A ​Citromfa Hotel 79% 44 csillagozás

Nagyon jóesett ez a történet! :) Még nem jártam Olaszországban – bakancslistámon rajta
van – , egy kolleganőm járt már Cinque Terrében és nagyon gyönyörű képeket mutatott. A könyv megismertet minket az olasz élettel, mentalitással és a Citromfa Hotellel és a hotelben élő emberekkel, a Mazzone családdal. Teljesen beléjük szerettem,mintha ott éltem volna velük, a titkaikkal, éltem volna az életüket. Hiába idősebb már az ember, akkor is élheti az életét, úgy ahogy szeretné. Fiatal és idősebb, teljesen mindegy, jól és boldogságban élni, mindkire vonatkozik. A vége is nagyon jó lett.

Tartozom egy értékeléssel, csak fárasztó időszakon, és egy olvasási válságon vagyok rajta, de nem túl. Romantikára vágytam a sok vér után, ahogy korábban is szoktam. Meg is kaptam. Ismételten olaszhonban játszódó családi alapú romantikus történet kissé sok lapos elemmel, számos panellal mind a történetet, mind a karaktereket illetően. Nem volt rossz, sőt jól is esett, amikor tudtam rá koncentrálni, de túl sokszor nem tudtam. Nem mindig a könyv hibája volt, de voltak ebben rejlő okok is, emiatt a 4 csillag. Egyszer majd olvasok valamit, amint rá tudom magam akasztani egy könyvre.

Nagyon lassan épült fel a történet és az első 150-200 oldalon csak a siránkozás és vergődés ment, na meg a meg nem értés. A vége viszont – nagyjából onnan, hogy Chiara ellátogat Pisa-ba – izgalmasabban alakult, de ettől még ami eszembe fog jutni erről a könyvről, az az unalom lesz.
Érdekes, hogy a végére Elenét sikerült a leginkább megkedvelnem… talán az egyetlen őszinte és egyenes szereplőként a könyvben spoiler.
És amiért még egy csillag levonás járt: kb. a hetvenedik oldalig háromszor volt leírva, hogy „a hotel spiritualitása”. Ez alaposan elcseszerintette a viszonyomat a történethez… nem volt semmi más ilyen utalás, vagyis mintha valahol olvastam volna, hogy az apácákat valaki odaképzeli, de figyu, ha nincs mondanivalód, akkor tartsd már zárva a szád, ha nincs értelme annak amit mondasz, akkor meg pláne.
Aztán eléggé idegesített az indokolatlanul sokszor használt olasz szavak megjelenése. Ha két szereplő olasz és ugye fordítással olvasod, akkor ha valamelyik azt mondja, hogy „Igen, ez remek ötlet!”, akkor nem kell ezt minden egyes alkalommal úgy írni, hogy „Si, ez remek ötlet!”. Elviselem, ha mondjuk egy szállóvendéggel beszél angolul a recepciós és mivel temperamentumos a szentem, ezért időnként beszúr egy olasz szót a szövegbe, mert úgy jön a szájára. De ez túl sok volt és felesleges, ettől nem lesz még inkább olaszos hangulata a történetnek.
És hát a kiadás minősége is hagy némi kívánnivalót maga után, elgépelések, rossz helyen történő elválasztások, egy-egy értelmezhetetlen kötőjel imitt-amott.
Nem ez az év könyve nálam, de még a top százba se fog bekerülni sajnos, pedig jó is lehetett volna….

A fülszövege a könyvnek annyira nem fogott meg, de imádom az olasz tájat, a borító mesébe illő, úgyhogy adtam neki esélyt.
Elég lassan haladtam vele, de ez nem a történet hibája, időhiányban voltam.
Több szemszögből olvashatjuk a könyvet, mindegyik szálnak megvan a maga bonyodalma. Vegyük őket sorra!
1. Chiara
Egy magabiztos hölgy, aki mindent megtenne a családjáért. A férje azonban mégsem élete szerelme, de már az összes szeretet kihalt közöttük. Kicsit erőltetettnek éreztem, hogy a fiatalkori szerelme felbukkan, és újra fellángol minden. Hiszen kb. 40 éve nem találkoztak, és akkor is nem sokat voltak együtt. Az viszont tetszett, ahogy Alonzo után nyomozott, és fényt derített a titkaikra. Összességében nem volt rossz ez a szemszög, de annyira izgalmas sem, kiszámítható volt.
2. Elene
Hogy lehet egy 40 éves nő ennyire gyerekes és önző? Hogy mondhatja azt a 60 éves anyjának, hogy csak miatta ne váljanak el a szülei? Ő volt a legunszimpatikusabb szereplő az egész történetben, csak idegesített a jelenléte. Az erőszakos elképzelései az átalakításról is borzasztóak voltak. spoiler Egyrészről érthető azonban a viselkedése, mivel nem kapta meg sosem a kellő szeretetet a rengeteg munka miatt. Én úgy érzem megoldatlan maradt az ő szála.
3. Isabella
A három szemszög közül ez volt a kedvencem. Egy élettel teli fiatal lányról szól, aki hagyománytisztelő is, mindenben besegít a szeretett családi hotelben. Chiarával a kapcsolata szívet melengető volt. Az ő életét a német építész kavarja fel. Izgalmas volt a férfi rejtélyes jelenléte, a festmény iránti érdeklődése. Sok titokra derült fény, amit nem is sejtettem. Közben pedig szerelmük is kibontakozott. Nagyon tetszett a befejezése ennek a szálnak, tényleg fenntartotta a figyelmem. Miattuk elolvasnám újra a könyvet.

A tájleírás gyönyörű volt, szinte már Chinque Terrén éreztem magam. Nem egy öt csillagos könyv, de egy kellemes limonádé, amit érdemes lehet elolvasni.

