A ​Farkas asztalánál 91 csillagozás

Rosella Postorino: A Farkas asztalánál

A ​II. világháború során sokan próbáltak véget vetni Hitler hatalmának. A náciknak pedig minden lehetséges módon meg kellett óvniuk a vezért, s le kellett leplezniük minden összeesküvést és merényletet.
A Farkasodúban, ahonnan Adolf Hitler csaknem három éven át irányította a Harmadik Birodalmat, tíz nő dolgozott előkóstolóként, hogy kiderüljön, ha valaki meg akarná mérgezni a Führert. Tíz nő nézett nap mint nap farkasszemet a halállal, hogy megóvja a náci vezér életét.
A huszonhat éves Rosa Sauer az egyikük. Férjéről, aki a fronton harcol, két éve nem hallott, szülei meghaltak. Rosa magányosan és kiszolgáltatottan néz szembe a háború borzalmaival, s miközben arra kényszerítik, hogy a Führer és a Harmadik Birodalom érdekében nap mint nap kockára tegye az életét, felkelti az egyik SS-tiszt figyelmét is, így egyre súlyosabb erkölcsi dilemmák elé kerül…
Szégyen, félelem és bűn. Szerelem és lojalitás. Mindezek mérlegre kerülnek Rosella Postorino igaz történet alapján… (tovább)

Eredeti cím: Le assaggiatrici

Eredeti megjelenés éve: 2018

>!
Libri, Budapest, 2020
380 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634336204 · Fordította: Todero Anna
>!
Libri, Budapest, 2020
380 oldal · ISBN: 9789634337744 · Fordította: Todero Anna

Kedvencelte 3

Most olvassa 4

Várólistára tette 139

Kívánságlistára tette 122

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Málnika>!
Rosella Postorino: A Farkas asztalánál

„Ha eltűröd a rendszert, felelős vagy érte (…). Mindenkinek a létét annak az államnak a berendezkedése határozza meg, amelyikben él, még egy remetéét is, hát nem érted?”

A Farkas asztalánál egy újabb megjelenés a második világháborúról szóló könyvek sorában, amely a háború veszteségeit ezúttal megint más szemszögből közelíti meg, egy árja nő, Hitler egyik előkóstolója szempontjából tárja elénk a történéseket. A könyv Rosa Sauer belső monológja, akinek a karaktere egy valóban létező személyről, Margot Wölkről került megformázásra. Rosa a krausendorfi laktanyában mindennap az életét kockáztatja, amikor 9 másik társával együtt Hitler ételeit kóstolja elő, hogy biztosan ne legyen bennük méreg. Führer iránti haragja személyes természetű, ő ragadta el tőle szeretteit, és miatta kell veszélyeztetnie saját életét is. Amikor hírt kap fronton harcoló férjéről tompultság uralkodik el rajta, egészen addig, míg valaki meg nem karcolja megdermedt valóját. Az írás egészen meghökkentő, hiszen a száraz stílus ellenére rengeteg érzelmet képes átadni az olvasónak, annyira, hogy már rég vonódtam be így egy regénybe, mindent kizárva, együtt létezve a főszereplővel. A zárómondatok pedig egyszerűen lenyűgözőek, kiválóan megragadva a traumák hosszútávú hatásait. Olvasmányos, magával ragadó regény, amely zseniális karakterábrázolással egy különös sorsot tár elénk.

2 hozzászólás
ProKontra P>!
Rosella Postorino: A Farkas asztalánál

Margot Wölk volt egyike azon nőknek, akik Hitlernek dolgoztak előkóstolóként. 95 éves korában döntött úgy, hogy hajlandó elmesélni azokat a borzalmakat, amiket ezekben az években kellett átélnie. Rosella Postorino kész volt arra, hogy megírja a történetét, azonban Margot meghalt, mielőtt találkozhattak volna, így az írónő, a képzeletére hagyatkozva egészítette ki és hozta el A Farkas asztalánál címmel.
A könyvben a Rosa Sauer nevet kapta, és másik kilenc társával minden nap a Führer szállására, a Farkasodúba kellett menniük. Köztudott, hogy Hitler paranoiás volt, ott is ellenséget látott, ahol nem volt, ezért felvetetett tíz nőt (a valóságban tizenöt), hogy a kedvenc ételeit előkóstolják, mielőtt az ő asztalára kerülne. Ezzel előzte meg annak lehetőségét, hogy bárki megmérgezhesse.

