A ​Hoorn-fok gyermekei 9 csillagozás

Rosie Swale: A Hoorn-fok gyermekei

Rosie ​Swale, gyors- és gépíró, modell, rádióbemondó és újságíró, férjével, aki biokémiát tanult és sortoló volt (futó, alpinista, judóversenyző, motorversenyző), 1971 decemberében másfél éves föld körüli vitorlásútra indult. Előtanulmányaik mintegy két évig tartottak – ezenközben Rosie az itáliai partok mentén, a vitorláshajón szülte meg kisebb gyermekét. A kalandos lelkületű, s némileg felelőtlennek tűnő házaspár a veszélyes, hosszú útra magával vitte féléves és kétéves gyermekét. Az utazó gondolatát elsősorban a létbizonytalanság szülte – hiszen se állásuk, se lakásuk – másrészt az a vágyuk, hogy gyermekeiket a modern nagyvárosi élet zűrzavarából megmentsék és fejlődésüket nap mint nap nyomon követhessék.
Az utazás Gibraltárból indul, és Barbados, a Panama-csatornaövezet, a Galápagos-szigetek, a Marquises-szigetek, Tahiti, a Tonga-szigetek érintésével Ausztrálián át, s onnan kelet felé visszafordulva Új-Zélandon és a hatalmas Csendes-óceánon átkelve vezet Dél-Amerika… (tovább)

Eredeti cím: Children of Cape Horn

Eredeti megjelenés éve: 1974

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Világjáró

>!
Gondolat, Budapest, 1979
250 oldal · ISBN: 9632807502 · Fordította: Balassa Klára

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

anyós


Kedvencelte 5

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

>!
Wiggin77 P
Rosie Swale: A Hoorn-fok gyermekei

Mit tesz egy átlag anya, ha van egy féléves és egy kétéves gyermeke? Főz, mos, pelenkáz, este, mikor végre leül pihenni, két perc alatt elalszik. Megpróbál túlélni. Nem egyszerű, 4 éves ikrekkel láttam, látom, hogy hogy megy ez, pedig én csak az apjuk vagyok. :)
Rosie is lehetett volna átlag anya, de ha egyszer úgy alakult, hogy vettek egy katamaránt, hogy azon lakjanak, akkor már megtanultak vitorlázni is. Olyannyira, hogy a második gyerekük már magán a hajón született meg, az olasz partoknál. Aztán jött az ötlet, hogy induljanak föld körüli vitorlásútra. Egy féléves és egy kétéves gyerekkel együtt.
Beleképzeltem magam egy ilyen helyzetbe, aztán megborzongtam. Az én fiaim kb. két perc alatt a vízben lennének. Vagy ha nem, állandóan miattuk aggódnék.
Egy csecsemővel és egy tipegővel egy ilyen útnak nekivágni? Rendkívül felelőtlen ötlet.
Millió dolog sülhetett volna el rosszul. Még csak nem is nagyobb dolgokra gondolok, mint pl. hogy felborul a hajó. Hanem pl. arra, hogy mi van, ha az óceán közepén megbetegszenek a gyerekek és nem lehet orvosolni a házipatikából? Ott aztán nem lehet hívni az ügyeletet…
A másik dolog, hogy egy ilyen úthoz szükséges anyagiak sem álltak maradéktalanul a rendelkezésükre.. nem egyszer csak sok-sok önztetlen ember anyagi és tárgyi segítségének köszönhették, hogy egyátalán folytatni tudták az útjukat.

Na de eddig a negatívumok. Mert minden nehézség és kétség ellenére megcsinálták!
Ausztráliában mindenki próbálta őket lebeszélni arról, hogy a Horn-fok felé vegyék az irányt, a biztosító nem volt hajlandó biztosítás kötni a hajóra, mondván, hogy véleményük szerint a hajó össze fog törni az ottani háborgó tengeren. Ők mégis megcsinálták, körülhajózták a vitorlázás Mount Everestjét (katamaránnal elsőként a világon)!
Az út során sokminden múlott a szerencsén, de ez nem, ehhez komoly teljesítmény, kitartás, tudás kellett. A gyerekek pedig vígan cseperedtek a hajón, időnként még komoly viharban is vidáman kacarászva.

