A ​Farkas asztalánál 27 csillagozás

Rosella Postorino: A Farkas asztalánál

A ​II. világháború során sokan próbáltak véget vetni Hitler hatalmának. A náciknak pedig minden lehetséges módon meg kellett óvniuk a vezért, s le kellett leplezniük minden összeesküvést és merényletet.
A Farkasodúban, ahonnan Adolf Hitler csaknem három éven át irányította a Harmadik Birodalmat, tíz nő dolgozott előkóstolóként, hogy kiderüljön, ha valaki meg akarná mérgezni a Führert. Tíz nő nézett nap mint nap farkasszemet a halállal, hogy megóvja a náci vezér életét.
A huszonhat éves Rosa Sauer az egyikük. Férjéről, aki a fronton harcol, két éve nem hallott, szülei meghaltak. Rosa magányosan és kiszolgáltatottan néz szembe a háború borzalmaival, s miközben arra kényszerítik, hogy a Führer és a Harmadik Birodalom érdekében nap mint nap kockára tegye az életét, felkelti az egyik SS-tiszt figyelmét is, így egyre súlyosabb erkölcsi dilemmák elé kerül…
Szégyen, félelem és bűn. Szerelem és lojalitás. Mindezek mérlegre kerülnek Rosella Postorino igaz történet alapján… (tovább)

Eredeti cím: Le assaggiatrici

Eredeti megjelenés éve: 2018

>!
Libri, Budapest, 2020
380 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634336204 · Fordította: Todero Anna
>!
Libri, Budapest, 2020
380 oldal · ISBN: 9789634337744 · Fordította: Todero Anna

Most olvassa 9

Várólistára tette 97

Kívánságlistára tette 116

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

Málnika P>!
Rosella Postorino: A Farkas asztalánál

„Ha eltűröd a rendszert, felelős vagy érte (…). Mindenkinek a létét annak az államnak a berendezkedése határozza meg, amelyikben él, még egy remetéét is, hát nem érted?”

A Farkas asztalánál egy újabb megjelenés a második világháborúról szóló könyvek sorában, amely a háború veszteségeit ezúttal megint más szemszögből közelíti meg, egy árja nő, Hitler egyik előkóstolója szempontjából tárja elénk a történéseket. A könyv Rosa Sauer belső monológja, akinek a karaktere egy valóban létező személyről, Margot Wölkről került megformázásra. Rosa a krausendorfi laktanyában mindennap az életét kockáztatja, amikor 9 másik társával együtt Hitler ételeit kóstolja elő, hogy biztosan ne legyen bennük méreg. Führer iránti haragja személyes természetű, ő ragadta el tőle szeretteit, és miatta kell veszélyeztetnie saját életét is. Amikor hírt kap fronton harcoló férjéről tompultság uralkodik el rajta, egészen addig, míg valaki meg nem karcolja megdermedt valóját. Az írás egészen meghökkentő, hiszen a száraz stílus ellenére rengeteg érzelmet képes átadni az olvasónak, annyira, hogy már rég vonódtam be így egy regénybe, mindent kizárva, együtt létezve a főszereplővel. A zárómondatok pedig egyszerűen lenyűgözőek, kiválóan megragadva a traumák hosszútávú hatásait. Olvasmányos, magával ragadó regény, amely zseniális karakterábrázolással egy különös sorsot tár elénk.

2 hozzászólás
ProKontra P>!
Rosella Postorino: A Farkas asztalánál

Margot Wölk volt egyike azon nőknek, akik Hitlernek dolgoztak előkóstolóként. 95 éves korában döntött úgy, hogy hajlandó elmesélni azokat a borzalmakat, amiket ezekben az években kellett átélnie. Rosella Postorino kész volt arra, hogy megírja a történetét, azonban Margot meghalt, mielőtt találkozhattak volna, így az írónő, a képzeletére hagyatkozva egészítette ki és hozta el A Farkas asztalánál címmel.
A könyvben a Rosa Sauer nevet kapta, és másik kilenc társával minden nap a Führer szállására, a Farkasodúba kellett menniük. Köztudott, hogy Hitler paranoiás volt, ott is ellenséget látott, ahol nem volt, ezért felvetetett tíz nőt (a valóságban tizenöt), hogy a kedvenc ételeit előkóstolják, mielőtt az ő asztalára kerülne. Ezzel előzte meg annak lehetőségét, hogy bárki megmérgezhesse.

