Rubin Szilárd (1927-2010) a modern magyar irodalom egyik legtitokzatosabb alkotója, akinek eredetileg 1973-ban megjelent detektívregénye is bővelkedik rejtélyekben és fordulatokban. A hat egykori gimnáziumi jóbarát, a Denevér-rend tagjai – akad közöttük irodalmár, gyógyszerész, kutató és rendőr is – tizenöt év után találkozik újra a Pécshez közeli kis hegyi falu orvoslakásában. Kísérőikkel együtt összesen tízen vannak a mulatság elején, aztán egyikük gyilkosság áldozata lesz. Van itt minden, ami egy igazi bűnregényhez kell: őszi eső, nem működő telefon, bezárt szobával és nyitott kérdésekkel. A Mulatság a farkasveremben egy nagy író helyenként önéletrajzi motívumokkal átszőtt szocialista krimije, amely közel ötven év távlatából egyszerre lesz a hatvanas éveknek, a Mecsek vidékének és egy zsánerműfajnak a sajátos szellemidézése.
Mulatság a farkasveremben 33 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1973
A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Albatrosz könyvek Magvető · Magvető Zsebkönyvtár 2.0 Magvető
Enciklopédia 6
Helyszínek népszerűség szerint
Kedvencelte 1
Most olvassa 3
Várólistára tette 21
Kívánságlistára tette 16
Kiemelt értékelések
Az Aprószentek után nagy várakozással és némileg eltúlzott elvárásokkal vetettem bele magamat az antikvárium előtti, utcai polcon véletlenül felfedezett kötetbe. Ígéretes a kiindulási helyzet: külvilágtól elzárt egykori gimnazista baráti társaság mulatságába csöppenünk. Feszülten várja az olvasó, hogy valami baljóslatú történjen. És történik is.
Mily szerencse (a tettesnek pedig szerencsétlenség), hogy a társaságban egy igazi nyomozó, egy százados is tartózkodik, aki profin fejti fel a szálakat. (Vagy mégsem elég profin?)
Izgalmas, bár számomra kissé zavaros volt, főleg a kém-szál, amit nagyon erőltetettnek tartottam. Vagy nem figyeltem eléggé, vagy nem kötött le igazán. Nem tudom. Másra, többre számítottam. Csak kevés helyen csillant meg az a briliáns írói tehetség, ami az Aprószentekben olyan sűrűn megmutatkozott. Talán újra kellene olvasnom, hátha pár apró, elsőre lényegtelennek tűnő részlet elkerülte a figyelmemet. Esetleg pár év múlva újra megpróbálkozom vele.
Valaki, valahol azt írta, hogy megélhetési krimi…. Nem hinném. Ez is, akár csak a Kártyavár, zseniális krimi.
Tudom a szocialista krimi sokaknál pont a műfaji sajátosságok miatt nem lehet sikeres, de ez például annyira jól sikerült, hogy volt értelme 2013-ban németre lefordítani, és kiadni…. az azért már csak mutat valamit a nagyságából.
Mellesmeg én ugye a Római egyest nem szerettem. És azért hangulatában ez sem nagyon más, és mégis…
Rubin Szilárddal úgy jártam, mint Kristóf Attilával… Nem a magas prózájuk fogott meg, hanem az – a megíráskori korszakhoz ezer szállal kapcsolódásuk – ahogy a bűnügyi történetet, mint műfajt (fel)használják a feszültségkeltéshez.
2021/81, otthoni polc, 6/14 eddigi értékelés
Az elején jobbra számítottam (plusz töltet volt a szerző tehetsége), a végén kicsit alulértékeltem (történet- és nyomozáscentrikus krimi, kémregény-elemekkel), összességében pedig átlagoltam, így lett egy 4-es. Számomra nem lett elég egy jól író és a cselekményt ügyesen bonyolító szerző, hektikus és kissé túlcsavart maradt a regény.
A Csirkejátékosnak az opus magnum után született krimije. Agatha Christie nyomvonalán haladó történet tíz összezárt és a vihar miatt a világtól is elzárt emberről, akik úgy gondolják, hogy ismerik egymást. Hatan gimnáziumi barátok, akik 15 év elteltével találkoznak ismét, + 2 feleség, 1 asszisztens és 1 táncosnő. Az egyiküket meggyilkolják, de oka nem volt rá senkinek. Vagy mégis?
A történetet megbolondítja még egy kis kém-szállal, elhárítótiszttel, volksbunddal, és az egészet a szokásos pécsi-mecseki környezetbe helyezi.