A könyvet befejezve utánanéztem a házaspár további sorsának, mert sejtettem, hogy ilyen kaland után nem fognak megelégedni az átlagos, otthonülő élettel. A férjről sokat nem találtam, el is váltak a későbbiekben. Na de Rosie… hihetetlen ez a nő!
1983-ban egy 5.2 méter hosszú cutter-en egymaga átvitorlázott az Atlanti-óceánon Angliából az USA-ba. Aztán elhatározta, hogy ellátogat újra a Horn-fokhoz. Ezúttal lóháton, Chilén keresztülvágva (4830 km). Aztán nekiállt futni. Keresztülfutotta a Szaharát, Nepált, Izlandot, Romániát. Amikor a második férje meghalt prosztata rákban, Rosie elhatározta, hogy pénz gyűjt a prosztata rákkal foglalkozó alapítványnak. Nekiáll kalapozni? Ugyan! Föld körüli futásra indult – a kis „kocogás” 5 évig tartott.

Rosie ma is aktív. 69 évesen keresztülfutott az Egyesült Államokon, New York-tól San Francisco-ig. Bámulatos sportember, hihetetlen kalandor!

Nézzétek meg, hogy milyen volt 70 évesen:

https://www.youtube.com/watch…

Nem egy tipikus hetvenes, igaz-e? :) Fiatal korában nagyon szép nő volt (modellkedett is, akadt egy-két pikánsabb képe is), de ma sem egy átlag megfáradt nyugdíjas.

Update: Annyira az emberre koncentráltam, hogy a lényeget el is felejtettem megírni: Rosie nagyon olvasmányosan ír, élvezet volt olvasni a sorait.

7 hozzászólás
>!
SteelCurtain 
Rosie Swale: A Hoorn-fok gyermekei

London már az 1970-es években sem az emberbaráti ingatlanárairól volt híres. Egy fiatal házaspár lakásproblémáját nem a hagyományos, – hitelfelvétel, másod, majd harmadállás és csillagászati számú túlóra vállalása, míg rá sem ismernek egymásra – módszerrel próbálta megoldani, hanem lakás helyett inkább egy katamaránt vásárolt, hogy a Temzén lehorgonyozva azon lakjanak. De egyeseknek semmi sem elég. Ha már hajótulajdonosokká váltak, hajózni is akarnak, elsajátítani a vitorlázás ismeretét. Afféle part menti kirándulóhajókázásokkal gyűjtenek tapasztalatokat és önbizalmat. Mert az utóbbi ám veszedelmesen nő. Két év múlva már egy olaszországi útra is van bátorságuk, majd jön a veszedelmes ötlet, hogy vitorlázzanak el Ausztráliába, és a Hoorn-fok megkerülésével térjenek vissza az Óvilágba, amire eddig még egyetlen katamarán sem volt képes. Jó tanácsot persze kapnak Londontól Sydney-ig mindenkitől, akinek csak egy kis köze is van a hajózáshoz. Ne csinálják, hagyjanak fel őrült tervükkel! Adják el a hajót, különben mind oda fognak veszni! Tulajdonképpen érthető a tapasztalt tengerjárók borúlátása. Pimasz volt a terv, mint ahogyan az útról szóló könyv is pimasz.
Pimasz és magabiztos.
Utólag azonban el kell ismerni, hogy kiválóan felhasználták a rendelkezésükre álló rövid időt, hogy felkészüljenek erre a képtelennek tűnő feladatra. A vitorlázásról való ismereteim nagyjából kimerülnek abban, hogy meg tudok különböztetni egy fregattot a hűtőszekrénytől, noha ezek a furmányos masinák veszedelmesen hasonlítanak egymásra, hiszen mindkettőből csak akkor lehet sört elővarázsolni, ha előbb feltöltjük azzal. Azt azonban nem éppen átfogó ismereteim dacára megkockáztatom, hogy ez a hajóút olyan komoly teljesítmény, amit puszta szerencsével már nem lehet abszolválni. Ehhez már megfelelő fizikai állapot és komoly tengerészeti ismeretek szükségesek elméleti és gyakorlati téren egyaránt.
Rosie Swale élvezetes stílusban, igen érzékletesen és ügyesen adagolt humorral mutatja be ezt az utat a maga kalandjaival és olykor egyhangúságával. A hölgy nemcsak mint tengerész áll helyt az úton, hanem mint egy hároméves kislány és egy egyéves kislegény mamája is. Nem mellesleg közben ír két könyvet. Sajnos a moly adatbázisában nem szerepel Rosie Swale másik könyve, melyet Rosie, drágám címmel emleget, ezért feltehetően nincs magyar kiadása. Pedig amikor azt olvastam, hogy ezt az önéletrajzi ihletésű könyvet első verzióban még azután kezdte el írni, hogy visszatért indiai és oroszországi autóstoppos útjáról, akkor bizony kiguvadt a szemem. Az 1960-as években egy angol lány autóstoppal a brezsnyevi Szovjetunióban? Ezt mindeddig képtelenségnek tartottam volna. Mégis lehetséges? Ezt bizony szívesen elolvasnám!
A Hoorn-fok gyermekeiről meg elég csak annyi, hogy remek útleírás, amit külön feldobnak Evenek, a család hároméves kislányának tündéri beszólásai.

