Gustav-szonáta 158 csillagozás

Rose Tremain: Gustav-szonáta

Egy ​nem mindennapi gyerekkori barátság lélegzetelállító története, amely kiállja az idő próbáját.

Gustav Perle egy svájci kisvárosban nő fel, ahol a II. világháború szörnyűségeiből csak halk visszhang jut el. Egyedüli gyerekként nevelkedik imádott édesanyjával, Emilie-vel, aki meglehetően mogorván bánik vele. Összebarátkozik egy vele egykorú tehetséges és jó eszű zsidó fiúval Anton Zweibellel, az ígéretes zongoristapalántával.
A regény Gustav családjának történetét követi nyomon, feltárja az anya antiszemitizmusának gyökereit, amelynek kihatása lesz fia és legkedvesebb barátjának életére is. Visszatekintés a háborús évekre és egy lelkiismereti ügy kellemetlen következményeire és előre nézés két életútra, két karrierre, egy szállodatulajdonoséra és egy zongoraművészére.
A Gustav-szonáta egy gyerekkori szenvedéllyel, érzelmekkel teli barátságról, annak elvesztéséről, átalakulásáról és visszaszerzéséről szól egy élethossz során. Egy erőteljes és mélyen megindító… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2016

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: KULT Könyvek

>!
XXI. Század, Budapest, 2017
320 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155638923 · Fordította: Szűr-Szabó Katalin
>!
XXI. Század, Budapest, 2017
320 oldal · ISBN: 9786155638930 · Fordította: Szűr-Szabó Katalin

Enciklopédia 23

Szereplők népszerűség szerint

Anton Zwiebel · Gustav Perle · svájciak

Helyszínek népszerűség szerint

Párizs · Svájc


Kedvencelte 18

Most olvassa 4

Várólistára tette 187

Kívánságlistára tette 116

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

Ottilia P>!
Rose Tremain: Gustav-szonáta

A zenéhez és a második világháborús zsidóüldözéshez szorosan kapcsolódó történet, két fiú egy egész életen át tartó barátságáról szól. Először Gustav és Anton nem mindennapi kapcsolatát figyelhetjük meg óvodáskoruktól kamaszkorukig.

Aztán a Gustav születését megelőző időkbe lépünk, a szülei kapcsolatát követjük, az édesapja által kapcsolódunk Svájc semlegességéhez és a zsidóüldözéshez. Ez utóbbi téma sok újat és érdekeset tartogatott számomra. A történészek által is vitatott Svájc második világháborús semlegessége. Laikusként belegondolva, még izgalmasabb a téma, mert lehet egy ország elvileg semleges, de a gyakorlatban az egyes emberek saját értékrendjük szerint fognak dönteni és cselekedni, ha konkrétan szembe találkoznak helyzetekkel, emberi sorsokkal.

A karakterek gondosan megrajzoltak, a szereplők gyarló emberek, sokszor hibáznak, különösen Anton, aki gyakorta egocentrikus és könnyelmű, de ennek ellenére a történet szép.

Végül a középkorú Gustav és Anton találkozik újra. Bár mindketten hordozzák még a múltat, most kiteljesedik valódi kapcsolatuk, és ezzel a regény három része is egy egésszé olvad.

Minőségi irodalom, maradandó olvasási élmény!