Ezeknek a nőknek nap mint nap szembe kellett nézniük a halállal. Finomabbnál finomabb ételek kerültek eléjük, minden pillanatban ott lebegett felettük Damoklész kardja, amely bármelyik falatnál lecsaphatott. Mindeközben SS katonák figyelték a mozdulataikat, szavaikat. Semmit sem tehettek önként, az étkezések után pedig egy órát kellett várniuk. Várni arra, hogy mérgezett volt az étel, amit fogyasztottak vagy sem. Ezután térhettek csak haza családjukhoz, szeretteikhez.
Nem volt egyszerű olvasmány, az írónő olykor nyers stílusa sem tette könnyebbé az emészthetőségét, és annak ellenére, hogy tudtam mi történt, hisz egy valós eseményt írt meg, mégis felmerült bennem, mi van, ha most következik be az elkerülhetetlen.
Teljes ajánló:
https://prokontra.net/2020/08/29/rosella-postorino-a-%e…

Kókuszka>!
Rosella Postorino: A Farkas asztalánál

Valós eseményeken alapuló fikció. A hírhedt Farkaserődben, Hitler főhadiszállásán, a mérgezéstől rettegő Führer egyik előkóstolója, Rosa Sauter gondolatain keresztül ismerjük meg a rettegésben élő, kiválasztott nők mindennapjait, kényszerű együttlétből kialakuló furcsa barátságukat. Rosa elhunyt szülei sosem voltak nácik, férje az orosz fronton harcol, beszűkült világában próbálja túlélni a fegyveres SS tisztek árnyékában a halálfélelem magányosságát. Lelki vívódásai, képzelgései, rémálmai felidézik a légiriadók, ledobott bombák, könyvégetés, zsidó tanára elhurcolásának mozzanatait, miközben tompultságából egy SS főhadnagy közeledése rázza fel, mely újabb erkölcsi dilemma elé állítja. A mindennapi túlélésért vívott harc, a kiszolgáltatottság regénye, mely egy szeletet mutat be a történelem e gyalázatos időszakából.

robinson P>!
Rosella Postorino: A Farkas asztalánál

Rosella Postorino száraz, érzelem nélküli tényeket mesél, ami viszont erős érzelmeket vált ki az olvasóból. A nők sorsa közül Rosa Sauer karaktere mellett kiemelkedik Eufriede alakja.
A regényben Postorino mélyrehatóan elemzi az ember viselkedését, amikor válságban van, elkeseredett, és döntés kényszerbe kerül. Postorino az emberi lelket ábrázolja a kétértelmű, szélsőséges helyzetekben.

https://gaboolvas.blogspot.com/2020/08/a-farkas-asztala…

Mariann_ P>!
Rosella Postorino: A Farkas asztalánál

Valóban, az előttem értékelőknek is az a véleménye, mint az enyém, hogy ez egy érzelemmentesen leírt , száraz könyv.
Hitler a hegyekben megbúvó szálláshelyén sokat tartózkodik.
Az ételeit előtte a környék falvaiból kiválasztott fiatal nők, pontosabban tízen kóstolják meg a tálalás előtt. Húst nem eszik, de a környéken élők nem dúskálnak az ételben, így bármi fogyasztása kiváltságnak tűnhet, mert legalább ehetnek.
Rosa Sauer az egyik az előkóstolók közül.
Az anyósáékkal él a faluban, férje a fronton.
A megszokott kóstolások rendjét megzavarja valami , a lányok is érdeklődnek egymás iránt, barátságok szövődnek, tiltott / titkos kapcsolat, és még sok minden bonyolítja a cselekményt, aztán átvált az unalmasnak tűnő történet véresen komolyba.
A kiszolgáltatottság regénye, újból megjegyezhetem azt, hogy milyen jó, hogy nem éltem ekkor.

Gelso P>!
Rosella Postorino: A Farkas asztalánál

Nem könnyű könyv, de meglepően „könnyű” volt olvasni, olvastatta magát, kifejezetten kinyíltam és odafordultam Rosa sorsa, gondolatai, belső vallomásai iránt. Érdekelt, hogyan viszonyul kora Németországához, a fasiszta ideológiához, milyen életet élt Berlinben és hogyan boldogult vidéken; hogyan boldogult anyósával és apósával. Érdekelt van-e belső, testet -lelket próbáló, igazából kettészakasztó vívódása? Belegondoltam, milyen lehet alig egy évvel az esküvő után, nagy szerelem közepette egyedül maradni, és várni, hazavárni, aztán minden kétség közepette várni, csak egyszerűen várni, életben tudni, aztán már csak remélni… Belegondoltam, milyen lehet a fővárosból hirtelen vidékre kerülni és totál magányosnak lenni – bár szinte mindenhol emberek vesznek körül. És leginkább abba gondoltam bele, és merengtem, milyen lehetett németként a nácik, a náci ideológia szürke fellege alatt élni, a náci ideológiával ellentétesen, igaz, titokban ellenségesen, létezni – az milyen lehetett? Félelmetes, vagy épp ellenkezőleg, bizonyos fajta szabadságot jelentett? Érezhetett belső frusztrációt, vagy éppen pont azért volt nyugodt, mert nem azonosult és felülemelkedett? Oly sok elgondolkodtató kérdés, amin napokat lehet beszélgetni, és sosincs igazi megnyugvással kijelenthető válaszunk…

