Párisz ​ítélete 20 csillagozás

Az impresszionizmus születésének évtizede
Ross King: Párisz ítélete

1863-ban ​a francia Ernest Meissonier volt a világ leghíresebb festője és a Szalon – a Párizsban kétéven­ként megrendezett nagy képzőművészeti seregszemle – legfényesebb csillaga. Ross King ebben az évben rántja magával olvasóit az átalakulóban, erjedőben lévő Párizs éle­tébe, amikor Manet kiállította nagy felháborodást keltő képét, a „Reggeli a szabadban”-t, és történetét 1874-ben zárja, amikor megnyílik az első impresszionista kiállítás. A szerző a tőle meg­szokott sodró lendülettel és lebilincselő meseszövéssel kalauzol végig a társadalmi és politikai viharok évtizedén, és bemutatja, hogyan fordult szembe egy csoport művész – elsősorban Manet, majd Monet, Cézanne és a többiek – a festészet „hivatalos” irányvonalával, hogy érdeklődését a táj, a hétköznapi ember és a korabeli, modern világ felé fordítva megteremtse az impresszionizmusnak nevezett új látásmódot.

Ross King (1962) kanadai származású író, kritikus, történeti-művészettörténeti ismeretterjesztő művek szerzője.… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2006

Tartalomjegyzék

>!
Park, Budapest, 2012
560 oldal · ISBN: 9789635309665 · Fordította: Makovecz Benjamin

Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Cézanne


Kedvencelte 2

Most olvassa 2

Várólistára tette 30

Kívánságlistára tette 35


Kiemelt értékelések

sophie P>!
Ross King: Párisz ítélete

Ross King: Párisz ítélete Az impresszionizmus születésének évtizede

Az az 560 oldal valójában 463 (vagy még inkább 447), plusz névmutató, jegyzetek, kronológia, bibliográfia, … szóval látszik, hogy ennek a fele sem tréfa. Ismeretterjesztő irodalom, ugyanakkor a szerző képes annyira beleélni magát a hozzám hasonló olvasó helyzetébe, hogy rá tud érezni mikor kell egy kis plusz információ, és tudja annyira szórakoztatóan adagolni a tudományt, esettárat és pletykákat, hogy öröm olvasni. És sikerélmény. Mintha csak be lennék avatva. Ami persze nem igaz, tudom, hogy gyorstalpaló volt ez, de a jó érzés megvan, nekem ennyi bőven elég, aki ennél tudományosabb mélységekre vágyik, az biztos talál magának valamit a 16 oldalnyi irodalomjegyzékben. Azért bármennyire könnyed és sztorizgatós a szöveg, kell hagyni rá időt, van benne anyag, na. (Köszi @Giulia )

A főszereplő (szerintem) Édouard Manet. Most már tudjuk, hogy korszakalkotó, de akkoriban még kóklernak tartott festőművész. Másik nagyon fontos szereplő Jean-Louis-Ernest Meissonier, az örök ellenpont. Ahogy kúszik felfelé az egyik csillaga, úgy zuhan lefelé a másiké, és viszont. Annyi mestermű születik közben, hogy nem győzi az ember a google-ba írkálni a címeket. Még ha meg is volna fejben a kép, biztosan van valami részlet, amit a szöveg nyomán ellenőrizni feltétlenül szükséges.

De nagyon-nagyon fontos szereplő a párizsi Le Salon, a Francia Akadémia által a Palais des Champs-Elysées-ben (lásd címlap) évente megrendezett képzőművészeti kiállítás. A festők számára ez volt az időmérték: Szalontól Szalonig, hiába, hogy közben valamiért mindig állt a bál. A történet fonalában az első 1961 (Manet kizsűrizve), az utolsó 1874 (Manet 4 képéből kettő kizsűrizve). Közben olyan nevek bukkannak fel (mármint a kizsűrizettek, vagy a kitiltottak, vagy az oda sem merészkedők között), mint Monet, Renoir, Cezanne, Degas, Pissaro, Courbet, stb. És közben fejlődik a technika is (a festészeté is), változnak az idolok, III. Napoleon tündöklik és elbukik, a poroszok ostrom alá veszik Párizst, köztársaság alakul és elbukik, stb