szadrienn P>!
Rose Tremain: Gustav-szonáta

Lágy, pasztell színek, nemes egyszerűség és keresetlen báj jellemzi ezt a szép és szeretnivaló regényt. Ahogy a jellegzetes helyszínt, Svájcot védőbúraként veszi körül semlegessége, és a háború szörnyűségei csak tompítva jutnak el hozzá, a súlyos emberi drámák, a párkapcsolati krízisek fájdalma is az édes-bús nosztalgia érzésén szűrődik át, az olvasó érzékeit elbódítja a halk, finom zongoraszó, a forró csokoládé illata és a házi karamellás diótorta, a nusstorte tömény zamata.
Az események jelentős részét egy kisgyermek és egy tapasztalatlan, egyszerű fiatal lány szemszögéből látjuk, az ő naiv világértelmezésük, az élet dolgaira való rácsodálkozásuk biztosítja ezeknek a fejezeteknek az üdeségét és frissességét.
A vezérmotívum a két főszereplő egész életre szóló elkötelezett, különleges kapcsolata, a rengeteg klasszikus muzsika, és a sors nehéz, keserű fordulatain felülemelkedő derű. Olyan jóleső érzés volt ebben a történetben elmerülni, mint egy tél hidege ellen védelmet nyújtó simogató, puha takaróba burkolózni.

5 hozzászólás
Bea_Könyvutca P>!
Rose Tremain: Gustav-szonáta

A barátság volt a történet meghatározója, mely egy olyan barátság volt, ami keveseknek adatik meg, minden szépségével, örömével, szeretetével, támogatásával, csalódásával és bánatával együtt.

Tetszett az írónő stílusa, az írás egyszerűsége, a szereplők jellemének alapos kidolgozása, az események szolíd, csöndes bemutatása. Az érzelmek sokasága, a regényen átívelő barátság megjelenítése, az anyai szeretet utáni vágyakozás, a szelídség, a csendesség.

Semmi egetrengető nincs ebben a könyvben, mégis megérint, behatol a gondolatainkba, a szívünkbe és napok után is felcsendül fejünkben a szonáta egy-egy dallama.
Bővebben: http://konyvutca.blogspot.hu/2018/01/rose-tremain-gusta…

giggs85 P>!
Rose Tremain: Gustav-szonáta

Rose Tremain művészetével jó pár éve találkoztam először, méghozzá az eddig egyetlen magyarul megjelent regénye, a Színarany kézbevételekor. Akkor azt gondoltam, hogy kapok egy igényes, ám nem túl mély romantikus kalandregényt, ami kikapcsol egy kis időre, de nem lesz maradandó élmény. Ehhez képest egy teljesen valóságos környezetbe helyezett, történetileg hiteles, jól kidolgozott karakterekkel teleszórt és életszerű, nem várt fordulatokkal operáló könyvet kaptam. Így, ha lett is volna bármi kérdésem a nemrégiben megjelent újabb Tremain-kötet, a Gustav-szonáta kapcsán (a fülszöveg alapján tudható, hogy egy újabb egész életen átívelő barátság történetéről olvashatunk, szorosan kapcsolódva a második világháborús zsidóüldözésekhez, nagy valószínűséggel kikacsintva az éppen most zajló migránsválság kérdéseire is), azt fel sem tettem, mert tudtam, hogy a szerző neve garancia arra, hogy igazi minőségi szépirodalmat kapjak.

Már a címből is sejthető, hogy ebben a történetben igen fontos szerepet kap a zene, ami egyébként a szerkezeten is pontosan tetten érhető. Ez a bő háromszáz oldalas „szonáta” három önmagában is megálló, kerek részből épül fel, amelyek mindegyike más hangulatú és különböző tempójú, de a végén ez a három egység mégis összeáll egy nagy egésszé, akár egy zenemű.

Mint írtam, ez a regény egy életen átívelő igen szoros barátság története, ám jóval több és sokrétűbb ennél. Az első egységben Gustav és Anton kapcsolatára koncentrálunk óvodáskoruktól kezdve kora kamaszkorukig. Keresve sem találhatnánk náluk eltérőbb személyiségű gyerekeket: Gustav egy visszahúzódó, és alapvetően érzelmeit, gondolatait elfojtó gyermek, aki szegényes körülmények között nő fel egy csonka családban – apja meghalt, anyja pedig egy hidegszívű és nem túl gondoskodó nő benyomását kelti –, míg Anton gazdag, törődő és kedves zsidó szülők gyermeke, aki mindent megkaphat, amire csak vágyik, és akinek a zenei karrierjéért bármit megtesz a családja.

