A ​téboly 8 csillagozás

Vékony, olvasmányos könyvecske, amelyben a téma iránt érdeklődők viszonylag széles, de szinte kizárólag Nyugat-Európára és az USÁ-ra koncentráló ismerethalmazra tehetnek szert.
Rövid kultúrtörténeti áttekintés után (amely a legkevésbé sikerült része a könyvnek) a szerző rátér az elmekórtan és annak gyógyításának történeti áttekintésére.
Ebben a hozzám hasonló laikusok számára rengeteg érdekes, és néha meglepő dologra derülhet fény.
– Az angol „bedlam” kifejezés eredetileg a Betlehem Hospital (a legnagyobb és leghírhedtebb brit tébolyda) eltorzított nevéből származik.
– Az elmegyógyintézetek és az ápoltak kezelése már a XVIII. sz. végén, a felvilágosodás eszméinek megerősödésével több helyen is erősen terápiás jellegű volt – tehát nem a klasszikus rémtörténetek tébolydai kényszerítő eszközeivel, hanem igazi humánus hozzáállással gyógyították a betegeket.
– Valószínűleg nincs még egy olyan ága az orvoslásnak, amely ennyire lekövetné az aktuális politikai helyzetet: ahol és amikor a rendpárti hatalom megerősödik, ott a drasztikusan nő az elzárások száma, és a gyógyítás helyett sokszor a megregulázás lesz a cél – erre szörnyű példa a múlt század derekán Amerikában dívó elektrosokkos és lobotómiás „kezelés”.
– A mentális problémák orvoslására még mindig két nagyon különböző hozzáállás él: az egyik szervi, a másik lelki eredetűnek tekinti a bajt – a fő probléma az, hogy ezt néha teljesen differenciálatlanul teszik.
– A pszichofarmakológia az egyik legprofitábilisabb iparág és egyre inkább abba az irányba mozdul el a jövőkép, hogy nem csak a komoly betegek, hanem mindenki különböző szerekkel fog élni.

Rövid és könnyed olvasmány a pszichiátria történetéről, sok-sok érdekességgel.

Sok pszichológiai szakkönyvet és regényt, filmet, már mindent fogyasztottam, ez a könyv igazán kiemelkedik a hatalmas mentális analízis szakirodalmából. Egyszerre tényszerű, igazán érthető és érdekes végig kísérni az elmúlt korok elmezavari sztereotípiáját. „Egyszerre tudományos és transzcendens”. A vallás, a stigmák, a sztereotípiák, a tébolydák működtetése, a kriminológiai álláspontok és a pszichosebészet is szerepet kap, ettől olyan egyedi. Külön piros pont, hogy Freud, Jung, Adler is hangsúlyt kap, de nem rájuk épül a írás. Ténylegesen magába szippantja az olvasót, aki komolyan érdeklődik, hogy mi történt eddig a pszichiátria illetve a pszichopatológia világában. Párhuzamosan okoz libabőrt, megrökönyödést és felcsigázást. Kiváló írás.