Tudjuk, hogy nagy korszak volt ez, festészetileg mindenképp. Vicces olvasni arról, hogy festők százai pl. talicskán hurcolják a képeiket a palotába, amelyek aztán ezredmagukkal a falakra kerülnek, vagy a hátlapjukon nagy vörös R betűvel visszatalicskáztatnak. Még viccesebb az, hogy micsoda esemény volt maga a kiállítás. A hírlapi tudósítók válogatott szavakkal (tényleg tiszta komédia) pocskondiázták a kipécézett műveket, a polgárok pedig tódulnak, hogy ugyanezen művek előtt hahotázzanak, szörnyülködjenek, némelyeket meg is dobáljanak, a pikánsabbaktól pedig a kisasszonyok el is ájuljanak. (Végül is nem volt még se tévé, se mozi, magazinok is elvétve). Szóval aki nem kerül be a Szalonba, az lényegében nincs is.

A summázat az, hogy számtalan dolog befolyásolja, mit tekintünk értékesnek, mit jelent az a szó, hogy ízlés, és mit nem. És hogy az idő sok mindent megold. Meissonier egyik képe1890-ben 850 ezer frankért kelt el (a párizsi Opera cca. egy teljes évi költségvetése, „hatvan kórista, hetven balett-táncos, és egy nyolcvantagú zenekar”, imádom, amikor Ross ilyen összehasonlításokkal traktál.:)), de a nevét kb összesen egy sétány és egy park őrzi, Manet pedig életében nem sokat keresett, manapság viszont huszonmillió dollárért adják-veszik a képeit. Hoppá!

2 hozzászólás
Lexen P>!
Ross King: Párisz ítélete

Ross King: Párisz ítélete Az impresszionizmus születésének évtizede

Szeretem Ross King könyveit, de továbbra is azt gondolom, hogy a Michelangelóról szóló volt eddig a legjobb, amit olvastam. Bár ott is leírtam kritikának, hogy sokfelé elkalandozott a szerző. Mindig ez a kritikám Ross King műveivel kapcsolatban: hihetetlen alaposság, utánanézés és tudás jellemzi őket, csak néha olyan, mintha nem tudna szelektálni. Már máskor is megfogalmaztam, hogy az a benyomásom vele kapcsolatban, hogy ha már ennyit dolgozott vele, csak leírja, amit talált. :) Persze ha megkérdeznénk őt, biztos kiderülne, hogy a valóságban rengeteg dolgot mellőzőtt és nem írt le.

Tetszik a könyv szójátékos címe. A Párisz ítélete egyrészt egy híres festmény, ami az ógörög mitológiai témát mutatja be (amúgy ennek a festménynek nem volt igazán hangsúlyos szerepe a történetben, szóval csak a vicc indokolja a címmé emelést), valamint Párizs mint város ítélete (ez viszont igenis nagyon hangsúlyos volt a műben). Az alcím viszont megtévesztő. Ez a könyv nem az impresszionizmusról szól, mert ahhoz rengeteg szerző és esemény hiányzik belőle. Konkrétan a Szalonról szól: arról, mi alapján dőlt el, hogy valakinek kiállítják-e a festményeit vagy nem, hogy választották meg a zsűrit, hogy szólt bele a dologba a történelem és a politika, mennyire volt jogos a zsűri véleménye stb. És mint ilyen, egyébként nagyon érdekes volt. Ez a téma (hogy mi alapján alakul ki egy kánon, amibe valakik bekerülnek, mások meg kinn rekednek) engem érdekel. Aztán a szerző megint elkalandozott… Egyébként az egész történet két festő párhuzamos életrajzán van végigvezetve, Ernest Messonier-én és Éduard Manet-én. Az egyiket a saját kora istenítette, de az utókor már nem, a másik az élete során nem kapott igazi elismerést, de az utókor tiszteli. Ez a felépítés ötletes egyébként, de úgy éreztem, a szerzőnek ki kellett volna találnia, pontosan miről akar írni, vagy nem szabadott volna a kiadóknak félrevezető fülszövegeket és alcímeket kiagyalniuk.

