Conan ​kegyetlen kardja 1. (Conan kegyetlen kardja 1.) 76 csillagozás

Roy Thomas: Conan kegyetlen kardja 1. Roy Thomas: Conan kegyetlen kardja 1.

A 70-es évek közepén, az újrafelfedezett Conan a barbár lehengerlő sikere után a képregényes világ színe-javának közreműködésével született meg a rendkívül népszerű, felnőtteknek szánt Savage Sword of Conan magazin.

A kötetben olvasható történeteket maga Roy Thomas, a Marvel egykori főszerkesztője adaptálta képregényre. Conan kalandjai többek közt olyan legendás rajzolók képein elevenednek meg, mint John Buscema, Barry Windsor-Smith, Gil Kane, Alfredo Alcala, vagy Jim Starlin.

Most végre a magyar olvasóközönség is méltó formában élvezheti ebben a hiánypótló gyűjteményben Robert E. Howard és követői rendkívüli hatású, klasszikus történeteit eredeti megjelenésük sorrendjében.

A kötet tartalmazza a Savage Tales magazin 1-5, és Savage Sword of Conan magazin 1-5 számainak Conan történeteit.

Tartalomjegyzék

>!
Fumax, Budapest, 2018
328 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634700371 · Fordította: Holló-Vaskó Péter · Illusztrálta: John Buscema, Barry Windsor-Smith, Gil Kane, Alfredo Alcala, Jim Starlin, Al Milgrom, Pablo Marcos, Tony De Zuniga, The Tribe
>!
Fumax, Budapest, 2018
328 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634700371 · Fordította: Holló-Vaskó Péter · Illusztrálta: The Tribe, Tony De Zuniga, Pablo Marcos, Al Milgrom, Jim Starlin, Alfredo Alcala, Gil Kane, Barry Windsor-Smith, John Buscema

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Conan


Kedvencelte 8

Most olvassa 3

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 12


Kiemelt értékelések

vicomte P>!
Roy Thomas: Conan kegyetlen kardja 1.

Az első Conan képregényekkel még valamikor a ’80-as évek legelején találkoztam, a Condor Verlag és az Alföldi Nyomda jóvoltából. spoiler
Akkoriban ugyan jobban lenyűgöztek a szuperhős figurák, de Conan kalandjait is szívesen nézegettük a haverokkal és próbáltunk valami történetet is kreálni a képek mögé. Aztán jött a Galaktika 45. száma, amelyben számos hősies Conan – khm – hommage mellett volt egy baromi tipikus Roy Thomas – John Buscema képregény is helyet kapott.
Ezek után nem meglepő, hogy a tavalyi év egyik – szerencsére csak az egyik! – nagy képregényes dobása számomra a klasszikus Marvel Conanok megjelentetése volt.
Az első kötet még elsősorban a klasszikus, Howard által írt történeteket adaptálta, és ennek megfelelően sztori szinten túl sok újat nem mutatott, de aki hozzám hasonlóan a kedvencei között tartja nyilván a Szülessen boszorkány! vagy a Fekete kolosszus c. novellákat, nem fog csalódni.
A képregények kapcsán pár dolgon azért elmorfondíroztam.
Egyrészt, az adaptált sztorik esetén egészen más lett a narráció, mint azoknál a sztoriknál, amelyeket Roy Thomas már saját kútfőből merített. Az elsőnél lényegesen több a leíró szövegdoboz, amelyek a szereplők gondolatait, érzéseit közvetítik. Ez a technikai egyébként meglehetősen hasonlít a Fülesben megjelent adaptált képregényeknél használthoz, szóval itt valószínűleg arról lehetett szó, hogy megpróbálták visszaadni az eredeti szöveg leíró szintjét is, ami véleményem szerint kicsit faramuci megoldás. A magam részéről nem is feltétlenül éreztem szükségét, hogy a meglehetősen kifejező képek mellé még szöveges nyomatékosítást is kapjon egy-egy gondolat, érzés.
A másik – és ezért nagy respekt Roy Thomasnak – hogy a nem adaptált történetek milyen jól illeszkednek nem csak úgy en block a hyboriai korba, de Conan meglehetősen hézagos élettörténetét is szépen, szinte zökkenőmentesen töltik fel. Ilyen volt a Szülessen boszorkány közvetlen folytatása, a Holdisten hegyénél volt, amiben Yasmela hercegnő már korántsem az az ijedt fiatal lány, aki korábban volt és azt is megtudjuk, hogy Conan milyen kaland nyomán hagyja el Khoraja királyságát, és a kényelmes, testőr parancsnoki és szeretői pozíciót. Ezekben a kiegészítő történetekben Conan sokkal jobb emberismerő, és ezért jóval cinikusabb is, mint Howard történeteiben, de ez szerintem inkább vált előnyére a karakternek – mai szemmel olvasva sokkal emészthetőbb a hozzáállása a világhoz, mint az eredeti sztorikban.
A kötet grafikailag még nem egységes: itt még viszonylag sok különböző rajzolónak ismerhetjük meg a karakterre vonatkozó elképzeléseit. Ezek közül nekem legkevésbé Barry Smith munkái jöttek be – nála még kissé fura a karakterek anatómiája, és a kihúzótól függően néha nem Conan, a barbár, hanem Conan, a balett táncos köszönt rám a lapokról: túl finom vonások, túltupírozott haj, szedett szemöldök… A másik véglet Jim Starlin volt, aki – szerencsére csak egy-egy képen – de megrajzolta Conan, a bunkót.
Buscema persze hozta azt, ami miatt megszerettem a képregényeit – bár itt is érdekes különbségek voltak a grafikában, attól függően, hogy ki volt a kihúzója – de Gil Kane és Tony de Zuniga munkáit is kimondottan hangulatosnak találtam.

