Aprószentek 80 csillagozás

Rubin Szilárd: Aprószentek

„Tükörképekből álló útvesztő”

1953 októbere és 1954 augusztusa között egy sorozatgyilkos tartotta rettegésben Törökszentmiklóst. Öt gyereklánynak veszett nyoma ezekben a hónapokban, míg az ősz elején le nem tartóztatták a húszéves Jancsó Piroskát, akit aztán a bíróság később halálra ítélt.

Rubin Szilárd ennek a gyilkosságsorozatnak eredt a nyomába a hatvanas évek végén, felkutatva az ügy tanúit. Az így megszülető mű mégsem pusztán tényregény: a nyomozásban maga a nyomozó is érintetté válik az első pillanattól, Jancsó Piroska fényképének a megpillantásától fogva.

Mi is ez a könyv? Regényes riportázs? A magyar Hidegvérrel? Rubin utazása egy sötét és kietlen tartományba? Egy idős és magányos magyar író élethosszig tartó birkózása az anyagával?

Egy kicsit talán mindegyik. Az Aprószentek Rubin Szilárd utolsó műve, amelyen az író több mint négy évtizeden keresztül dolgozott. Ezt a hagyatékban maradt munkát veheti most kézbe az olvasó.

Eredeti megjelenés éve: 2012

>!
Magvető, Budapest, 2012
278 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631430011
>!
Magvető, Budapest
278 oldal · ISBN: 9789631430561

Enciklopédia 9

Szereplők népszerűség szerint

Piroska · Nemes Nagy Ágnes · William Faulkner

Helyszínek népszerűség szerint

Törökszentmiklós · Szigligeti Alkotóház (szigligeti Esterházy-kastély)


Kedvencelte 4

Most olvassa 3

Várólistára tette 93

Kívánságlistára tette 64

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

szadrienn P>!
Rubin Szilárd: Aprószentek

Igaz történet alapján. Az ötvenes években Törökszentmiklóson elkövetett sorozatgyilkosság krónikája, ahol öt kislány vált súlyos bűncselekmény áldozatává.
A regény nagyerejű korrajz, sorai közül zsibbasztó letargiát keltve bontakozik ki az alföldi mezőváros életének sivársága és kilátástalansága, a leszakadó rétegek sötét nyomora és kiszolgáltatottsága.
Az egyébként is nyomasztó könyv attól a perctől válik még nyugtalanítóbbá, amikor a szerző először pillantja meg a kivégzett gyilkos, a húszéves Jancsó Piroska fényképét, akinek teljesen a rabjává válik, és hatásától soha többé nem tud szabadulni. Negyven éven keresztül megszállottan jár az igazság nyomában, próbálja felderíteni, hogy mi is történhetett valójában. Piroska valóban rejtélyes, ellentmondásos személyiség. A kihallgatását vezető rendőrtiszt így jellemezte: “A legsötétebb falusi lumpenproletariátushoz tartozott, összesen öt elemit végzett. Ennek ellenére lenyűgözően értelmes, olvasott lány volt, nagyon tehetségesen rajzolt, festett, és megtévesztően szép verseket írt.” Ismerősei gyakran tettek említést kifinomultságáról és kedvességéről, tettei mégis brutális kegyetlenségről árulkodtak. A legnagyobb kételyt személyével kapcsolatban az keltette, hogy a kriminalisztika történetében a női kéjgyilkos ritka, mint a fehér holló, a háttérben egy férfi bűntárs alakja rajzolódott ki, de amikor a nyomok a szovjet laktanyához vezettek, rögtön életbe lépett a legsúlyosabb hírzárlat, a szerző hiába írt többször is a legmagasabb állami vezetőknek, a titkos dokumentumokhoz soha nem férhetett hozzá, ezért művét nem is tudta érdemben befejezni.
A szépirodalom és a tényfeltáró irodalom határán álló regényt nem csak a bűntény brutalitása és körülményei teszik felkavaróvá, hanem a szerző kétségbeesett küzdelme, tehetetlen vergődése is a felderíthetetlen ügy hálójában. A könyv mellé mindenképpen érdemes elolvasni a fontos részleteket tartalmazó három részes cikksorozatot @egy_ember értékelésében, hálás köszönet érte.