Nagyon szép fordítással készült könyv bizonyos fajta borzalmakról… De valójában számomra ez a könyv egyfajta önvallomás, belső monológ volt, lassú folyású, visszatekintés a múltra, az érzelmekre ill. az érzelmektől mentes állapotra – végig úgy éreztem, hogy ebben az egyfajta visszatekintő merengésben Rosa azt az egyetlen pontot keresi és szeretné megtalálni, amikor elveszítette az érzéseit. A könyv olvasása során hiába kerestem – nem találtam nála egy bizonyos állapoton túljutva semmiféle érzelmet: sem aggódást, sem féltést, sem szerelmet, sem gyűlöletet, sem szeretetet, sem félelmet – ebben a félelmetesen közönyös és érzelemmentes világban nyoma sem volt az egykori fiatal házas szerelmes nőnek, az első alkalommal asztalhoz leüléskor érzett gyomorszorító félelemnek, a barátnőjét féltő Rosanak, nem tartott az anyósáéktól érkező elítéléstől és ítélkezéstől, nem volt lelkiismeret furdalása. Fokozatosan ábrándult ki, és fokozatosan veszítette el az érzelmeket – talán a félelem maradt a legvégére – és amikor Berlinbe ért, ez az érzés is elveszett.

Nagyon érdekes volt ez a Rosa-féle nihilizmus – miközben Rosa regény vége felé teljesen kiüresedett, addig bennem egyre csak nőtt az aggodalom érte, hogy ne legyen ilyen végtelenül közömbös… Úgy szerettem volna egy szikrát, amiből lángra lobbanhatott volna egy újabb barátság, egy újabb szerelem, egy újabb gondoskodás, vagy akár egy újabb felkavaró szenvedély – spoiler.

„Amikor elveszítesz valakit, önmagadat siratod, azt, hogy nem láthatod többé, nem hallhatod a hangját, hogy nélküle, úgy hiszed nem fogod kibírni. A fájdalom önző.”
(p. 370.)

1 hozzászólás
KöfférTzitzah P>!
Rosella Postorino: A Farkas asztalánál

A Rosella Postorino által elmondott elemek nem mindegyike valós, de ettől még nem kevésbé borzongató a háború adta félelem, a sok szörnyűség, ami abban az időben megesett az emberekkel, és amihez kénytelenek voltak alkalmazkodni.

Lehet olvasni és hallani arról, hogy mennyire megviseli az embert a háború alatti küzdelem, a harc, amiben mások életét kell kioltanod, hogy a sajátodat megőrizhesd. Hogy már nem tudod, miért is vagy katona, mit is védesz, megéri-e mindaz a kín és szenvedés, amiben részed van, és nem tudod azt sem, valaha hazajutsz-e, ölelnek-e még szeretteid karjai, meg tudsz-e birkózni a hatalmas lelki teherrel, amit mások életének kioltása rád ró. De arról keveset hallani, hogy azok a nők, akik minden nap Hitler asztalának étkeit ették, min mentek keresztül; hiszen ők is napi háromszor csatasorba vonultak, leültek az asztal mellé, és imádkoztak, hogy csak ne én, csak ne most, csak ne méreg legyen, és az emésztőrendszerük harcolt azért, hogy túléljenek. Ők nem tudták, aznap este vajon le tudják-e fektetni a gyerekeiket, lesz-e, ki vigyáz rájuk, ha a Farkas ellenségeinek haragja rajtuk csapódik le. Más front, más szereplők, de kétségtelenül ők is kivették a részüket Hitler háborújából.