25 hozzászólás
Solymár_András IP>!
Roy Thomas: Conan kegyetlen kardja 1.

Nekem gyerekkoromból kimaradt Conan. Tudtam a létezéséről, tudtam, hogy Arnold játszodja, de valahogy sosem találkoztam vele olyan formában, hogy megfogjon, hogy behívjon a világába.

Mikor esküvőmre Vladitól kaptam egy Conan kegyetlen kardját, akkor már azért sejtettem, hogy ez jó lesz. Belelapoztam, láttam, hogy hetvenhármas kiadású képregények gyűjteménye. Mindig érdekes a régi idők popkultúrájába elmerülni, de most ez valahogy különösen jól esett.

Először is érdekes módon különösen üdítőek voltak a rajzok a maga egyszerű, fekete-fehér, letisztult valójukban. Minden látszott, aminek kellett és nem vonták el a figyelmem a felesleges információk. A mozgásábrázolás valahogyan elképesztően serkentette a képzeletem, a panelek melletti elbeszéléssel filmként peregtek előttem a csaták és harcok.

A hangulat az egyik legerősebb jegye ennek a kötetnek. Annyi „hibát” tudnék felsorolni, Conan elképesztően túlfeszített, valótlan erejétől elkezdve a novellák korlátozott világépítésén keresztül…de valahogy összeáll. Nem értem hogyan, de egyszerűen összeáll a legendás harcos, ki talán a legjobb kardforgató a világon és csurdén rohan a harcba és mindig csak a bőrét tudja felkarcolni az a rengeteg ellen, akit levág. Bár ő láthatóan érti a világot magunk körül, mi pedig nem, de úgy nézzük, ahogy egy távolról jött idegen is szemlélné némán és próbálná összetrakni, mi történik körülötte. A novellás jellegből adódóan minden egyes epizóddal kapunk egy szilánkot vagy Conanból, vagy a világból, s ezeket, akár a kirakós darabjait igyekszünk összerakni utána, folyamatos bizonytalanságban, hogy vajon így van? S valahogy ez egy elképesztő élmény.
A másik amiért elképesztően szórakoztató volt a kötet az az áldott hetvenes évek? Forró olajtól kikelt pterodaktilus tojás? Megvan. Izmos férfiak? Megvan. Szexisten nők? Megvan. Láncingbikini és egyéb teljességgel használhatatlan ruhadarabok, amik arra hivatottak, hogy kiemeljék a szereplők meztelenségét? Megvan. Hülye kommentárok az elbeszélés közben, aminek semmi értelme? Megvan. Már csak a lézerraptor hiányzik belőle, meg egy magányos, renegát zsarú, aki felrobbantja a fél várost.

