Michelangelo ​és a Sixtus-kápolna 93% 31 csillagozás

Szeretem, mikor nagyobb kontextusban vannak vizsgálva a dolgok és Ross Kingtől most meg is kaptam. Mert nem csak a freskó készítéséről van itt szó, hanem a mestert ért hatásokról is, hiszen a művészek előszeretettel másolták mások alkotásait ihletforrásként. Ugyanakkor a történelem ezen szakasza igencsak bővelkedett a háborúkban, legyen az az itáliai városállomok között vagy a hódító franciák ellen, így ez is meghagyta az embereken a nyomát.
Azt is szerettem, hogy leszámolt az elterjedt városi legendákkal, amikről például Irving Stone-nál is olvastam, hogy Michelangelo háton fekve festett bizonyos részeket, vagy egy idő után elbocsátotta segédeit és teljesen egyedül fejezte be a munka egy jó hányadát.

Michelangelo megbízása elsősorban a pápától függött, így elkerülhetetlenül sok szó esett II. Gyula tevékenységeiről, köztük a folyamatos háborúzásokról. Azt viszont már kevésbé tartottam indokoltnak, hogy mennyire sokat ír Raffaelloról, akinek sok köze nem volt a dolgokhoz, azon kívül, hogy egyszerre dolgoztak ketten a Vatikánban és kölcsönösen ki nem állhatták egymást. A nép szemében volt köztük egy erőltetett versengés (amolyan Messi vs Christiano Ronaldo szituáció), hogy ki a jobb, de maguk a festők kevésbé vettek ebben aktívan részt, inkább Raffaello volt az, aki előszeretettel szívta magába mások technikáját, Michelangelo csak a maga világában élt és őszintén szólva tojt másokra.

Bár nagyon szerettem olvasni, tényleg ez a könyv legnagyobb hibája: gyakran csapong és olyan mellékes dolgokról beszél, amiket a cím nem indokol, inkább csak olyan érdekes infók. Pl. az ifjú Martin Luther látogatása Rómában (aki sem a pápával sem Michelangelóval nem találkozott). Illetve ritkán előfordult, hogy ismételte magát a szerző, konkrétan a Leonardo tanácsot, – hogy a modellek kedvéért melegben dolgoztassák őket, ha már pucéran kell pózolniuk – konkrétan háromszor ismétli meg szó szerint…

De összességében szuper ismeretterjesztő, csak legyen felkészülve az olvasó, hogy nem csak azt kapja, amiről a cím szól.
Biztos, hogy más könyvét is sorra kerítem Ross Kingnek, ráadásul még idén.

Volt szerencsém majdnem 3 éve személyesen is megcsodálni ezt a remekművet, aminek a megszületéséről szól ez a könyv. Azonban ezen kívül sok másról is. Olvashatunk a korabeli Rómáról, II. Gyula pápáról, a hadjáratairól, a nagyszabású építkezésekről, Michelangelo családjáról és persze arról, hogy születik meg egy freskó. Technikákat ismertet, példákat hoz más freskók festéséről, bemutatja a kortársakat is. Nagyon sok kutatómunka van benne, ha csak azt tekintjük, hogy a könyv végén 70 (igen hetven!!) oldal a forrásjegyzék.
A borító kihajthatós és természetesen a freskó látható rajta színesben, olvasás közben gyakran forgattam a könyvet, hogy az olvasott figurát megtaláljam. De nem bántam volna, ha hamarabb figyelmeztet rá valaki, hogy a könyv 224-225. oldalán egy vázlat is van erről, amivel könnyebben lehet megkeresni az egyes részleteket.
Kicsit nehezen haladtam vele, mert sok volt az információ. Rengeteg nevet, helyet stb említ, és ezt nehéz volt befogadni. Szerettem volna többet olvasni magáról az alkotás folyamatáról. Főleg a freskó 2. felének alkotását nagyolja el a szerző, helyette a pápa hadjáratairól és Raffaello életéről olvashatunk. Emiatt egy kicsit csalódás a könyv, mert azt gondoltam, hogy csak a freskóról szól. De a könyv elolvasása után jó lenne ismét élőben megnézni a kápolnát, mert teljesen más szemmel tudnám megcsodálni.

Hihetetlenül alapos, részletes Ross King könyve. Életrajz, korrajz, történelem egyben, olvashatunk a bronzöntés technikájáról, a kápolna állványozási nehézségeiről, természetesen a freskófestésről, rivalizálásról a művészek között úgy, hogy mindez érdekes, értelmezhető legyen az olvasó számára. Együttéreztem Michelangelóval, bármennyire szerette volna, nem kezdhette el a pápa síremlékét, mert a freskónak kellett előbb megszületnie. Megismerhettük a békétlen, nehéz természetű művészt is a leveleiből, cselekedeteiből. Fantasztikus élmény volt olvasni, megismerni a helyszínt, a történelmi hátteret és a reneszánsz Róma résztvevőit.

