Lily 54 csillagozás

A bosszú meséje
Rose Tremain: Lily

A ​Gustav-szonáta, a Zene és csend és A kegyelem szigetei című díjnyertes regények szerzőjétől

1850-ben egy fiatal rendőr egy londoni parkban talál egy csecsemőt. Lily Mortimer árvaházban cseperedik, aztán vidékre kerül, nevelőszülőkhöz. Gyermekkorát Suffolkban tölti. Amikor dolgozni kezd, Belle Prettywood londoni parókaszalonjában talál munkát. Látszólag minden rendben, de Lily mindeközben borzasztó titkot őriz.
Sam Trench, az egykori fiatal rendőr nem veszíti szem elől a fiatal nőt, akit annak idején, csecsemőkorában megmentett. Amikor viszontlátják egymást, azonnal kölcsönös vonzalmat éreznek – Lily biztos abban, hogy Samnél megtalálja boldogságát. De lehetséges, hogy éppen ő fogja leleplezni a bűnt, amit a lány elkövetett? Ő fogja elhozni Lily számára a halálos ítéletet?

TIMES – AZ ÉV EGYIK LEGJOBB KÖNYVE
Richard and Judy Book Club
„Lenyűgöző… Tremain zsigeri elevenséggel kelti életre a viktoriánus Londont ebben a mélyen emberi regényben,… (tovább)

>!
XXI. Század, Budapest, 2023
304 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635683116 · Fordította: Kada Júlia
>!
XXI. Század, Budapest, 2023
304 oldal · ISBN: 9789635683123 · Fordította: Kada Júlia