A második egység visszaugrik a Gustav születését megelőző időkbe, és édesanyja, az akkor még naiv, butácska, de érző szívű fiatal lány, valamint a harmincas éveiben járó, rendőrkapitány-helyettesként dolgozó édesapja kapcsolatára koncentrál a világháború előestéjén. Az idillinek ígérkező kapcsolatot azonban néhány váratlan tett, fordulat és közös hiba, valamint a férfi által az Ausztria megszállása elől menekülő zsidókkal kapcsolatban meghozott hivatali döntés végérvényesen megváltoztatja.

A harmadik egységben már a középkorú Gustav és Anton lép újra színre, akik hiába éltek le egy egész életet, mindketten a múlt terheit hordozzák. Gustav nem tudja mi történt szüleivel, pontosan mit is tett apja a ’30-as évek végén, és hogyan halt meg, míg Anton képtelen belenyugodni abba, hogy nem úgy alakult zenei karrierje, mint ahogy mindenki elvárta. Mindketten szenvednek, mindkettejük ideje egyre fogy, és egyre inkább felvetődik az égető kérdés: lehetnek-e valaha boldogok?

Tremain művében az nyűgözött le újfent, mint ami annak idején a Színaranyban: az összes szereplő olyan gonddal és pontossággal van megrajzolva, hogy szinte lelép a lapokról. Mindegyikük motivációja, vágyai, álmai aprólékosan megrajzoltak és érthetők; gyakran kell dönteniük saját vágyaik és a mindenki által felismerhető „morális jó” között, de szerencsére emberként, és nem egy tanmese szereplőiként viselkednek – így bár döntéseik, cselekedeteik sokszor megkérdőjelezhetők, de mindig érthetők.

A Gustav-szonáta világa szerencsére nem sablonos, nem nyer mindig a jó, nem lehet mindent rendbe hozni, egy-egy döntés akár egy egész életet tönkre tehet, ahonnan nincs visszaút. A szereplők gyakran hibáznak, gyakran bántják a másikat, önzőek és nemtörődömök, de valahogy az egész történet mégis szép… És külön kiemelném, hogy rengeteg olyan szál, történés van, ami feladná a magas labdát, hogy az írónő egy laza csuklómozdulattal lecsapja, és meghúzza a legirodalmibb fordulatokat, de nem teszi. Ettől is lesz olyan életszagú és egyedi ez a regény. A Gusztáv-szonáta egy olyan könyv, amit tényleg mindenkinek érdemes lenne elolvasni.

4 hozzászólás
sztimi53>!
Rose Tremain: Gustav-szonáta

Nem kívánok erről a kötetről többet írni, mint azt, hogy szeretem, amikor egy könyv olyan szeretetről szól, ahol nem számít a kor, a nem, a származás, a hovatartozás, csak két ember eltéphetetlen kapcsolata a lényeg. Persze ott van Svájc a háború alatt és után,a semlegesség kérdése, a zsidóság, emberség vagy épp embertelenség kérdése, az anya-fiú kapcsolatok, a zene, de a végén csak Anton és Gustav számít és az ő szomorszép történetük.

Niitaa P>!
Rose Tremain: Gustav-szonáta

A teljes értékelés elérhető a blogomon:
http://niitaabell.blogspot.com/2018/08/rose-tremain-gus…

"Amikor ezt a könyvet olvasod, halkan hallani vélsz egy dallamot. Az elején még tétova, pár hangból áll, majd ahogy magával ragad a történet, úgy válik egyre intenzívebbé. Vannak pillanatok, mikor újra elcsendesedik, megpihen, hogy aztán újult erővel csendülhessen fel. A végén hasonlatossá fog válni az elejéhez: halk, lágy dallam, ám eltűnnek a próbálkozások, s egy szép hangzásvilágú lezárással végleg elcsendesül. Te pedig csak ülsz, a könyvvel az öledben, s egy alig látható mosollyal az arcodon a nap felé fordítod az arcod.
Számomra pontosan ezt jelentette a Gustav-szonáta.
Csodálatos történet a barátság erejéről, a személyiségek fejlődéséről, az élet váratlan fordulatairól, veszteségről és összetartásról. Hétköznapi karakterek, régmúlt idők, átlagos életek egy szívhez szóló könyv lapjain.
Ha szereted az igényes, eleganciával rendelkező történeteket, akkor a Gustav-szonátát pont annyira fogod élvezni, mint én."