Gabber777>!
Ross King: Párisz ítélete

Ross King: Párisz ítélete Az impresszionizmus születésének évtizede

Remek könyv! Mindenkinek ajánlom figyelmébe aki szeretné kicsit fejleszteni magát és egészében áttekinteni a realizmus és impresszionizmus születését. A tanulás mellett azonban egy igen izgalmas történelmi időszakot is kellően bemutat a könyv, a II. császárságot illetve a német egyesítést. Nagyon örülök tovább annak, hogy az író nem hagyja feledésbe merülni Meissonier nevét. Pár éve amikor az Orsay múzeumban láttam a Franciaországi hadjárat című festményét megállásra késztetett a sok impresszionista mű között, pedig nem is hallottam róla. Most már más szemmel nézném ha egyszer újra arra járhatok! Ui: állítólag az író Monet-ről írja a következő könyvét! Már alig várom!

Artaban>!
Ross King: Párisz ítélete

Ross King: Párisz ítélete Az impresszionizmus születésének évtizede

Az első könyvem Ross Kingtől, de szinte biztos vagyok benne, hogy nem az utolsó. Manager-történetírást vártam, azon a nyelven, amit az amerikai ismeretterjesztő műsorok mosolyogva semmitmondó műsorvezetői beszélnek. Nem ezt kaptam. Lenyűgöző, magával ragadó könyv, ha King stílusáról kell beszélni, talán azt mondhatnám, hogy úgy beszél ő a művészettörténetről, ahogy John Keagen a hadtörténelemről.

anni_olvas>!
Ross King: Párisz ítélete

Ross King: Párisz ítélete Az impresszionizmus születésének évtizede

Ez nagyon jó volt! Olvasmányos művészettörténet. Úgy oktat, hogy észre sem veszi az ember lánya :)

2 hozzászólás
Fehérfoxi>!
Ross King: Párisz ítélete

Ross King: Párisz ítélete Az impresszionizmus születésének évtizede

Ragyogó könyv! Egyszerre szórakoztató és ugyanakkor rengeteg ismeretet ad át. Több ilyen kéne. :)


Népszerű idézetek

csillagka P>!

Flaubert barátja, Maxime du Camp úgy vélekedett, hogy egy festett aktnak nem szabad több bujaságot tartalmaznia, mint egy matematikai egyenletnek.

99. oldal, A Vénuszok szalonja

Ross King: Párisz ítélete Az impresszionizmus születésének évtizede

4 hozzászólás
Cheril>!

Cézanne az állandó elutasítás terhe alatt egyre keserűbb és harapósabb lett, amikor olykor-olykor mégis rászánta magát, hogy csatlakozzon a Café Guerbois művésztársaságához. Manet egy ilyen alkalommal megkérdezte, szándékozik-e beadni valamit a Szalonra, ő pedig így válaszolt: „Igen, egy nagy bödön szart!”

277. oldal

Ross King: Párisz ítélete Az impresszionizmus születésének évtizede

Kapcsolódó szócikkek: Cézanne
1 hozzászólás
Cheril>!

A cilinder és a szalonkabát 1863-ban kifejezetten modern öltözéknek számított. Előbbit 1797-ben eszelte ki egy londoni férfidivatáru-kereskedő, John Hetherington, s óriási csődület támadt, amikor először lépett ki benne az utcára: a gyerekek sikoltoztak, az asszonyok elájultak, egy küldöncfiúnak eltört a karja, s Hetheringtont törvény elé idézték, hogy adna számot róla, mit is jelentsen ez a rémisztő találmány.