Enciklopédia 10


Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 104

Kívánságlistára tette 77


Kiemelt értékelések

nicosia P>!
Rose Tremain: Lily

Rose Tremain: Lily A bosszú meséje

Váratlanul ért Rose Tremain stílusa. A könyvtárunkban annak idején nagyot ment a „Gustáv- szonáta” meg a „Zene és csend”, de én valahogy a „Lily”-re figyeltem fel. A borító nem tetszik különösebben. Nagyjából értem mit fejez ki, és hogy miért ilyen, de mégis, valahogy sokkal letisztultabbak a korábbi Tremain fedlapok. A címe sem különös, és a szedése is nagyon levegős. Mindezekből kiindulva sokkal inkább egy történelmi romantikus zsánerhez közel álló szépirodalmi műre számítottam, mint erre a történetre.
A legelső benyomásom az volt, hogy iszonyúan nyomasztó a regény. Rengeteg Viktoriánus kori romantikus történetet olvasok. Bár azok többnyire az idealizált felszínt mutatják meg, sokszor akaratlanul is felvillantják a nyomornegyedek egy-egy szeletét. Ezért voltak sejtéseim arról, hogy a kor lelencházaiban, sőt álltalában a szegénység soraiban nem habos lányregény az élet, de a nettó kegyetlenséggel nem számoltam. Gyakran előfordul velem, hogy a körülmények közé nem számolom az emberi természet gonoszságát és kisszerűségét. Főleg, ha az egyház álarca mögé bújik. Annyira morbid ez nekem, hogy sosem tekintem alapból lehetőségnek, pedig tudjuk, hogy létezett/létezik.
A regény főszereplője Lily tulajdonképpen mindent megtapasztalt, amit egy hat-nyolcéves gyereknek nem szabadna. Már kisbaba korában árvaságra jut, éhezik, fázik verik, erőszakoskodnak vele. A legrosszabb azonban nem ez, hanem a mindenbe beleivódott, mindent átható magány. Ahogy ez a kislány sorba veszíti el a kötődéseit sokkal fájdalmasabb, mint a testi fenyítés, vagy fizikai munka. Egészen döbbenetes módjai vannak az elhagyatottságnak. Leginkább talán a barátnője elvesztése rázott meg, de tulajdonképpen az egyedüllét keresztjét az utolsó pillanatig hordozza Lily.
Az első oldalakon úgy gondoltam, hogy ez az árva olyan, mint egy veréb. Szürke, jelentéktelen, senkinek sem kellő. Aztán valahol a közepe táján már egy kis rozsdafarkúnak láttam. Átlagosnak tűnik, de van benne valami különleges. Egy oda nem illő szín a szürkeségben. Ez a szín félelmetes is a maga nemében, mert sehogy sem képes beilleszkedni a verebek közé. Még később sem, felnőttként sem.
A regény látszólag az őt kisbabaként megmentő, Sam Trench rendőrrel való szerelemre épül, de valójában alig. A férfi nem tud főszereplővé előlépni, bármenyire is jelen van a nyitómondattól a zárógondolatig. Épp a saját kisszerűsége akadályozza meg abban, hogy pozitív hős lehessen.
A Sam-mel való kapcsolatban van valami egészen beteges. Nem a köztük lévő húsz évre gondolok, hanem a vállalhatatlanságra, és arra, hogy ez a kötődés sokkal inkább egy az önmaga hősiességét megerősítő felnőtt, és a biztonságot kereső gyermek közt épül ki. Hogy Sam csak addig jelent valódi menedéket (vagy addig sem), amíg a sajátos erkölcsi normáiba beleférnek az érzelmei. Nekem úgy tűnik a férfi kihasználja, hogy Lily megmentőjeként tetszeleghet, emiatt semmiképpen sem lehet egyenrangú ez a vonzalom.
A regény vége nekem egyértelműen nem lezárás, sokkal inkább egy nyitány. Vélhetően Lily és Jesse újratermelik Nellie és a Perkin családmintáját, és ezzel tulajdonképpen akár a happy end is benne lehet ebben a kapcsolatban. Bár ez a teljes történet tükrében vélhetően egy erős feltételezés.
A regény szerkezete elsőre töredezettnek tűnik, rendszertelenül ugrál az időben, látszólag logikátlanul idéz fel eseményeket, és indokolatlanul ragad ki epizódokat Lily jelenéből. Aztán találtam egy második főszereplőt a regényben és hirtelen megalapozottnak tűnt minden jelenet. Az első pillanattól fogva ott ólálkodik a háttérben a halál. Annyira, hogy időközben, az árnyékok közt főszereplővé válik. A temetős jelenet például látszólag nem illik a történetbe (elsőre feleslegesnek tűnik), de aztán úgy éreztem ez a Halál nagyjelenete vagy a főpróbája. Nehéz eldönteni, mert bár kétségtelenül az ő szerepének ez a csúcspontja, de itt mégsem ér véget. Az utolsó oldalakig főszerepben van az elmúlás ígérete. Hátborzongató. Összetett, és sokrétű a mondanivalója.
Ha vannak előre megírt sorsok, akkor Lilyé biztosan egy ezek közül, és ez esetben a boldogságra nincs lehetősége, hiszen genetikailag kódolt a bukás. Ha azonban kitartás és elszántság számít valamit, akkor Lily története nem érhet szomorú véget, hiszen amennyi küzdésben része volt, megérdemli a szeretetteljes életet. Az, hogy végül melyik irányba fordul az élete, nem derül ki a történetből, de én a jobbra számítok. Mindig.

Kókuszka>!
Rose Tremain: Lily

Rose Tremain: Lily A bosszú meséje

Mi csak anyánk bűneinek hordozói vagyunk. Ezért senki sem szeret bennünket.

Lily Mortimert a 19. század végén újszülöttként a londoni Victória Parkban hagyják magára. Az első hat évét egy vidéki gazdaságban, szerető családnál tölti, de a törvény rendelkezése szerint vissza kell vinni a Lelencházba, ahol felkészítik őket jövőbeli munkára. Ezen a kegyetlen helyen kezdődik Lily megrendítő története. A bosszú mellett a kiszolgáltatottság regénye, szeretet helyett folyamatosan emlékeztetik őket értéktelenségükre, éhezés, verés, kegyetlen bánásmód tölti ki mindennapjaikat. Maud nővér élvezi hatalmát, azt tehet velük, amit akar. Lily kilátástalan gyötrelemben tölti mindennapjait, a szörnyeteg nővér szégyenbe hozza, kitölti rajta beteges hajlamait. A bosszú nem hoz megnyugvást, bűntudata végigkíséri életét. A helyszínek, karakterek jól illeszkednek ebbe az álszent, könyörtelen világba.

maya75 >!
Rose Tremain: Lily

Rose Tremain: Lily A bosszú meséje

ígéretes felütés, kellemes stílus, majd egy hirtelen, semmilyen lezárás… A vége számomra nagy csalódás, pedig kicsivel korábban még azt hittem, új kedvencre bukkantam…

Kabódi_Ella P>!
Rose Tremain: Lily

Rose Tremain: Lily A bosszú meséje

„Az járt a fejében, hogy okos dolog a verebekre gondolni, nem arra, amit ki akarnak mondatni vele, mert tudta, azt ki nem mondja, amíg csak él.”

