Szeptember 87% 59 csillagozás

Könnyed olvasmánynak vettem elő, azért, hogy amikor van 10 percem, el tudjam ütni valamivel az időt, ami nem igényel elmélyülést. Hát, nem is igényelt. Ennek ellenére lekötött, és amikor már csak 50-60 oldal volt hátra, inkább később feküdtem le aludni, de mindenképpen ki akartam olvasni. A stílus kissé aprólékos volt, szinte zavart, hogy egy-egy szereplő minden pillanatát aprólékosan megismerjük. Úgy gondolom, sok felesleges mondat volt benne. Olyanok, mint pl.: spoiler Ez nem egy idézet a regényből, én találtam ki. De a lényeg: Ha ez a stílus nekem ilyen könnyedén megy, többet várnék el egy írónőtől.

Rettentő nehéz kezdés után egy nagyszerű könyv. Nagyon nehezen igazodtam el a sok szereplőn és az első 100 oldal olyan vontatott volt számomra. Aztán szép lassan kirajzolódott a család és a barátok köre és persze belépett Pandora, aki nagyon szimpatikus szereplő volt számomra. Kedvenc szereplőm egyértelműen a bölcs nagyi Violet volt. Nem gondoltam, hogy megríkat, sőt meglep, de a cselekmény olyan csodásan volt szőve, hogy a végére letehetetlen lett a könyv. Összefoglalva egy lenyűgöző történet, nem bánom, hogy elolvastam. A négy csillag tényleg csak az első rész miatt van.

Kit akarok én átverni, nekem a jó olvasást, jó könyvet ez jelenti és pont. Minden sora élmény volt, most pedig iszom egy teát:)

Könnyed, kedves, de mégis van benne egy kis dráma. Jó volt olvasni. Pont ez kellett erre a rohanós időszakomra :)
A helyszíneket nagyon élveztem, szívesen sétálgattam volna én is Skócia tájain olvasás közben.

Szép, szívet melengető történet.
Nekem végig olyan érzésem volt mitha belültem volna egy kényelmes fotelba a kandalló mellé és hallgattam volna egy történetet, ami nem másról szólt csak az életről.
Az egyszeri, megismételhetetlen életről…
Magával ragad, minden apró részletét hallani akarod, mindenkit meg akarsz ismerni és persze várod, hogy jó vége legyen az egész történetnek.
Elpigyeredtem…mert történnek sajnos szomorú dolgok, mint ahogy az életben is.
Nagyon szerettem Skóciában lenni és nagyon szerettem minden szereplőt.
Na jó Lottie-tól, szegénytől, én is libabőrös lettem volna, de mindenki más nagyon kedves volt számora.
Az írónő olyan hűen írja le a táj szépségét, hogy te magad is érzed a fű illatát, hátrasimitod a hajad mert hirtelen azt érzed, hogy a szél felborzolta és akarva akaratlanul összehúzod magadon a kardigánt…csodás utazás volt.

Nagyon szeretem, ahogy az írónő leírja a tájat, az embereket, és mindig csodás történetet ismerhetünk meg.

Mindig jó kicsit elmenekülni a panel falain túlra, mondjuk Skóciába… :)

Nagyon tetszett. Tetszett, ahogy az író bemutatja a tájat, tetszett, ahogy bemutatja a szereplőket, tetszett, ahogy szövi az eseményeket, tetszett a lebegtetett feszültség. Nagyon a hatása alá kerültem, szinte láttam a történéseket, a szereplőket.

Nekem nagyon tetszett az egész könyv. Próbáltam húzni az olvasást, hogy sokáig tartson, de sajnos egyszer csak véget ért. Imádom Skóciát…mondjuk csak messziről, mert még sosem voltam ott, de Pilcher olyan csodálatosan mutatja be az olvasónak a tájat, a kastélyokat és az embereket, hogy az olvasás alatt végig ott jártam. Szeretnék ott élni ahol ennyire nyugodtak és összetartóak az emberek.

Olyan könnyed, mint a tejszínhab.Lazítós nem gondolkodós könyv,de szeretni való!!!