Elképesztő, hogy a nemi sztereotípiák milyen formában kijönnek ebből a popkulturális gyöngyszemből. Conanban Vörös Szonját leszámítva, aki láncbikinit hord, meg még egy leányzót, akinek a dekoltázsa az szeméremcsontjáig ér, a nők két dologra alkalmasak. Egyrészt megerőszakolhatják őket a rosszfiúk, és/vagy jöhet a hős lovag Conan, aki megmenti őket, minekutána már nemkell őket megerőszakolni, hisz önként ajánlják fel kegyeiket és csipőjük gyönyöreit a főhősnek, aki, tesztoszterontúltengéses vadember lévén nem sérti őket meg visszautasítással.

Egyszerű az egész, nagyon egyszerű, egy letünt hőskorszak obeliszkje. Amikor még a képregény is arhaikus, erőltetett irodalmisággal íródott, amikor még nem kellett kicsillagozni a mellbimbókat és amikor túlcsordult az a leplezetlen, már-már pornográf beütésű erotika, lévén, hogy újsággal csengett a „Sex sells!” mottó.
Tárgyiasított nők, irreálisan macsó férfia, levágni való haramiák, ledönteni váró korsók, megülni való hátasok. Minden utcasarkon vagy a gyönyör vagy a halál vár, semmi egyéb, mi több, minden parasztra jut legalább két királynő, akik alig várják, hogy Conan karjaiba vethessék magukat.

Elképesztő, egyszerűen elképesztő. És van benne könyvjelző. @Disznóparéj_HVP, a Csatatéren születettben miért nincs????

7 hozzászólás
Razor P>!
Roy Thomas: Conan kegyetlen kardja 1.

Robert E. Howard munkássága úgy egészében nagy kedvencem. Elsőként „természetesen” Conanhez volt szerencsém. A viszonylag egyszerű életfelfogású (ölj, vagy téged ölnek meg ill. élvezd ki, amit az élet ad), de ravasz barbárt hamar megkedveltem és azóta számtalan kalandját olvastam. Már régóta szemeztem a régi Marvel-történetekkel. A neten csupa jókat olvastam róluk, ráadásul a brutális hosszuk (a Conan the Barbarian 275, a King Conan/Conan the King 55, a Savage Sword of Conan pedig 235 számot élt meg) garantálta, hogy ezek a sorozatok bővelkedjenek eredeti történetekben. Ezért aztán nagyon örültem, amikor a Fumax bejelentette, hogy jön a (remélhetőleg első) Conan kegyetlen kardja magyarul.
A kötet a legelső Savage Tales sorozat első öt számában, ill. a Savage Sword of Conan szintén első öt számában megjelent Conan történeteket gyűjti össze. Bár a történetek nagyobb része adaptáció, ez semmit sem vont le az élvezetükből. A javukra már csak nagy vonalakban emlékeztem, vagy mint A sötét isten éjszakája esetén más főszereplővel és más korban ismertem meg a történetet, így érdekes volt látni, miként is adaptálták át Conanre és az ő korára.
A rajzolás összességében tetszett. Persze nem egységes színvonalú ennyi illusztrátor munkája, de szerintem elég jól passzolt mindegyik az adott történetekhez. Továbbra is állítom, hogy az ilyen típusú fantasy történeteknek nagyon jól áll a fekete-fehér ábrázolás. A színezéssel csak elvesznének a részletek.
A fordítás szerintem teljesen rendben volt, egyedül a megszokott Vörös szögek helyett volt furcsa a Karmazsin körmök, bár mivel az eredeti történet vörös szöges része itt nem volt annyira hangsúlyos, ez igazából nem oszt, nem szoroz.
Száz szónak is egy a vége, nagyon elégedett vagyok a kötettel, és nagyon remélem, hogy idővel az egész sorozatot élvezhetem magyarul.

>!
Fumax, Budapest, 2018
328 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634700371 · Fordította: Holló-Vaskó Péter · Illusztrálta: The Tribe, Tony De Zuniga, Pablo Marcos, Al Milgrom, Jim Starlin, Alfredo Alcala, Gil Kane, Barry Windsor-Smith, John Buscema
13 hozzászólás
fekiyeti79 P>!
Roy Thomas: Conan kegyetlen kardja 1.