Timcsibaba77>!
Rubin Szilárd: Aprószentek

Megkapó, és megindító volt számomra, de megvallom őszintén, annyira mégse ragadott magával. Talán a felemássága, félbehagyottsága miatt,az űr, mit hagyott bennem, és melyre válaszképp a könyv végén leltem a szerző utószavában, lezáratlan gyűjteménye volt ez a könyve a sorozatgyilkosságok témájában Rubin Szilárdnak. Kicsit keserédes szájízzel tettem le a könyvet, itt-ott vontatottnak éreztem. A végére már én is birkóztam az oldalakkal. Szó szerint bele fulladt a könyvébe az író, hiába, ez egy több éves útvesztő lett, de valahol elgondolkodtatott, mi végett írt ennyire összefüggéstelenül Rubin Szilárd, talán, mintegy kísérletképp, az ügy súlyosságát, és a magyar rendőrség tehetetlen tunyaságát érzékeltesse olvasójával, és bemutatva emellett maga a bűnös belső meghasadt lelkivilágát, megkettőzöttségét, belső pszichés konfliktusát, ami lejátszódhat egy ilyen emberben.
Tényregény, apróbb közhelyekkel, maga az író is Aprószentjeit hanyagul helybe hagyta, nem sokat törődött az ártatlanul meghalt kislányokkal. A hangsúlyt sokkal inkább magára a sorozatgyilkossá vált Jancsó Piroskának alakjába fekteti, egy törékeny külsőre nem feltételezhető bonyolult személyiség nyomába ered.
Sajnáltam, hogy ez a szívszorító történetnek induló mestermű a végére nagyon sete-suta lett. De talán ezzel a furcsa riportszerű írásával felébresztette bennem az író kíváncsiságom lángját, egyszerűen muszáj lesz még mást is olvasnom tőle.

Citrompor>!
Rubin Szilárd: Aprószentek

Megindító, megrázó, torokszorító könyv volt, amely napok óta a fejemben motoszkál. Mintha a kabátommal fennakadtam volna azon a rézkilincsen:

(…) A gonosztevőhöz sem tartozik semmi. Sem a zsineg, amellyel áldozatait megkötözte, sem az eső, amely kivégzése éjjelén zuhog, sem a Nap, ami a hegyeken felkel. Mindezek körül sem írják őt. Az író mégis ezeket fényesíti, mint a cseléd egy idegen lakás rézkilincseit. Szobákét, ahová nem nyithat be. Ez a dolga, és örül, hogyha rezet lát.

Nehéz a szabadulás. Eltöprengek rajta, hogy lehet ilyen szépen, meghitten és már-már szeretettől (szerelemtől) sugározva írni egy, a tények szintjére lecsupaszítva kegyetlen, rideg történetről. Mélyen megérintett, nem fogom egyhamar elfeledni.

giggs85>!
Rubin Szilárd: Aprószentek

Még 2010-ben, Rubin Szilárd halála után nem sokkal napvilágot látott a hír, miszerint a hagyatékban egy befejezetlen, ám igen figyelemre méltó bűnügyi-dokumentum regényre bukkantak. A szerző rajongói és az irodalomszeretők azóta vártak az Aprószentekre, amit a Magvető kiadó most októberben jelentetett meg egy Rubin-monográfiával egyetemben.

1953 októbere és 1954 augusztusa között öt diáklány tűnt el nyomtalanul Törökszentmiklóson. Az egyre fokozódó pánik ellenére a hatóságok tehetetlenek voltak, és egyre-másra röppentek fel különös hírek, meglepő teóriák: szó volt zsidó vérvádról, egyszerű disszidálásról és a közeli szovjet laktanyában szolgáló elkövetőkről is. Majd ’54 szeptemberében gyakorlatilag véletlenül derült fény a tettes kilétére, és a gyorsan lefolytatott, igen sok tényt figyelmen kívül hagyó tárgyalás során halálra ítélték a 20 éves Jancsó Piroskát, majd még abban az évben ki is végezték. Az ügyet megoldottnak tekintették.

