyon tetszett a darab, a színészek alakítása, na meg a zenék. Ám amikor megnyitottam az e-mailt, szinte ugrándozni volt kedvem. Ugyanis megkaptam A rezervátum titkát, amire már hónapok óta kíváncsi vagyok. Iszonyatosan köszönöm, kedves Ruby Saw! ❤
Flower hazamegy annyi idő után, mert apukája értesítette, hogy a lány anyukája nagyon beteg. Flowert nagyon meglepi, hogy a város, ami egykor virágzott, mára már veszélyes, koszos, és nem fenékig tejfel itt az élet. Barátai, ex-férje és még sok ismerős arc jön vele szembe, köztük Raven is, aki megjárta a poklok poklát, az Infernot. De nem elég, hogy felszámolták azt a helyet, ahova rengeteg nő volt bezárva és kínozva, a mai napig tűnnek el lányok. Mégis hova? Mialatt Flower itt van, furábbnál furább események következnek be.
Úgy gondoltam, hogy akár 3 napig is eltarthat, mire kiolvasom, erre alig tartott fél napig. Hihetetlenül érdekes, rejtélyes, izgalmas olvasmány volt. Minden sorát imádtam. Azt hiszem ide nagyon illik a „nem bírtam letenni” mondat. Szó szerint. Mindig mondtam: csak 20%-ot fogok elolvasni (e-bookon százalékban van), aztán arra eszméltem, hogy már a 60-nál tartok. Míg mások az internetes játékokra kattannak rá, én addig Ruby Saw könyveire. XD
Imádtam, hogy szinte majdnem az összes könyve megjelent benne. Igaz, csak említésként, de nagyot mosolyogtam rajta. Igazi Ruby Saw rajongóként iszonyatosan jó volt olvasni, ahogy szerepelnek benne akár A kertvárosi pletyka, akár a Csak két lépés Észak. Egyszerre öntött el a nosztalgia, és a boldogság. Nagyon bírtam az olyan könyveket, amiben az írók elrejtik más könyveik egyes elemeit. Szóval nálam ez nagyon megmaradt.
Volt egy idézet, aminél teljesen ki voltam akadva:
„-Most jön az, hogy a négyzet nekem hergelt?- megemeltem a szemöldököm, igyekeztem felvenni a fonalat, de nem találtam a végét.”
Csak úgy mellékesen mondom, hogy az egyik kedvenc filmem a Vissza a jövőbe, szóval ha nem lett volna elég a szeretett, kedvelt dolog, akkor még itt van ez is. Ez az aprócska kultúr poén, úgy feldobta a napom, hogy még most is emlékszem a pillanatra, ahogy mosolyogva beillesztem ezeket a sorokat az idézetekhez molyon.

Észrevettem, hogy a romantikus részekből itt kevesebb jutott, de most kivételesen nem volt baj. Annyira elfoglalt engem is a rejtélyek végkimenelete, hogy egyszerűen nem voltam képes koncentrálni a barátokra és az ex-férjekre. Annyi sok minden történt, hogy fel se fogtam, még most se. Tudjátok, ez az olvasás utáni elmélkedés. Amikor annyira jó volt a regény, hogy egyfajta sokkban vagy, jóval az olvasás után.

Az is tetszett, hogy egy nagyon kedves szereplő is feltűnt benne. Ez a karakter Raven volt, és meglepő volt belekukkantani abba a helyzetbe, ami az Inferno után történt. Amikor már anyukaként várt szerelmére. Először fel sem fogtam, mert mostanában a név -memóriám alábbhagy, csak azt tudtam, hogy olyan ismerősen csengenek a nevek: Raven, Keith…

Amikor olvastam a regényt, éppen várakoztam, hogy sorra kerüljek, mert személyi igazolványt mentünk csináltatni. Nos, az emberek szerintem teljesen hülyének nézhettek, mert volt, hogy indokolatlanul felnevettem, mosolyogtam, hogy majdnem elsírtam magam, és rengetegszer hagyták el a szám a következő szavakat: ezt nem hiszem el! Óóó! Áááá! Imádooom! (hát ja, mellettem nem unalmas az élet XD)
Raven valamiért más, mint az eddig olvasott Ruby Saw által alkotott női karakterek. És az a durva, hogy nem tudom megfogalmazni, hogy miért. Átlagos, okos és józan ésszel gondolkodó lány, akiben mégis van egy olyan tulajdonság, amiért különleges.
Egy kellemes, szórakoztató, izgalmas regény volt, amit ha egyszer elkezdesz, nem bírsz letenni. Mire vársz még? Kezdj bele most rögtön! Nem fogod megbánni. ;-)
További: https://csakegyluca.blogspot.com/2021/06/ruby-saw-rezer…

Flowert öt év után visszaszólítja a sors Sad Bearbe, de nemcsak azért, hogy kiderítse, milyen állapotban van beteg édesanyja, hanem hogy ismét találkozzon azokkal, akik egykor a világot jelentették számára. A lány kénytelen elfogadni, hogy a kép, amit eddig hosszú éveken át az emlékeiben őrzött a városról, mára megváltozott, a külsejével együtt belülről is egészen átformálódott. Lányok tűnnek el az eddig biztonságosnak hitt utcákról, ezért Flowernek is komolyan kell vennie édesapja intését, miszerint ne menjen a városba, ha jót akar magának. És ott vannak a nő régi barátai is: Gabriel, Raven, és Ralph, aki egyben Flower exférje is.