Ezeknek a nőknek nap mint nap szembe kellett nézniük a halállal. Finomabbnál finomabb ételek kerültek eléjük, minden pillanatban ott lebegett felettük Damoklész kardja, amely bármelyik falatnál lecsaphatott. Mindeközben SS katonák figyelték a mozdulataikat, szavaikat. Semmit sem tehettek önként, az étkezések után pedig egy órát kellett várniuk. Várni arra, hogy mérgezett volt az étel, amit fogyasztottak vagy sem. Ezután térhettek csak haza családjukhoz, szeretteikhez.
Nem volt egyszerű olvasmány, az írónő olykor nyers stílusa sem tette könnyebbé az emészthetőségét, és annak ellenére, hogy tudtam mi történt, hisz egy valós eseményt írt meg, mégis felmerült bennem, mi van, ha most következik be az elkerülhetetlen.
Teljes ajánló:
https://prokontra.net/2020/08/29/rosella-postorino-a-%e…

robinson P>!
Rosella Postorino: A Farkas asztalánál

Rosella Postorino száraz, érzelem nélküli tényeket mesél, ami viszont erős érzelmeket vált ki az olvasóból. A nők sorsa közül Rosa Sauer karaktere mellett kiemelkedik Eufriede alakja.
A regényben Postorino mélyrehatóan elemzi az ember viselkedését, amikor válságban van, elkeseredett, és döntés kényszerbe kerül. Postorino az emberi lelket ábrázolja a kétértelmű, szélsőséges helyzetekben.

https://gaboolvas.blogspot.com/2020/08/a-farkas-asztala…

Gelso P>!
Rosella Postorino: A Farkas asztalánál

Nem könnyű könyv, de meglepően „könnyű” volt olvasni, olvastatta magát, kifejezetten kinyíltam és odafordultam Rosa sorsa, gondolatai, belső vallomásai iránt. Érdekelt, hogyan viszonyul kora Németországához, a fasiszta ideológiához, milyen életet élt Berlinben és hogyan boldogult vidéken; hogyan boldogult anyósával és apósával. Érdekelt van-e belső, testet -lelket próbáló, igazából kettészakasztó vívódása? Belegondoltam, milyen lehet alig egy évvel az esküvő után, nagy szerelem közepette egyedül maradni, és várni, hazavárni, aztán minden kétség közepette várni, csak egyszerűen várni, életben tudni, aztán már csak remélni… Belegondoltam, milyen lehet a fővárosból hirtelen vidékre kerülni és totál magányosnak lenni – bár szinte mindenhol emberek vesznek körül. És leginkább abba gondoltam bele, és merengtem, milyen lehetett németként a nácik, a náci ideológia szürke fellege alatt élni, a náci ideológiával ellentétesen, igaz, titokban ellenségesen, létezni – az milyen lehetett? Félelmetes, vagy épp ellenkezőleg, bizonyos fajta szabadságot jelentett? Érezhetett belső frusztrációt, vagy éppen pont azért volt nyugodt, mert nem azonosult és felülemelkedett? Oly sok elgondolkodtató kérdés, amin napokat lehet beszélgetni, és sosincs igazi megnyugvással kijelenthető válaszunk…

Nagyon szép fordítással készült könyv bizonyos fajta borzalmakról… De valójában számomra ez a könyv egyfajta önvallomás, belső monológ volt, lassú folyású, visszatekintés a múltra, az érzelmekre ill. az érzelmektől mentes állapotra – végig úgy éreztem, hogy ebben az egyfajta visszatekintő merengésben Rosa azt az egyetlen pontot keresi és szeretné megtalálni, amikor elveszítette az érzéseit. A könyv olvasása során hiába kerestem – nem találtam nála egy bizonyos állapoton túljutva semmiféle érzelmet: sem aggódást, sem féltést, sem szerelmet, sem gyűlöletet, sem szeretetet, sem félelmet – ebben a félelmetesen közönyös és érzelemmentes világban nyoma sem volt az egykori fiatal házas szerelmes nőnek, az első alkalommal asztalhoz leüléskor érzett gyomorszorító félelemnek, a barátnőjét féltő Rosanak, nem tartott az anyósáéktól érkező elítéléstől és ítélkezéstől, nem volt lelkiismeret furdalása. Fokozatosan ábrándult ki, és fokozatosan veszítette el az érzelmeket – talán a félelem maradt a legvégére – és amikor Berlinbe ért, ez az érzés is elveszett.

Nagyon érdekes volt ez a Rosa-féle nihilizmus – miközben Rosa regény vége felé teljesen kiüresedett, addig bennem egyre csak nőtt az aggodalom érte, hogy ne legyen ilyen végtelenül közömbös… Úgy szerettem volna egy szikrát, amiből lángra lobbanhatott volna egy újabb barátság, egy újabb szerelem, egy újabb gondoskodás, vagy akár egy újabb felkavaró szenvedély – spoiler.