Postorino regénye mindezt elmeséli, és még ennél többet is. Mesél arról, milyen vágyakozni azután, aki a világon a legtöbbet jelenti számunkra, s milyen szövetséget kötni a sorstársakkal, de közben tudni, hogy egyikükben sem bízhatsz igazán. Milyen az, amikor azt az életet kell élned, amit nem te választottál, mégis minden alkalommal kapaszkodni belé, amikor rájössz, hogy elveszítheted. A halál bármikor, bármilyen irányból érkezhet, senki nem tud előle elbújni. Lehet, hogy a kilőtt golyó hozza el számodra vagy egy bomba, a fejedre szakadó ház, az éhezés; de az is lehet, hogy pont az öl meg, aminek éltetnie kéne, legyen az a saját hazád, vagy egy feltálalt tortaszelet.

A főszereplő, Rosa alkalmazkodik, túlél, megy előre, miközben szégyelli, amit tesz, de közben retteg is, hogy a következő rossz szó, helytelen testtartás vagy rosszul meghozott döntés véget vethet az életének. Félelme mellett szeretetét sem szabad kimutatnia, nemhogy a gyűlöletét. Borzasztó belegondolni, hogy mit érezhettek azok a tehetetlen áldozatok, akik sosem voltak egyedül, hiszen a halál vészes közelségből tekintett rájuk, minden reggel velük kelt és velük feküdt, de még álmukban sem hagyta el őket. Az ember gyönyörű dolgokat képes létrehozni, rettentő teremtő erővel bír, amit igen sokszor arra használ, hogy mások lelkét lerombolja. Egy háborúval elérhető, hogy olyan szintre jussunk, ahol már minden rossz dolgot úgy üdvözlünk, mint egy régi ismerőst, s olyan közönnyel fogadjuk mások halálát, városok felrobbanását, ahogy a napi postát. Hiszen el kell rejtenünk, mit érzünk belül, ha a lelkünk darabjaiból a legtöbbet meg akarjuk őrizni. És mindezt azért, hogy elmondhassuk: élünk?

link

Baráth_Zsuzsanna P>!
Rosella Postorino: A Farkas asztalánál

Vajon hogyan élte túl a háborút Hitler előkóstolója? A könyv igaz történeten alapul, vagyis már az elején tudjuk, hogy túl fogja élni Rosa az eseményeket, azonban az, hogy hogyan, nagyon megrendítő. A sztoriban ugyanis az az igazán ütős, hogy egy olyan német nő szemén keresztül kísérhetjük végig a Harmadik Birodalom összeomlását, aki nem náci. A Rosa karakterét ihlető Margot Wölk egyike volt annak a 15 nőnek, aki Hitler előkóstolója volt, és ő volt az egyetlen, aki túlélte a háborút. A szerző 2014-ben egy újságban olvasott a hölgyről, aki 96 évesen döntött úgy, hogy elmeséli a történetét, amelyről egészen addig hallgatott. Megpróbálta felvenni vele a kapcsolatot, hogy megtudja tőle a részleteket, de sajnos elhunyt, mielőtt ez sikerült volna, így a történet főként fikció, de akár így is történhetett volna. Ez egy nagyon erős dráma, amelynek sajnos pont a vége nem lett elég fajsúlyos, de ettől még igazi katarzist tud adni, mert tökéletesen átérezhető, hogyan élte meg egy átlagember a háború végét. A történet azzal tudja fenntartani mindvégig az olvasó érdeklődését, hogy a főszereplőnek nagyon különleges munkája van: társnőivel együtt neki kell végigkóstolnia minden ételt, ami Hitler asztalára kerül, így egy egészen speciális szempontból kísérhetjük végig az 1943-45-ös év eseményeit. Gondoljunk bele, Rosa minden egyes nap azzal a tudattal ült le az asztalhoz, hogy ez lehet az utolsó napja, hiszen bármikor belehalhatott volna egy mérgezésbe. Bármilyen hihetetlen, egy idő után megszokta ezt a helyzetet, és megtanult együtt élni vele. Nem volt hős, nem volt bátor, csak túl akarta élni a háborút, és bár nem volt része fizikai erőszakban, a lelke mégis összetört. A történelem végigrobogott az életén, sodródott az eseményekkel, nem alakította őket, ő túlélte, miközben nagyon sokan meghaltak. A szerelmi szál szerencsére nem lett túl hangsúlyos, ezért ez a történet minden, csak nem romantikus, nincsenek benne nagy csaták, a lelki folyamatokra fókuszál a szerző, hétköznapi emberekkel történnek benne hétköznapi dolgok, mégis van benne jó néhány olyan mondat, ami földbe tudja döngölni az olvasót, sok „hűha” élményt szerezve ezzel. Tényleg kár, hogy pont a végét nem sikerült olyan jól megírnia a szerzőnek, mint a többi részt, de ettől ez még egy remek könyv.
A teljes kritika itt olvasható:
https://smokingbarrels.blog.hu/2020/08/25/konyvkritika_…