A magabiztos kiállású lány újból feléleszti a kapcsolatot Ravennel és Gabe-bel. Hitetlenkedve szerez tudomást az Infernóban történtekről, arról a földi pokolról, amiben barátnője napokon át kénytelen volt túlélni. Gabe-bel is egyre közelebb kerülnek egymáshoz, kapcsolatukat viszont beárnyékolja Flower gyanakvása, hiszen úgy érzi, a férfi sötét titkot őriz. Ralph iránti érzései sem felhőtlenek, a múlt mindkettejük szívére árnyékot vet, s útjaik sem éppen barátságban váltak el. Az események akkor indulnak be igazán, amikor Ralph húga is eltűnik, így az érte való aggódás és a tenni akarás közelebb sodorja egymáshoz az egykori baráti társaság tagjait is.

A történet bár az Inferno folytatása, mégsem annyira sötét, mint az első rész. A könyvben keresztezi egymást a romantika és a thriller, a sötétség és a boldog, szívmelengető pillanatok. A terítékre kerülő komoly témák nem nehezednek olyan nagy súllyal a lélekre, ahogy az az Infernóban történt, ez pedig éppen annyira köszönhető a hősnő romantikus érzéseivel való vívódásának, mint az időnként felbukkanó humornak, ami pont a megfelelő helyzetekben fakasztja mosolyra az olvasót. És ahogy azt már az írónőtől megszokhattuk, a mélyebb tartalom sem marad el, mindemellé még jó néhány mélyenszántó gondolat is elfér, így a titokzatos történet egy kis gondolkodnivalóval is ellát minket az olvasás során. Fontos, hogy az életünkben lévő kapcsolatokat újból és újból átértékeljük, hiszen az az ember, akit egyszer hátrahagyunk, visszatértünkkor már egészen biztosan nem ugyanaz a személy, legyen szó évekről, vagy akár rövidebb időről is. S az a közösség, az a család, amiről úgy hittük, ismerjük, őrizhet olyan titkokat, amiket soha az életben nem társítottunk volna a neve mellé.

Egyáltalán nem csalódtam A rezervátum titkában, azt kaptam, amire Ruby Saw tollából mindig számítok: erotikával keveredő romantikát, izgalmas thrillert, erős témát és valódi mondanivalót. Annak ajánlom a könyvet, aki egyrészt kíváncsi az Infernóból ismert Raven életének folytatására, másrészt szívesen megismerkedne az írónő egy újabb könyvével, mely hasonló izgalmakat tartogat az olvasó számára.

Köszönöm az írónőnek (@Rubyεïз), hogy még a megjelenés előtt elolvashattam a könyvét! :))_

link

„Ha egyszer majd magányosnak érzed magad, és szomorú leszel, nézz fel a csillagokra. Ha egyszer zűrzavar támad körülötted, és semmit nem értesz, ülj le egy csendes sarokba, hunyd be a szemed, és keresd meg magadban a csillagokat.”

Mindenek előtt köszönöm az újabb bizalmat @Ruby_εïз, hogy megjelenés előtt olvashattam a könyvet. ♥

Azt hiszem nem csak a hónap legjobb könyve került a kezembe, hanem az idei év egyik nagy kedvence is lett. Ez a történet eseménydús, fordulatos, érzelmes, mindamellett pedig kicsit kegyetlen is, de annyira jól ötvözi ezeket az elemeket, hogy számomra letehetetlen volt. Arról nem is beszélve, hogy ez egy igazi érzelmihullámvasút volt számomra. Megannyi érzés kerített hatalmába olvasás közben és a végével még sokkolt is.