„Amikor elveszítesz valakit, önmagadat siratod, azt, hogy nem láthatod többé, nem hallhatod a hangját, hogy nélküle, úgy hiszed nem fogod kibírni. A fájdalom önző.”
(p. 370.)

1 hozzászólás
ZsúésKrisz_Olvas>!
Rosella Postorino: A Farkas asztalánál

Egyszerűen képtelen vagyok megunni a II. világháború idején játszódó történeteket. Ez a könyv pedig egy számomra még ismeretlen terepre engedett bepillantást.
Különös hangulat kíséri végig. Fájdalom, reményvesztettség, félelem, és amolyan gombóc az ember torkában érzés.
Bár az írónő szókimondó, kicsit talán kíméletlen megfogalmazását nehéz volt megszoknom, a történet ettől függetlenül dinamikus, kíváncsiságot ébreszt, nem hagy unatkozni. Rosa egy érzelmes karakter, viszont nem engedett magához közel, és nehezen értettem meg a döntéseit. De talán ez is azt érzékelteti, milyen kevés választási lehetőségük lehetett akkor. Azt mondjuk még most sem tudom miért szurkoltam igazán; hogy rátaláljon Rosa újra a szerelemre, vagy csak, hogy legyen már vége a borzalmaknak.
A könyvesboltok polcai roskadásig vannak olyan könyvekkel amik a második világháborút a zsidók nézőpontjából ábrázolják, ezért nagyon üdítő volt a német átlagemberek szemén keresztül is látni ezt az időszak. Szívvel ajánlom a könyvet!

Baráth_Zsuzsanna P>!
Rosella Postorino: A Farkas asztalánál

Vajon hogyan élte túl a háborút Hitler előkóstolója? A könyv igaz történeten alapul, vagyis már az elején tudjuk, hogy túl fogja élni Rosa az eseményeket, azonban az, hogy hogyan, nagyon megrendítő. A sztoriban ugyanis az az igazán ütős, hogy egy olyan német nő szemén keresztül kísérhetjük végig a Harmadik Birodalom összeomlását, aki nem náci. A Rosa karakterét ihlető Margot Wölk egyike volt annak a 15 nőnek, aki Hitler előkóstolója volt, és ő volt az egyetlen, aki túlélte a háborút. A szerző 2014-ben egy újságban olvasott a hölgyről, aki 96 évesen döntött úgy, hogy elmeséli a történetét, amelyről egészen addig hallgatott. Megpróbálta felvenni vele a kapcsolatot, hogy megtudja tőle a részleteket, de sajnos elhunyt, mielőtt ez sikerült volna, így a történet főként fikció, de akár így is történhetett volna. Ez egy nagyon erős dráma, amelynek sajnos pont a vége nem lett elég fajsúlyos, de ettől még igazi katarzist tud adni, mert tökéletesen átérezhető, hogyan élte meg egy átlagember a háború végét. A történet azzal tudja fenntartani mindvégig az olvasó érdeklődését, hogy a főszereplőnek nagyon különleges munkája van: társnőivel együtt neki kell végigkóstolnia minden ételt, ami Hitler asztalára kerül, így egy egészen speciális szempontból kísérhetjük végig az 1943-45-ös év eseményeit. Gondoljunk bele, Rosa minden egyes nap azzal a tudattal ült le az asztalhoz, hogy ez lehet az utolsó napja, hiszen bármikor belehalhatott volna egy mérgezésbe. Bármilyen hihetetlen, egy idő után megszokta ezt a helyzetet, és megtanult együtt élni vele. Nem volt hős, nem volt bátor, csak túl akarta élni a háborút, és bár nem volt része fizikai erőszakban, a lelke mégis összetört. A történelem végigrobogott az életén, sodródott az eseményekkel, nem alakította őket, ő túlélte, miközben nagyon sokan meghaltak. A szerelmi szál szerencsére nem lett túl hangsúlyos, ezért ez a történet minden, csak nem romantikus, nincsenek benne nagy csaták, a lelki folyamatokra fókuszál a szerző, hétköznapi emberekkel történnek benne hétköznapi dolgok, mégis van benne jó néhány olyan mondat, ami földbe tudja döngölni az olvasót, sok „hűha” élményt szerezve ezzel. Tényleg kár, hogy pont a végét nem sikerült olyan jól megírnia a szerzőnek, mint a többi részt, de ettől ez még egy remek könyv.
A teljes kritika itt olvasható:
https://smokingbarrels.blog.hu/2020/08/25/konyvkritika_…

