A ​rossz feminista 26 csillagozás

Roxane Gay: A rossz feminista

„A rózsaszín a kedvenc színem. Régebben mindig azt mondtam, hogy a fekete, mert az menőbb, de valójában a rózsaszín minden árnyalatát imádom. Ha veszek valami kiegészítőt, szinte mindig rózsaszínt választok. Rendszeresen olvasom a Vogue-t, és ezt nem iróniának szánom, bár talán annak tűnik. A szeptemberi kiadást egyszer még a Twitterre is feltettem.”

Roxane Gay humoros, éleslátó írásai végigkísérik a színes bőrű nő útját, az utóbbi évek kulturális mérföldkövei mentén kalauzolva az olvasót, és kommentálják a feminizmus mai állását (például az abortusz kérdésében). Esszéiből egy rendkívül éleslátó nő portréja rajzolódik ki, aki arra törekszik, hogy megértse önmagát, a társadalmat, amelyben él és a kultúrát, amelyben szocializálódunk.

>!
Athenaeum, Budapest, 2020
384 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632938738 · Fordította: Goitein Veronika
>!
Athenaeum, Budapest, 2020
300 oldal · ISBN: 9789632939674 · Fordította: Goitein Veronika

Enciklopédia 22


Kedvencelte 3

Most olvassa 11

Várólistára tette 80

Kívánságlistára tette 84

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

AniTiger P>!
Roxane Gay: A rossz feminista

„A „feminista” szó legjobb definíciója számomra az, amit Kathy Bail 1996-os antológiájában, a DIY Feminism (Feministaútmutató) című könyvben egy ausztrál nő, Su mondott: „átlagos nő, akik nem akarja, hogy szarul bánjanak vele”.”

Akadnak benne ilyen brutális kijelentések, de a legjobban az tetszett a könyvben, hogy mennyi könyv és film/sorozat került szóba az esszéiben. Hatalmas a tudása, nagyon jók a meglátásai, és előre jelzi, amikor nem tud objektíven szemlélni valamit. (Például közli, hogy hatalmas Az éhezők viadala-trilógia rajongó, és pont nem érdekli semmiféle logikátlanság vagy baki se a könyvekben, se a filmekben. Totál át tudom érezni ezt!)

Nem mondanám humorosnak, de mindenképpen élvezetes olvasmány.
Boldog vagyok, hogy kiléptem a komfortzónámból, és bejött.

Morfondírozás a blogon:
https://hagyjatokolvasok.blogspot.com/2020/04/roxanegay…

Mariann_Czenema P>!
Roxane Gay: A rossz feminista

Magamhoz képest rengeteg ideig, 9 napig olvastam Roxane Gay esszékötetét, amire Tünde, az Olvasónapló bloggere hívta fel a figyelmemet, még pár évvel ezelőtti bejegyzésében. Nő és könyvtáros létemre is kevés feminista művet olvastam el, pláne nehezebben tudom rávenni magam az amerikai szerzők alkotásaira, mert olyan az életemtől, felfogásomtól távolinak érzem az ő sorsukat.
Gay könyvében egy-egy téma köré csoportosítva szerepelnek az esszék, egy rövid, a feminizmus fogalmát, a szerző feminista felfogását boncolgató bevezető után. Nekem legjobban az Én alcím alatt szereplő írások tetszettek, tényleg humoros volt a Scrabble bajnokságok zárt és meglepő világáról olvasni. De szerintem nemtől függetlenül mindenki érezte már önmagán az imposztor szindrómát, amiről olvashatunk Egy tipikus kezdő egyetemi tanár című esszében.

A Gender és szexualitás alcímű rész a legnehezebben legyőzhető gondolatcsokor a kötetben, túl tömény, túl unalmas, érzelmileg jócskán nyomasztó esszéket tartalmaz ez a fejezet. Olvasás alatt azon morfondíroztam, hogy vagy túl koncentrált, mindent negatívumot egybesűrített volt ez a modul, vagy én olvastam rosszkor. Már éppen készültem félretenni a könyvet, mikor eljutottam a 180.oldalon kezdődő esszéhez, amely olvasása után megbocsátottam mindet Roxane-nak.