Rubin Szilárd a ’60-as években hallott először a bűntényekről, majd fokozatosan a megszállottjukká vált, és 40 éven keresztül, egészen a haláláig nem hagyták nyugodni. A könyvben leírtak tények, a valóságnak megfelelnek, de Rubin nem tudott és nem is akart kívülálló riporterként viselkedni, az eset igen mélyen megérintette. Így lett az Aprószentekből (tény)regény. Ebből a szempontból lett befejezhetetlen a könyv a szerző számára, ugyanis döntő jelentőségű, perdöntő információra nem sikerült találnia, hiába kért segítséget 1970-ben a belügyminisztertől, 1977-ben pedig magától Kádár Jánostól (mindkét esetben merev elutasításba ütközött), majd kutatott a levéltárakban ’89 után (még az orosz irattárakat is fel akarta keresni, de megromlott egészségi állapota ezt nem engedte), Jancsó Piroska feltételezhető tettestársa(i)t nem tudta megnevezni.

Maga a regény egy bevezetésből, illetve további három részből áll. Az első két részt a szerző be tudta fejezni, akár önállóan is megállnák a helyüket, a harmadik rész azonban erősen töredékes, amit a hagyaték gondozói, Siklós Péter, illetve Keresztesi József állítottak össze, és illesztettek a kötet végére. Azonban az egész regényre jellemző töredékességnek és kaleidoszkópszerűségnek köszönhetően ez egyáltalán nem hat művinek, a könyv még így is szinte tökéletes.

A Bevezetésben Rubin egy, a Bűnügyi Múzeumban tett látogatás során szinte belebotlik a témába. A törékeny, szépséges lány fotója láttán nem akarja elhinni, hogy Piroska volt az elkövető. Érdeklődni szeretne a múzeum igazgatójánál, de az durván elutasítja – mint ahogy később még oly sokszor a hatóságok. Az első rész tartalmazza a tényeket, az egymás után eltűnt kislányok portréit, a nyomozás részleteit, majd a holttestek megtalálását. A második rész a szerző első törökszentmiklósi látogatását beszéli el. A harmadik pedig javarészt az országban még itt-ott fellelhető tanúkkal készült riportokat tartalmazza. A kor megfélemlítésel teli légkörében, a hatóságoktól rettegő emberek az író vöröskeresztes(!) újságírói igazolványát meglátva azonnal beszélni kezdenek. És ezekből a visszaemlékezésekből, tanúvallomásokból, korabeli újságcikkekből áll össze egy igencsak ellentmondásos kép a 20 éves, ötszörös gyilkos lányról. Egyesek azt emelik ki, hogy prostituált volt, mindig az orosz laktanya környékén sündörgött, mások azt, hogy bár csak öt osztályt végzett, de így is igen művelt volt, sokat olvasott, verseket írt és festett.

Az Aprószentek azonban nem csak Jancsó Piroskáról és az általa elkövetett bűnökről szól, hanem nagyszerű korrajz is. A Rubintól megszokott csodálatos nyelven megalkotott táj- és városleírások, az ’50-es évek vidéki életének szereplői, az egyszerű gazdáktól kezdve a Párt politikai nézetei által béklyóba kötött, tehetetlen rendőrökig már önmagukban felejthetetlen élményt nyújtanak. Ebben a korban így vagy úgy, de szinte mindenki áldozat volt. A gyilkosságot elkövetők, a (társ)tettesek azonban megúszták. A regény maga általános érvényű, és ahogy a szerző fogalmaz, ebben a kötetben bepillantást kapunk a „diktatúrák által megmételyezett százmilliók” sorsába is. Nem véletlenül lett a könyv címe sem Aprószentek, az öt lány nemcsak a gyilkos(ok) áldozata lett, hanem azé a koré is, amiben élniük kellett és ez a kor áldozatokat, „szenteket” kívánt.

Rubin Szilárd egészen a 2000-es évekbeli (újra)felfedezéséig, egy szűk körtől eltekintve ismeretlen volt hazánkban. Az igazi hírnevet már nem élvezhette ki. Most azonban a Csirkejáték és a Római I-es után újra egy zseniális művel gazdagodtunk. Az Aprószentek véleményem szerint az idei év legjobb magyar nyelven megjelent alkotása. Remélhetőleg ez a könyv már gond nélkül bekerül az irodalmi kánonba, és vele együtt a köztudatba.

4 hozzászólás
Evione>!
Rubin Szilárd: Aprószentek

Régóta szerettem volna elolvasni ezt a könyvet. Azt hiszem az okok egészen nyilvánvalók, hiszen nagyon érdekelnek a sorozatgyilkosok és ez az eset nem csak azért különleges, mert egy nő volt az elkövető, hanem mert ez a gyilkosságsorozat a késő Rákosi-éra Magyarországán történt.