szofisztikáltmacska>!
Rosella Postorino: A Farkas asztalánál

Tulajdonképpen nagy cselekménye nincsen a könyvnek, inkább a szereplők közötti kapcsolati dinamika és a lelki vívódások, folyamatok a fontosak benne. Rosa nem tesz mást, csak küzd a lelkiismeretével és próbál túlélni. Mindannyian a túlélésre játszunk, és olykor olyan dolgokat is megteszünk, amit egyébként nem lennénk hajlandóak. Rosa magányos, elárvult és gyászol. Egy olyan családból jött, ahol zsigerből elutasították a nemzetiszocialista eszméket, és most arra kell eszmélnie, hogy Hitlernek dolgozik és spoiler.

Az elbeszélés módja teszi A Farkas asztalánált annyira különlegessé. Rosa Sauer rezignált, szinte már tényszerű elbeszélése éles ellentétben van azzal, amit ezekek az embereknek át kellett élniük a háború alatt. Amellett, hogy ennyire szűken bánik az érzelmekkel, sokszor naturális is a cselekmény, amivel még erősebb érzelmeket képes kiváltani az olvasójából. Megdöbbentő, ahogy Rosa az anyja halálát egyetlen mondattal elintézi. Ilyen világ volt ez. Megtörtént, tovább kell lépni, ha élni akarsz, nincs idő sírni és gyászolni.
Bővebben: https://szofisztikaltmacska.hu/rosella-postorino-a-fark…

Utószó_blogger>!
Rosella Postorino: A Farkas asztalánál

A világháborús könyveknél mindig félek egy kicsit, hogy nagyon elmegy a történet egy dokumentáció irányába, és nagyon száraz lesz – ami nem feltétlenül baj, de ha regényt akarok olvasni, jobban szeretem a regényes történetvezetést –, vagy a szereplők túlságosan is a múltban rekednek, ezért nem tudom igaztán a bőrükbe képzelni magam. A Farkas asztalánál indulásakor is ezektől féltem, de szerencsére hamar kiderült, hogy egyáltalán nem lesz unalmas ez a kötet, sőt, nagyon sokoldalú könyvvel ismerkedhettem meg. Bár a regény Rosa előkóstolóként eltöltött éveit mutatja be, de a történet nemcsak az előkóstolás borzalmai körül forog, az itt eltöltött idő inkább csak összefogja Rosa kalandjait.
A könyvben rengeteg karakter bukkan fel, többségében nők, és bár ennyi szereplőt nem lehet részletesen megrajzolni, az írónő törekedett rá, hogy mindenkinek legyen valamilyen ismertetőjegye, hogy mindegyik karakter kitűnjön kicsit a többi közül. Így kaptunk naiv kislányt, önjelölt jósnőt, a férfiakkal flörtölő, önmagát kellető lányt, a fia eltűnését elfogadni nem tudó asszonyt, és titokzatos, goromba nőt is, aki valamit rejteget (az utóbbi Elfriede, aki az egyik kedvenc szereplőm volt, és nagyon durva dolgok derülnek ki róla). Nyilván ezek nem összetett figurák, de ennyi szereplőt nem is lehetne alaposan kidolgozni, és így legalább nem folyt össze, hogy ki kicsoda. Na meg persze az is hasznos volt, hogy a szereplőkön keresztül a korszak más-más oldalait ismerhettük meg.

Bővebb értékelés a blogomon: https://www.utoszo.hu/2020/09/23/rosella-postorino-a-fa…

konyvkritika>!
Rosella Postorino: A Farkas asztalánál

Sosem fogom megunni azokat a könyveket, amelyek a 2. világháborúról szólnak. ⁣

Ennek ellenére egyetlen ehhez hasonló könyvet sem olvastam eddig, nem csak azért nem, mert a német oldalát mutatja meg a háborúnak, hanem azért is, mert hangulatában és stílusában ez a könyv úgy hat az érzelmekre, hogy közben csak tényeket közöl, mindeközben a sorok között ott van az a feszültség, ami gyomorforgatóan hat az olvasóra, ugyanakkor kíváncsivá tesz a folytatásra.⁣

Ez az egész regény egyfajta visszaemlékezés, egy női hang meséli el egyes szám első személyben a történetét, egy olyan történetet, ami tele van bűnbánattal, haraggal, bánattal, szenvedéssel és szenvedéllyel is.⁣

Rosa, Hitler előkostolójaként napi szinten néz farkasszemet a halállal, miközben olyan erkölcsi döntéseket hoz meg, amelyek miatt állandó bűntudatban és halálrettegésben él.⁣

