A ​reinkarnáció nagy könyve 5 csillagozás

Roy Stemman: A reinkarnáció nagy könyve

Lelkünk ​halhatatlan és újjászületünk, vagy egyszeri és megismételhetetlen az életünk?
A reinkarnáció nagy könyve nem ígéri, hogy minden, az újjászületéssel kapcsolatos kérdésre választ tud adni, de mindent elkövet, hogy valamilyen magyarázattal szolgáljon.
Röviden ismerteti a reinkarnációs hit történelmét és azt, hogy gyakorlatilag minden vallás (a katolikustól a buddhistáig, a muszlimtól a drúzig, a szikhtől a mormonig) hisz a feltámadásban vagy a reinkarnációban. Olyan témákkal foglalkozik, mint a karma és a végzet, van-e a lelkünknek neme, jövőbeli életeinkről olvashatunk és bizonyítékokat sorol fel az újjászületésre.
Megszólaltat hipnotizőröket és gyerekeket, akiknek emlékeit sorakoztatja fel érvként, illetve a szkeptikus tudósok véleményét is ismerteti és megpróbálja cáfolni, de a feltétlen hittel szemben is a felmerülő kétségeit is hangoztatja. A szerző igyekszik nem állást foglalni és a tényekre koncentrálni. Az olvasóra bízza, hogy mit tart elég… (tovább)

>!
Trivium, Budapest, 2019
312 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155732539

Enciklopédia 5


Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

Erika_Pancsics>!
Roy Stemman: A reinkarnáció nagy könyve

Kifejezetten tetszett. Jól szerkesztett, összeszedett, olvasmányos, nem akar ráerőltetni semmit az olvasóra. Elgondolkodtat. Mindenki eldöntheti eleget megtudott-e, vagy szeretné magát mélyebben beleásni a témába. Pont így volt jó, ahogy volt.

Laeken>!
Roy Stemman: A reinkarnáció nagy könyve

Ez a könyv hamar felkeltette az érdeklődésemet. Nagyon sok ilyen témájú könyvet olvastam már, mivel nekem is vannak emlékeim előző életemből… Mikor beleolvastam, azonnal meg kellett szereznem a könyvet. Szeretem a sok esetleírást, amelyek ebben a könyvben igencsak bővelkednek. Tudom, néhányan szkeptikusan állnak a témához, vagy inkább csak hülyeségnek gondolják. Az író sok mindent elmagyaráz a témával kapcsolatban, ami igencsak más fényben tünteti fel a reinkarnációt. Híres, történelmi személyiségek mostani életéről is szót ejt, ami különösen érdekes.
Három csillagot azért adtam neki, mivel európai és amerikai példákat csak ritkán említ, inkább csak keleten történt emlékezésekről ír.


Népszerű idézetek

Laeken>!

Hogyan emlékezhetett vissza Joan Grant az ókori egyiptomi életére? Ő ezt úgy magyarázta, hogy a „távoli emlékezés” ismert és igen fejlett volt ezekben az ókori időkben. Akik megkapták a kellő kiképzést, mint például Szekeeta, legalább tíz saját halálukra kellett hogy emlékezzenek, aztán a vizsgájuk abból állt, hogy négy napra és négy éjszakára bezárták őket egy sírba, amely idő alatt hét próbát kellett kiállniuk. Úgy tűnik, egy bizonyos képességet hozott magával a 20. századba, aminek révén több életére is vissza tudott emlékezni. Azt állította, hogy legkevesebb negyvenszer halt már meg, gyakran erőszakos vagy tragikus körülmények között, de hozzátette, hogy az újjászületések fájdalmasabbak és félelmetesebbek voltak, mint az elmúlások.

35-36. oldal

Laeken>!

A reinkarnáció teóriája évekig rémálom volt számomra, és mindent megtettem azért, hogy cáfoljam, még transzba esett alanyaimmal is vitatkoztam, hogy hülyeségeket állítanak. Aztán, ahogy múltak az évek és egyik páciensem a másik után ugyanazt a történetet mondta el, annak ellenére, hogy egészen különböző dolgokban hittek és hisznek ma is. Jóval több, mint ezer ilyen eset után el kell ismernem, hogy létezik olyasvalami, amit reinkarnációnak nevezünk. Ezért az a helyes, ha ezeket a tanulmányokat a pszichológia egyik ágának tartom, hiszen az én feljegyzéseim is bizonyítják, hogy sokaknak nagyon is javára vált az, hogy felfedeztek náluk rejtett komplexusokat és félelmeket, amit kétségtelenül az előző életeikből származó asztráltestek hoztak felszínre.