Bevallom töredelmesen, hogy Conannak eddig csak a hollywoodi változatát ismertem, és sokáig szentül meg voltam győződve róla, hogy az biza egy korrekt adaptáció, főleg, miután a 90-es évek derekától, a Cherubion elkezdte megjelentetni a regényeket, melyeknek első két része a filmek átirata.
Aztán döbbenten vettem tudomásul, hogy ezek nem teljesen azok, aminek látszanak, merthogy Conan szülőatyja Robert E. Howard, és a két karakter, valamint a történeteik nem igazán fedik egymást…

Van egy olyan érzésem, hogy rossz sorrendben kezdtem olvasni az eredeti Conant, hiszen valószínűleg az írott történetekkel kellett volna indítani, mielőtt a képregényekbe belevágok, mert így maradt bennem egy kis hiányérzet. Mégpedig főszereplőnk eredetéről igen keveset lehet megtudni (ki is ő valójában, miért olyan, amilyen, stb.), de már késő bánat, abból kell gazdálkodni, ami van.
És ami van, az engem maximálisan megragadott. Nem találtam olyan sztorit a kötetben, ami kicsit is untatott-, vagy ne tetszett volna. Rövidebb, hosszabb, önálló kalandokon keresztül követhettem a kemény kötésű kimmériait, melyek mindegyike egy-egy szelet az ő életéből. A képi világ teljesen korrekt, habár tagadhatatlanul a 70-es évek szellemét idézi, ami főleg a női karakterek ábrázolásában vehető észre, és belőlük aztán akad szép számmal.
Sajnos nem tudtam figyelmen kívül hagyni SchwarzeConant, akivel óhatatlanul öszehasonlítottam Howard gyermekét, és utóbbi – hollywoodi alteregójához képest – egy igazi vadparaszt… őt nem a rabszolgaság, az arénák edzették, hanem a kalózkodás, a fosztogatás és a háborúk, és a jellemén ezek teljes mértékben nyomot hagytak. Azért emberség is szorult bele bőven, szóval nem rossz ember ő, csak egy kalandos életúttal rendelkező barbár.
És itt azonnal szembe is megyek korábbi kijelentésemmel, hiszen azért csurran cseppen ez-az Conan előéletéről, azonban, mivel ez egy cselekményközpontú képregény-folyam, érthető módon nincs helye a hosszas, és unalmas felvezetéseknek. Ezzel szemben nagyon érdekes és izgalmas történeteket kaptam, amiket spoiler elkerülése végett nem részleteznék. Viszont bátran ki merem jelenteni, hogy a kötetnek minden fantasy rajongó polcán ott a helye.

>!
Fumax, Budapest, 2018
328 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634700371 · Fordította: Holló-Vaskó Péter · Illusztrálta: John Buscema, Barry Windsor-Smith, Gil Kane, Alfredo Alcala, Jim Starlin, Al Milgrom, Pablo Marcos, Tony De Zuniga, The Tribe
4 hozzászólás
makitra P>!
Roy Thomas: Conan kegyetlen kardja 1.

Egy régi értékelésnél említettem, hogy Conan az én végső bűnös kedvencem. Mert a világképével sok tekintetben nem tudok azonosulni, de veszettül szórakoztató. Amit ezek a képregények újfent csak igazolnak.

Robert E. Howard világa csupa tűz és vér, szépség csak elvétve és az sem marad sokáig érintetlen. A múlt haldokló és elfajzott romjain próbál küzdeni és felemelkedni az emberiség. Meglepő volt mennyire erős motívum a pusztulás és az elfajzás, ahogy a régmúlt eseményei visszatüremkednek a jelenbe. Mintha a hibák egy része is a múltban gyökerezne és nem hagyná, hogy túllépjünk rajta.

De azért a történetek nem ennyire elgondolkodtatóak: Conan a maga hímsovinizmusával, letörhetetlen élni akarásával, agresszójával és szívósságával küzdi keresztül magát a leghihetetlenebb helyzeteken is. Ars poeticája egyszerű: harcolj, ha élni akarsz. Nem nemes, de nem ostoba, és érzi a bajtársiasság értékét. Szemében az elvont fogalmak nem igazán jelentőségteljesek, de a vér és az izom köteléke igen. Imponáló, izgató, taszító és ellenállhatatlan karakter. A történetek pedig remekül kidomborítják ezt a személyiséget.

