A második világégés előestéjén Judith Dunbar családja Angliából Szingapúrba költözik, és a tizennégy éves lány kénytelen elszakadni szeretteitől, hogy azután egy lányiskolában kezdje el felnőtt életét. Hamarosan igaz barátnőre talál Loveday Carey-Lewis személyében, és valóságos fogadott gyermeke lesz egy gazdag családnak. Miközben Anglia fölött a háború felhői gyülekeznek, Judith megismeri az arisztokrácia képmutató világát, megízleli a szerelmet, és megtanulja miként viselje el a bánatot. Rosamunde Pilcher regényeit olvasva érzelmes világba lépünk, melyet olyan karakterek népesítenek be, akiket rögtön a szívünkbe zárunk, és még sokáig őrizünk az emlékezetünkben. Történeteit valódi szenvedélyek, igaz örömök és bánatok, nagy szerelmek és csalódások, vagy éppen tökéletesen boldog pillanatok töltenek meg. Pilcher őszinte, érzelmes és mindenekelőtt olvasmányos regényeivel negyven országban boldogítja rajongóit. Könyveiben gyógyír rejlik a sebzett lélekre, vallja több mint százmillió… (tovább)
Otthon I-II. 77 csillagozás
Enciklopédia 1
Helyszínek népszerűség szerint
Kedvencelte 20
Most olvassa 2
Várólistára tette 46
Kívánságlistára tette 15
Kiemelt értékelések
Eltékozolt könyvnek érzem ezt a monumentális művet, mert +1200 oldalba sokkal, de sokkal több érdekfeszítő téma belefért volna, ehelyett ennyi oldalon megkaptuk a szereplők részletes napirendjét, onnan, hogy felkelt, felöltözött, megfésülködött, satöbbi, satöbbi… Sokkal szívesebben olvastam volna leírásokat, hiszen a helyszínek egyébként varázslatosak, szerettem volna többet látni ebből az írónő szemén keresztül. Sokkal több történelmet szerettem volna, hiszen szereplőink életére a II. világháború erős hatást gyakorol, jöhetett volna a történelemből is több. Szívesen olvastam volna a gondolataikról, érzéseikről, a lövészárkokból és a csatákból és persze a hátországból, ennek hiányában sokszor éreztem a szereplőket ridegnek és távolinak.
Kevés dráma volt a cselekményben, ha volt is, az kiszámítható és mesterkélt volt, úgy szerettem volna, ha szövevényesebb a történet, jó kis intrikákkal, bonyolult kapcsolatokkal.
Mindezek ellenére szerettem olvasni ezt a könyvet, főleg az elején tetszett az a lassú ritmus, ami jellemezte a művet. Sajnos a végén ez a lassúság inkább unalomba fulladt, közel sem történt benne annyi cselekmény, ami ezt a hatalmas oldalszámot indokolná, persze tudom, hogy Rosamunde Pilcher könyvei ilyenek, számítottam is rá, de mégis valamennyire csalódást okozott.
Persze azért pozitívumai is vannak ennek a könyvnek, nyugalmat sugároz, tanulni is lehet belőle, picit romantikus, egy kicsit történelmi regény, valamint jó volt olvasni arról a szoros kapcsolatról, ami Judithot a Carey-Lewis családhoz fűzte. Nem bánom, hogy elolvastam, de azért jobban élveztem volna egy rövidített változatot.
Az első száz oldal után úgy voltam ezzel a regénnyel, hogy minek is fogtam hozzá, hisz túl unalmas, mivel túl aprólékosan ír le mindent. Aztán, ahogyan Judith bekerül a Carey-Lewis család légkörébe, magával ragadott engem is. Judithon keresztül mutatja be az írónő az arisztrokrácia 2. világháború előtti békés időszakát Downton Abbey hangulattal. Lenyűgöző Cornwall bemutatása, oda kívánkozik az ember. A világháború több eseményére kitér, túl sok egyszerre, angliai és ázsiai vonatkozásban is.
