Conan ​kegyetlen kardja 22 csillagozás

Roy Thomas: Conan kegyetlen kardja Roy Thomas: Conan kegyetlen kardja

A 70-es évek közepén, az újrafelfedezett Conan a barbár lehengerlő sikere után a képregényes világ színe-javának közreműködésével született meg a rendkívül népszerű, felnőtteknek szánt Savage Sword of Conan magazin.

A kötetben olvasható történeteket maga Roy Thomas, a Marvel egykori főszerkesztője adaptálta képregényre. Conan kalandjai többek közt olyan legendás rajzolók képein elevenednek meg, mint John Buscema, Barry Windsor-Smith, Gil Kane, Alfredo Alcala, vagy Jim Starlin.

Most végre a magyar olvasóközönség is méltó formában élvezheti ebben a hiánypótló gyűjteményben Robert E. Howard és követői rendkívüli hatású, klasszikus történeteit eredeti megjelenésük sorrendjében.

A kötet tartalmazza a Savage Tales magazin 1-5, és Savage Sword of Conan magazin 1-5 számainak Conan történeteit.

Tartalomjegyzék

>!
Fumax, Budapest, 2018
328 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634700371 · Fordította: Holló-Vaskó Péter · Illusztrálta: John Buscema, Barry Windsor-Smith, Gil Kane, Alfredo Alcala, Jim Starlin, Al Milgrom, Pablo Marcos, Tony De Zuniga, The Tribe
>!
Fumax, Budapest, 2018
328 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634700371 · Fordította: Holló-Vaskó Péter · Illusztrálta: The Tribe, Tony De Zuniga, Pablo Marcos, Al Milgrom, Jim Starlin, Alfredo Alcala, Gil Kane, Barry Windsor-Smith, John Buscema

Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

Conan


Kedvencelte 4

Most olvassa 8

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

>!
Razor SMP
Roy Thomas: Conan kegyetlen kardja

Robert E. Howard munkássága úgy egészében nagy kedvencem. Elsőként „természetesen” Conanhez volt szerencsém. A viszonylag egyszerű életfelfogású (ölj, vagy téged ölnek meg ill. élvezd ki, amit az élet ad), de ravasz barbárt hamar megkedveltem és azóta számtalan kalandját olvastam. Már régóta szemeztem a régi Marvel-történetekkel. A neten csupa jókat olvastam róluk, ráadásul a brutális hosszuk (a Conan the Barbarian 275, a King Conan/Conan the King 55, a Savage Sword of Conan pedig 235 számot élt meg) garantálta, hogy ezek a sorozatok bővelkedjenek eredeti történetekben. Ezért aztán nagyon örültem, amikor a Fumax bejelentette, hogy jön a (remélhetőleg első) Conan kegyetlen kardja magyarul.
A kötet a legelső Savage Tales sorozat első öt számában, ill. a Savage Sword of Conan szintén első öt számában megjelent Conan történeteket gyűjti össze. Bár a történetek nagyobb része adaptáció, ez semmit sem vont le az élvezetükből. A javukra már csak nagy vonalakban emlékeztem, vagy mint A sötét isten éjszakája esetén más főszereplővel és más korban ismertem meg a történetet, így érdekes volt látni, miként is adaptálták át Conanre és az ő korára.
A rajzolás összességében tetszett. Persze nem egységes színvonalú ennyi illusztrátor munkája, de szerintem elég jól passzolt mindegyik az adott történetekhez. Továbbra is állítom, hogy az ilyen típusú fantasy történeteknek nagyon jól áll a fekete-fehér ábrázolás. A színezéssel csak elvesznének a részletek.
A fordítás szerintem teljesen rendben volt, egyedül a megszokott Vörös szögek helyett volt furcsa a Karmazsin körmök, bár mivel az eredeti történet vörös szöges része itt nem volt annyira hangsúlyos, ez igazából nem oszt, nem szoroz.
Száz szónak is egy a vége, nagyon elégedett vagyok a kötettel, és nagyon remélem, hogy idővel az egész sorozatot élvezhetem magyarul.