Nem éreztem azt, hogy a történet lassan indítana, mert egyszerűen kellett ez a felvezetés ahhoz, hogy jobban megismerhessük a szereplőket, vagy azt, hogy milyen is ez a hely, ahova meginvitált minket az írónő a legújabb könyvében. Bevallom picit féltem, hogy vajon mennyire fog tudni elvarázsolni már a legelejétől kezdve, tekintve azt, hogy eléggé szomorúan indul a történet. Mindig nehéz egy szerettünk elvesztése, még akkor is, ha picit távolabb kerültünk tőlük, ritkábban láttuk őket vagy ritkán beszéltünk. De felesleges volt minden aggodalmam, mert szerintem gyönyörűen átadta mindazt, amit érezhetünk a veszteség, gyász során. Számomra érdekes és elgondolkodtató volt mindaz amit ezzel kapcsolatban megjelenített. Ennek köszönhetően már az első oldalakkal képes volt elérni azt, hogy szomjazzam a folytatást, hogy mi is fog ebből kisülni.
Még mindig felfoghatatlan számomra, hogy miként képesek az emberek ennyi mindent megtenni a pénzért, hogy akár még a saját vérüket is elárulják. Hogy tudnak ezek után tükörbe nézni, és miként képesek úgy élni az életüket, mintha semmi se történne. Egyszerűen fájt látni azt, hogy a zöldhasú mennyi mindenre képes rávenni az embereket és azt is, hogy sokszor mennyire becsukják az emberek a szemüket. Tudják mi történik, de inkább úgy tesznek mintha nem történne semmi se, mert esetleg a saját életüket féltik… Ez pedig szerintem ugyanakkora bűn, mint részt venni benne. A történet számomra érdekes volt, nem unatkoztam egyetlen pillanatra se, mert mindig képes volt valamivel megnyerni, vagy éppen felhúzni. Események pedig szép lassan kibontakoznak, aztán pedig úgy felpörögnek, hogy az ember pislogni is alig mer, hogy nehogy lemaradjon valamiről.

Nem hittem volna, hogy egyszer Ruby könyvében is akadni fog olyan szereplő, akit egyszerre fogok utálni és szeretni ekkora mértékben. Egyik pillanatban viszketett a tenyerem, a következőben meg picit megölelgettem volna őt. De mindennek ellenére is hiába változott Ralph, aminek köszönhetően egyre inkább kezdett megnyerni magának, akkor se tudnám azt mondani, hogy teljesen bízok benne és megbocsájtottam neki azt, ahogyan viselkedett egykoron. Ugyanakkor még is örülök annak, hogy általa bemutatásra került az, hogy igen is lehet változni és néha a legnagyobb pofon kell az élettől ahhoz, hogy ráébredjünk arra, hogy mennyire is rossz úton haladunk. Ezért pedig igazán erősnek és nagyszerű embernek tartom őt, hogy ő képes volt ezzel szembenézni és elismerni azt, hogy mekkora egy barom volt, de ennek ellenére is sajnos picit bizalmatlan maradtam az irányába.
És ha már Flower, akkor egy újabb olyan női szereplőhöz volt szerencsém, akit egészen megkedveltem. Érdekes volt látni azt, hogy ő mennyire megváltozik az események fogatagában, miközben megannyi jó és rossz dolog történik vele. Ennek köszönhetően olyan érzés fogott el olvasás közben, hogy számára ez kicsit arról is szólt, hogy miként is talál vissza önmagához és az útra, amiről letért évekkel ezelőtt. Annak ellenére is ezt gondolom, hogy azért volt, amikor kicsit kiakasztott, de ugyanakkor nagyon is szórakoztatott, hiszen őt se kell félteni, ha arról van szó.
Gabe szintén érdekes színfoltja volt a társaságnak, ugyanakkor nagyon örültem annak, hogy a megérzéseim vele kapcsolatban jók voltak. És mikor becsuktam a könyvet, akkor hálás voltam azért, hogy tényleg a megérzéseim nem hagytak cserben, off

Annak meg kifejezetten örülök, hogy Raven is felbukkant a történet során. Mindig is érdekelt, hogy vajon ő miként is van a történtek után, milyen lehetett neki visszatérnie abba a városba, ahol elárulták őt. De továbbra is imádom az ő hozzáállását a dolgokhoz, amiatt meg még inkább, hogy ő tényleg kimondja mindazt, amit gondol és „nem fél” semmitől se. Egy igazi csupaszív ember, aki sok mindenre képes azért, hogy megvédje azokat, akik fontosak számára.

Akik szerették az Infernot, azoknak bátran ajánlom. Nem annyira kegyetlen, de csodálatosan jeleníti meg a család, a barátság, a gyász és a megbocsájtás erejét, fontosságát az életünkben.