Rose Tremain új regénye egy kislány története. Egy olyan kislányé, akiben van tűz és akarat, de a sorsa folyton csak sodorja, és összezúzza bátor szellemét. Lilynek, mondhatni, esélye sincs.

A nyelvezet egészen lágy, kellemes zenéje van. Okosan machinál a hosszú, összetett és a lényegre törő pár szavas mondatokkal. Erős képi világa élénken, mégis szinte tárgyilagosan vetíti ki a szemhéjunk vásznára a különös, olykor tündérmesébe, olykor horrorba hajló jelenetek sorát. Magával ragadó ez a furcsa, rettenetes, a nosztalgia édes fájdalmával átitatott hangulat, amely belengi az egész regényt.

Választ ugyan kevés dologra ad, sok az elvarratlan szál, sok a kérdőjel, de valahogy ez a ringatás-borzongás mégis megkapó. Meg kellett állnom vele többször, hogy ne rohanjak végig rajta együltő helyemben. Valahogy úgy éreztem, ehhez több idő kell. Ezt át kell érezni, bele kell élni magam, bizonyos gondolatokat megízlelni a nyelvem hegyén, ahogy hangosan kimondom őket.

Igen, leginkább az ellenállhatatlan atmoszférája teszi nem könnyen felejthető olvasmánnyá. Lily, a lelencházi árva kislány élete az 1800-as évek Londonjának mocskos, zsúfolt, álszent világában igazán megindító történet. Sokszor elszorult a torkom, mert azt nehezen viselem, amikor gyerekekkel vagy állatokkal való kegyetlenkedésről kell olvasnom. Dühít és felkavar, olyan érzés, mintha valaki marokra kapná a szívemet. Szóval, a dallamos nyelvezet ellenére mégsem válik súlytalan sétagaloppá.

Meglepő, kicsit kíméletlen írás ez. A vége nyitott, mint egy szélesre tárt ablak. Nem minden regénynek van feltétlenül szüksége konkrét lezárásra. Van, amikor jobb a szívnek, ha engedik álmodozni. Ha meghagyják neki a reményt, legyen az mégoly hiú is.

Az eredeti bejegyzés az alábbi linkre kattintva érthető el:
https://tisztalappalavilagban.blogspot.com/2023/02/rose…

Mariann_ P>!
Rose Tremain: Lily

Rose Tremain: Lily A bosszú meséje

Ez a regény egy kislány története.
Szívfájdítóan sanyarú sors jutott neki.
Az árvaházakban uralkodó „rend ” a sárba taposást nyújtja neki.
Nincs egyetlen nevelő sem, aki egy gyerekhez méltó bánásmódban részesítené az ott lakókat. A gonoszság szinte nekem is fájt.
Még a szövődő barátságok sem engedélyezettek. Hideg vízben mosakodás, tetvek, nem is sorolom. Ezek átélése után később sem lehet normális életet élni.
Nagyon megérintett, nem tudtam elvonatkoztatni, hogy ez csak egy regény, valószínűleg voltak olyanok, akiknek ezt át kellett élni.
Rose Tremain ebben a témában is maradandót alkotott. Örökre belém vésődött.

kinga133>!
Rose Tremain: Lily

Rose Tremain: Lily A bosszú meséje

Gyönyörűen szomorú történet. A borító tökéletesen tükrözi a tartalmat. Örülök, hogy olvashattam.

kritta>!
Rose Tremain: Lily

Rose Tremain: Lily A bosszú meséje

A könyv olvasása során rögtön Dickens, Twist Olivér című regénye motoszkált a fejemben. A korszak, az árvaház, az árva gyermek, de Rose Tremain regénye egy sokkal sötétebb, kegyetlenebb képet mutat be. Egyértelműen nem tudom azt mondani, hogy egy könnyed irodalmi alkotásról, regényről van szó. Az árva gyermek megjelenítése, illetve az, ahogyan megjeleníti az író Lily életét, már ad a regénynek egészen az elejétől egy sötét, komor, sőt talán bizarr hangulatot.
Számomra a regény nagy pozitívuma az, miként a barátság fontos szerepet kap, ami értéket képvisel és megérdemli az értő olvasást. Azonban nem árt ha a sorok között is tudunk olvasni, hogy a cselekmény összetettségét is megértsük, illetve szeretni tudjuk ezt a történetet annak ellenére is, hogy nem adja magát könnyen. Bonyolult kapcsolatokat él meg Lily, ahonnan már-már úgy tűnik, nehéz győztesen kikerülni, de minden lappal egyre több erő sugárzik Lily-ből, egy kedvelhető, de nagyon érdekes, összetett személyiség. A befejezésért pedig mindenképpen megéri végig elolvasni a regényt, mert egy gyönyörű, megható és egyben felemelő lezárást kapunk egy erős női karaktertől. Összességében szerettem ezt a szépen megírt, erős narratívával bíró regényt és ajánlom olvasásra mindazoknak, akik szeretik a történelmet és nem riadnak vissza attól, hogy egy erős női karakterről olvassanak, aki nem hétköznapi felnőtté válást tudhat a magáénak.