69. oldal

Ross King: Párisz ítélete Az impresszionizmus születésének évtizede

Kapcsolódó szócikkek: 1797 · 1863 · cilinder · John Hetherington
Cheril>!

Másnap eleinte megalapozottnak látszott a reménykedése. Jó néhányan jöttek, hogy gratuláljanak a festményeihez. „Igazán remek tengeri tájépek…” – lelkendeztek.
Tengeri tájképek?… Manet az M terembe rohant, és hamarosan kiderült a félreértés oka. A Szajna torkolata Honfleurnél és a Point de la Hève apály idején című képeken egy eladdig ismeretlen festő neve díszelgett: Monet. Manet felháborodott. „Ki ez a Monet, akinek a neve úgy hangzik, mint az enyém, és bitorolja az én hírnevem előnyeit?!”

182. oldal

Ross King: Párisz ítélete Az impresszionizmus születésének évtizede

sophie P>!

Ebben a cudar világban az embernek mindenre fel kell készülnie

         – ÉDOUARD MANET -

7. oldal - mottó

Ross King: Párisz ítélete Az impresszionizmus születésének évtizede

Kapcsolódó szócikkek: Édouard Manet
csillagka P>!

Egy borús januári napon 1863-ban, a világ leggazdagabb és legünnepeltebb festője, Jean-Louis-Ernest Meissonier magára öltötte Bonaparte Napóleon ruháit, és bár havazott, fölment poissyi házának tetőteraszára.

(első mondat)

Ross King: Párisz ítélete Az impresszionizmus születésének évtizede

csillagka P>!

Születésekor Louis-Napóleon olyan gyenge volt, hogy borban fürdették meg, aztán vattába bugyolálva tartották. Hortense csalódott volt, hogy fia született, ezért sokáig lányruhába öltöztette a gyermeket – meglehetősen baljós kezdet olyasvalakinek, aki a horoszkópja szerint Franciaország császári trónjának várományosa. A nagyság azonban már egészen kicsiny korában utolérte – egy császári rendelet értelmében kétesztendős korában megkapta a hercegi címet, s nagybátyja, a császár rendszeresen fölkereste. Egyik legelevenebben élő gyermekkori emléke az volt, hogy Napóleon a fejénél fogva emeli föl.

80. oldal, A vásznak képtelen útvesztője

Ross King: Párisz ítélete Az impresszionizmus születésének évtizede

sophie P>!

Egy reneszánsz mester szavaival: „A feskófestészet a legférfiasabb, legbiztosabb, legkeményebb és legidőtállóbb festési módszer mind közül.”

436. oldal

Ross King: Párisz ítélete Az impresszionizmus születésének évtizede

Cheril>!

A Szalon párját ritkító alkalom volt arra, hogy a művészek bemutathassák munkáikat a közönségnek, a legnagyobbak pedig tovább növelhessék tekintélyüket. Európa egyik legnépszerűbb látványosságának számított, amely még a nyilvános kivégzéseknél is hevesebb érdeklődést váltott ki az emberekből.

27. oldal

Ross King: Párisz ítélete Az impresszionizmus születésének évtizede

marybess>!

…az utolsó szó mindig az utókoré.

Ross King: Párisz ítélete Az impresszionizmus születésének évtizede


Hasonló könyvek címkék alapján

Rózsa Péter – Pozdora Zsuzsa (szerk.): Barangolás ősi kultúrák világában
Boris Dänzer-Kantof: Magánélet Napóleon korában
Boros Judit – Szücs György: A nagybányai művésztelep
Pataky Dénes: A francia impresszionizmus
Jávorszky Béla Szilárd – Sebők János: A Rock története 2.
Jaszunori Nagahata – Jutaka Tazava – Sunszuke Okuda – Szaburo Macsubara: A japán kultúra története
David Hockney – Martin Gayford: A képek története
Géczi János: Allah rózsái
Jávorszky Béla Szilárd – Sebők János: A magyarock története 1.
Ito Nobuo – Maeda Taiji – Miyagawa Torao – Yoshizawa Chú: Japán művészet