Mint minden esszékötet, nem egységes színvonalú, de én megkedveltem Roxane Gayt, nem bántam meg, hogy időt szakítottam a kötetére.
(bővebben itt:
http://czenema.blogspot.com/2020/03/roxane-gay-rossz-fe… )

theodora P>!
Roxane Gay: A rossz feminista

A kötet, a címe ellenére, nem olyan sok, kimondottan feminizmussal foglalkozó írást tartalmaz, inkább egyfajta látlelet az elmúlt évek popkulturális, politikai, társadalmi viszonyairól néhány személyesebb hangvételű írással együtt. A hangvétele a legtöbbször tényleg humoros, cinikus, egyszerű és gyorsan olvasható – van néhány szívszorító és kegyetlen írás is benne, de sajnos ezek a valóság részei.

Örülök, hogy végre elolvashattam ezt az esszégyűjteményt, még ha nem is tetszett, vagy kötött le mindegyik darabja – ez a hátránya minden gyűjteményes kötetnek megvan. Viszont örülök, hogy beleláthattam egy új nézőpontból az amerikai hétköznapokba, és kritikusabb gondolkodásra késztetett több írása.

Ajánlom ezt a könyvet bárkinek, aki szeretné új nézőpontból megismerni az USA mindennapjait, érdekli a popkultúra és érzékeny a különböző társadalmi csoportok, kisebbségek helyzete iránt

szofisztikáltmacska>!
Roxane Gay: A rossz feminista

A kötet kevésbé szól a feminizmusról, inkább egy nagy és átfogó gondolatcunami a nőiségről, szexualitásról, faji kérdésekről, mindez meghintve rengeteg popkulturális kikacsintással. Bevallom, én főleg ez utóbbit élveztem az olvasás során, rengeteg olyan könyv, film, sorozat került terítékre, amihez jómagamnak is volt szerencsém (hello Édesvölgyi suli!), de ilyen szemszögből még sosem vizsgáltam őket.
Esszékötet lévén nem minden írás ugyanolyan színvonalú, vannak közöttük érdekesek, magával ragadóak és háááát, valljuk be, unalmasak is, de azt hiszem, mindenki talál benne olyan gondolatot, ami megragadja.
Bővebben: https://szofisztikaltmacska.blog.hu/2020/03/28/scarlett…

chibizso>!
Roxane Gay: A rossz feminista

Bár Roxane Gay könyve kicsit későn jelent meg magyar nyelven, bizonyos kérdésekben még mindig tud nagyon aktuális lenni. Maga Gay jó stílusban ír, humora tényleg pazar, és igyekszik minden témát kellő körültekintéssel körbejárni. A maga 380 oldalával a középhosszú könyvek sorát gyarapítja A rossz feminista, mégis, kevésnek érződik. Jó lett volna még többet olvasni Gaytől. És még jobb lenne egy hasonló kötet az elmúlt pár év történéseiről is, hisz egy biztos: Roxane Gaynek megvan róla a véleménye.

Bővebben: http://ekultura.hu/2020/05/25/roxane-gay-a-rossz-feminista

Tibi_Sorok_Között_Könyves_Blog>!
Roxane Gay: A rossz feminista

Eredetileg 2014-ben jelent meg a kötet. Míg megírásának az évében minden tekintetben releváns volt a kötet, napjainkra kissé idejétmúltnak érződik, talán emiatt sem lett akkora kedvenc, mint ahogy azt vártam. Részemről ez egy jóindulatú 3.5 csillag, de abszolút nem bánom, hogy elolvastam. És minden tiszteletem az író felé, amiért ennyire őszintén kitárta előttünk a lelkét.