Jó kis krimi, aminek ideológiai és propagandaszintje megfelel a kornak. (Cselekmény:1960, kiadás: 1972)
A hangulatteremtés kiváló, Rubin Szilárd nem sajnál időt és energiát a fokozatos építkezéstől. Utána viszont megbicsaklik, és a nyomozás részén mint egy versenyfutás loholunk végig. Én nem akartam sietni, szívesen maradtam volna még inkább kétszer több ideig a Mecsekben. Így sajnos nem került bennem nyugvópontra a történet.
Rubin kezéből nem sok könyv került ki, úgy sejtem ez a krimi is megélhetési okokból csúszott ki a kezéből. Mégis azt kell mondjam a sivár magyar krimi porondon ez egy ígéretes regény volt, sajnálhatjuk, hogy nem lett folytatása.
A történet vezetése, a bonyodalmak kezelése azt mutatja, hogy az író jól ismerte Christie műveit, de ami a lényeg, jól is alkalmazta a rejtvényfejtős krimi alapelemeit. Ha eltekintünk az akkor kötelező „vörös faroktól” akkor ez egy élvezetes sztori, ráadásul látszik, hogy egy szépíró alkotta, a könyv hangulata megidézi a Csirkejáték irodalmi hangulatát.
Az alapszituáció tipikus, krimirajongóknak biztos ismerős: zárt emberek csoportja, zárt helyen, és valaki közülük követte el a gyilkosságot (Tíz kicsi néger, Halál a Szarvas-tanyán, Joe Alex művei, stb). Ennek ellenére meglepően jó krimi, a nyomozás kifejtése is érdekes, és van benne pár elég egyedi rejtvényelem.
Ha minden magyar krimi ilyen lenne, akkor valószínűleg én is többet olvasnék. Egyedüli hátránya – amit sokan említenek – hogy áthatja a szocializmus légköre, de ezt leszámítva elszórakoztatja az olvasót.
Nekem kicsit nehezen állt rá az agyam az okfejtésre, néhol túl tömör, néhol pedig túl hézagos volt. A dialógusok néhol kellemesen frappánsak voltak, az egész történet pedig laza délutáni olvasás. Mély nyomot nem hagyott bennem, viszont Pécs miatt megdobogtatta a szívemet, illetve elég jól megjelenítette előttem a régmúlt korszakot.
Népszerű idézetek
Mivel Vértes és Baksay az egymás iránti bizalmatlanság olyan hegycsúcsaira jutottak, ahol mások már csak légzőkészülékkel tartózkodhattak volna, a kérdést lehetetlen volt megnyugtatóan tisztázni.
19. oldal
Meggyújtotta a csillárt, a könyvespolcra állított kávéfőzőhöz ment, és feketét töltött magának. Hány ilyen keserű feketét ivott már? Hányszor bámulta meg a cukor fehérségét, a kiskanál csillogását, mintha először látná életében? Mindaz, ami nem tartozott a feladathoz, úgy hatott rá, oly idegenül és álomszerűen, mint a gyermekekre, tudósokra és költőkre, akik teljes odaadással gondolkoznak.
102. oldal
Beke százados a reggeli repülőgéppel utazott Pécsre.
9. oldal
Pintér látta, hogy a százados szenved. Törékeny termete, korán megőszült haja és fiatal aszkétaarca most inkább költőnek, mint rendőrtisztnek mutatta. A mondénség és a halál légkörében, ahol a megölt lány körül félig ürített gines- meg cinzanóspoharak alkoholszaga érződött, szétszórt tánclemezek fénylettek, és cigaretták megülepedett füstje úszott, oly idegen volt ennek az arcnak a tisztasága, hogy a főhadnagyban szinte részvétet keltett.
100. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Mattyasovszky Jenő: Hód bemutatkozik 86% ·
Összehasonlítás - Zajácz D. Zoltán: Véres Balaton 91% ·
Összehasonlítás - Maj Sjöwall – Per Wahlöö: A svéd, akinek nyoma veszett ·
Összehasonlítás - Berkesi András: A 13. ügynök 86% ·
Összehasonlítás - Berkesi András: Útlevél a pokolba 78% ·
Összehasonlítás - Ittzés Laura: Nyolc perc 91% ·
Összehasonlítás - Palotás Petra: Szárnyaszegett pillangók 89% ·
Összehasonlítás - Bakcsi György: Válasszon gyilkost magának! 92% ·
Összehasonlítás - Frederick Forsyth: Az Odessa-ügyirat 88% ·
Összehasonlítás - Szamos Rudolf: Kántor és Lux a vagány ·
Összehasonlítás