>!
Fumax, Budapest, 2018
328 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634700371 · Fordította: Holló-Vaskó Péter · Illusztrálta: The Tribe, Tony De Zuniga, Pablo Marcos, Al Milgrom, Jim Starlin, Alfredo Alcala, Gil Kane, Barry Windsor-Smith, John Buscema
13 hozzászólás
>!
makitra MP
Roy Thomas: Conan kegyetlen kardja

Egy régi értékelésnél említettem, hogy Conan az én végső bűnös kedvencem. Mert a világképével sok tekintetben nem tudok azonosulni, de veszettül szórakoztató. Amit ezek a képregények újfent csak igazolnak.

Robert E. Howard világa csupa tűz és vér, szépség csak elvétve és az sem marad sokáig érintetlen. A múlt haldokló és elfajzott romjain próbál küzdeni és felemelkedni az emberiség. Meglepő volt mennyire erős motívum a pusztulás és az elfajzás, ahogy a régmúlt eseményei visszatüremkednek a jelenbe. Mintha a hibák egy része is a múltban gyökerezne és nem hagyná, hogy túllépjünk rajta.

De azért a történetek nem ennyire elgondolkodtatóak: Conan a maga hímsovinizmusával, letörhetetlen élni akarásával, agresszójával és szívósságával küzdi keresztül magát a leghihetetlenebb helyzeteken is. Ars poeticája egyszerű: harcolj, ha élni akarsz. Nem nemes, de nem ostoba, és érzi a bajtársiasság értékét. Szemében az elvont fogalmak nem igazán jelentőségteljesek, de a vér és az izom köteléke igen. Imponáló, izgató, taszító és ellenállhatatlan karakter. A történetek pedig remekül kidomborítják ezt a személyiséget.

Személyes kedvencem A sötét isten éjszakája, ami meglepő módon szinte párbeszéd nélkül vezet el a végig, kegyetlen és betekintést enged hősünk lelkébe. De élveztem Az élőhalottak átkát is, ahol végre találkoztam azzal a talpraesett és kegyetlen Vörös Szonjával, aki társa tud lenni Conannek, de egyáltalán nem Brigitte Nielsen. De a többi történetben is van egy-egy olyan pont, amit különösen lehet élvezni, ha más nem, kegyetlen humora miatt.

Ehhez a világhoz és Conanhez pedig különösen jól illik a szálkás, fekete-fehér illusztráció. Egyrészt, mert kiemeli hősünk szép idomait, másrészt a kegyetlenségnek és a vérnek nem kell mindig szín. Így is hömpölyög és sodor, a mozgást és a széles mozdulatokat pedig gyönyörűen hozza.

Ha kell egy kis bestiális és tiltott gyümölcs, a kimmériai mindig itt lesz nekünk.

>!
Dávidmoly 
Roy Thomas: Conan kegyetlen kardja

Azt beszélik, az istenek minden imát meghallgatnak. De a válaszuk gyakran egy öblös nem…
*
Mindenható Mitra! Mikor lesz már vége a vérontásnak?
Amikor már nem lesz minek a vérét ontani.
*
Amúgy is elegem van a királynőkből. Nem tudom… …túlélnék-e még egyet… !

