Conan a bankár :-)
Hála érte @Benkő Ferencnek.
Az elegáns vadember, gleccserkék szemű kimmériai, a főfasírozó, aki a megfelelő ember, a megfelelő helyen és időben.
A ragyogó Atlantisz és a fejlett Thuráni kor hanyatlásával barbarizmus köszönt a Földre (immár igazoltan tudjuk, hogy Conan története 1500 évvel Babilon előtt játszódik) így Conannak, a világ jelenlegi legreneszánszabb emberének (tolvaj, kalandor, zsoldos, kincsvadász, hadvezér, hősszerelmes és király) ismét kardot/baltát/öklöt kell ragadnia, hogy véres ösvényt szántson benne.
Többet olvastam könyvben, mint képregényben, és örültem neki, hogy ebben a kötetben is sikerült Conan különösen egyszerű, mégis komplex figuráját jól ábrázolni. A barbár talán nem túl művelt, de ravasz, amikor teheti nem ront fejjel a falnak, és használja a fejét.
Conan teremtője szellemi kortársa volt Lovecraftnak, így különös (s merem állítani, már-már méltatlanul egyszerűnek mondott)világában bőven megfértek már korábban is finom utalások, itt pedig egyenesen visszaköszönnek a Mítosz lényei és a köréjük szőtt tradíciók – emellett ha jól emlékeszem a Szülessen boszorkány novella folytatása is
A Sötétség népe egy korábban olvasott olasz novella remek át és tovább gondolása, melynek rajzolása kiválóan ráerősített a fény-árnyék játékra, a sötétben motozó izék alakjára.
A Citadella az idő tengelyén érdekes kísérlet, összekötni a korszakokat, elhelyezni a mi valóságunkban Conanét, még akkor is, ha több eredeti Conan műben élő dologként lettek ábrázolva az ős hüllők, amikkel a barbár maga is találkozik (Vörös szögek), így akad neméi megbocsátható ellentmondás.
A Bíbor vár és az Elátkozottak hona klasszikus, „csatában dől el ” történet, ahol természetesen jut idő a barbár leleményességének is.
Kimondhatom, hogy ez a fajta fekete-fehér képregény stílus határozottan jól áll a figurának, talán csak azzal lehetne még jobban feldobni, ha egyfajta milleri színezést kapna, mondjuk szigorúan a hangsúlyosabb pillanatokban, mint a vér vöröse, a mágia zöldje stb. Érdekes volna.