1953 októbere és 1954 augusztusa között összesen öt lány tűnt el Törökszentmiklóson, ebben a Jász-Nagykun-Szolnok megyei városkában. A lányok életkora 11 és 17 év között mozgott. Csak azért nem írom, hogy nyomtalanul tűntek el, mert igenis voltak nyomok, csak a rendőrség egyszerűen (legalábbis az elején) a legkisebb jelét sem mutatta annak, hogy hajlandóak akár egy szalmaszálat is keresztbe tenni az egyes ügyek érdekében. Pedig az elkövetőt, Jancsó Piroskát nagyon hamar kézre lehetett volna keríteni, hiszen már rögtön az első üggyel kapcsolatban felmerült a neve. Azonban a rendőrség teszetoszasága és érdektelensége miatt Jancsó Piroska tovább folytathatta tevékenységét. Az sem tett különösen jót a nyomozásnak, hogy minden egyes eltűnés másik nyomozóhoz került, de ezt lehet azzal magyarázni, hogy ugyan mit tudtak akkoriban a világnak ezen a felén a sorozatgyilkosokról, hiszen ez a fogalom még nyugaton is teljesen ismeretlen volt, sőt évtizedeknek kell még eltelnie a híres Behavioral Science Unit megalapításáig. A klasszikus a „szocializmusban nincs bűnözés” hozzáállás meg végképp bonyolított a helyzeten. Mire a rendőrség hajlandó volt csinálni valamit, szabályos pánik alakult ki a lakosság körében, de megdöbbentő módon még mindig voltak olyan szülők, akik gondolkodás nélkül képesek voltak egyedül elengedni a városba a gyermeküket. Szóval ki lehet jelenteni, hogy a körülmények igencsak kedveztek Jancsó Piroskának.
Jancsó Piroska az áldozatait különböző indokokkal a házához csalta, ahol rendszerint valamivel elterelte a figyelmüket és egy óvatlan pillanatban egy huzallal megfojtotta, majd megbecstelenítette őket. Ezután az áldozatokat lemeztelenítette, értékeiket elvette, majd a mezítelen holttesteket a tornác alatt található kútba dobta. Ki tudja meddig folytatta volna a gyilkosságokat, ha 1954 szeptember elején az egyik áldozatának nem sikerül kivédenie a gyilkos támadást, majd a rendőrségre menekülni. Hozzáteszem a rendőrség még ekkor is hitetlenkedik, de végül ez az eset indítja be az egész gépezetet, melynek során végül letartóztatják Jancsó Piroskát.
Egyébként a gyilkosságokat Rubin Szilárd nem igazán részletezi, az Aprószentekben teljesen másra helyeződik a fókusz. Egyrészt a szerző elég hangsúlyosan jelen van ebben a történetben, már tizenévvel később, amikor egy véletlen folytán a Bűnügyi Múzeumban rátalál a Jancsó Piroska házát modellező makettre és a család portréjára, mely a vitrin mellett függ és az egész ügy azonnal megragadja az író képzeletét. Ettől kezdve mondhatni megszállottja az ügynek, mindent felkutat ami az esettel kapcsolatos és elérhető számára, többször leutazik Budapestről Törökszentmiklósra, hogy tanúkkal, hozzátartozókkal beszéljen. Megszállottságának mértékét mutatja az is, hogy az Aprószentek még halálakor is befejezetlen, tehát folyamatosan írja, dolgozik rajta és még az sem eldöntött számára, hogy mi az a végső forma, ahogy látni szeretné ezt a könyvet.
Számomra tehát nem csak azért volt érdekes ez a könyv, mert egy magyar, ráadásul női sorozatgyilkosról olvashattam, hanem a szerző bevonódása is külön érdekessé tette.

tgorsy>!
Rubin Szilárd: Aprószentek

Igazándiból ok kifogásom van, mégis öt csillagos. Rubin vagy 21-30 évig gyűjtötte, kutatta, írta, de nem fejezte be. Eléggé balladisztikus, itt-ott suta a szerkesztés, ha ezt
http://magyarnarancs.hu/lokal/halalkut-79665
és a két folytatást nem olvasom el, a könyv olvasása közben, nekem eszembe nem jutott ez a lehetőség. Bár valóban említés történik ilyesmiről, de én annyira elfogadtam a Jancsó Piroska bűnösségét, s emiatt állandóan a miértet kutattam, hogy az összes többi lehetőséget elvetettem, mondván hülyeség.
Szerintem a Magyar Narancs cikkekkel teljes a történet, a könyv önmagában is megáll.