Robert E. Howard a szó legjobb értelmében vett ponyvaszerző volt, aki ritkán vesződött aprólékos jellemábrázolással, részletekbe menő világépítéssel, és csavaros cselekményvezetéssel. Cserébe viszont kiválóan értett az egzotikus helyszínek plasztikus ábrázolásához, a karizmatikus hősök megteremtéséhez, a cselekmény mozgalmas, feszültséggel teli leírásához és a brutális összecsapások hatásos leírásához. Hősei jellemzően kivételes fizikai adottságokkal és eredendő erkölcsiséggel rendelkező harcosok, akiket nem rontott meg a civilizáció, nem fertőzött meg a dekadencia, és akik halált megvető bátorsággal szállnak szembe mind az ellenséges túlerővel, mind az ember előtti koron iszonytató rémségeivel. És leghíresebb alakja, Conan az esszenciális megtestesülése ennek az erősen túlidealizált képnek a barbárokról. Hihetetlen testi és lelki erő egyesül ebben vad, zabolázhatatlan lélekben, amely mégis eredendően nemes és önfeláldozó.
Készséggel elismerem, hogy elfogult vagyok Conannel kapcsolatban, annak ellenére, hogy a novellákat viszonylag későn, nagyjából tíz-tizenegy éve olvastam. És ez nem csak a kimmériai tagadhatatlan és lapokon is átütő karizmája miatt van így. Van valami megragadó a világban is, ami körülveszi. A hyboriai kor, akárcsak Középfölde, a mi világunk mitikus múltja; ahol a felmerülő problémák megoldása mindig kézen fekvő, és soha sincsen messzebb a legközelebbi kardnál; ahol a háború még nem öltötte magára az ipari termelés jellemzőit, és ebből fakadóan a harc megőrizte személyes jellegét; és ahol mindenki a maga szerencséjének kovácsa, és nem béklyózzák le személyes és társadalmi elvárások, gazdasági kényszerek és a mindennapok apró felelősségeiből álló rablánc. Ez még akkor is vonzó, ha valaki éppúgy nem isteníti a fizikai erőt, vagy nem tartja a barbarizmus a civilizáció felett állónak, mint én.
A kötet kivitelezése egy szóval: pazar. Igaz, hogy rendesen megkérik az árát, de tisztességgel van benne anyag, mind a külalakban, mind a tartalomban. A lapok mérete és minősége, a keménytáblás borító, és a fűzött kötés mind-mind okot ad könyvrajongó szívemnek az elégedettségre. Nem mellékesen pedig elég masszív ahhoz, hogy ha rám támadnának a becstelen hirkán kutyák, akkor megvédjem magam tőlük vele. Soha rosszabb kivitelt!
A kötetben szereplő történetek javarésze Howard-novellák adaptációja, de ami nem, az is jól ragadja meg a novellák hangulatát és Conan karakterét. Roy Thomas kiváló munkát végzett: néhol talán kissé túlzottan terjengős a narráció, de ez az eredeti képregények korának tudható be. Az eredetihez hozzátett tartalomból különösen Vörös Szonja és Conan évődő-csipkelődő párbeszédei tetszettek. A rajzok színvonala kissé hullámzó (néhány arckifejezés elég bárgyú, az iszonytatónak szánt szörnyek jó része pedig elég bumfordi és esetlen), de összességében elégedett vagyok. Az is nagyon tetszik, hogy a képregények végig fekete-fehérek, és nem rontották el egy béna színezéssel.
Mind fantasy-, mind képregény-rajongóknak szívből ajánlom Összességében öt keselyű az ötből.

>!
Baráth_Zsuzsanna P
Roy Thomas: Conan kegyetlen kardja

Cromra, ez aztán barbár kaland a javából! Az acélos izmokkal rendelkező kimmériai harcost én csak a filmvászonról ismerem, lány létemre hatalmas tinikori kedvencem a Conan, a barbár, ezért amikor megtudtam, hogy immár képregény formában is kinéz egy kis bűnös élvezet, azonnal kíváncsi lettem. Nem csalódtam, itt aztán nem volt laca-faca, törtek a csontok, omlott a vér, szabadjára lett engedve a barbár virtus, a karakterek mélysége nem értelmezhető fogalom, a történetek faék egyszerűségűek, viszont térdig gázoltunk az akcióban, a hölgyek és Conan eléggé lenge öltözetben abszolválják a harcokat a csatákban és az ágyakban, a hangulat éjsötét, az amúgy is agonizáló világnak olyan szegleteiben járunk, ahol vitustáncát járja a fekete mágia, az emberélet nem sokat ér, túlvilági szörnyekkel kell hadakoznia a főhősnek, imádtam! Tökéletesen illik a történetekhez a fekete-fehér háttér, Conan nem egy színes egyéniség, inkább az erejével hódít, mint az eszével, nem veti meg a bort és az asszonyszemélyeket, mégis sokkal több a jó benne, mint sötét korának nemesnek született szereplőiben. Megtartja a szavát, a barátság mindennél fontosabb a számára, megvédi a nőket, miközben kőkemény zsoldos, aki, ha úgy hozza az élet, kalózokkal cimborál, nem tartozik sehová, nem fél semmitől és olyan hímsoviniszta, hogy azon ma már csak mosolyogni lehet. Nem viszi túlzásba a beszédet, de egyáltalán nem buta, kivágja magát minden nehéz helyzetből, átlát a gonosz ármányon, mert minden vadsága ellenére tiszta a szíve. A bűn és az erény mezsgyéjén jár, emberfeletti ereje van, és nem fél használni, néha nem a jó oldalon, a halál jár a nyomában, mégis végtelen életerő sugárzik belőle. Szóval Conan egy igazi barbár, és ezért szeretjük, a vaskos képregény pedig úgy jó, ahogy van. A problémám nekem az volt, hogy az egyes történeteket nem ugyanaz a személy rajzolta, ezért időnként nagyon eltért a főhős külseje saját magától, és a sztorik között is akadt egy-két felejthetőbb, de ettől még istenien szórakoztam rajta.
A teljes kritika itt olvasható:
https://smokingbarrels.blog.hu/2018/11/06/kepregenykrit…