Hétköznapi emberekről, női sorsokról és lelki folyamatokról szól ez a könyv. Nagyon örülök annak, hogy elolvashattam ezt a könyvet, mert egy számomra ismeretlen terepre kalauzolt engem, közben pedig erősen hatott az érzelmeimre.⁣

Bővebben a blogomon: https://konyvmoly.com/rosella-postorino-a-farkas-asztalanal/

E_W>!
Rosella Postorino: A Farkas asztalánál

Először is, a borító nagyon találó és szép, sokáig tudtam nézegetni a történet olvasása közben. Jó látni, hogy egyre több olyan regény születik, amelyik német szemszögből mutatja be a háborút, ráadásul itt az írónő egy kevésbé ismert, szokatlan témát jár körbe, ami külön plusz pont. Bevallom a regény olvasása előtt nem tudtam, hogy voltak a Führernek előkóstolói,a könyv pedig tökéletesen lefesti, hogy milyen szorongásban és félelemben éltek ezek a nők, akik nap mint nap az életüket tették kockára.

A száraz stílust meg kell szokni az elején, de ez a fajta elbeszélési mód kifejezetten jól áll a történetnek, és ha egyszer magába szippantja az olvasót, garantáltan erős érzelmeket csalni ki belőle. Külön tetszett, hogy valós személyek is felbukkannak a regényben, és nem csak említés szintjén vannak jelen spoiler, ami szerintem zseniális húzás volt az írónő részéről.

Egyedül a végével nem vagyok kibékülve, és nem azért, mert spoiler. Nyilván egy ilyen kaliberű történetnél más nem is jöhet szóba, viszont olyan éles váltás van az utolsó oldalakon, hogy már-már összecsapottnak éreztem a lezárást. De az utolsó tíz-húsz oldaltól eltekintve szerintem egy remek regény A Farkas asztalánál, amit érdemes elolvasni, mert képes mély nyomot hagyni az emberben.


Népszerű idézetek

Málnika P>!

A dolgok szinte soha nem azok, aminek látszanak (…). És ez az emberekre is igaz.

174. oldal (Libri, 2020)

Málnika P>!

Az alkalmazkodás képessége az ember legfőbb erőforrása, de én minél jobban alkalmazkodtam, annál kevésbé éreztem magam emberinek.

226. oldal (Libri, 2020)

ProKontra P>!

Hallottam, ahogy a lányok sírnak, nem ismertem fel a sírásukat. A nevetésüket meg tudtam különböztetni, Augustine harsányan hahotázott, Leni kuncogott, Elfriede horkantgatott, Ullából kibukfencezett a kacagás. De a sírásukat nem, a sírásban egyformák vagyunk, mindenkié ugyanúgy hangzik.

182. oldal

Málnika P>!

Mennyi mindent eltitkoltunk egymás elől. Lehet úgy szeretni, hogy közben becsapjuk egymást?

371. oldal (Libri, 2020)

robinson P>!

Különben is, minden munka kompromisszumokkal jár. Minden munka rabszolgaság: szükségünk van rá, hogy meglegyen a saját szerepünk a világban, hogy valamilyen irányba tereljenek, hogy ne a kisiklás, a kitaszítottság várjon ránk.

robinson P>!

A németek szerették a gyerekeket, a parádékon a Führer mindig gyerekek arcát simogatta, és arra biztatta a nőket, hogy szüljenek minél több gyereket.

Málnika P>!

Patkányhoz illő halál, nem hőshöz. A nők nem halnak hősi halált.

20. oldal (Libri, 2020)

robinson P>!

Az a lyuk a gyomrunkban a félelem volt. Évek óta éhesek voltunk és féltünk.

robinson P>!

Megintcsak az jutott eszembe, hogy nekünk nincs jogunk szerelemről beszélni. Egy megcsonkított korban élünk, amely minden bizonyosságot felborít, felbomlasztja a családokat, eltorzítja a túlélési ösztönt.

robinson P>!

Wolfsschanzénak hívták, Farkasodúnak. Őt pedig Farkasnak. A hasában végeztem, óvatlan voltam, mint Piroska.


Hasonló könyvek címkék alapján

Ruta Sepetys: Tengerbe veszett könnyek
Martha Hall Kelly: Orgonalányok
Heather Morris: Cilka utazása
Alice Hoffman: Galambok őrizői
Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai
Bernhard Schlink: Olga
Závada Pál: Jadviga párnája
Diane Ackerman: Menedék
Émile Ajar: Előttem az élet
Cat Clarke: Entangled – Összekuszálva