1 hozzászólás
Juci P>!
Rubin Szilárd: Aprószentek

Felkavaró könyv, ami nekem pont töredékességében volt nagyon hatásos. Nem a miért, mikor, hogyan itt a rejtély, hanem maga a gyilkos személye. Mármint nem a személyazonossága, az már az első lapokon kiderül. Rubin Szilárdot az elkövető személyiségének és tetteinek ellentmondásai ragadják meg, és olyan vonzódást árul el a fiatal nő iránt, ami egészen zavarbaejtő. Az egész történet eleve annyira szürreális, és erre még rájön a regény befejezetlenségének ténye (de mondjuk ha befejezte volna, akkor is ilyen sok ugrálás lenne benne szerintem), ez az elképesztő, néha szinte szerelmi vallomásba hajló, dokumentaristának a legkevésbé sem nevezhető nézőpont, amiből Jancsó Piroskát tekinti, szóval az egészből az jön ki, hogy olvasás közben végig azt érzed, hogy dokumentum és fikció között billegsz, és hogy kizárt, hogy ez így történt, és hogy ezeket mondták a szülők meg a tanúk meg az érintettek, és főleg hogy Rubin Szilárd tényleg ezt érezte.
És akkor végigolvasod, várod, hogy majd a végén jól lerántják a leplet, hogy mennyi volt ebben a fikció, és nem. Tényleg így volt. Persze a történet nem olyan egyszerű, mint az akkoriban hozott ítélet sugallná, de erről már csak a ’90-es években született zárszóban írhatott Rubin.
Ami fura volt, hogy beleszőtte a regénybe neves író- és költőbarátok véleményét magáról a regényről. Ez nekem kicsit hencegésnek tűnt, de ha jóindulattal állunk hozzá, lehet az önmagára reflektáló szöveg egy érdekes példája is :)
Az biztos, hogy ezek után elolvasom a többi könyvét is. Sajnos nincsen sok.

1 hozzászólás
fülcimpa>!
Rubin Szilárd: Aprószentek

Borzasztó, mennyire bele tudom magam pakolni a családok, a nyomozók, a gyanúsított, az író vérkeringésébe, főleg egy olyan könyvnél, vagyis ennél, ami úgy van megírva, hogy nem is tudom hová, mivé legyek…
Közben persze kicsikét segítségre szorulok, mert a fejem és a lelkem is tele van óriás kérdőjelekkel. Ettől függetlenül önmagamban felállítottam egy verziót, ami titok, nyugi, nem leszek újabb oknyomozó regényíró…
Rettenetesen fel vagyok zaklatva és kavarva. Minden tiszteletem Rubin Szilárdé: mennyit ment, mennyit agyalt, mennyi mindent tett, kár, nagy kár, hogy nem járt a végére…

Gregorius>!
Rubin Szilárd: Aprószentek

Töredékességében is nagyon megkapó. Hihetetlenül erős korrajz.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

csend_zenésze>!

– Jár ki egy néni, aki rendszeresen gyertyát gyújt valamelyik szovjet katona sírjánál, pedig vallásos asszony. Azt mondja: hátha Oroszországban is éget valaki az ő fiáért.

245. oldal

3 hozzászólás
csend_zenésze>!

Az, hogy maga most eljött ide, azt jelenti, hogy maga még gyerek, kérem, hiába őszül, uram. A gyerek másfajta mértékkel mér. Annak mindegy, hogy bárány vagy farkas, mind a kettőt szeretné megsimogatni.

248. oldal

orvosi_székfű>!

– Ezt kidobhatja!
Nemes Nagy Ágnes zárta le így a megvitatásra magával hozott kéziratomból olvasott idézetet a szigligeti kastély parkjában, legalább harminc esztendeje. Még fiatal volt, s feje fölött mintha egy darabka, az enyémnél tízszer magasabb külön kis égbolt kéklett volna, idelent meg a helybelinél tisztább és szigorúbb éghajlat testesült meg a jelenlétével. Egy nő méretű norvég nyár. De nemcsak napsütés meg költő volt, hanem jó pedagógus is, hát hozzáfűzte:
– Nagyon szellemes, és a kitűnő tollú Kellér Andor Bal négyes páholyában vagy A rulettkirályban biztosan sziporkázóan hatna, a maga közegében viszont csak nyegleségre hajlamos emberre valló bonmot volna.
Rám nézett, aztán csüggedten:
– Nem érti…
Végtelen másodpercekig várt (talán a tízet is meghaladták), majd türelmetlenül toppantott:
– Hogy mondjam? A maga tehene másfajta gatyát visel. Így jó?!

