Kagylókeresők 114 csillagozás

Rosamunde Pilcher: Kagylókeresők Rosamunde Pilcher: Kagylókeresők Rosamunde Pilcher: Kagylókeresők Rosamunde Pilcher: Kagylókeresők Rosamunde Pilcher: Kagylókeresők Rosamunde Pilcher: Kagylókeresők

Penelope ​Keelinget váratlan szerencse éri: édesapja festményeinek ára egyszerre jelentősen felszökik a műkincspiacon. Ám az asszony, aki világéletében szerény körülmények között élt, és mihaszna férje oldalán nem kevés nélkülözés közepette nevelte fel három gyermekét, mégsem hajlandó megválni az immár nagy értéket jelentő képektől. Különösen közel áll szívéhez a Kagylószedők című festmény, melyet annak idején nászajándékba kapott édesapjától. Elkerülhetetlen a családi konfliktus: Penelope egyik lánya, Nancy, és fia, Noel igyekeznek megkaparintani a kisebbfajta vagyont érő képeket, hogy az eladásból szerzett pénzből jómódban élhessenek. A Keeling család fordulatos történetét a festményekért folyó vetélkedés foglalja keretbe, ugyanakkor a klasszikus remekművek kitűnő jellemrajzait idéző szereplőket felvonultató regényből az olvasó kiváló képet kap az elmúlt fél évszázad angol társadalmának jellegzetes alakjairól. Kiadónk az előző évtized legsikeresebb brit szerzőjének kiemelkedő… (tovább)

Eredeti mű: Rosamunde Pilcher: The Shell Seekers

Eredeti megjelenés éve: 1987

>!
Cartaphilus, Budapest, 2018
688 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632665627
>!
Ulpius-ház, Budapest, 2009
688 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632542638 · Fordította: Tóth Judit
>!
Palatinus, Budapest, 2006
648 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639578944 · Fordította: Kocsis Anikó, Antal Gábor

3 további kiadás


Enciklopédia 1


Kedvencelte 27

Most olvassa 7

Várólistára tette 67

Kívánságlistára tette 31

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
worsi ASP
Rosamunde Pilcher: Kagylókeresők

Az elmúlt pár évben akárhányszor kölcsönkértem a nagymamámtól egy-egy könyvet, mindegyikre azt mondta, hogy ne is vigyem neki vissza, nekem adja. No, ez kivétel. Látszik rajta, hogy nem csak egyszer olvasta, hogy szereti, hogy többször le szokta venni a polcról. És amióta elhoztam tőle, többször rákérdezett már, hogy hol tartok, meg hogy tetszik.
Annak ellenére, hogy ez a regény több, mint 600 oldalas, egy percre sem unatkoztam, elég gyorsan elfogyott. Nagyon jók a jellemábrázolásai, gyönyörű tájakon játszódik, egyszerre izgalmas a maga módján és nyugodt. Nem bántam meg, hogy kb. tizenöt éve kinéztem magamnak a nagymamám polcán, de jó, hogy eddig vártam vele, pont jókor talált meg.

>!
Annemary
Rosamunde Pilcher: Kagylókeresők

Szivet melengető Penelope története. Tetszik az önállósága és ahogy szembeszáll a családjával. Helyes döntés, teljes mértékben igazat adok neki.
Érzelmekkel teli sorokat olvastam. Penelope erős asszony, csak tanulni lehet tőle.

>!
Trudiz
Rosamunde Pilcher: Kagylókeresők

Egy család életébe pillanthatunk be, mely egyszer-egyszer visszanyúlik a múlt emlékeibe. Családi viszonyok, leginkább anya- gyermek kapcsolatok elevenednek meg. Sok színes karaktert ismerhetünk meg, akik sok érzelmet nyújtva viszik előbbre az eseményeket.

>!
Vackor6 P
Rosamunde Pilcher: Kagylókeresők

Csodálatos, szépséges történet… Elbűvölő stílusban.
Napokig velem maradt a hangulata.

>!
Georginanéven P
Rosamunde Pilcher: Kagylókeresők

Szívet melengető, emberközeli történet. Gyönyörű természeti és szövegkörnyezet. Minden sora élvezet. Páratlanul szép történet, tele élettel, tele érzelemmel. Penelopé személyisége magával ragadó. Az ő és Richard kapcsolata nekem a leginkább szívbe markoló. Eddigi olvasásaim egyik legkiemelkedőbbje ez lett. Kevés hasonlót őrzök magamban. De ez tipikusan olyan, amitől több lesz az ember kis belső világa. Kinyitja az eget. Nekem emberi viszonyulásokból páratlan alkotás. Mennyi szemszög lehet. Hangulatok és pillanatok.