Belle_Maundrell>!
Rose Tremain: Gustav-szonáta

Ahhoz képest, hogy csak kb. két éve fedeztem fel a 21. század kiadót, mostanra az egyik kedvencem lett, különösen a KULT sorozat, ami még nem is okozott csalódást. Kívül-belül csodaszépek és igényesek ezek a könyvek és még könyvjelző is van hozzájuk, ami valamiért indokolatlan örömet ébreszt bennem. A Gustav-szonátával sincs ez másként, a kellemetesen bűbájos pasztellszínű borító egy egyszerűségében is szép történetet rejt.
Az igazi erőssége szerintem a karakterekben van, egyikük sem tökéletes, megvannak a hibáik, esendők, de nagyon emberiek, és ettől lesznek olyan hitelesek. Nagyon szép az a mély szeretet, ami összekapcsolja őket, és ezt nem is feltétlenül csak a fiúk barátságára értem, ami a regény középpontja. Emellett pedig nagyon érdekes kérdéseket is felvet nem csak a művészetről, de a korszakból fakadóan a második világháborúval kapcsolatban is, amik akár manapság is aktuálisak lehetnek.
Az írónő lágy, mesterkéletlen stílusa tökéletesen illik a történethez, olvastatja magát, és tényleg olyan az egész, mint egy szép dallam. Engem mindenesetre elvarázsolt, Rose Tremain másik magyarul megjelent könyve pedig akkor is kívánságlistás lenne, ha nem csücsülne ott eleve.

Trixi_Adzoa>!
Rose Tremain: Gustav-szonáta

Kicsit el vagyok maradva az értékeléseimmel, de igyekszem pótolni, amíg el nem felejtem a kapcsolódó gondolataimat/érzelmeimet :-)
Nos, Gustav és Anton történetéről azt gondoltam először, hogy megszokott lesz. Részben, mert világháború környéki és utáni időszakot mutat be, ahol az egyik fiú zsidó….és hát olyan evidensnek tűnik innentől kezdve. Másodszor, mert két fiú gyerek örökké tartó barátsága az alap szál. Hát egy darabig az érzés így is maradt, aztán rájöttem, hogy ez elsősorban nem erről fog szólni. Nem annyira kifejezetten a holokauszt miatti zsidó helyzetről, és nem is csak egy sima barátság szálról.
Egyrészt kifejezetten ismeretlen terepnek tűnik előttem a „független és semleges” kókuszdió Svájcnak a szemszöge. Valójában azt hiszem, hogy nem is volt semleges, inkább az átlagot hozták ki 0-ra. Mert bizony politikailag lehet semleges egy ország ilyen helyzetben, de mivel emberek alkotják az adott ország nemzetét, valójában sosem lesznek semlegesek… Ez egy nagyon fontos alapja annak, ahogyan pl. Gustav apja (Eric), a rendőfőnök-helyettes viselkedett, és viszonyult a Svájcba érkező zsidó menekültekkel szemben. Ő egy ember volt, egy érző szívű valaki, aki miután az első emberen megkönyörült, kénytelen volt ezt az utat járni tovább. Nekem ő volt a legszimpatikusabb szereplő Gustav mellett.
Másrészt nagyon érdekesnek találtam Antont. Anton valahogy egy nagyon más gyerek volt, mint a többiek. Szerintem már akkor is, amikor az óvodában megismerkedtek Gustavval. Nagyon érzékeny lelkű, muzikális, instabil vagy talán összeroppantható. Spoilerezni nem szeretnék, ezért többet nem írok róla, mint személyről. Annyit azért elárulok, hogy még mindig nem tudom eldönteni, hogy szimpatikus-e igazából. Úgy érzem, hogy kicsit mindig kihasználta Gustavot. Vagy legalábbis azt, hogy Gustav sokkal életrevalóbb nála.
Harmadrészt imádtam, hogy Gustav 52 éves fejjel képes – sokmindenféle kiváltó ok hatására – változtatni dolgokon, és kvázi új életet kezdeni, még mindig szem előtt tartva barátja érdekeit is.
Összességében szerettem ezt a könyvet nagyon, még akkor is, ha stílusában nem a legesleg… számomra. Sokkal érdekesebb volt, mint gondoltam. A második felétől nem tudtam letenni.