Részletesen:
http://konyvlelo.blogspot.com/2023/03/rose-tremain-lily…

Belle_Maundrell >!
Rose Tremain: Lily

Rose Tremain: Lily A bosszú meséje

A Lily Rose Tremain legsötétebb hangulatú könyve, legalábbis azok közül, amiket eddig olvastam. Megrázó őszinteséggel mutatja be a tizenkilencedik századi Anglia árnyékos oldalát, a lelencházak kegyetlen világát és visszaéléseit, az árvák kilátástalan, kiszolgáltatott helyzetét. Olvasás közben akarva-akaratlanul is eszembe jutott Stacey Halls Lelence, és hogy mennyivel szerencsésebbek voltak annak a könyvnek a szereplői.

Nagyon szeretem az írónőben, hogy játszi könnyedséggel adja át bármilyen korszak vagy hely atmoszféráját, és ez ebben a regényben sincs másként. Nem csak a lelencház borzalmai jönnek át, hanem a tizenkilencedik századi London hangulata vagy a vidéki idill is. Egyszerűen imádom, ahogy ír, bármilyen kemény témát élvezetessé tud varázsolni a stílusával.

A történet több szálon játszódik, a gyerekkori emlékekkel párhuzamosan követjük az immár saját lábára állt Lily életét is. Nem volt nehéz kitalálni, hogy mi az a bűn, amit elkövetett és miét A bosszú meséje az alcím, de ennek ellenére is érdekes volt felfejteni az idáig elvezető események szövedékét. Remekül bemutatja, milyen hatással vannak a személyiségre a feldolgozatlan traumák, meddig lehet egy valós vagy képzelt bűn börtönében élni, és tovább lehet-e lépni egyáltalán.

Van néhány cselekményszál, amit utólag feleslegesnek érzek, mert nem vezetett sehová. Ilyen pl. Belle Prettywood betegsége és a temetői kiruccanás, de a Lilyt megmentő rendőrrel kapcsoaltos érzelmek is kilógtak egy picit. spoiler

A befejezéssel elégedett vagyok, mert felajánlja az utat a feloldozáshoz, de nincs túlidealizálva, és nem egyértelmű, Lily hogyan fogja elérni – persze kérdés, hogy sikerülhet-e valaha. spoiler

Manawydan>!
Rose Tremain: Lily

Rose Tremain: Lily A bosszú meséje

Különleges olvasmányélmény volt, de nem mondanám, hogy annyira tetszett, amiről olvastam. Persze ne legyünk naivak, túllépve Jane Austen habos-babos viktóriánus világán, tudjuk jól, hogy milyen volt az igazi élet az akkori Angliában. Azt hiszem ilyen volt: nyomasztó, sötét és reménytelen. Aki rossz helyre születik annak esélye sem volt, jóformán semmire. Mégis valahogy úgy éltem meg ezt a történetet, hogy sétálok valami borzasztó sötét helyen, már fel szeretném adni az egészet, mert nem bírom tovább, amikor hirtelen kikerülök a fényre, szinte minden átmenet nélkül. A vége végülis pozitív, merem remélni, már pedig remélünk, ettől ember az ember.
Műfajilag én is a kisregény kategóriába sorolnám, szépen megírt mondatok vannak, amíg csak azért kerültek oda, hogy töltsék a lapokat, de legalább szépen megírtak. Nálam ez az egyszer olvasható három és fél csillag, a fél csillag pedig a reménysugár miatt lett.:)

Renáta_G>!
Rose Tremain: Lily

Rose Tremain: Lily A bosszú meséje

Rose Tremain parádés abban, hogy olyan narrátort válasszon, aki a társadalom peremén lavírozik. Tökéletesen mutatja be az egykori Londont, a kis lelencet, aki nagyon szimpatikus, szerethető karakter. Keresi az örömöket az életben, közben küzd a múltjával, a félelmeivel, a bűntudatával és idővel keresni kezdi szülőanyját. Kapunk egy szeletet a kor szegénységéből és gazdagságából egyaránt, és az árvaházak rettenetes világából.