>!
Ananiila
Rosamunde Pilcher: Kagylókeresők

Kihívás miatt családregény témakörben keresgéltem, amikor rátaláltam erre a könyvre. Pár héttel ezelőtt láttam a belőle készült film egy részét. Érdekes volt amit láttam, gondoltam nem baj ha az olvasásnál nagyjából már ismerem a történetet.
Természetesen teljesen mást hangsúlyoz a film és mást a könyv, de ez már csak így van.
A történet tetszett, de maga a stílus amiben íródott az nagyon nem. Néha nagyon aprólékos volt, különösen a leírásokban, viszont a párbeszédek nagyon suták voltak. Hiányérzetem volt, mintha kimaradt volna egy-két mondat a megfelelő helyekről.
Ami még nagyon furcsa volt, az a karakterek megjelenítése. Mintha kimondottan törekedett volna az írónő arra, hogy nehogy bárki is teljesen pozitív figura legyen. Persze tudom, nincs a valóságban sem olyan, de az ember elvárja a romantikus könyvektől, hogy legalább egy ember idealizálva legyen. Na ezt itt hiába kerestem. Talán pont ezért, nem is került hozzám közel egy szereplő sem, és mégis valahogy ennek ellenére is elérte nálam az írónő, hogy elérzékenyüljek egyes jeleneteknél.
Szóval összességében eléggé felemásra sikerült a megismerkedésem az írónővel, de nem bántam meg, hogy elolvastam ezt a meglehetősen hosszú könyvet.

>!
pevike
Rosamunde Pilcher: Kagylókeresők

Gondolkodtam mennyiben romantikus ez a könyv, de végül úgy döntöttem, hogy igenis az, mert Richard és Penelopé szerelme adja az egész történet lényegét, még ha kisebb terjedelmű is a műben, mint a családregény vonatkozás. A jelen szál is érdekes, de pár mondatban össze tudom foglalni, néhol dagályos is a szöveg. (Tudom, hogy angolok, de ennyit teázni…) Inkább a háborús részek tartalmasak. Ami viszont probléma, hogy nem értem a szerkezetét, nem elég gördülékenyek az átmenetek a múlt és a jelen között. A fejezetek elején a nevek azt sugallják, hogy az ő történetükről lesz szó, de mégsem ők vannak ezeknek a fejezeteknek a középpontjában, hanem Penelopé. Ami végül is rendben van, mert ez az ő története, a többiek csak mellékszereplők, de ebben a formában ez valamiért csalódást okozott nekem. Penelopé erős jellem, de nem igazán értettem meg őt sem. Az anya-gyerek kapcsolat a jelenben elég szomorú. Nem éreztem át a döntés súlyát, nekem nagyon hirtelen, amikor úgy dönt, hogy eladja a képeket. Ahogy hátrahagyja a múltját az nekem nem lezárásnak tűnik, hanem mintha eldobná az emlékeit. Viszont lenyűgöz a nagylelkűsége, ahogy gondoskodott még Nancy-ről és Noelről is. Tudom, anyai ösztön, de én nem adtam volna nekik semmit, azok után, hogy hogyan viselkedtek az anyjukkal. Penelopéval kapcsolatban elgondolkodtató az is, hogy egy jó házasságban, szeretetben élő szülők gyermeke is belekerülhet rossz házasságban, mert evidensnek veszi, hogy minden házasság jó, ez is a burokban nevelt gyerek egyik formája. Milyen nehéz szülőnek lenni! Mégsem tudok négy csillagnál kevesebbet adni, pedig én azért erősen húztam volna a szövegből – főleg az elején és a végén –, mert van valami bájos ebben a történetben, és egyes részek tényleg jól vannak megírva, spoiler Azt hiszem, fogok még olvasni az írónőtől, ha nem is mostanában, de egyszer talán valamikor.
u.i.: Amellett azért nem tudok szó nélkül elmenni, hogy 1943-ban a God save the queen-t éneklik… :D Nem gondolom, hogy ez a fordító hülyesége lenne, de azért na, annak is lehetne annyi esze, hogy akkor éppen király volt Angliában.

>!
koan12
Rosamunde Pilcher: Kagylókeresők

Sokkal többet vártam ettől a könyvtől. Igaz, hogy szívet melengető, gyönyörű történet, de nagyon vontatott. Maga a történet tetszett, de a stílus nem. Csak ezért vonok le az 5 csillagból (sajnos elég sokat).
Sok minden történik, különböző időkben, különböző emberekkel. De mégis van egy közös pont, Penelope Keeling. Egy nő, aki mindenkinek segít, akire mindenki számíthat, akire mindenki támaszkodhat. Egy bátor nő, aki még a családjával is szembeszáll, úgy cselekszik, ahogy helyesnek látja.