Bővebben a blogomon:
▶️ http://sorok-kozott.hu/2020/04/konyvajanlo-roxanne-gay-…

Tamas_Rev>!
Roxane Gay: A rossz feminista

Az egocentrikus feminista.

Roxane Gay azzal kezdi a könyvét, hogy ő nem olyan feminista, mint a többiek. Ez a végén is előjön, hogy ő nem olyan feminista, mint a többiek, például szeretne kisbabát, szőrteleníti a lábát, kedvenc színe a rózsaszín, és talán nem eléggé radikális. Lassan leesik, hogy csak egy sztereotípiát internalizált: hogy ő nem olyan nő, mint a többiek.

Szerintem amúgy eléggé radikális. Rengeteg időt szán a popkultúrára: könyvekre, filmekre, standuposokra, popzenére, és leírja, hogy igen, ez is sztereotipikus meg az is. Itt egy varázsnéger, ott egy támogató nő, és különben is, ki fog a fekete nőkkel foglalkozni?!? Egy darabig azzal a hipotézissel olvastam, hogy Gay hülye, összekeveri a műalkotást a tárgyával. Aztán arra jutottam, hogy nem hülye, inkább nem érdekli az esztétika. Reprezentációt most! Értetlenkedik, hogy ha középszerű fehér filmeket újragyártanak középszerű fekete filmként, akkor az miért nem működik. (Mert az újításhoz nagyot kell gurítani. Nem elég kilépni egy sztereotípiából, hanem tényleg nagyot kell gurítani.)

Különösen vicces volt, ahogy a Djangon élcelődik, hogy Tarantino egyszerre korhű is meg nem is, hogy miért niggereznek, és hogy miért használja fel más emberek szenvedéseit háttérként a filmjeihez. Felhozza példának a Becstelen Brigantykat, hogy ott a zsidókat használta fel ugyanígy. Érintettként elárulhatom, a Becstelen Brigantyknál nem zavart a dolog, úgy gondolom, érettem Tarantino játékát az iróniával, és egyik zsidó ismerősöm (barátom, rokonom, üzletfelem) se gondolta, hogy ezt most mindenképp magára kell vennie. Itt komolyan elgondolkodtam azon, hogy Roxane Gaynek van-e egyáltalán művészi érzéke.

Az is vicces volt, ahogy a terhességről, mint magánügyről írt. Hogy sajnos látszik a terhesség, pedig ennek abszolúte magánügynek kéne lennie. De legalább a szülés után visszakapja a nő a magánszféráját. Ahogy azt Móricka elképzeli. Fingja sincs, hány orvos, védőnő, szomszéd, anyuka, laktációs szakértő, kolléga és pszichológus pofázik bele az első években. Aztán jön az óvoda, az iskola, és így tovább. Rengeteg ember foglalkozik a gyerekkel, mire működőképes felnőtt lesz belőle. Itt konkrétan arra gondoltam, hogy Roxane Gay hülye, de legalábbis önfejű, és beszélgethetne néhány anyukával, de akár egy empatikusabb apuka is megteszi, aztán nem írna ilyen hülyeségeket.

Több kérdésben is egyetértettem vele, például én is támogatom a születésszabáyozáshoz és a biztonságos abortuszhoz való jogot. Gay úgy ír ezekről, mintha semmilyen ellenérv nem állna meg. Hogy a nők önrendelkezése egy alapelv (igen, az), és ezzel szemben csak a butaság és a maradiság áll. De nem, a nők önrendelkezése itt pont szembe megy a magzat élethez való jogával, és hát az élet védelme egy másik alapelv. Ha nyitott szemmel járna a világban, akkor láthatná, hogy az alapelvek folyamatosan ütköznek; egyéni és társadalmi szinten folyamatosan kompromisszumokat kell keresnünk. Távol áll ez Roxana Gaytől, ő Az Igazi Tudás letéteményese, az egocentrikus feminista: minden úgy van, ahogy ő gondolja, és aki vele szemben áll, az gonosz és/vagy ostoba. Persze az is lehet, hogy egy okos, kifinomult emberről van szó, aki tudatosan alkalmazza ezt a beszédmódot, mert meggyőzőnek gondolja. Engem speciel taszít, fáraszt és untat.