Személyes kedvencem A sötét isten éjszakája, ami meglepő módon szinte párbeszéd nélkül vezet el a végig, kegyetlen és betekintést enged hősünk lelkébe. De élveztem Az élőhalottak átkát is, ahol végre találkoztam azzal a talpraesett és kegyetlen Vörös Szonjával, aki társa tud lenni Conannek, de egyáltalán nem Brigitte Nielsen. De a többi történetben is van egy-egy olyan pont, amit különösen lehet élvezni, ha más nem, kegyetlen humora miatt.

Ehhez a világhoz és Conanhez pedig különösen jól illik a szálkás, fekete-fehér illusztráció. Egyrészt, mert kiemeli hősünk szép idomait, másrészt a kegyetlenségnek és a vérnek nem kell mindig szín. Így is hömpölyög és sodor, a mozgást és a széles mozdulatokat pedig gyönyörűen hozza.

Ha kell egy kis bestiális és tiltott gyümölcs, a kimmériai mindig itt lesz nekünk.

>!
Fumax, Budapest, 2018
328 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634700371 · Fordította: Holló-Vaskó Péter · Illusztrálta: John Buscema, Barry Windsor-Smith, Gil Kane, Alfredo Alcala, Jim Starlin, Al Milgrom, Pablo Marcos, Tony De Zuniga, The Tribe
zamil>!
Roy Thomas: Conan kegyetlen kardja 1.

Már nagyon régóta vártam egy ilyen monumentális Conan gyűjteményre. Emlékszem a gyerekkoromba alig lehetett, a képregénnyel találkozni, pedig a gyerekkorom nagy VHS kedvence volt. Amire emlékszem volt egy ALFA magazin szám, majd később pár Hepiend magazin amiben fellelhetőek voltak. Féltve őrzőt, rongyosra olvasót darabok voltak. Mikor megláttam, hogy megjelenik nem volt kérdés, hogy a polcomon a helye.
Pont azt kaptam tőle, amit vártam, bár a monumentális méretéből adódóan vannak benne erősebb és gyengébb részek is, Ez érthető a rajzolásokra is. Sajnos egy hibát elkövettem, hogy egy hétvége alatt kiolvastam az egészet, pedig jobb lett volna szépen időt adva, átrágni magam a gyűjteményen. Sebaj majd a következőt.

2 hozzászólás
Dávidmoly P>!
Roy Thomas: Conan kegyetlen kardja 1.

Azt beszélik, az istenek minden imát meghallgatnak. De a válaszuk gyakran egy öblös nem…
*
Mindenható Mitra! Mikor lesz már vége a vérontásnak?
Amikor már nem lesz minek a vérét ontani.
*
Amúgy is elegem van a királynőkből. Nem tudom… …túlélnék-e még egyet… !