>!
Színek
Rosamunde Pilcher: Kagylókeresők

Jó volt olvasni ezt a könyvet, nagyon életszerű, milyenek is vagyunk valójában.
Tetszett, szeretnék még olvasni az írónőtől.

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Papírtigris 

Semmi nem maradt.
Az ágy mellett, Sophie oldalán ott hevert a könyv, amelyet az elutazása előtti éjszakán olvasott. Penelope odament, leült, és kézbe vette a könyvet. Magától nyílt ki a kezében az agyonolvasott oldalon.

'Milyen boldog asszony vagyok, kertem van, könyveim, és kisbabák, madarak meg virágok vesznek körül, s temérdek időm van, hogy élvezhessem őket. Néha úgy érzem, én vagyok a világon a legszerencsésebb teremtmény, hogy ilyen könnyedén boldog tudok lenni.'

A szavak elmosódtak a szeme előtt, mint eső áztatta ablaküveg mögött álló figurák. Könnyedén boldognak lenni… Sophie nemcsak boldog ember volt, ő csak úgy sugározta magából a boldogságot…és most – semmi se maradt…

288. oldal

>!
Trudiz

Az élet most már nem puszta magától értetődő létezés, hanem jutalom, ajándék, s minden nap, amely még jön, élvezetes élményeket hoz.

>!
Vackor6 P

Ez meg volt írva a csillagokban. Azon a napon, amikor megszülettem, valamilyen mennyei hivatalnok egy bélyegzővel rád pecsételte a nevemet, mégpedig csupa nagybetűvel. Ez az ember Penelope Stern számára fenntartva.

429. oldal, 11. fejezet - Richard

>!
Trudiz

Jó volt. És a jó soha nem vész el. Részünkké lesz.

>!
Trudiz

Kétszer annyit ér az a pénz, amit életedben adsz, mint amit halálod után.

>!
Trudiz

Mi történt az évekkel, hogy úgy elillantak, mint a híd alatt rohanó folyóvíz?

>!
Trudiz

Olivia Keeling szakmai sikerének egyik titka az volt, hogy megtanulta, miképpen vesse ki agyából a fölösleges dolgokat, és nem lebecsülendő szellemi képességét hogyan összpontosítsa egyszerre csak egy dologra. Olyan volt, mint egy tengeralattjáró, amelynek részegységei egymástól lég- és vízmentesen el vannak választva.

>!
Vackor6 P

– Egyáltalán nem fontos a pénz. Sose érdekelt. Csak akkor fontos, ha nincs. És ha szép dolgokat vehet rajta az ember. Nem sportkocsit vagy bundát, hawaii hajókázást s más efféle haszontalanságot, hanem igazi, nagyszerű dolgokat: függetlenséget, szabadságot és méltóságot. Meg tudást. És időt.

93. oldal, 3. fejezet - Cosmo

Kapcsolódó szócikkek: pénz
>!
Papírtigris 

Richard elment. Penelope kénytelen volt megtanulni, hogy nélküle éljen – hiszen nem volt más választása. Nem mondhatta azt, hogy: Nem tudom elviselni, mert ha nem tudta elviselni, az egyetlen dolog, amit tehetett volna, hogy megállítja a világot, erre pedig nem tudott gyakorlati megoldást. Hogy betöltse az űrt, és elfoglalja kezét és agyát, azt csinálta, amit a nők általában évszázadok óta tesznek, ha megpróbáltatások érik őket: belevetette magát a háztartásba és a családi életbe. A fizikai megterhelés praktikus terápiának bizonyult. A padlástól a pincéig kitakarította a házat, kimosta a pokrócokat, felásta a kertet. Mindez persze nem akadályozta meg abban, hogy Richard után vágyakozzon, de a végére legalább tiszta és jó szagú lett a ház, és volt két sor frissen ültetett káposztája.
Ezenkívül rengeteg időt töltött a gyerekekkel. Ők egyszerűbb világban éltek, kevésbé volt bonyolult velük beszélgetni, így nagyon jólesett a társaságuk.

461. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Natasha Solomons: A Tyneford-ház
John Galsworthy: A Forsyte Saga
Sebastian Faulks: Madárdal
Ian McEwan: Vágy és vezeklés
Joanna Trollope: A pap felesége
Jojo Moyes: Páros, páratlan
Barbara Taylor Bradford: Egy gazdag nő
Jackie Collins: Bosszú
Santa Montefiore: A ház a tengernél
Katherine Webb: Örökség