255-256. oldal

orvosi_székfű>!

Törökszentmiklós a hatvanas évek derekán huszonnégyezer lakosú járási székhely Szolnok megyében, az első mezőváros, ahol a budapest-debreceni gyors a Tiszán túl megáll. Jellege szerint óriásfalu, kisvárosias portái a helységet átszelő 4-es főutat szegélyezik. Ez a főutca, ahol a maharadzsák elefántistállóinak méltóságával terpeszkedő Tanácsház, az egykori Almásy-kúria áll.
A főúttól jobbra öt párhuzamos, nyílegyenes, hat kilométer hosszú utca, gödörré roskadt testük: mint egy-egy kiásott tömegsír. Itt csap meg a helység atmoszférája: a telepesfalvak ridegsége és a hódoltsági kushadáshoz idomult házőrzőkutyák csendje.

41. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Törökszentmiklós
ponty>!

Hiába tudtam, hogy Piroskát is rég kiollózták a világból, hogy én is csak egy megcsonkított könyvet forgathatok, s a szöveg mindig azon a helyen szakad majd meg, ahol ő jelen volt: a sárból is fölszedtem volna a leveleit.

31. oldal

encsy_eszter P>!

A másik arcot azonban gyakran láttam a gyönyörtől kivilágítva, mégis baljósan, mint egy műtőasztalt, amely semmit nem érez azoknak a szenvedéséből, akik meghalnak rajta.

Citrompor>!

[…] A gonosztevőhöz sem tartozik semmi. Sem a zsineg, amellyel áldozatait megkötözte, sem az eső, amely kivégzése éjjelén zuhog, sem a Nap, ami a hegyeken felkel. Mindezek körül sem írják őt. Az író mégis ezeket fényesíti, mint a cseléd egy idegen lakás rézkilincseit. Szobákét, ahová nem nyithat be. Ez a dolga, és örül, hogyha rezet lát.

200. oldal

csend_zenésze>!

Sejtettem, hogy történetét éppoly nehéz megírni, mint egy szentét. Olyan, mintha toll és papír helyett vesszővel kellene regényt róni a fába. Egy mondat. Még egy mondat. De száz meg ezer? Mégis azok lettek volna ennek a könyvnek a hiteles mondatai. Nem ilyenekből áll, s ezért olyan, mint a szagosított levélpapíron közölt halálhír.

199. oldal

orvosi_székfű>!

„Talán ismeri Faulkner nevét, Nobel-díjas.”
„Az. És?”
„Neki van egy Szentély című regénye, s az a lány arra a gazdag déli babára hasonlít. A hősnőre. Sok zűrt csinált, de mindent megúszott, mert bőven volt pénze.”

34. oldal

Kapcsolódó szócikkek: William Faulkner · William Faulkner: Szentély
orvosi_székfű>!

Nem szóltam többé, az öregasszony pedig gyorsan elaludt. Nem is horkolt, a szuszogását se lehetett hallani, csak a szag jött felőle, a fojtó, édeskés bűz, mintha egy bomló holttesttel kellene egy ágyban feküdnöm. Aztán ezt is megszoktam, mint Faulkner Emily kisasszonya, aki húsz évig hált együtt hajdani udvarlója feloszló hullájával. Csakhogy itt épp fordított volt a helyzet, hiszen a vőlegény élt, és a menyasszony bűzlött.

151. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Truman Capote: Hidegvérrel
Kevin Lyon: A sorozatgyilkos
Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok
Jud Meyrin: Lowdeni boszorkányhajsza
Csernovszki-Nagy Alexandra: Lina múltja
John Douglas – Mark Olshaker: Sorozatgyilkosok
Tobak Tibor: Pumák és a többiek
Mák István: Mintha könyvből olvasná
Balogh László – Moldován Tamás (szerk.): Gyilkosság a bányában
John Cure: Hontalan lelkek