Ahhoz képest, hogy egysíkú, ideológiailag áramvonalasra kalapált esszékről van szó, egész ügyesen megoldotta őket. Most egy darabig nem akarok feminista esszéket olvasni.

Strange>!
Roxane Gay: A rossz feminista

A rossz feminista társadalomkritikai írásokat ígér az olvasónak, szerintem hibásan, mert alapvetően recenziókat tartalmazó kötetet kapunk könyvekről, sorozatokról, filmekről. Az elemzés során a szövegvizsgálat vezérmotívuma jelölve van, de nem beszélhetünk akadémiai jellegről, sokkal inkább egy szubjektív véleményről egy adott téma kapcsán.

Ami nem baj, de ha az olvasó nem ismeri az adott művet, akkor megette a fene.

Ami sajnálatos, hisz néhány esszében rendkívül fontos társadalmi jelenségekről nagyon szenvedélyesen és érzékletesen ír , például: a „női irodalomról ”, a nemi erőszak „ kultúráról ”, az abortuszról, a szisztematikus rasszizmusról.

Kár érte, mert hiánypótló lenne, de a hiány marad utána.

2 hozzászólás
SzaMóczi>!
Roxane Gay: A rossz feminista

Azt kell mondjam, érdekes olvasmány volt. Sok jó gondolat volt benne, melyek elgondolkodtattak, de sok olyan is volt, ami előtt értetlenül álltam: Amerikában tényleg ezekről vitatkoznak? Olykor már elegem volt abból, hogy a kákán is csomót keresünk, bár tény, nem vagyok amerikai, sötét bőrű nő, hogy átérezzem ezeket a problémákat. Összességében érdekes, számomra újszerű élmény volt, de nem dobtam el tőle a hajamat.


Népszerű idézetek

AniTiger P>!

A „feminista” szó legjobb definíciója számomra az, amit Kathy Bail 1996-os antológiájában, a DIY Feminism (Feministaútmutató) című könyvben egy ausztrál nő, Su mondott: „átlagos nő, aki nem akarja, hogy szarul bánjanak vele”.

361. oldal

Kapcsolódó szócikkek: feminista
AniTiger P>!

A Publishers Weeklyben interjú olvasható Calire Messuddal A nő az emeletről (The Woman Upstairs) című könyve kapcsán, melyben a jobbára „ellenszenves” főhős, Nora keserű, reményvesztett és meglehetősen dühös az élete alakulása miatt. Az írónak felteszik a kérdést: „Én nem szívesen lennék Nora barátja, maga igen? A látásmódja szinte elviselhetetlenül zord.” És lám, meg is érkeztünk. Itt egy olvasó, aki szeretett volna összebarátkozni a könyvben szereplő karakterekkel, de nem tetszett neki, amit talált.
Mesud azonban válaszával visszavágott kérdezőjének:
„Az ég szerelmére, miféle kérdés ez? Maga össze akarna barátkozni Humbert Humberttel? Össze akarna barátkozni Mickey Sabbathtal? Saleem Sinaival? Hamlettel? Krapppal? Ödipusszal? Oscar Waóval? Antigonéval? Raszkolnyikovval? Vagy a Javítások bármelyik karakterével? Vagy a Végtelen tréfa bármelyik karakterével? Vagy bármelyik karakterrel bármiből, amit Pynchon valaha is írt? Vagy Martin Amis? Vagy Orhan Pamuk? Vagy legyen szó Alice Munróról? Ha azért olvas, hogy barátokat szerezzen, akkor nagy bajban van. Azért olvasunk, hogy rátaláljunk az életre, annak minden lehetséges változatára. A releváns kérdés nem az, hogy ő vajon potenciális barát-e a számomra, hanem az, hogy élő karakter-e.”

