Szikár ​ember lelke 6 csillagozás

Rott József: Szikár ember lelke

„Rott ​József egyéni látásmódú, szociografikus érdeklődésű, saját útját járó író. (…) A világirodalomban talán a nagy amerikai elbeszélőkkel, Hemingway-vel Faulknerrel rokonítható” – Tüskés Tibor

„Rott József az egyik legfontosabb magyar író. S nem is csupán a kortársai közül, hanem mindenestől. (…) Egyszersmind azt is kijelentem, modern író. Olyannyira modern, hogy éppen most éri utol a posztmodernből lassan-lassan kivetkező európai kultúra.” – Mányoki Endre

„Rott József a félelmetes prózaíró. Úgy értem, hogy félelmetesen jó. Kitűnő. Balladás, szikár, kemény, engesztelhetetlen. (…) Mint a görög sorstragédiák hősei, az ő alakjai is komor, nehéz, konok emberek. Minden súlyos, sötét, kilátástalan – csak a mű, az írás ragyog fényesen.” – Száraz Miklós György

„Rott József novelláinak nyelvi megformálása kiváló képességű alkotóra vall. Olyanra, aki mérlegelés nélkül is érzi a szavak hangulati és képzeletfelidéző erejét. (…) A gyakori megszemélyesítésekkel, a… (tovább)

>!
Pro Pannonia, Pécs, 2001
124 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639079707

Enciklopédia 5


Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

giggs85 P>!
Rott József: Szikár ember lelke

Rott József személyében egy nyugodt szívvel ajánlható alkotót ismertem meg. Ebben a kötetben többnyire rövid, pár oldalas írásai vannak, amit a kimunkált nyelv, a történetek keménysége és realizmus jellemez. Ha nem is a közvetlen hazai élvonal, de mindenképp rendben van.

metahari P>!
Rott József: Szikár ember lelke

Aki ismeri Tar Sándor világát, annak ismerős lesz Rott József is, de csak ismerős, a gyökerek pont az ország másik oldalán fúrnak a mélybe. Ezen felül aztán mégis oly nagy a hasonlóság, mert az Ember az ugyanaz mindkettőjüknél. Egy-egy novella után meg kell állni mély lélegzetet venni. Valamint számítani kell balladai kérlelhetetlenségre, elvarázsolt képzeletekre és komor, nehéz, konok emberekre.

csobi P>!
Rott József: Szikár ember lelke

Az utolsó hosszabb lélegzetvételű történetnél éreztem úgy, mintha A mi utcánkból kifordulva és tovább baktatva elérkeztem volna egy mások, vájárok lakta vidékre, ami nem egy merőben más világ, csak mások a történetek, s Rott tolmácsolásában talán még színesebben, részletesebben bontakoznak ki az események, mint Tarnál. No de, szikárságról nem kívánok vitát nyitni. Mindennapi robot meg bányák mélysége. Ő is mélyre lát, ez a lényeg.
Köszönet @metahari-nak a találatért!

szodav>!
Rott József: Szikár ember lelke

Nekem Rott világa egyszerűen semmit sem mond, semmit nem tartalmaz! Az írásai számomra olyanok, mintha az olvasó az írói világ egy üres terében vágtázna, amelyből minduntalan keresi a kiutat, anélkül, hogy valaha rálelne! Ahhoz, hogy jó szépirodalmi műnek tudjam nevezni, túl dokumentarista, ahhoz, hogy dokumentumkönyvnek, túl lírai!

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

csobi P>!

Rudi vágyott a fényre, és ahogy volt, alsónadrágban, pólóban, kimászott az ablakpárkányra, s láblógázva sütkérezett a magasban. Az arasznyi keskeny bádoglemezt fölmelegítette a nap, eleinte égette a combját, a sarkát be-beütötte a kőporos vakolásba, de ennyit megért a mutatvány. Sokért nem adta volna, ha meglátja Dorottya. Meglódult a vére, és erősödött benne a röhöghetnék: a reggel még utált utca visszanyerte szemében az unalomig ismert, biztonságot sugárzó lényegét.

99. oldal (Pécs : Pro Pannonia, 2001)

csobi P>!