>!
Hanaiwa
Roy Thomas: Conan kegyetlen kardja

Crom nevére! Az összes kiontott kimmériai vérre!
Eredeti Howard írásokból régi stílusú Buscema, Alcala és Barry Smith rajzok!!
Undisputed heavyweight champion! Szó szerint súlyos kiadványban egy feledhetetlen örökség!
Megfiatalodtam, újra tizenéves vagyok és bújom a (magyarhonban nyomott) német nyelvű Conanokat mielőtt kimegyek a fakardommal elgyepálni a gaz cseresznyefákat!

>!
Szentinel
Roy Thomas: Conan kegyetlen kardja

Mindig is éreztem némi romantikát azon korok (legyenek azok fiktívek vagy létezők) irányába, ahol minden nézeteltérést meg lehetett oldani karddal. Bár tisztában vagyok azzal, miféle farkastörvények által irányított világot eredményezne ez, vannak azok a típusú emberek, akik csak az acélból értenek. Modern világunk, mely a dekadencia felé halad, és hajlamos szembe fordulni saját vívmányaival, eszméivel és erkölcseivel, sajnos elfelejtette a kard parancsát. Azok, akik bizonyítottan károsítják meg embertársaikat napról napra, nem nyerhetik el méltó büntetésüket, mert maguk generálta törvények mögé rejtőznek, vagy másokét használják pajzsnak. De Conan nem hagyná ezt. És emiatt imádom a karakterét.

Ha valaki megkérdezné, hogy mit jelent számomra Conan, a barbár (vagy a legtöbb howardi hős úgy általában), akkor azt felelném, hogy a felfegyverzett erkölcsöt. Conan sok esetben követ el gaztetteket, mivel a világ, melyben él, csak így élhető, de neki is megvan a maga becsületkódexe, melyet betart és betartat, kerül, amibe kerül. Bár a kimmériai igencsak egyszerű szereplő, mégis érződik rajta, hogy egy sok csatát megjárt, emberek (és szörnyek) százait másvilágra küldő figura ő, akit az élet felruházott a harcosok bölcsességével. Csak olyan ellenfelek ellen vonul, akik képesek magukat megvédeni. Fegyvertelen lelkeket nem küld a másvilágra, hacsak azok rá nem szolgáltak. Azonban férfiként sem hazudtolhatja meg magát. Erőteljes izomzata van, melyet szinte semmi nem fed, szimbolizálva keménységét és állóképességét. Szinte mindig elnyeri az óhajtott nőt (a képregények rajzolói pedig olyanra alkották ezeket a nőket, hogy más is óhajtaná őket, nem csak Conan), sok bort és sört fogyaszt, meg persze a jég hátán is megél, és vándorló életet folytat. Gyökereit régen elvesztette, napjait pedig a jelennek szentelte. Még istene, Crom is illik világnézetéhez. A barbár istennek nem kell imát mondani, hogy erőt adjon annak, ki a nevét hangoztatva forgatja a kardot. Ma már persze azt mondanánk rá, hogy ő testesíti meg a „hím fantáziát”, különösen a 274. oldalon látható rajz alapján, de erről az állításról valszeg’ egy véleményen lennénk a barbárral: Conan szimplán csak nem herélt. Plusz pozitívum, hogy említést tesznek benne Atlantiszi Kullról, és Vörös Szonja is tiszteletét teszi egy történetben.

