Hoci-nesze 9 csillagozás

Ross Thomas: Hoci-nesze

Ki és miért rabolta el Arch Mixet, a nagy politikai jelentőségű Közalkalmazottak Szakszervezetének vezetőjét? Közönséges zsarolásról vagy nagyobb horderejű konspirációról van-e szó? Erre a kérdésre keresi, illetve keresteti a választ Villo, az ifjú multimilliomos, aki alapítványt hívott életre a gyanús hátterű bűncselekmények felgöngyölítésére. A nyomozásnak megnyer egy régebben sikeres, de az utóbbi időben visszavonult titkosügynököt, Harvey Longmire-t, aki azonban csak két hétre vállalja a munkát. De két nap se kell hozzá, hogy egyre félelmesebb események történjenek, és egyre rejtélyesebb és szövevényesebb háttér körvonalai bontakozzanak ki az önmagát is egyre nagyobb veszélyekbe sodró nyomozó előtt, aki végül már túlságosan sokat tud ahhoz, hogy ne akarják mindenáron eltenni láb alól…

>!
Magvető, Budapest, 1979
334 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632711009 · Fordította: Falvay Mihály

Most olvassa 1

Várólistára tette 5


Kiemelt értékelések

>!
Tiger205
Ross Thomas: Hoci-nesze

Nagyon szeretem ezt a szerzőt, izgalmas, olvasható krimiket ír! Ez a könyv sem kivétel!

>!
Folyóvíz
Ross Thomas: Hoci-nesze

A kedvenc krimim. (Ne ítélj a borítóból! Nagyon régi…) Időnként újra olvasom. Remek figurák, érdekes történet. Különösen tetszik, hogy a marcona főhős úgy mondja el egyes szám első személyben a történetet, hogy nem válik se nyálassá, se nevetségessé.

1 hozzászólás
>!
lizzizi
Ross Thomas: Hoci-nesze

Nem volt rossz, de a szakszervezeti vonal, meg a sok politika, amit nem teljesen értettem, azért rányomta a bélyegét. :) nyilván ez nem a könyv hibája :)

szimpatikus volt a főhős magabiztossága és lazasága, Dörzsölt bácsi meg hát… hmmm

>!
SteelCurtain
Ross Thomas: Hoci-nesze

Rég olvastam krimit, s ha csak a cím vagy a fülszöveg alapján kellett volna választanom, akkor valószínűleg sosem vágok bele ebbe a könyvbe. Ross Thomas neve – bár eddig mindössze egyetlen könyvét olvastam – minőséget sejtetett. És ebben nem is csalódtam. Nagyszerű bűnügyi történet. Nem tudom pontosan mikor alkotta ezt az író, de a szakszervezeti vonal kísértetiesen hajaz a chilei Pinochet puccsra. S bár a rejtély megoldása sejthető, azért még az utolsó oldalak is tartogatnak meglepetést. Mindez leöntve valami sajátságos fanyar humorral. Kell ennél több?


Népszerű idézetek

>!
SteelCurtain

Egyszer csak velőtrázó sikoltás hallatszott, aztán még egy, de tudtam, hogy csak Rohadt-Rücskös Roger, a kanpáva balhézik, ily módon adva a világ tudtára, hogy egye fene, ő sem bánja, lenyugodhat a nap, ha nagyon akar.

>!
SteelCurtain

Ha valaki adós maradt Freddie-nek holmi csattanós viszont-sértéssel, hát az Freddie szemében buzi volt, vagy annál is rosszabb, noha kétséges, hogy tartott-e valamit is rosszabbnak annál.

>!
SteelCurtain

Hat fém lépcsőfok vezetett az ajtóhoz. Fölmentem, csöngettem. Jó perc múltán lassan megnyílt az ajtó. És ott állt egy fiatal nő, teljesen pucéron, vagy ha úgy jobban tetszik, anyaszült meztelen. – Fáradjon be az uraság – invitált kedélyesen.
Bementem és ezt mondtam: – Vegyél föl valamit.
– Csakhogy bedöglött a légkondicionáló.
– Vegyél föl valamit, legföljebb izzadni fogsz egy kicsit.
– Jézusom, ilyen egy prűd alakot.
És azzal fölkapott a szék karfájáról egy gyakorlatilag teljesen átlátszó zöld leplet, és magára öltötte. Nem sokat javult a helyzet, mert továbbra is látszott minden, ami látható. No de részemről aztán a fáklyásmenet, hiszen a hölgyet úgy hívták, hogy Audrey Dunlap, özvegy volt, harminckét esztendős, s egyúttal a tulajdon húgom, a milliomos narkóbolond.

>!
SteelCurtain

Valóban tudtam, milyen is Dorothy Quane. Tizenkét évvel ezelőtt volt egy rövidke, de annál bánatosabb viszonyunk, ami, így visszatekintve, egyetlen rohadt, pocsék, esős vasárnap délutánnak tűnik. Jómagam mutattam be Max Quane-nek, és Quane azon nyomban elcsaklizta tőlem. Azóta is hálás vagyok érte. Hogy aztán Max is hálás volt-e… Soha nem mondta, én meg nem kérdeztem.

>!
SteelCurtain

– No és nálatok is lehetnék öngyilkos? – kérdezte szánalmas kis félmosollyal.
– Persze hogy – mondtam készségesen. – Miért ne?


Hasonló könyvek címkék alapján

Ed McBain: A heccelődő
Lawrence Block: A betörő, aki parókát viselt
Julie Mulhern: The Deep End
Robert Penn Warren: All the King's Men
Peter Maas: Serpico
Patricia Highsmith: Strangers On A Train
Erle Stanley Gardner: Harmadik emelet 321
Dashiell Hammett: Véres aratás
Erle Stanley Gardner: A rámenős milliomoslány esete
Raymond Chandler: A magas ablak