4 hozzászólás
>!
Ditta P
Rosie Swale: A Hoorn-fok gyermekei

Egy hihetetlen család elképesztő utazása a Hoorn-fok körül.
A legénység tagjai:
– kapitány 1: Colin a férj / apuka, aki biolkémiát hallgatott az egyetemen, hegyet mászot a hadseregben, sportolt és saját készítésű autóval vett részt autóversenyeken
– kapitány 2: Rosie a feleség / anyuka, aki korán elvesztette szüleit, sokáig magán tanuló volt a túlzó vallásos neveltetése miatt, majd modell és újságíró lett, és stoppal bejárta Indiát és Szovjetuniót
– legénység 1: Eve a 2 és 1/2 éves kislányuk
– legénység 2: James Mario a 1/2 éves kisfiuk, aki a hajón született Olaszo. partjainál
– és a hajó: Anneliese a katamarán.
Egy átlagos élethelyzet: fiatal házasoknak újszülött kislányukkal nincs pénze lakást venni Londonban, nem átlagos megoldása: vesznek egy lakóhajót, amivel a Thamesén horgonyozva akarják megoldani a lakhatási problémájukat. A többi már egy ilyen családban adja magát. Úgyhogy megszületett a nagy gondolat: menjenek világkörüli útra, és ha már lúd legyen kövér, a cél megkerülni a Hoorn-fokot, amit addig még senki sem került meg egy katamaránnal. A felkészülés nem megy könnyen, állandó pénzhiánnyal küzdenek, így folyamatosan szponzorokra van szükségük. Ennek érdekében Colin rengeteg fényképet készít az útjuk során a kölcsön fényképezőgépekkel, Rosie pedig ír 2 könyvet.
Azt gondolom, hogy még úgy is, hogy kétszer is meg kellett állniuk egészségügyi problémák miatt, ennek az útnak a sikeréhez Colin és Rosie erős akaratán, kitartásán és a jó fizikai állapotukon kívül, nagyon nagy szükség volt szerencsére is. És így, hogy mindez összejött nekik, nekünk is szerencsénk van, mert így képet kaphatunk egy olyan 2 éves óceáni utazásról, amiben azt gondolom nem sok embernek lehet része.

>!
Gondolat, Budapest, 1979
250 oldal · ISBN: 9632807502 · Fordította: Balassa Klára
>!
Daad
Rosie Swale: A Hoorn-fok gyermekei

Elfogult vagyok a vitorlás történetekkel, így ez is nagyon tetszett. Azonban néha nem értettem, hogy miért vált ilyen hirtelen témát, vagy miért nem passzol egy-egy mondat a többihez. Lehet csak a fordítás miatt. Azért persze nagyon érdekes, élvezetes olvasmány tud lenni. Milyen is egy boldog család hétköznapja a háborgó óceánon? :)

>!
angel8anita1 I
Rosie Swale: A Hoorn-fok gyermekei

Nagyon szerettem olvasni, mert valósággal a szemem előtt elevenedtek meg a kalandjaik. Bárcsak én is bele mernék vágni egy ilyen hajóútba… a világ körül… bárcsak… :)


Népszerű idézetek

>!
SteelCurtain 

Hihetetlenül szerencsésnek éreztem magam, hogy olyan ember felesége lehetek, aki beleegyezett abba, hogy hajót vegyünk ház helyett. És aki kijelentette, hogy esze ágában sincs papucsban ülni a kályha mellett, semmi szüksége televízióra, kocsira, pénzre… rendszerető feleségre. És bízhatunk benne, hogy mindig pontosan navigál.

136. oldal

>!
SteelCurtain 

Néhány hivatalnokot sokkal jobban érdekelte, hogy mi tölti ki a ruhámat, mint az, hogy hogyan töltöttem ki a nyomtatványokat. De ki venné rossz néven tőlük ezen az elhagyatott szigeten.