tizkicsikonyv>!
Rose Tremain: Gustav-szonáta

Lágy, mint egy dallam, bizsergető, mint a tavaszi szellő, kedves, mint egy jó barát, és fájdalmas, mint a mindent felemésztő szerelem. Nekem ezt jelentette a Gustav-szonáta.


Népszerű idézetek

Trixi_Adzoa>!

– Belátod, ugye, hogy olyannak kell lenned, mint Svájcnak. Megértetted? Nem eshetsz szét, bátornak, függetlennek és erősnek kell lenned. És akkor majd jó életed lesz.

13. oldal (21. század, 2017)

robinson P>!

A zene végtelenül fontos az emberi életben. Olyan helyen érint meg minket, ahol semmi más.

216. oldal

Kapcsolódó szócikkek: zene
robinson P>!

– Amikor az ember fiatal, azt képzeli, még temérdek ideje van, hogy azt tegye, amit eltervezett. Nem veszi észre, hogy az idő múlik. Ez a baj. De az idő attól még múlik.

67. oldal

Kapcsolódó szócikkek: idő
Annamarie P>!

A nevetés kicsit hasonlított a sírásra. Különös roham volt, csak a lélek más szegletéből tört fel. Mindössze azt a fortélyt kellett elsajátítani, hogy a sírást kiengedje, és beeressze a nevetést.

48. oldal

Kapcsolódó szócikkek: nevetés · sírás
1 hozzászólás
Annamarie P>!

– (…) Angliában egyik barátom sem akart beszállni a játékba. Szerintük a kopogós römi pokoli időpocsékolás. Erre én azt feleltem: „Éppen ez a lényege! Az időpocsékolás megváltoztatja az idő természetét. És elcsitul a szív.” De az ördögbe is, senki sem vett komolyan.

222. oldal

Kapcsolódó szócikkek: römi
2 hozzászólás
robinson P>!

– Azok, akik virágokkal dolgoznak, általában boldogok.

65. oldal

Sli P>!

„Ha bárki azzal a kérdéssel zaklatna, hogy miért kedvelem,
másképpen nem tudnám kifejezni, mint ezzel a válasszal:
            »Mert ő az, aki, és én az vagyok, aki.«”

                                Michel de Montaigne: A barátságról

(mottó) · Montaigne

robinson P>!

– Először nem értettem, de az volt. Jó ember egy velejéig romlott világban.

12. oldal

Bea_Könyvutca P>!

Gustav a bort kortyolgatta, amelynek édes alma- és bodzavirágíze volt, és arra gondolt, hogy mostantól így fogja élni az életét: kiélvezi az apró örömöket, és nem néz túl rajtuk egy teljesebb boldogságot keresve.

263. oldal

robinson P>!

Európa lassan, szinte vakon, mint egy alvajáró, botorkál a katasztrófa felé.

119. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Robert Harris: Führer-nap
D. M. Thomas: A fehér hotel
Kertész Imre: Sorstalanság
Amy Harmon: Homokból és hamuból
Gárdos Péter: Hajnali láz
Bernard Cornwell: Sharpe trófeája
David Fraser: A pokol tíz napja
Heather Morris: Az auschwitzi tetováló
Siobhan Dowd: A láp gyermeke
Lawrence Durrell: Alexandriai négyes