A fekete-fehér rajzok kifejezetten jót tettek a kötetnek, mivel így még inkább érződik rajta az autentikus kard és varázslat hangulat. A grafikák az esetek nagy részében jók lettek, csak ritkán tűnt furának egy-két karakter, vagy szörny rajza. A magyar szöveg pedig parádésan adja vissza a Conan-feelinget. Maga a kiadás is parádés. Nagyalakos, keményfedeles kiadás, igényes papírral és nyomdamunkával. Azok is bátran kézbe vehetik, akik korábban még nem olvastak Conan novellákat, de azoknak sem okoz csalódást, akik már jól ismerik a kimmériai barbár kalandjait. Mindent tud, amit egy Conan gyűjteménytől elvárna az ember.

>!
ftamas
Roy Thomas: Conan kegyetlen kardja

Annak idején gyerekkoromban, amikor még legjobb színésznek Arnoldot és Stallonét hittem, megjelent egy bizonyos Hepiend magazin. Conannal és megtorlóval. Rögtön megszerettem mind a két karaktert. Erre most a Fumaxnak hála újra itt van Conan. Gyönyörű rajzokkal, remek történetekkel. Köszönöm és remélem sok számot fog megélni!

>!
MortuusEst
Roy Thomas: Conan kegyetlen kardja

Ha van könyv, amit nagyon vártam idén , akkor ez az.
Valamikor szeptemberben(?) olvastam egy rejtélyes posztot a facebookon, ami a Fumax következő kiadványát harangozta be. A képen lévő kardról sejtettem, hogy valami conanos dolog lesz, és hogy nagyon nehéz lesz kivárnom, míg megjelenik.
Egészen kicsi korom óta szeretem ezeket a történeteket, így egy részüket régi öreg barátként láttam viszont. Azért szívmelengető ezeket újra és újra elolvasni, mert ilyenkor egy kicsit megint kisfiú* lehetek, aki büntetlenül bújhat el egy könyvbe teljesen belebújva az egyik sarokba. (Aztán persze, ez most a gyakorlatban úgy néz, ki hogy a kiváncsi gyerkőceim rögtön lefülelnek, és „Apa, te mit olvasol? Ééén iis.” Márpedig ez nem igazán gyerekbarát: a képi világ naturalisztikus erőszak ábrázolása nagyon nem az.) A történetek persze egy képregény esetében csak az egyik részét jelentik az élménynek. Nem mindegyiket ugyanaz rajzolta, így vannak azért hullámzásokok a színvonalban( azt mondjuk nem mondanám egyikre sem, hogy rosszak), nem teljesen egységesek, de összességében egészen le voltam nyűgözve, némelyik oldalon hosszú ideig el lehet időzni. Ráadásul a fekete-fehér ebben az esetben nagyon jól működik, nagyon sokszor ragadtam le apró részleteknél, ami felett könnyen lehet, hogy egy színes változatnál elsiklottam volna.

*Ki más gondolna haláli menőnek egy félmeztelen izomagy faszit, aki:
-puszta kézzel letöri egy Pterodactylus állkapcsát? (Igen. Igazi wtf élmény.)
-elharapja egy keselyű torkát? (
– akinek a nők biodíszletnek, ágymelegítőnek kellenek? De kb. a legegyszerűbb női mellékszereplő is mintha egy khm… korosztályos filmből lépne elő?
Nyilvánvalóan a kamasz fiúk hormontermelése és a történet sikere között logikus összefüggés van.

Végezetül a könyv maga is érdemel egy mondatot, mert szaporodnak-sorakoznak a polcon ezek az oversized hc-k, ami látványnak sem utolsó. Még úgy is igaz ez, ha nem a limitált változatot rendeltem meg, mert a normálnak jobban tetszik a borítója.

>!
GreggDoUrden 
Roy Thomas: Conan kegyetlen kardja

Conan, a barbár neve valószínűleg senki számára sem hangzik ismeretlenül. Robert E. Howard ikonikus karakterének története generációkat szórakoztatott, valamint szórakoztat napjainkban is. Conan karaktere a fantasy irodalom számára egy létfontosságú alappillér, mivel az író általa teremtette meg a Sword&Sorcery műfajt, melyre a későbbiek során rengeteg író tudott építkezni. Egyszóval egy igazi klasszikusról beszélünk.

A kötetben mindegyik történet egy hosszabb vagy rövidebb kalandra kísér el minket egy fiktív, távoli múltba, ahol Conan élt, és harcolt. A történetek cselekménye rendkívül izgalmas, bár egy idő után jellemző rájuk egyfajta sablonosság. Persze ez nem megy az élvezet rovására, mivel változatos helyszínek, rendkívül érdekes környezet és sajátos légkör jellemző mindegyik story-ra.