Imádom Olaszországot! S ahogy megláttam ezt a könyvet, elvarázsolt a borító, láttam magam előtt az olasz tájakat, a tengert… S az is bevillant, több kihíváshoz is jó lesz a könyv, micsoda szerencse! Boldogan láttam az olvasáshoz. Tetszett a történet kezdete, bár a fiatalok elválása elszomorított. De aztán elképzeltem, milyen lehet Vernazza, s a Citromfa Hotel… Isabella azonnal rokonszenves lett számomra, de nem értettem, mit keres Chiara annyi év után is egy szeretetlen házasságban? Miért alkuszik meg folyton?
Mikor megjelent Ferdinand és Dante, ahogy a fülszöveg is ígérte, azt gondoltam, izgalmas eseményeknek nézünk elébe. De azt kellett tapasztalnom, hogy egy idő után nagyon lelassult a cselekmény. A szereplők jöttek-mentek, főztek-ettek, de alig történt valami. Nagyon lassan csordogált a történet folyama, nem is folyam volt az, inkább patakocska. S túl hosszú is volt a könyv ahhoz, hogy ennyire ne legyen eseménydús. Főleg Ferdinand titka, annyira vártam, hogy kiderüljön, s a végén már nem is izgatott annyira.
A vége felé a földcsuszamlás és sárfolyam felgyorsította és drámaivá tette az eseményeket, de nagy meglepetés nem ért, katartikus örömet se éreztem a regény végére.
Hát igen, nem kell mindig beugrani a gusztusos borítónak, velem megint ez történt. A könyv csalódás volt számomra.

Bájos kis romantikus történet. Már hónapokkal ezelőtt kivettem a könyvtárból és most pont kapóra jött a NIOK havi témájához (egy regény, ami közkedvelt nyaralóhelyen játszódik). Keresve sem találhattam volna jobbat. Különösen tetszettek a gasztronómiai kitérők. Ajánlom!

Igazi Cinque Terre-i hangulatot ábrázoló történet, jó volt olvasni. Az eleje nagyon izgalmasan, lendületesen indult, majd a közepe felé ellaposodott, sűrűn letettem, nehezen haladtam vele, majd az utolsó harmada letehetetlen volt. Chiara és Isabella nagyon szimpatikus szereplők voltak. Elene-t valahol sajnáltam, de hozzá kell tenni ő volt az aki igazi jellemfejlődésen ment keresztül. Jó hangulatú családtörténet a műfaj kedvelőinek nagyon ajánlom.

Olaszország rajongójaként és egykori lakosaként mindig különös izgalommal veszek a kezembe olyan könyveket, melyek ott játszódnak, hatványozottan igaz ez akkor, ha már jártam is az adott helyszínen. Kétségtelenül a Cinque Terre az egyik legszebb vidék a világon és a borító gyönyörűen vissza is adja a táj varázsát, alig vártam, hogy a külcsín után a belbecs is levegyen a lábamról. Spoiler alert: ez csak részben történt meg.
A szerző nagyszerűen visszaadja a környék hangulatát, és annak ellenére, hogy a fő helyszín (maga a hotel) fiktív, a lapokon keresztül megelevenedett előttem Vernazza. Emiatt hatalmas gratuláció jár.
A három váltott szemszög nekem nem okozott nehézséget, de úgy érzem, ilyen felépítés mellett elfért volna egy kicsit több „anyag” mindegyik szálba. Időnként nagyon repetitívnek éreztem a történetmesélést, gördülékenység helyett inkább döcögés jut eszembe róla.
Mindhárom nő életében van egy kis titok, amire folyamatos utalások vannak. Ezek egy idő után nem fokozták az izgalmamat, hanem bosszantottak.
A magyar kiadásra ráfért volna egy nyelvtani ellenőrzés és egy lektorálás is. A rengeteg kötőjel kifejezetten zavaró volt, sokszor nem tudtam eldönteni, hogy az adott karakter beszél vagy csak a gondolatait olvasom-e. Szintén túl sok volt az elgépelés és alapvető tévedésekre is felfigyeltem, amik az én szememben jócskán levontak a könyv értékéből:
„Úgy sietett az óceánba, hogy a medúzákról meg is feledkezett.” Vernazza a Ligúr-tenger partján fekszik, távol az óceántól.
„…Giovanna és Fernando összedugták a fejüket séta közben…” Ferdinand a férfi neve, nem Fernando.
Összességében csalódott vagyok, mert véleményem szerint sokkal többet ki lehetett volna hozni ebből a kötetből, de nem bántam meg, hogy elolvastam.

Azt gondolom, hogy nem feltétlenül attól izgalmas, érdekes egy könyv, ha mindig történik valami. Szóval nincs azzal baj, ha nem pörögnek az események, de legyen olyan érzelmi töltés, romantika, lelki háttér stb, ami fenntartja az érdeklődésem. Szeretem a kikapcsolós, könnyed, túlzott gondolkodást nem igénylő történeteket is, de nem a lagymatagot. Sajnos ez lagymatag volt.

Az írónőnek azok a regényei a kedvenceim, amelyek Olaszországban játszódnak. Mert ezeknek a legpozitívabb a hangulata. Olaszország, napsütés, forróság, égszínkék tenger, mely egybeolvad az égbolttal, csodálatos. Még ha az ember csak képzeletben is lehet ott, akkor is megéri az időt, amit a könyv olvasására szánunk. Szeretem, hogy mindig több szálon játszódnak az események, így több ember életét ismerhetjük meg egyszerre, és ugyanazt a dolgot megvizsgálhatjuk egyszerre több szemszögből. Az írónőnél a szerelem mindig mindent elsöprő, amiért megéri harcolni, és olyan jó ilyen pozitív, reményteli romantikus történeteket olvasni.