121. oldal

K_E_D_I_N_A>!

Túl sok politikus és kultúrmoralista próbálja előírni a női test formáját és megszabni a határiat, pedig a nőknek maguknak kellene a formáról és a határokról dönteni. Jár nekünk ennyi szabadság, és a szabadságunk szent.

329. oldal A nők elidegeníthető jogai

Mariann_Czenema P>!

Mindenkinek vannak sérülései. Te azt hiszed, túljutottál a sajátjaidon? Azt hiszed, a múlt elmúlt? Aztán valami ártatlan apróság történik, ami rádöbbent, hogy milyen messze vagy attól, hogy túl legyél rajta. A múlt mindig veled marad. Sokan azt szeretnék, ha a múlt igazságától védenék meg.

195. oldal

Kapcsolódó szócikkek: múlt
Mariann_Czenema P>!

Az írók nem védhetik meg az olvasókat saját maguktól, és ez nem is várható el tőlük.

197. oldal

K_E_D_I_N_A>!

Ártatlan vagy, amíg bűnösségedet be nem bizonyítják.

339. oldal Hősökre várunk

AniTiger P>!

Az éhezők viadala trilógia sötét és brutális, de a végén felcsillan a remény egy jobb világra, jobb emberekre, és egy nő számára is jobb életre. Egy jobb életre, amit megoszthat egy olyan férfival, aki megérti az erejét, és nem várja el tőle, hogy elnyomja ezt az erőt. Egy olyan férfival, aki elfogadja a gyengeségeit, és szereti őt a legsötétebb emlékei és a legsúlyosabb lelki sérülései ellenére. Persze hogy szeretem Az éhezők viadalát! A trilógia azt a könnyed reményt adja, hogy mindenki, aki átélt valami kibírhatatlant, és ezért éhezik a szeretetre, megváltást találhat.

191. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Az éhezők viadala · remény
nakomiyu>!

A puszta tény, hogy a kedvelhetőség kérdése egyáltalán felmerül az irodalmi párbeszédekben, számomra igen furcsa. Azt a látszatot kelti, mintha kapcsolatot kezdenénk valakivel. Amikor a karakterek ellenszenvesek, akkor nem felelnek meg a mi kölcsönösen elfogadott, változó szabályainknak. Bár bizonyára lehet szimpatikus valaki egy fikcióban, de az irodalmi érdemet nem annak kellene meghatároznia, hogy szeretnénk-e a barátja vagy a szeretője lenni annak, akiről olvasunk.

Nem azért jöttem, hogy barátokat szerezzek, 118. oldal

nakomiyu>!

A tündérmesékben a hercegnő megtalálja ugyan hercegét, de drágán meg is fizet érte. Minden jó, ha a vége jó, de ezért kemény kompromisszumokat kell kötni. A mesékben szinte mindig a nő hozza az áldozatot. Az áldozat, úgy tűnik, már csak ilyen.

Gondok a szőke herceggel, avagy férfiak, akik kutyába se veszik a nőket, 243. oldal

theodora P>!

A világ túl gyorsan változik ahhoz, hogy legyen időnk mélyebben megérteni.

(első mondat)


Hasonló könyvek címkék alapján

Kathryn Stockett: A Segítség
Alice Walker: Kedves Jóisten
Alice Walker: Bíborszín
Fannie Flagg: Sült zöld paradicsom
Fanny Flagg: Érdemes élni
Catherine Anderson: Indián égbolt
Celeste Ng: Amit sohase mondtam el
Angie Thomas: The Hate U Give – A gyűlölet, amit adtál
Toni Morrison: Nagyonkék
Szederkényi Olga (szerk.): És boldogan éltek?