St. ​Clair (Gives Light 3.) 1 csillagozás

Rose Christo: St. Clair Rose Christo: St. Clair Rose Christo: St. Clair Rose Christo: St. Clair

„I never want to hurt you. You get that, right?”

Skylar knows Rafael wants something very specific from him--and Skylar wants him to have it. Convincing Rafael is going to take some serious innovation. Skylar lost his voice twelve years ago to the Nettlebush Indian Reserve's first and last serial killer. That serial killer was Rafael's father.

Rafael's father, Skylar learns, isn't the problem. Something else happened when Skylar survived that blustery summer night. Something Skylar never thought twice about. Something Rafael can't look past.

The Supreme Court ruling on Kelo v. New London changes the face of US property laws, plunging the reservation into an insidious tug-of-war between the Bureau of Land Management and the Plains Shoshone who have called the soil home for centuries. History, Skylar realizes, is repeating itself. Their parents powerless, the law their enemy, Skylar and his friends are going to have to get creative if they want to keep what's left of their land

>!
308 oldal · ASIN: B009DVCHVM
>!
CreateSpace, Washington, 2012
308 oldal · ISBN: 9781479384730

Kedvencelte 1

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

Lex>!
Rose Christo: St. Clair

Ennyi? Hol a többi? Kérek még! Nem akarom, hogy vége legyen! Jó, hogy van még egy rész. Huh, megnyugszik. Hogy utána mit kezdek magammal a fiúk nélkül, azt nem tudom.

Egyszerűen imádtam! Az első betűtől az utolsóig. A hangulat még mindig nagyon ott van, és hát a fiúk… (Jesszus, valaki pofozzon fel, különben nem lesz ebből értelmes értékelés!)
Pár pofonnal később…
A cselekményvezetés sokkal jobb volt ebben a részben; elég sok minden történt a könyvben, és emiatt nem is érdekelt különösebben ez a 'jelenetről jelenetre' ugrálós kivitelezés, ami miatt kicsit húztam a számat az előző részben. Valahogy jobban magával ragadott a történet, és alig-alig tűnt csak fel a dolog (szerintem az első résznél is ez lehetett, mert ott észre sem vettem :D). Csak sodort magával a cselekmény.

A karakterek nagyon kedvelhetőek és valósághűek. És hát a fiúk…
Pár pofonnal később…
Még mindig lenyűgöznek a szereplők a segítőkészségükkel, a törődésükkel, a kedvességükkel. Olyanok mintha egy hatalmas nagy család tagjai lennének; szeretem, hogy ennyire összetartóak.

Eddig nem különösebben érdeklődtem az indián kultúra iránt, lett volna pedig lehetőségem olvasni róla, de valahogy sosem éreztem késztetést rá. Hát, most elég sok mindent bepótoltam, ami az ismeretanyagot illeti. Az írónő remekül lefesti, hogy milyen is indiánnak lenni, milyenek a szokásaik, és bizony konkrét esetekről is mesél a könyveiben, amik megtörténtek a néppel. Erőszak és mészárlás, gyerekrablás és elnyomás. A szomorú, hogy ez nem csak múlt idő.

És akkor végre… hát én megveszek ezért a két srácért! Még mindig annyira cukik. Muszáj ezt a szót használnom, mert annyira kis naivak a szerelem terén, hogy meg kell őket zabálni. Tetszett, hogy az írónő megmaradt a YA színvonalon, és nem ment bele erotikus részletekbe, csak finoman érintette a témát, de ebből minden leszűrhető volt. És hát az az elbeszélgetés… te jó ég, de kínos volt. :D Úgy sajnáltam őket.

Most úgy érzem, ez a sorozat legjobb része. Kicsit most is idegesített az előző részekből ismert tények szájbarágós ismétlése, és persze az is bánt, hogy nem tízezer oldalas a könyv, de hát ez ellen nincs mit tenni.


Népszerű idézetek

Lex>!

„You're not ugly. Sky, you're-- You know when you first came to the reservation, and everyone was like, 'Holy crap, it's a white boy'? My thoughts were more like, 'Holy crap, why can't I stop looking at him?' And it wasn't because you were ugly.”

Chapter 5

Lex>!

I love you, I signed. There are two ways to say it in sign language. The easiest way is to hold your hand up and bend your middle and ring fingers. Metalheads like to use it when they're moshing, although it obviously doesn't mean what they think it means. The other method is a lot simpler; even people who don't speak sign language will know what you're saying. All you have to do is gesture to yourself--then your heart--then whoever it is that you love.
Rafael regarded me, for a moment, in soft silence. He pressed his lips to my temple.
„Moron,” he said. And I could hear it in his voice: I love you, too.

Chapter 5

Lex>!

I don't know that I can describe just how much I loved Rafael. More than anything. More than air. You don't sit around thinking about how much you love air. You just breathe. That's exactly how I loved Rafael. It was involuntary. I couldn't shut it off any more than a man can hold his breath without suffocating.

Chapter 6

Lex>!

„I don't know why you don't like books,” Rafael said. "It's just like the storytellers, only you can go back and read it again and again.

Chapter 6

Lex>!

It may sound strange to you, but there's no word for „love” in the Shoshone language. The closest equivalent is shundahai, which more or less means „to be one and the same.” In the old days, if a Shoshone man wanted to tell his wife he was in love with her, he would say „I am you,” or „You are me.” I think I understand that now.

Chapter 7

Lex>!

„I read about this online. Most people in America who want to adopt children will only adopt a kid between the ages of one and five. Once an orphan is older than five, her odds of getting adopted drop to 17%. And her odds drop with every year. She's going to be stuck in foster care for the rest of her life. It's like older kids stop being cute, or something stupid like that, so white folks stop wanting them.”
I thought about Danny Patreya.
„But I want them. I don't care how old or how cute they are. I don't care if they've got three legs and four eyes. They still need a home. Taking care of a kid shouldn't be about what the parent wants. It's got to be about the kid.”

Chapter 8

Lex>!

If I had to be weak, at least he was the only one to see it.

Chapter 11

Lex>!

I sat next to him and absently brushed my fingers through the hanging curtains of his hair. He looked up at me. „This is the best book ever,” he said, and buried his face in it. Playfully, I rolled my eyes. I would have taken him seriously if he didn't say that about every single book he ever read.

Chapter 14

Lex>!

It's kind of hard to feel like a moron when everyone else looks like a moron, too.

Chapter 17

Lex>!

Later, as I sat on the forest floor, as I watched them traipse off to their hidden home, I thought about how perfect the world looked when humans didn't interfere with it. Sometimes I wondered whether behavioral modernity was really such a good thing. Sometimes it just seemed to create more problems than it solved.

Chapter 22


A sorozat következő kötete

Gives Light sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Olivia Wildenstein: Rose Petal Graves
Liz Fichera: Played
Aimée Thurlo: Stargazer's Woman
Linda Howard: Mackenzie's Mountain
Sydney Tooman Betts: A River Too Deep
Sandra Brown: Slow Heat in Heaven
Helen Hunt Jackson: Ramona
Sandra Brown: Hawk O'Toole's Hostage
Catherine Ryan Hyde: Walk Me Home
Ellen O'Connell: Dancing on Coals