Sokszor a tegnapot is nehéz rekonstruálni, ezúttal pedig 500 évvel ezelőttre kell visszatekinteni. Talán már nincs is meg az ember. Talán helyét régesrég átvette a legenda.
De a szerző profi: tiszteli a tényeket, a tudást, az elődöket. És a már nem (vagy akkoriban sem) tudhatót.
Szerencsére kiváló író, és nagyon szórakoztató a végerdmény.
http://konyvelmeny.blog.hu/2010/12/17/ross_king_michela…

Ross King ismét nem okozott számomra csalódást! Rendkívül olvasmányosan tanít! Az egész könyv lényegében egy bő idegenvezetés a Sixtusi-kápolnában, mely egyetlen olyan fejezettet vagy mondatot sem tartalmaz mely felesleges lenne a kápolna padozatáról feltekintve. A könyvből sokat megtudhatunk Raffaellóról és II. Gyuláról is, valamint sok más reneszánsz kortársukról. Számomra lebilincselő olvasmány volt, hasonlóképp az író más könyveihez (legfőképp a Pársz ítéletéhez). Az egyetlen dolog ami a könyvvel kapcsolatban bánt, hogy vélhetően a jelen tudásom egy része megfakul mire ismételten Vatikáni Múzeumban járhatok :)

Ui: A könyv magyar címe azon téves következtetés levonására késztetett, hogy az Utolsó Ítéletről is többet megtudhatunk a későbbi fejezetekben (ellentétben az angol címével), de sajnos az oltárkép már nem képezi a műelemzés részét

Azok a szerencsések akik teljes valójában már láthatták ezt a csodálatos művet, vajon elgondolkodtak-e rajta valaha is, micsoda erőfeszítésbe, mennyi emberfeletti munkába, fizikai nehézségekbe ütközött ennek elkészítése? A fizikai nehézségeken túl, a munka elkészültét az anyagi nehézségek, a mester gyakorlatlansága (M. elsősorban szobrász volt ) és II. Gyula pápával folytatott örökös acsarkodása is nehezítette. Meg merem kockáztatni, hogy ennek a zsenális embernek az sem tett jót, hogy mgányosan, társ nélkül élte életét, a szerelmet, mint olyat nem ismerte, mogorvának, magának valónak ismerte környezete. Mindezt, az utókor számára lényegtelen dolgokat feledteti a munkába vetett hite, rendkívüli akaratereje által létrehozott gyönyörű freskó. A könyv erről az emberfeletti erőfeszítésről szól, az átlag embernek elsősorban, nem a tudósnak.

Művészettörténet, kultúrtörténet, egy kis iparos ismeret és történelem egy könyvben. Nagyon alapos kutatómunka előzhette meg a könyvet, igazán minden benne van, ami elvezet a freskó elkészültéig. Nagyon sok mindenről kaptam információt, kezdve a bronzöntéstől, a freskó készítésig, a festékek színének sokféleségétől, a templom és állványzat építésig, az egymással versengő „iparos” művészektől, az olasz városállamok szövetségének vagy éppen ellenségeskedésének bonyolult viszonyáig szinte mindent felölelt ez a könyv. Egy kissé elvesztem a sok szereplőben, néha nem tudtam már követni ki-kicsoda, de ettől eltekintve kiváló és élvezetes olvasmány.

Remek leírás arról, hogy is készült a híres freskó, sokat tanultam arról is, mi is a freskó és a szekkó technika közti különbség, illetve hogy hogy is készültek a vázlatok.

Nagyszerű rajz a XVI. sz. Itáliájáról, a zavaros eseményekről de legfőképpen Michelangelo négy év négy hónapjáról, míg elkészült az egyetemes képzőművészet talán legnagyobb hatású festménye. Gyula pápa személyisége sok vitára ad okot, de elvitathatatlan, felvirágoztatta Rómát, a művészetek központjává tette!
Michelangelo személyisége nem kevésbé ellentmondásos, de csakis egy ilyen zseni tudta megalkotni ezt a monumentális művet. Mennyi fájdalom, perlekedés, vér kísérte azt a több mint négy évnyi időszakot. De elkészült, köszönhetően a nagy mesternek és segédeinek. Az író rámutat a „kulisszatitkokra”, sok tévhitet oszlat el a freskó készítésével kapcsolatban. De így kerek, és abszolút érthető…
Nem „unalmas” művészettörténeti értekezés, hanem abszolút lebilincselő olvasmány!

Ez a könyv jóval többet ad, mint amit a címe ígér. Egyáltalán nem csak Michelangelóról szól, hanem több más szereplőről, akik az adott kor politikai életének vagy művészvilágának karakterei voltak. Persze a szerző Michelangelo vonatkozásában tárgyalja őket, de meglepett ez a nagy részletesség. Nem bántam, hiszem sok új információ ragadt rám, de egy-két helyen nem voltam benne biztos, hogy amit elmond, az tényleg szorosan kapcsolódik a fővonalhoz. Inkább az volt az érzésem, hogy Ross King annyi mindennek utánanézett, annyi forrást átolvasott, hogy most már csak azért is beleírja a könyvbe, amit talált. Az az anekdota jutott róla eszembe, amikor a könyvkiadói szerkesztő A három testőr címet adta Dumas híres regényének. Állítólag az író jelezte, hogy valójában négy testőrről szól a regény, de a kiadói szerkesztő nem jött zavarba, és azt mondta, hogy így még jobb, mert az olvasó ingyen kap még egyet ajándékba. Nem tudom, hogy ez az anekdota igaz-e, valószínűleg inkább a modern ember szemléletét tükrözi, de Ross King könyve ezt juttatta eszembe. Viszont sehol nem untatott, nem találtam érdektelennek. Nagyon tetszett, jó ötlet volt elolvasni, és kedvet kaptam a szerző további írásaihoz, olyanhoz is, amit egyszer már az eleje után félretettem.