Ruben Saillens meséjének Lev Tolsztoj által átdolgozott változata.
Panov apó, az öreg suszter magát az Urat várja karácsony napján látogatóba. A nagy előkészületek után mindenféle szegény, rászoruló ember kopogtat be hozzá, akiket vendégül lát. Az Úr azonban nem jön, pedig megígérte.
Karácsony szent estéjén az elszomorodott suszter arca egyszerre csak felderül.
Hirtelen rádöbben az isteni valóságra…
Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?
Öröm volt olvasni ezt a könyvecskét, hiszen egyszerűen és szépen fogalmazta meg azt, hogy másokkal jót tenni igazán fontos, nem csak azért, mert Istennek tetsző dolog, hanem mert az emberi szívet is áthatja, ha jót teszünk:) Szép rajzok kísérik a történetet, így kicsiknek-nagyoknak is jó és tanulságos szórakozást nyújthat:)
Kedves történet. :) Nemrég találtam meg nagymamám pincéjében sok másik könyv között. Talán mintha kicsiként már olvastam volna. Ismerősek voltak a lapok. Panov apó csodája kicsit mindenki csodája is, aki odafigyel másokra. Sok Panov apót kívánok a világnak! És próbáljunk meg mi is egy kicsit legalább hozzá hasonlóvá válni!
A többi hozzászólóval egyetértek. Csupán Jézuskát kell jobban megfogalmazni a gyereknek, ha kisebb. De nagyon szép történet az illusztrációkkal kiegészítve. Kicsit megkönnyeztem.
"A karácsonyi történetet olvasta, hogy Jézus nem házban, hanem egy istállóban született, mert nem volt számukra hely a vendégfogadó háznál.
„Bizony, bizony- – mondta Panov apó, bajuszát pödörgetve: "Ha idejöttek volna, elalhattak volna az ágyamon, a kisbabát betakartam volna meleg takarómmal.”
„Éheztem, és ennem adtál, szomjaztam, és innom adtál, jövevény voltam és befogadtál. Miközben ezeken az embereken segítettél, — velem tetted azt.- Majd megint teljes csend lett. A könnyek felszáradtak az öregember szeméből. "Bizony, bizony!” — mondta lassan Panov apó, ősz bajuszát pödörgetve. „Hát, mégiscsak eljött!’ Elgondolkodva bólogatott. Majd elmosolyodott és szeme újra ragyogott, kis kerek szemüvege mögött.”