Robert E. Howard a szó legjobb értelmében vett ponyvaszerző volt, aki ritkán vesződött aprólékos jellemábrázolással, részletekbe menő világépítéssel, és csavaros cselekményvezetéssel. Cserébe viszont kiválóan értett az egzotikus helyszínek plasztikus ábrázolásához, a karizmatikus hősök megteremtéséhez, a cselekmény mozgalmas, feszültséggel teli leírásához és a brutális összecsapások hatásos leírásához. Hősei jellemzően kivételes fizikai adottságokkal és eredendő erkölcsiséggel rendelkező harcosok, akiket nem rontott meg a civilizáció, nem fertőzött meg a dekadencia, és akik halált megvető bátorsággal szállnak szembe mind az ellenséges túlerővel, mind az ember előtti koron iszonytató rémségeivel. És leghíresebb alakja, Conan az esszenciális megtestesülése ennek az erősen túlidealizált képnek a barbárokról. Hihetetlen testi és lelki erő egyesül ebben vad, zabolázhatatlan lélekben, amely mégis eredendően nemes és önfeláldozó.
Készséggel elismerem, hogy elfogult vagyok Conannel kapcsolatban, annak ellenére, hogy a novellákat viszonylag későn, nagyjából tíz-tizenegy éve olvastam. És ez nem csak a kimmériai tagadhatatlan és lapokon is átütő karizmája miatt van így. Van valami megragadó a világban is, ami körülveszi. A hyboriai kor, akárcsak Középfölde, a mi világunk mitikus múltja; ahol a felmerülő problémák megoldása mindig kézen fekvő, és soha sincsen messzebb a legközelebbi kardnál; ahol a háború még nem öltötte magára az ipari termelés jellemzőit, és ebből fakadóan a harc megőrizte személyes jellegét; és ahol mindenki a maga szerencséjének kovácsa, és nem béklyózzák le személyes és társadalmi elvárások, gazdasági kényszerek és a mindennapok apró felelősségeiből álló rablánc. Ez még akkor is vonzó, ha valaki éppúgy nem isteníti a fizikai erőt, vagy nem tartja a barbarizmus a civilizáció felett állónak, mint én.
A kötet kivitelezése egy szóval: pazar. Igaz, hogy rendesen megkérik az árát, de tisztességgel van benne anyag, mind a külalakban, mind a tartalomban. A lapok mérete és minősége, a keménytáblás borító, és a fűzött kötés mind-mind okot ad könyvrajongó szívemnek az elégedettségre. Nem mellékesen pedig elég masszív ahhoz, hogy ha rám támadnának a becstelen hirkán kutyák, akkor megvédjem magam tőlük vele. Soha rosszabb kivitelt!
A kötetben szereplő történetek javarésze Howard-novellák adaptációja, de ami nem, az is jól ragadja meg a novellák hangulatát és Conan karakterét. Roy Thomas kiváló munkát végzett: néhol talán kissé túlzottan terjengős a narráció, de ez az eredeti képregények korának tudható be. Az eredetihez hozzátett tartalomból különösen Vörös Szonja és Conan évődő-csipkelődő párbeszédei tetszettek. A rajzok színvonala kissé hullámzó (néhány arckifejezés elég bárgyú, az iszonytatónak szánt szörnyek jó része pedig elég bumfordi és esetlen), de összességében elégedett vagyok. Az is nagyon tetszik, hogy a képregények végig fekete-fehérek, és nem rontották el egy béna színezéssel.
Mind fantasy-, mind képregény-rajongóknak szívből ajánlom Összességében öt keselyű az ötből.

Baráth_Zsuzsanna P>!
Roy Thomas: Conan kegyetlen kardja 1.

Cromra, ez aztán barbár kaland a javából! Az acélos izmokkal rendelkező kimmériai harcost én csak a filmvászonról ismerem, lány létemre hatalmas tinikori kedvencem a Conan, a barbár, ezért amikor megtudtam, hogy immár képregény formában is kinéz egy kis bűnös élvezet, azonnal kíváncsi lettem. Nem csalódtam, itt aztán nem volt laca-faca, törtek a csontok, omlott a vér, szabadjára lett engedve a barbár virtus, a karakterek mélysége nem értelmezhető fogalom, a történetek faék egyszerűségűek, viszont térdig gázoltunk az akcióban, a hölgyek és Conan eléggé lenge öltözetben abszolválják a harcokat a csatákban és az ágyakban, a hangulat éjsötét, az amúgy is agonizáló világnak olyan szegleteiben járunk, ahol vitustáncát járja a fekete mágia, az emberélet nem sokat ér, túlvilági szörnyekkel kell hadakoznia a főhősnek, imádtam! Tökéletesen illik a történetekhez a fekete-fehér háttér, Conan nem egy színes egyéniség, inkább az erejével hódít, mint az eszével, nem veti meg a bort és az asszonyszemélyeket, mégis sokkal több a jó benne, mint sötét korának nemesnek született szereplőiben. Megtartja a szavát, a barátság mindennél fontosabb a számára, megvédi a nőket, miközben kőkemény zsoldos, aki, ha úgy hozza az élet, kalózokkal cimborál, nem tartozik sehová, nem fél semmitől és olyan hímsoviniszta, hogy azon ma már csak mosolyogni lehet. Nem viszi túlzásba a beszédet, de egyáltalán nem buta, kivágja magát minden nehéz helyzetből, átlát a gonosz ármányon, mert minden vadsága ellenére tiszta a szíve. A bűn és az erény mezsgyéjén jár, emberfeletti ereje van, és nem fél használni, néha nem a jó oldalon, a halál jár a nyomában, mégis végtelen életerő sugárzik belőle. Szóval Conan egy igazi barbár, és ezért szeretjük, a vaskos képregény pedig úgy jó, ahogy van. A problémám nekem az volt, hogy az egyes történeteket nem ugyanaz a személy rajzolta, ezért időnként nagyon eltért a főhős külseje saját magától, és a sztorik között is akadt egy-két felejthetőbb, de ettől még istenien szórakoztam rajta.
A teljes kritika itt olvasható:
https://smokingbarrels.blog.hu/2018/11/06/kepregenykrit…

Hanaiwa>!
Roy Thomas: Conan kegyetlen kardja 1.