Azt hiszem 17 éves koromban, karácsonyra kaptam ezt a könyvet a bérma-keresztanyámtól, mert ő is nagyon szerette fiatalabb korában. És bár a Téli napforduló már akkor nagy kedvencem volt az írónőtől, a két, bevallom unalmasnak tűnő kötet a könyvespolcomra költözött és egyre csak halogattam az olvasást. Mindenesetre ez volt az egyik első könyv, amit felpakoltam a várólistámra és a kihívásoknál érdeklődve vártam, meg akad-e rajta valaki szeme. És pont a legjobbkor megakadt :)
Mi ez a könyv? Romantikus regény, történelmi dráma – II. világháború hétköznapjai és borzalmai Angliában és Ázsiában –, családregény. A főszereplő, Judith 14 évesen jelenik meg először és 24 évesen köszönünk el tőle; és most kimondottan szomorú vagyok, hogy tovább nem kísérhetem az útján… több mint 1000 oldalt töltöttem vele és a barátaival, családjával és az ismerőseivel, mégis úgy érzem, hogy nem elég, rettenetes érzés volt becsukni a II. kötetet.
Pilcher nagyon jól ír – a Téli napfordulót sem véletlenül olvastam már vagy ötször –, nagyon olvasmányos volt, minden bekezdés a helyén, a szereplők felskiccelése zseniális, sokszor voltam végtelenül szomorú, de nagyon boldog is. A vége is tetszett, örültem, hogy a két számomra fontos happy end összejött, de Pilcher nem esett bele a romantikus nyálba, bőven kijárt a boldog vég a szereplőknek.
Nem tudom mennyi minden életrajzi ihletésű a regényben, de gyanítom elég sok dolog (Pilcher 1924-es születésű).
Az ilyen II. világháborút feldolgozó könyvek kezdenek egy összefüggő képpé, térképpé állni a fejemben. Például mikor megemlítették a Csatorna-szigetek megszállását, egyből eszembe jutott a disznópásztor és a krumplihéjpite esete.
Jobb könyvvel be sem fejezhettem, ill, el se kezdhettem volna ezt az évet. És imádom, hogy a polcomon van, és ha kedvem lesz, bármikor újra olvashatom.
Ez volt a második könyvem az írónőtől. Teljesen magával ragadott a történet, nem tudtam letenni…
Évekkel ezelőtt már olvastam, aztán kölcsönadtam valakinek és nem kaptam vissza. :( A rukkolának hála sikerült újra megszereznem és habár először féltem, hogy nem lesz olyan élmény, mint amilyenre emlékeztem, de szerencsére nem így lett. Még mindig imádom mind a kb. 1200 oldalát. :)
Népszerű idézetek
Te most érzelmi dzsungelbe kerültél és ilyenkor az a legokosabb, ha
az ember egyenesen belemarkol a csalánba… Ha másért nem azért, hogy
megtámogassa az önbecsülését.
627. oldal, I. kötet
Az 1918-as fegyverszünet után azt mondtuk magunknak, hogy ez soha többé nem történhet meg. Hogy fiatalemberek egész generációját pusztították el a lövészárkokban. Az összes barátom eltűnt. És tudja, mit csináltam? Nem gondoltam rájuk. Nem emlékeztem rájuk. Egyszerűen kirekesztettem az egészet az agyamból, elzártam, mint egy csomó ócska lomot egy ládába. Lezártam, leszíjaztam, a poros padlás leghátsó zugába toltam. De most, alig húsz év elteltével, elölről kezdődik minden, és akaratlanul is emlékszem. Szörnyű dolgokra. Ahogy elmentem a Victoria pályaudvarra elbúcsúzni, és valamennyi fiú katonaruhában volt, és mindent elborított a mozdony gőze. És ahogy kigördült a vonat, és mindenki integetett… és az anyák és nővérek és szerelmek ott maradtak a peronon. Aztán napról napra a veszteséglisták, oldalszám az apróbetűs nevek. Mindegyik név egy fiatal férfi, akit lekaszabolt a háború, mielőtt egyáltalán ideje lett volna élni.
I. kötet 574. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Jeffrey Archer: Apám bűne 93% ·
Összehasonlítás - Flora Harding: Erzsébet és Fülöp 88% ·
Összehasonlítás - Catherine Banner: Ház az éj peremén 85% ·
Összehasonlítás - Ian McEwan: Vágy és vezeklés 83% ·
Összehasonlítás - Leah Fleming: Lány az olajfák alatt 83% ·
Összehasonlítás - Lesley Pearse: Titkok 81% ·
Összehasonlítás - William Nicholson: Anyaföld 75% ·
Összehasonlítás - Kristin Hannah: Fülemüle 96% ·
Összehasonlítás - Fábián Janka: Emma évszázada 93% ·
Összehasonlítás - Jeffrey Archer: Párbaj 93% ·
Összehasonlítás