Mire leért a busszal a Bányászlugasba, Suttyóék betemették az összetolt asztalokat korsókkal; rexeztek, nyelték a sört sűrű kortyokban, és szóval tartották Sótány Gyöngyit, aki állítólag csak rágógumiért ugrott be. Bordó, egyrészes ruhájának hajtókáján „Michael Jackson” és egy „Szoríts erősen!” feliratú kitűző díszelgett. Jacksont akár buggyant agyú kreol bigének is lehetett nézni szénfekete szeme, megszállott tekintete, sápadásig összeszorított, perverz szája és szemébe hulló haja miatt. Városszerte járványként terjedt a kitűzők divatja. Rudi maga is kirakott volna Iron Maiden, Saxon vagy Running Wild jelvényt, de elspórolta az utánajárást, mert többnyire lágy agyú, löttyedt tökű popzenészek képeit látta a kirakatokban. Elég volt ránéznie egy ilyen kitűzőt viselő alakra, és a beszélgetéstől is elment a kedve. A brancsból megint Csákó találta föl leghamarabb magát, s ellenhadjáratot indított a maga goromba stílusában. Éppen egy tízfilléres nagyságú Lenin-fejjel a dzsekijén masírozott a rexasztal körül.
– Lenin? – vigyorgott Péló.
Csákó elhúzta a száját. – Vizsgált már szemész? Csak azért öcsisajt, mert ez az AC/DC dobosa, ha ugyan érdekel a dögös bugi.

94. oldal (Pécs : Pro Pannonia, 2001)

Kapcsolódó szócikkek: AC/DC · Iron Maiden · Michael Jackson · Running Wild · Saxon
4 hozzászólás
csobi P>!

Rudi vigyorgott. Fogalma sem volt miféle lány mellett lenne képes megállapodni, csupán az körvonalazódott előtte hónapról hónapra pontosabban, milyen ne legyen. Orsival, kölcsönösségi alapon, szóba se jöhetnek egymásnál – nem mintha ez fikarcnyit is bántaná. Egyszer-egyszer összehozza a pia és a jó szerencse könnyen kapható lányokkal, akiken még aznap erdőszélen, lépcsőházban, liftben vagy bárhol, ahol magukra maradnak, megtapasztalhatja, érdemes volt-e kipréselnie a bókokat, hízelgést és azt a jó adag hazugságot, mellyel érdekesebbé akarta tenni magát. Az ilyen együttléteknek a legritkább esetben lett folytatása, mégsem bánta őket. Nem úgy azokat az eseteket, amikor találka találkát követett, s hónapok múlva kellett rájönnie, hogy vakvágányon rohant a semmibe. Kezdte pislákolni az apja igazságát, aki azt mondta, amikor Esztire panaszkodott: megtetszett, aztán apránként számon kéred rajta, hogy nem olyan, amilyennek képzelted.

100. oldal (Pécs : Pro Pannonia, 2001)

1 hozzászólás
csobi P>!

Lili körbekínálta mosolyát, a férfiak – kopaszok és loboncos hajúak, inasak és rezgő tokájúak – itallal a kezükben, beszélgetve várakoztak a pénzes kalapnál. Guzsványné asztaltól asztalig járva táncra nógatta a lányokat és fiatalasszonyokat. Benépesült a táncbeton. Az asszonyok Lili ruháját tárgyalták, összesúgtak a kapatos Palda láttán, és heherészve kortyolták a vermutot.
– Olyan ez – magyarázta Paldáné – , mint a hosszú lekötésű betétkönyv. Most mi adunk pénzt, öt-hat esztendő múlva pedig, ha nősül Janim…
– Közgazdásznak tanul – súgta Guzsványiné az elmélázó Hattyárénak.
– Ki?
– Hát a Paldáné fia. De nem Paldától van ám! Kétévi házasság után elváltak, Paldáné fölcsináltatta magát valami vándormuzsikussal, Csetneki vagy Csesznekivel, aztán visszakönyörögte magát. Palda azóta iszik.
– Mit mondasz? – hajolt oda Paldáné.
– Az eszedet dícsérem.
– Azt szabad.

113. oldal (Pécs : Pro Pannonia, 2001)


Hasonló könyvek címkék alapján

Krasznahorkai László: Megy a világ
Tar Sándor: A 6714-es személy
Schäffer Erzsébet: Lábujjhegyen
Szabó Magda: Alvók futása
Vathy Zsuzsa: Angolpark
Vámos Miklós: Előszó az ábécéhez
Mészáros Urbán Szabó Gábor: Orom
Erdei Lilla: A halálművész
Keresztury Tibor: Temetés az Ebihalban
Hajnóczy Péter: A fűtő