Crom nevére! Az összes kiontott kimmériai vérre!
Eredeti Howard írásokból régi stílusú Buscema, Alcala és Barry Smith rajzok!!
Undisputed heavyweight champion! Szó szerint súlyos kiadványban egy feledhetetlen örökség!
Megfiatalodtam, újra tizenéves vagyok és bújom a (magyarhonban nyomott) német nyelvű Conanokat mielőtt kimegyek a fakardommal elgyepálni a gaz cseresznyefákat!

Szentinel>!
Roy Thomas: Conan kegyetlen kardja 1.

Mindig is éreztem némi romantikát azon korok (legyenek azok fiktívek vagy létezők) irányába, ahol minden nézeteltérést meg lehetett oldani karddal. Bár tisztában vagyok azzal, miféle farkastörvények által irányított világot eredményezne ez, vannak azok a típusú emberek, akik csak az acélból értenek. Modern világunk, mely a dekadencia felé halad, és hajlamos szembe fordulni saját vívmányaival, eszméivel és erkölcseivel, sajnos elfelejtette a kard parancsát. Azok, akik bizonyítottan károsítják meg embertársaikat napról napra, nem nyerhetik el méltó büntetésüket, mert maguk generálta törvények mögé rejtőznek, vagy másokét használják pajzsnak. De Conan nem hagyná ezt. És emiatt imádom a karakterét.

Ha valaki megkérdezné, hogy mit jelent számomra Conan, a barbár (vagy a legtöbb howardi hős úgy általában), akkor azt felelném, hogy a felfegyverzett erkölcsöt. Conan sok esetben követ el gaztetteket, mivel a világ, melyben él, csak így élhető, de neki is megvan a maga becsületkódexe, melyet betart és betartat, kerül, amibe kerül. Bár a kimmériai igencsak egyszerű szereplő, mégis érződik rajta, hogy egy sok csatát megjárt, emberek (és szörnyek) százait másvilágra küldő figura ő, akit az élet felruházott a harcosok bölcsességével. Csak olyan ellenfelek ellen vonul, akik képesek magukat megvédeni. Fegyvertelen lelkeket nem küld a másvilágra, hacsak azok rá nem szolgáltak. Azonban férfiként sem hazudtolhatja meg magát. Erőteljes izomzata van, melyet szinte semmi nem fed, szimbolizálva keménységét és állóképességét. Szinte mindig elnyeri az óhajtott nőt (a képregények rajzolói pedig olyanra alkották ezeket a nőket, hogy más is óhajtaná őket, nem csak Conan), sok bort és sört fogyaszt, meg persze a jég hátán is megél, és vándorló életet folytat. Gyökereit régen elvesztette, napjait pedig a jelennek szentelte. Még istene, Crom is illik világnézetéhez. A barbár istennek nem kell imát mondani, hogy erőt adjon annak, ki a nevét hangoztatva forgatja a kardot. Ma már persze azt mondanánk rá, hogy ő testesíti meg a „hím fantáziát”, különösen a 274. oldalon látható rajz alapján, de erről az állításról valszeg’ egy véleményen lennénk a barbárral: Conan szimplán csak nem herélt. Plusz pozitívum, hogy említést tesznek benne Atlantiszi Kullról, és Vörös Szonja is tiszteletét teszi egy történetben.

A fekete-fehér rajzok kifejezetten jót tettek a kötetnek, mivel így még inkább érződik rajta az autentikus kard és varázslat hangulat. A grafikák az esetek nagy részében jók lettek, csak ritkán tűnt furának egy-két karakter, vagy szörny rajza. A magyar szöveg pedig parádésan adja vissza a Conan-feelinget. Maga a kiadás is parádés. Nagyalakos, keményfedeles kiadás, igényes papírral és nyomdamunkával. Azok is bátran kézbe vehetik, akik korábban még nem olvastak Conan novellákat, de azoknak sem okoz csalódást, akik már jól ismerik a kimmériai barbár kalandjait. Mindent tud, amit egy Conan gyűjteménytől elvárna az ember.