84. oldal

Kapcsolódó szócikkek: asztráltest · komplexus · reinkarnáció
Laeken>!

Ahhoz képest, hogy nemrég végignézte saját temetését, II. Miklós orosz cár egész fittnek tűnt, amikor 1998-ban találkoztam vele Chicagóban. Hasonlított azokra a képekre, amiket róla láttam különböző könyvekben, de már nem beszél oroszul és nem uralkodik egyetlen népen sem. Donald Norsic hirdetési kreatív igazgatónak az életét beárnyékolták egy egészen más, korábbi élet emlékei. Két hónappal az előtt, hogy a kellemesen langyos őszi időben együtt üldögéltünk a Lincoln Parkban, és beszélgettünk korábbi, meg mostani életéről, Oroszország végre örök nyugalomra helyezte a brutálisan meggyilkolt Romanov-családot – a cárt, a cárnét és öt gyermekük közül hármat – valamint az orvosukat és három szolgálójukat. Oroszország utolsó uralkodói családjának maradványait hét évvel korábban ásták elő egy tömegsírból, DNS mintával azonosították, majd 1998. július 17-én, egy megindító szertartással eltemették a szentpétervári katedrálisban, ahol a korábbi cárok is nyugodtak. Az egész világon közvetítették a tévék a ceremóniát.
Barátai hívták Norsicot, hogy menjenek együtt gyászolni Szentpétervárra, de ő inkább egyedül hallgatta lakásában a rádióközvetítést.
„Mintha mély álomból ébredtem volna, amikor a szertartás elkezdődött – mesélte nekem. – Itt akkor reggel hat óra volt. Hallgattam a közvetítést és sírtam. – Nagyot sóhajtott. – Ma is sírni szeretnék, ha csak eszembe jut. Amikor a harangok elkezdtek zúgni, tényleg sírva fakadtam. ”
Azokat a harangokat ő, azaz II. Miklós helyezte el a katedrálisban, 1905-ben. Bár nagy szenvedéllyel beszélt Oroszországról, oda soha többé nem akart visszatérni. Ez ugyanis, mondta el nekem, túl sok emlékeket kavarna fel benne és nem tudna megnyugodni.
Norsic élete akkor vett drámai fordulatot, amikor a moziban megnézte a Doktor Zsivágó című filmet. Eredetileg nem volt kedve hozzá, mert azt hitte, hogy unalmas lesz. A filmszínházban viszont úgy érezte, hogy a valóság és a film világa helyet cserélnek. Ettől kezdve gyakran álmodott az előző életéről.
Korábbi életét Norsic hipnózisban tudta feleleveníteni, például a megkoronázását, gyermekei születését, a számára fontos embereket. Megkockáztatva, hogy nevetségessé válik, Norsic írt egy könyvet ezekről az emlékeiről, „Oroszország megmentése” címmel, amelyben 50 olyan tényt sorol fel, amelyekről korábban, a hipnózis előtt nem tudott.
Nos, Donald Norsic esete a „korábbi élet régi emlékei” kategóriába esnek, vagy az előkelő vonzódások „cári emlékei” körébe? Két kérdéssel kerülünk szembe, valahányszor efféle történeteket kell értékelnünk. Először is annak lehetőségével, hogy az illető, aki azt állítja, hogy előző életében híres volt, egyszerűen csak nagyzási hóbortban szenved, vagyis így akarja kompenzálni valójában sivár életét. Valójában azonban Norsic élete egyáltalán nem volt unalmasan egyhangú: amikor ezek az emlékek feltörtek, éppen díjakat nyert hirdetéseivel, Chicago legelőkelőbb yacht klubjának tagjaként saját versenyhajója volt, amivel szintén versenyeket nyert. Másodszor, a híres emberek élete annyira részletesen dokumentált, hogy szinte lehetetlen az képzelni, hogy az illető – tudatosan vagy tudat alatt – ne úgy szerezte volna az ismereteit, hogy könyveket, újságcikkeket olvasott volna a hírességről, vagy valamilyen tévéműsort vagy filmet ne látott volna róla.

115-116-117. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 1998 · Chicago

Hasonló könyvek címkék alapján

Robert Lawson: Fényben járók
Elisabeth Haich: Beavatás
Stephen Paul Thomas: A fekete mágia szívében
Robert Lawson: Odaát
Balogh Margit: Akik sokszor élnek – Évszázadokon átívelő reinkarnációs történet
Mercedes Reinberger: A tükörben: Marilyn Monroe
Shirley MacLaine: Játék az élet
Kováts Róbert: Mielőtt leszülettem
Rebecca Campbell: Lelked ragyogása
Bernáth Zsolt: Néma völgy