A ​dollár túlsó oldalán (Lew Archer 12.) 15 csillagozás

Ross Macdonald: A dollár túlsó oldalán

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Lew ​Archert a magánnyomozót, egy exkluzív javító-nevelő intézet igazgatója bízza meg azzal, hogy kerítse elő Tom Hillmant, egy gazdag család gyerekét, aki megszökött tőlük – s mint hamarosan kiderül, emberrablók kezére jutott, akik jelentős váltságdíjat követelnek érte. Az apa fizet is, Tom azonban mégsem kerül elő. Vajon miért titkolóznak a mégoly kétségbeesett szülők Archer előtt, miért nem akarnak kiadni esetleg létfontosságú információkat sem? Mit tudhat a szomszéd kislány azon kívül, hogy amikor Tom korábban kölcsönkérte a kocsijukat, és karambolozott vele, egy „idősebb” nőt szedett fel valahol?

Archert nyomozása a Söntéspadló nevű kocsmába, egy militaryboltba, egy dzsesszzenekar egyik tagjához, egy fundamentalista farmerhez és szerencsétlen feleségéhez, sőt egyik saját régi szerelméhez vezeti – majd pedig egy lerobbant, pusztulásra ítélt hollywoodi szállodába, amelynek immár üresen tátonganak a helyiségei, kivéve egy szobát, amelyben egy tökrészeg hajdani rendőr, s… (tovább)

Eredeti cím: The Far Side of the Dollar

Eredeti megjelenés éve: 1965

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Európa krimi Európa

>!
Európa, Budapest, 2009
382 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630788519 · Fordította: Ross Károly

Várólistára tette 6


Kiemelt értékelések

pável>!
Ross Macdonald: A dollár túlsó oldalán

(négy hibás gén)

Csak egyvalakinek lehet mélyebb emberismerete, mint egy zsarunak: egy kiugrott zsarunak. Vagy inkább kopónak, ez a szó passzol exnyomozónkra (persze épp csak jobban egy konfekciós lódennél), R.M. könyveinek magányos hősére: Lew Archerre. Aki visszafogott, szinte kispolgári, mint Maigret, még csak vissza sem kérdez a küszöbről, mint Columbo, mégsem egy szürke veréb – sem véreb –, leginkább egy hűvös, terepmunkán lévő pszichiáternek tűnik munka közben.

R.M. prózájában sincs semmi cicoma, mégis egytálételként falnád fel a krimijeit. Talán olyan a prózája, mint azé a festőé, akinek a képei sokáig fotónak tűnnek, aztán közelebb hajolva rájössz, hogy bizony még a legkisebb hajszálrepedéseket is ecsettel húzta meg.

A történet magva, mondhatnánk szenzációhajhászan, „a vér szava”, de inkább a lélek mélyén lévő barbárság, erről persze nem mondok semmit, inkább ülj be erre a fekete-fehér, „hard boiled” mozira, ahol hosszú snittekben követheted a szívós Archert tanúról tanúra. Ja és az utolsó 5 percig (oldalig) csak hiszed, hogy tudod, kik mozgatták a szálakat.

A szöveggondozás hiányosságainál nem szokásom egyszeri apróságokba belekötni, de érdekes volt a „balesetezett” szó (p80.), és a „hosszú gyutacs” kifejezés, szúrólángjának hatása szerintem nem függ ilyesmitől, de lehet hogy ezt én néztem be, mindenesetre eleve egy zavaros szókép része: „Tekintetében a félelem valósággal lángra gyúlt, amit a tapasztalat hosszú gyutacsa táplált.” (p89.)

[The far side of the dollar, 1965] ford. Ross Károly, Európa, 2009
(2011-es olvasás)

kaporszakall>!
Ross Macdonald: A dollár túlsó oldalán

Lew Archer, a sérült lelkű tinédzserek oltalmazója, s egyben amatőr pszichológus újabb próbafúrást végez a gazdagok sötét világába, ahol természetes gyerekek, terméketlen szülők, természetellenes anyósok és kellemetlen természetű zsarolók között flipperezve olyan összefüggéseket derít fel verejtékes munkával, amelyeket manapság egy genetikai teszttel pár óra alatt döntenek el. Ráadásul a megoldóképlet erősen hasonlít számos más Macdonald-regényéhez.

És sajna nem ez a kaptafáról lekerült legsikerültebb cipő…

Csabi >!
Ross Macdonald: A dollár túlsó oldalán

Mondhatnám kissé túlozva, hogy aki egy Lew Archer sztorit olvasott, az olvasta az összeset. RM-nak megvan az a rossz szokása, hogy sablonokban gondolkodik, és nem nagyon változtat a nyertes csapaton. Ez a regény nagyjából a feléig viseli el ezt, addig tartotta fent igazán az érdeklődésemet, akkorra nagyjából körvonalazódott a történet (no jó, a gyilkos személye azért nem), az utolsó 150 oldal igazán üresjárat.
Ami elviszi a könyvet, az a nyomozó, aki ebben a regényben is hozza azt a fanyar humort és szívós kopómunkát, ami élményt nyújt olvasás közben.
Muszáj egy mondatban megemlékeznem a fordításról, ami zömében korrekt, de néha olyan rosszul lefordított kifejezések, vagy megbicsakló mondatszerkezetek csapják arcul az olvasót, hogy a kemény borító adja a másikat. Tényleg nincs a kiadóknak egy embere, aki nyomdába kerülés előtt átolvasná a szöveget?


A sorozat következő kötete

Lew Archer sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Raymond Chandler: Hosszú búcsú
Jonathan Lethem: Árva Brooklyn
Sue Grafton: C mint célpont
Mickey Spillane: Enyém a bosszú
Lawrence Block: Az apák bűnei
Sara Paretsky: A testművésznő
Ed Brubaker – Darwyn Cooke: Macskanő: Selina nagy dobása
David Baldacci: King és Maxwell
Brian Michael Bendis: Jessica Jones: Alias 2.
James Ellroy: A nagy sehol