Először is szeretném megköszönni az írónőnek, hogy megkaptam tőle recenziós példányban is ezt a könyvet. :)
A könyv szorosan kapcsolódik Ruby egyik előző, Inferno című könyvéhez. Szerintem A rezervátum titka előtt érdemes azt elolvasni.
A történet nagyon tetszett, ismét egy kemény témát dolgoz fel. Hasonlít az Infernohoz, de annyira nem durva. :) nagyon megörültem, hogy a kedvenc karakterem, Raven ismét kap szerepet, viszont mostmár Flowerrel vetekszik a kedvenc női szereplő címért, annyira megkedveltem őt is. Nagyon jól felépített lett a karakter és a történet is. Olvastatta magát a könyv, nagyon fordulatos volt, az az egy baj volt ezzel is a könyvvel is, hogy letettem és azt kérdeztem, hogy máris vége? A helyszíni leírások is annyira jól sikerültek, hogy szinte Helenában éreztem magam. :) A borító gyönyörű, szerintem teljes mértékben vissza adja a könyv hangulatát. :)
Az írónő ismét egy csodát alkotott, remélem még nagyon sok történettel halmoz el minket. :)

Nem hiszem el, hogy még egy kicsi jut nekünk az Infernoból! Hihetetlen! *.*
De a sztori közel sem ugyanaz! Ebben a részben nem a kitartó és minden gyötrelmet elviselő nőkről olvashatunk! Nem bizony! Hiszem ebben a könyvben a nők erősségei kerülnek előtérbe! Nem az van, hogy a férfi megvédi a nőt! A-a! A nők megvédik magukat! Nagyon is kemények és erősek! Flower és Raven nem megmentésre szoruló nő, nem a férfiaktól várják a segítséget, hanem cselekszenek! Nőként! Nem is akárhogyan! Nagyon tetszett a szerelmi szál is benne, nagyon szurkoltam nekik, hogy végre egymásra találjanak! Nem kis munka volt, de a akiknek együtt kell lenniük azok együtt is lesznek!
De sajnos tragédiákkal is tarkítva volt ez a regény. Biztosan sokan vagyunk akiket rosszul érintettek ezek a szomorú sorsok! És csak annyit tudunk kinyögni, hogy: Miért? Miért pont ő?
De egy ilyen témával foglalkozó könyvben sajnos nem úszhatjuk meg ezen tragédiák nélkül!
Ha tudni akarod kiknek az egymásra találásáról és kinek/kiknek a tragikus haláláról is van szó akkor te sem hagyhatod ki ezt a könyvet! Neked is el kell olvasnod! Ha tetszett az Inferno akkor ez is fog! ;)
Nagyon szépen köszönöm az írónőnek a bizalmat és a lehetőséget, hogy olvashattam a könyvét! Sosem tudnék nemet mondani egy Ruby Saw kötetre! ❤

Nagyon élveztem a folytatást, igaz pár évvel később vagyunk már. spoiler Flower nehéz ügy miatt érkezett haza, de még időben. Szomorúan kezdődik a történet. Tetszett az édesapja felfogása. Ralph-ot megkedveltem. Jó volt Raven-nal találkozni, tetszett, ahogy alakult az élete. Hogy megint mi történt körülöttük?! De jól alakultak a történések.

Az Inferno egy teljesen lezárt történet volt, így nem is sejtettem, mik fognak történni A rezervátum titkában. Nem tudom, mire számítottam, de erre nem igazán.

A történet főszereplője Flower, aki 5 évvel ezelőtt hagyta el Sad Beart, most azonban édesanyja betegsége miatt visszatért. A hely és az emberek is megváltoztak ez idő alatt és Flower sem a régi már. Elképzelése sem volt, hogy mik zajlottak a rezervátumban, míg ő távol volt. Felnőttként távozott, de most érett meg igazán.
Az Infernohoz képest ez a könyv másabb hangulatú, nem annyira sötét, inkább sokkal drámaibb, érzelmesebb. Az elején ugyanis a gyász erősen hatalmába keríti az embert és szépen lassan múlik csak el, utána azonban már az aggodalom veszi át a helyét.
Volt egy pont, már nem tudom, melyik fejezet, ahol ténylegesen sikerült felvennem a történet fonalát és onnantól le sem tettem. Nagyon nem akartam, hogy ugyanaz megismétlődjön, mint Ravennel az Infernoban.
Azonkívül, hogy mindenki aggódik Cheyenne-ért, Flower és Ralph újra egymásra talál, az elmúlt 5 év nem csak Flowerre, hanem Ralph-ra is jó hatással volt, összeszedte magát és olyanná vált, akire anno Flowernek szüksége volt.
A könyv még tartogatott izgalmakat is a végén, amit én csak félig éreztem happy end-nek. :(

Ez a történet kicsit lassabban indult, mint az Inferno, de jó is volt így! Volt időnk megismerni Flowert és a történetét! Nagyon tetszett, h Ruby végig bizonytalanságban tartott minket, h vajon ki lesz Flower párja :) Örülök, h visszatért Raven és most egy másik, szabadabb oldalát ismerhettük meg! Tetszett a krimi szál is, imádtam ahogy a csajok kiálltak magukért :D