72. oldal

>!
SteelCurtain 

Milyen szerencsések azok a fiatalok, akiknek anyósuk van!

134. oldal

Kapcsolódó szócikkek: anyós
3 hozzászólás
>!
Wiggin77 P

Megpróbáltam biztosítást kötni az utazásra. Végül az egyik cég hajlandónak mutatkozott biztosítani az Anneliese útját – kivéve a Hoorn-fok körülhajózását. Közölték, miszerint: „A biztosító, sajnos, úgy gondolja, hogy hajójuk összetörik az ottani háborgó tengeren." Mindenesetre szerencsés utat kívántak nekünk, és biztosítottak róla, hogy ha az Anneliesé-nek sikerül megkerülnie a Hoorn-fokot, ez lesz az első katamarán, amely megoldotta ezt az feladatot. Amennyiben tengerbíró állapotban túléljük az utazást, hajózzunk a Falkland-szigetekre, ott megújítják a biztosítást.

171. oldal

Kapcsolódó szócikkek: katamarán
>!
SteelCurtain 

Míg mi rákot, sajtot, halat, gyümölcsöt ettünk, és még valamit, ami szaga után ítélve a nagy fazék tartalma lehetett, az emberevők gyermekei egy francia háborús filmet néztek – ez szerintünk egy kissé disszonáns volt.

102.-103. oldal

>!
Ditta P

Egy kedves helyi tanítőnő, aki a kikötőhelyünkkel szemben lakott, a dzsungel szélén, elküldte a tanítványait a hegyekbe, hogy narancsot szedjenek a számunkra. Tőle tudtuk meg, hogy a porka disznót jelent a Rarotongán beszélt nyelven, porka nero pedig kecskét; a porka torro, azaz „szarvas disznó” meg bikát jelent. A kutya „ugató disznó”, a ló pedig „futó disznó”.

121. oldal (Gondolat, 1979)

>!
SteelCurtain 

Amikor Colin meg én összeházasodtunk, egyszobás lakásban éltünk Londonban. Aztán megszületett Eve, és nagyobb lakásra lett volna szükségünk. De a London körüli házak nagyon drágák. Így aztán, jóllehet egyikünk sem vitorlázott soha, lakás helyett megvettük Annaliesét. Úgy terveztük, hogy a Temzén horgonyozzuk le a hajónkat, de a tenger egyre távolabbra csábított.
Egy év óta voltunk hajótulajdonosok, jómagam a második terhesség utolsó hónapját tapostam, amikor egy angol hajóépítő cég képviseletében a zimankós Vizcayai-öblön át elvitorláztunk Olaszországba. A tevere torkolatában álló hajón, a Reed-féle Tengerészeti Almanach és Eve segédletével vezette le a szülést Colin; így jött a világra vasgyúró fiunk: James Mario.

11. oldal

>!
SteelCurtain 

Én pedig feljegyeztem a hajónaplóba: „Az idő a navigáció kovásza.” Ebből is látható, hogy aznap kenyeret sütöttem.

48. oldal

>!
SteelCurtain 

Valahányszor kinyitottunk egy „lezárt” süteményes csomagot, amelyet a Hajótörés öblében vásároltunk, újabb ecuadori „emigráns csoporttal” találkoztunk. Ezek a zsizsikek hat apró lábukon rohangásztak, amikor betörtünk magánlakukba, és süteménymorzsa sziklák mögé rejtőztek, vagy fekete mazsolaszemeknek álcázták magukat. Ők voltak az első honfoglalók, és még a miénkénél is nagyobb étvágyúak – így hát átengedtük nekik a terepet.

87. oldal

>!
SteelCurtain 

Az emberek illegálisan főzik a szeszt errefelé, és egyáltalán nem törődnek az alkoholtilalommal, melynek értelmében egészen a legutóbbi időkig még egy üveg sör elfogyasztásához is külön engedélyt kellett kérni Rarotongán.

121. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Roald Amundsen: Roald Amundsen északi útja
Rockenbauer Pál: Szívességből a mediterránban
Jacques Piccard: 11000 méter mélységben
Kulcsár Ödön (szerk.): Utazások könyve 1. – Tengeren innen és túl
Lev Nyikolajevics Szkrjagin: S.O.S.
Gáspár Ferenc: Vitorlával Ázsia körül
Havass Rezső: Dalmácia
Pierre Loti: Yves testvérem
F. A. Mitchell-Hedges: Tengeri szörnyek
Dunajcsik Mátyás: A Szemüveges Szirén