Népszerű idézetek

Fumax KU>!

Az ördög vigye el a nőket, csak a baj van velük! Incselkednek veled… ölelgetnek… a fél világot ígérik neked ezüsttálcán… De amikor küzdeni kell, bebújnak egy sarokba nyüszíteni, és ott hagynak, hogy vágd ki magad, vagy dögölj meg!

110. oldal

Razor P>!

Conan: Mondtam már, hogy tetszik a páncélod? Üdítően kevéske.
Vörös Szonja: Egy ophir lándzsás is ezt mondta a múltkor, mielőtt tapizni próbált. Remélem, megy neki a meló bal kézzel is.

147. oldal, Az élőhalott átka

Kapcsolódó szócikkek: Conan
Fumax KU>!

– Tudod, Szonja, a végén még megkedvellek.
– Te sem vagy olyan rossz, kimmériai. De még mindig örülnék, ha oda tennéd a kezed, ahová való…!

153. oldal

lzoltán IP>!

     – Téged választalak, Yaila!
     – Engem? De én rabszolgának születtem! Nem… nem tudok mit mondani!
     – Akkor ne mondj semmit. Amúgy is túl fáradt vagyok beszélgetni.

115. oldal, A sötétség lakója

1 hozzászólás
Dávidmoly P>!

Azt beszélik, az istenek minden imát meghallgatnak. De a válaszuk gyakran egy öblös nem

28. oldal, Karmazsin körmök, I. rész

lzoltán IP>!

Amióta csak megszületett egy távoli kimmériai csatamezőn, a halál Conan állandó útitársa. Hátborzongató kísérete állandó, ott kukucskál válla fölött a kártyaasztalnál, csontos kezében boroskupa. Conan már nem ügyel rá jobban, mint egy király a pohárnokára. Egy nap összeszorul a csontkéz… ennyi, nem több.
     Ezért Conan nem is aggódik a Natohkról előadott, suttogó mesék, sem az ördögei kapcsán, amik villámot, szelet és ködöt hoznak, vagy a démonok miatt, amik a földet rázzák az ember talpa alatt.
     De ha szívet tépő sikoly harsan egy rettegő lány torkából, legyen az paraszt vagy hercegnő… na, ez az, amit Conan igenis ért…
     …és még egy éber farkas sem lehet nála gyorsabb.

172-173. oldal, Fekete kolosszus

Kapcsolódó szócikkek: Conan
Mr_Rabbit>!

– Nézd a domborműveket! Emberek, de miféle emberek?
– Gondolom, keletiek, a jelenetek alapján undorítóan békés életet éltek.

33. oldal

Dávidmoly P>!

– Mindenható Mitra! Mikor lesz már vége a vérontásnak?
– Amikor már nem lesz minek a vérét ontani.

99. oldal, A sötét isten éjszakája

6 hozzászólás
lzoltán IP>!

„Mert ez az éjszaka
A kardoknak éje
És a pogány hordák
Festett erődítménye
Ráhajol pörölyünkre, tüzünkre
És kötelünkre: ráhajol kicsit,
És lehanyatlik végre.”

Chesterton

79. oldal, A sötét isten éjszakája

lzoltán IP>!

     – Egy álom megígérte, hogy királlyá leszek halálom előtt. De Cromra, én elnyerem azt a koronát, nem pedig megvásárolom szennyes arannyal!

134. oldal, A Koponya-folyó titka


A sorozat következő kötete

Conan kegyetlen kardja sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Donny Cates – Chris Hastings – Kieron Gillen – Katie Cook – Ryan North – Al Ewing: Thanos győz
Jody Houser: Stranger Things 1. – A túloldalon
Bill Willingham: Fabulák – Legendák száműzetésben
Mark Waid – Dan Curtis Johnson: Az Igazság Ligája – Bábel Tornya
George R. R. Martin – Daniel Abraham: Trónok harca – 2. szám
Brian K. Vaughan: Saga 2.
George R. R. Martin – Ben Avery: Kóbor lovag
Michael Dante DiMartino: Korra legendája: Hatalmi harc I.
Somogyi György: A Burok-völgy árnyai
Kim Young-Oh: Bania, a pokoli futár 3.