1 hozzászólás
ZsúésKrisz_Olvas>!
Rosella Postorino: A Farkas asztalánál

Egyszerűen képtelen vagyok megunni a II. világháború idején játszódó történeteket. Ez a könyv pedig egy számomra még ismeretlen terepre engedett bepillantást.
Különös hangulat kíséri végig. Fájdalom, reményvesztettség, félelem, és amolyan gombóc az ember torkában érzés.
Bár az írónő szókimondó, kicsit talán kíméletlen megfogalmazását nehéz volt megszoknom, a történet ettől függetlenül dinamikus, kíváncsiságot ébreszt, nem hagy unatkozni. Rosa egy érzelmes karakter, viszont nem engedett magához közel, és nehezen értettem meg a döntéseit. De talán ez is azt érzékelteti, milyen kevés választási lehetőségük lehetett akkor. Azt mondjuk még most sem tudom miért szurkoltam igazán; hogy rátaláljon Rosa újra a szerelemre, vagy csak, hogy legyen már vége a borzalmaknak.
A könyvesboltok polcai roskadásig vannak olyan könyvekkel amik a második világháborút a zsidók nézőpontjából ábrázolják, ezért nagyon üdítő volt a német átlagemberek szemén keresztül is látni ezt az időszak. Szívvel ajánlom a könyvet!

Csoszi>!
Rosella Postorino: A Farkas asztalánál

Szerettem volna szeretni a könyvet, de nem ment. Száraz, vontatott, és szinte alig történik benne valami. Nagyjából a feléig reménykedtem, hogy felkelti az érdeklődésemet, de semmi. Az egyik pillanatban még tart a háború, aztán a következő oldalon már a 90-es években járunk. Vajon mi történhetett a közben eltelt évtizedekben?


Népszerű idézetek

Málnika>!

A dolgok szinte soha nem azok, aminek látszanak (…). És ez az emberekre is igaz.

174. oldal (Libri, 2020)

Málnika>!

Mennyi mindent eltitkoltunk egymás elől. Lehet úgy szeretni, hogy közben becsapjuk egymást?

371. oldal (Libri, 2020)

Málnika>!

Az alkalmazkodás képessége az ember legfőbb erőforrása, de én minél jobban alkalmazkodtam, annál kevésbé éreztem magam emberinek.

226. oldal (Libri, 2020)

Kókuszka>!

Németország ágyútölteléke, mondta Gregor, már nem azért harcolok Németországért, mert hiszek benne vagy mert szeretem. Azért lövök, mert félek.

105. oldal

ProKontra P>!

Hallottam, ahogy a lányok sírnak, nem ismertem fel a sírásukat. A nevetésüket meg tudtam különböztetni, Augustine harsányan hahotázott, Leni kuncogott, Elfriede horkantgatott, Ullából kibukfencezett a kacagás. De a sírásukat nem, a sírásban egyformák vagyunk, mindenkié ugyanúgy hangzik.

182. oldal

Málnika>!

Patkányhoz illő halál, nem hőshöz. A nők nem halnak hősi halált.

20. oldal (Libri, 2020)

robinson P>!

Különben is, minden munka kompromisszumokkal jár. Minden munka rabszolgaság: szükségünk van rá, hogy meglegyen a saját szerepünk a világban, hogy valamilyen irányba tereljenek, hogy ne a kisiklás, a kitaszítottság várjon ránk.

robinson P>!

A németek szerették a gyerekeket, a parádékon a Führer mindig gyerekek arcát simogatta, és arra biztatta a nőket, hogy szüljenek minél több gyereket.

robinson P>!

Az a lyuk a gyomrunkban a félelem volt. Évek óta éhesek voltunk és féltünk.

KöfférTzitzah P>!

Jól teszed, hogy ilyen elegánsan jössz a laktanyába – mondta nekem. Tönkölyszínű, puffos ujjú ruha volt rajtam, anyám varrta. – Legalább ha meghalsz, rögtön a szép ruhádban vagy. Át se kell öltöztetniük.


Hasonló könyvek címkék alapján

Bernhard Schlink: Olga
Amy Harmon: Homokból és hamuból
Isabel Wolff: Mesés ruhák kalandjai
Margaret Mazzantini: Újjászületés
Fábián Janka: Lotti öröksége
Bernhard Schlink: A felolvasó
Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság
María Dueñas: Öltések közt az idő
Jojo Moyes: Tengernyi szerelem
John Green: Csillagainkban a hiba