Conan karaktere első ránézésre, az északi barbárokra jellemzően az „először ütök, aztán kérdezek” elv szerint épül fel, de ahogy haladunk a képregény oldalaival, hamar kibontakoznak az olvasó előtt, a kimmériai harcos igazi tulajdonságai, és erényei. A kötet főszereplőjét jellemzi egy nagyon erős karizmatikusság. A történetek során, azt tapasztalhatjuk, hogy annak ellenére, hogy egyedül indul útnak, a cselekmény végére kivívja az uralkodók, harcosok tiszteletét, hős tetteket halmoz maga után bármerre is megy, ezáltal felnéznek rá. Ennek a képességnek köszönhetően képes a nehéz körélmények dacára is embereket tucat számra maga mellé állítani. Ez a képesség természetesen számtalanszor menti ki szorult helyzetekből, és változatja meg egy összecsapás végkimenetelét. Rendkívül céltudatos személy, mivel mindig elvégzi a feladatát, attól függetlenül, hogy az igazság, a bosszú vagy egy fontos megbízás elérése motiválja. Céljai elérése után mindig nagy jutalmat ajánlanak fel neki, több esetben egy egész ország feletti uralkodás jogát, de őt ez teljes mértékben hidegen hagyja, hiszen sosem marad túl sokáig egy helyen, mindig egy újabb kaland felé veszi az irányt.

Ugyanakkor van az éremnek egy másik oldala is. Conan ember, akár bárki más. Méghozzá egy barbár harcos. Gyakran fordul elő, hogy pénzért végez zsoldos munkát, fosztogatásokban vesz részt vagy kalóznak áll. Ahogy hivatkozni is szokott rá, „valahogy meg kell élni” legyen az a „valahogy” bármennyire is véres vagy erőszakos. Ez mégsem csorbít a becsületén, hiszen ártatlanokat sosem bánt, segíti az elesetteken és felveszi a harcot bármikor a gonosz ellen, legyen az egy könyörtelen hadvezér, ősi démon vagy bármilyen rémisztő bestia. Conan nem kegyelmez nekik.

Érdemes azt kiemelni, hogy Howard alaptörténetei ugyan régen íródtak, de mai szemmel olvasva is lebilincselőek tudnak lenni. Ezeket a történeteket, pedig jó volt ebben a képregény adaptációban olvasva végig kísérni.

A képregény kiadása hihetetlenül igényesre sikerült, minden oldalát öröm és élvezet volt olvasni. A minősége minden szempontból kifogásolhatatlan volt, a keménytáblás kiadás külön pozitívum volt számomra. Nagyon remélem, hogy a Conan képregények folytatódni fognak!

>!
cyrussmith
Roy Thomas: Conan kegyetlen kardja

Még most is nehéz elhinni, hogy egy 45 évvel ezelőtti, 300 oldal feletti, fekete-fehér képregény mindenféle könyves, filmes, sorozatos aktualitás nélkül is megjelenhetett itthon. Nagyon remélem, hogy az 1-es szám itt tényleg valaminek a kezdete lesz.

Nem szeretem a fantasyt, de Conan kegyetlen kardjából (ami hol az ellenséget döfi le, hol a fehérnépet cirógatja) gyakorlatilag bármennyit el tudnék viselni. Kétszeri alapos újraolvasás után is rácsodálkozok a képi világra, a pazar részletességre, a képregény talán legnagyobb korszakára. Egyedül Barry Windsor-Smith stílusával nem tudtam mit kezdeni. Nem elvitatva fontosságát Conan képi megteremtésében, de a rajzai legnagyobb jóindulattal is csak közepesnek tűnnek Kane, Starlin, De Zuniga, de legfőképp Buscema rajzai mellett. A kötet nyitóoldalát beborító képen minden rajta van, ami miatt kultikusak lettek a nyolcvanas években nálunk nyomtatott skandináv Conan-képregények. Ez az amit akarunk! Legjobban Buscema tudta azt, mitől is igazán drabális egy barbár, milyenek az igazi hosszú combú ribancok, és az ő által megálmodott démonoknál érezni igazán a pokol kénköves bűzét.