Engem beszippantott a regény, egyetlen nap alatt végig is olvastam. Együtt szomorkodtam, féltem, dühöngtem Lilyvel és szurkoltam neki, hogy az élete jóra forduljon. Igazi érzelmi hullámvasút. Lily titkát már az első oldalakon megismerjük, de a szerző sokáig várat minket a körülmények megismerésével. És persze, mind tisztában vagyunk vele, hogy egy gyilkosság nem lehet megoldás, de mégsem voltam képes elítélni Lilyt a tettéért. Nem Lily választotta ezt az életet, mégis lehetőségeihez mérten próbálta kihozni magából a maximumot. Az árvaházból kikerülve a legtöbb kölyök bűzözőnek, prostiuáltnak áll. Ehhez képes ez a fiatal lány egy reménytelibb úton járt. Ismét beszippantott Rose Tremain a történetével, és már most kíváncsian várom hova kalauzol el minket legközelebbi regényében.

Bővebben: https://www.kulturpara.hu/2023/02/lily-bosszu-meseje.html


Népszerű idézetek

Kókuszka>!

Ha egy gyerekkel nem törődnek, koldus lesz belőle. Szeretetet koldul majd.

298. oldal

Rose Tremain: Lily A bosszú meséje

Kókuszka>!

“Ilyen a világ: valaki elsiet melletted, odavet neked pár szót, amitől úgy érzed, egy kő került a mellkasodba, aztán továbbmegy, te meg magadra maradsz, szívedre szorítod a kezedet, szabadulni akarsz a kőtől, de az meg se mozdul”, gondolta Lily.

127. oldal

Rose Tremain: Lily A bosszú meséje

Kókuszka>!

A haláláról álmodik.

(első mondat)

Rose Tremain: Lily A bosszú meséje

P_Jucus>!

A ruha nemcsak dísz, hanem orvosság is.

113. oldal

Rose Tremain: Lily A bosszú meséje

P_Jucus>!

A kislány állt a nyitott ajtóban, és kinézett a bogáncstól fuldokló földekre meg a tompa vörös, ázott galagonyabogyókra.

23. oldal

Rose Tremain: Lily A bosszú meséje

Belle_Maundrell >!

– […] Ez az egyik legnehezebb dolog, együtt élni a saját gonoszságunkkal, nem igaz?

223. oldal, Esküvői fénykép

Rose Tremain: Lily A bosszú meséje

Kapcsolódó szócikkek: gonoszság
Belle_Maundrell >!

A nevek nagyon fontosak, mondta, és ha az emberek nem tudják a nevedet, olyan vagy, mint a fák közt imbolygó árnyék, vagy a földek fölött szálló bogáncspihe – anyagtalan.

23. oldal, A Varjútanya

Rose Tremain: Lily A bosszú meséje

Kapcsolódó szócikkek: név
Belle_Maundrell >!

„Jóra” fordul. Hogyan fordulhat jóra annak az élete, aki soha senkinek nem volt fontos, és akit szüntelenül megaláztak? Hogyan lehet az ilyen ember más, mint bosszúszomjas?

63. oldal, Mint egy menyasszony...

Rose Tremain: Lily A bosszú meséje

Belle_Maundrell >!

– A Traviata alapjául ifj. Alexandre Dumas A kaméliás hölgy című műve szolgált, egy tragikus történet.

190. oldal, Traviata

Rose Tremain: Lily A bosszú meséje

Belle_Maundrell >!

– […] A hó szerelmes a skóciai hegyekbe. És ez örök szerelem.

256. oldal, Kensal Green

Rose Tremain: Lily A bosszú meséje

Kapcsolódó szócikkek: hegy · · Skócia · szerelem

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Anthony Horowitz: A selyemház titka
Diana Hunt: Jack árnyékában
Angela Marsons: Elfojtott sikoly
Luca Di Fulvio: Az örök város balladája
Ken Follett: A világosság fegyverei
Sarah Waters: A szobalány
Susan Stokes-Chapman: Pandóra
Paula Hawkins: A lány a vonaton
Lisa Wingate: Elrabolt életek
Ambrose Parry: A halál művészete