Volt róla szó, hogy siker esetén jöhet akár egy modernebb, színes Conan is, én azonban abban reménykedek, hogy a Fumax nem hagyja ki azt a ziccert, hogy kiadjanak legalább egy válogatás kötetet minden idők legszebb színes képregényéből, a hetvenes évek Conan The Barbarian sorozatából, mondjuk a Buscema-érára fókuszálva :)


Népszerű idézetek

>!
Fumax KU

Az ördög vigye el a nőket, csak a baj van velük! Incselkednek veled… ölelgetnek… a fél világot ígérik neked ezüsttálcán… De amikor küzdeni kell, bebújnak egy sarokba nyüszíteni, és ott hagynak, hogy vágd ki magad, vagy dögölj meg!

110. oldal

>!
Fumax KU

– Tudod, Szonja, a végén még megkedvellek.
– Te sem vagy olyan rossz, kimmériai. De még mindig örülnék, ha oda tennéd a kezed, ahová való…!

153. oldal

>!
Razor SMP

Conan: Mondtam már, hogy tetszik a páncélod? Üdítően kevéske.
Vörös Szonja: Egy ophir lándzsás is ezt mondta a múltkor, mielőtt tapizni próbált. Remélem megy neki a meló bal kézzel is.

147. oldal, Az élőhalott átka

Kapcsolódó szócikkek: Conan
>!
Dávidmoly

Azt beszélik, az istenek minden imát meghallgatnak. De a válaszuk gyakran egy öblös nem

28. oldal, Karmazsin körmök, I. rész

>!
Dávidmoly

– Mindenható Mitra! Mikor lesz már vége a vérontásnak?
– Amikor már nem lesz minek a vérét ontani.

99. oldal, A sötét isten éjszakája

6 hozzászólás
>!
Dávidmoly

Conan továbbüget, olyan gondolatokkal, melyeket tizenkét évezreddel később így ír le valaki: „Mi sem könnyebb annál, mint úgy tenni, mintha valami nagy titok birtokában lennél.” De még egy felfordított napóra is pontos legalább egyszer minden fényes napon…

118. oldal, A Koponya-folyó titka

>!
Dávidmoly

Bátor vagy, vándor. Ritkán látni ilyet Zámában. Yaila, tölts egy kupa bort a… vendégünknek.
– Igenis, királynőm.
– Az istenek és az állam törvényei szerint meg kéne halnod. De aki a törvényt írja, meg is szegheti. Ráadásul szükségem van egy új kapitányra, ha már az előző meghalt. Nos?
– Megkötözött kézzel nem egyezkedem.
– Akkor eloldozzuk őket. És most mit mondasz, barbár?
– Conan vagyok Kimmériából. És azt mondom… kérek még abból a borból, kislány.

102–103. oldal, A sötétség lakója

>!
Dávidmoly

– Nem lesz nehéz megvédened a forrásainkat, nagyon kevés hozzád hasonló vetődik erre manapság.
– Azt elhiszem. És milyen… egyéb feladataim lesznek?
– Ha odaértünk a hídhoz, barbárom… …akkor átkelünk rajta…

103. oldal, A sötétség lakója

>!
Dávidmoly

– Látod, barbárom? Feszítetted, ahogy bírtad, az mégsem tört el.
– Sadizar se egy nap alatt züllött le. Lépj arrébb, és maradj csöndben.

107. oldal, A sötétség lakója

>!
Dávidmoly

Amúgy is elegem van a királynőkből. Nem tudom… … túlélnék-e még egyet… !

115. oldal, A sötétség lakója

3 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Mike Mignola: Hellboy 2.
Stephenie Meyer – Young Kim: Twilight képregény – Alkonyat 2.
George R. R. Martin – Daniel Abraham: Trónok harca 4.
Mark Millar: Logan: Kíméletlen jövő
Paul Tobin: The Witcher 1. – Az elátkozottak háza
Robin Furth – Peter David: A Setét Torony – A harcos születése
Jeph Loeb: Batman: Hush
Bill Willingham: Fabulák – Legendák száműzetésben
Mark Millar: Marvel Könyvek: Pókember – Holtak között
Raymond E. Feist: Mágus – A tanítvány (képregény)