A Kagylókeresők és a Szeptember népszerű szerzőjének romantikus regénye a festői Cornwall tájain játszódik. Ide tér vissza Virginia tízévnyi távollét után és hirtelen elhatározással kibérel egy tengerparti házat. Makacs anyósával szembeszegülve végre a sarkára áll, és saját kezébe veszi gyermekei nevelését, elhozza őket Londonból. Ám egy váratlan találkozás kibillenti lelki egyensúlyából és gondolatban visszaröpíti tíz esztendővel, felszítja benne az utolsó Cornwallban töltött nyár emlékeinek parazsát. Megvalósulhat-e Virginia titkos álma? Vajon kiteljesedhet-e egykor csírájában elfojtott szerelme? Mert csakis így válhat a tengerparti házból szeretetteljes családi otthon
Ház a tengerparton 60 csillagozás

Eredeti megjelenés éve: 1973
Enciklopédia 1
Kedvencelte 2
Most olvassa 1
Várólistára tette 18
Kívánságlistára tette 13
Kölcsönkérné 1

Kiemelt értékelések


Mostanában nem sok romantikus regényt olvastam, de ez most nagyon jól esett a lelkemnek. Festői helyen játszódik, szépek a leírások, Virginia visszaemlékezései, titkos álma egy kis melankólikus hangulatot ad a történetnek. Tetszett a döntése, hogy nem hátrált meg a nehézség előtt egy boldog hónapot szerzett a gyerekeinek és magának is ki tudja hányat…


Nem is tudom mit mondjak erről a könyvről. Voltak olyan részek amelyeket nagyon szerettem, meg voltak olyanok is ahol már rettenetesen untam ezt az egészet. Hogy kicsit pontosabb legyek, a kellemes nyári hangulatú részeket nagyon szerettem, amikor fürödtek, halat sütöttek, meg az összes többi hasonló részt. Aztán mikor Virginia múltja került szóba, vagy a Londonba utazás előtti civódásai, hirtelen tényleg nem nagyon volt már kedvem tovább olvasni. Ezeknél a részeknél mindig azzal szembesültünk, hogy Virginiának nincs önálló akarata, vagy ha van is megtartja magának, és teszi amit más jónak lát, amit más mond neki.
Aztán a vége persze egy igazi, szép Happy End volt, és azt hiszem, hogy akárhogy is, ez kellemes nyári hangulatú könyv nem érdemel többet egy csillag levonásnál. :)


Különös kis könyvecske volt számomra.
Az első könyv, amit az írónőtől olvastam. Nagy elvárásaim nem voltak, nem is múlta felül, de nem is csalódtam.
A szereplők szerethetőek, a történet kiszámítható.
Tetszett a hely, Cornwall, ahol játszódik. Szeretem Anglia tengerpartjait, számomra a szépséget, a varázslatosságot képviselik.
Nyár eleji olvasmánynak tökéletes volt. :)


Könnyű , nyári, tengeri fuvallat . :)
A Kagylókeresők után nem is tudok mást olvasni. Nem tudok elszakadni Cornwalltól :)
Virginiával könnyen azonosulni tudtam, nekem is az a bajom, hogy nem tudok a sarkamra állni és azt mondani , hogy én hogyan szeretném.
Keresem a hangomat, vele együtt.


Első könyvem Rosamundétól, nekem nagyon tetszett. A sok francia, olasz könyv után egy kis cornwall-i történet igazi frissítő volt. Virginia életét az édesanyja irányította, de sajnos (édesanyja és férje halála miatt sajnos) vagy szerencsére az élet adott neki még egy esélyt. Szívesen olvastam volna még róluk tovább, de így is kerek volt a történet.


igazi Pilcher hangulat :) nagyon élveztem. ugyan alig volt meg a 200 oldal, és tudtam volna még olvasni, az utóbbi időben annyi olyan olvasmányom volt, ahol a semmiről írtak oldalakon keresztül, hogy ez most nagyon jól esett. rövid, de mégis tartalmas volt, Cornwallt pedig továbbra is imádom :)


Nagyon szeretem az írónő könyveit. Összességében tetszett a könyv, az ötlet, a téma jó volt, de szerintem ebből egy hosszabb, kidolgozottabb regényt kellett volna (vagy lehetett volna) írni.
Túl gyorsan ért véget, olyan összecsapottan, pont akkor, amikortól (szerintem) beindulhatott volna.


Nagyon rövid, nagyon könnyed kis olvasmány. Semmi felkavaró, semmi egetrengető nem történik benne. Bár elég unalmasan indult a sok tájleírással a történet, illetve hogy Virginia kibérelte ezt a tengerparti házat gyerekkori városkájában azért, hogy kikapcsolódjon, felejtsen. Aztán találkozik gyerekkori szerelmével, akivel elkezd kialakulni valami és mire kezdene érdekes lenni a sztori már vége is van. Szívesen olvastam volna tovább mi lesz a szereplőkkel a későbbiekben. Alapvetően azt nem igazán értettem, hogy tudta így lepasszolni a gyerekeit az anyósának, valamint a kétségeit, hogy nem lesz képes gondoskodni a gyerekeiről. Emiatt az elején nem is volt szimpatikus Virginia, de a vége felé pozitív irányba alakult a személyisége, miután jobban megismerkedett Eustace-al.
Mély nyomot nem hagyott bennem a történet mindenesetre.


Pár éve már, hogy többször is szembejön velem valamilyen formában a szerző és valamelyik műve. addig-addig míg a nyár eleji könyvtárazás során ez a kötet is velem jött. A nyárt idéző hangulatos címmel gondoltam nem fogom megbánni. Kedves, könnyed olvasmány. Romantikus műfajhoz tartozik mégis az angol vidék hangulatával nagyon jól kiegészíti a történetet. Nekem tetszett. Biztosan fogok még mást is olvasni az írónőtől.
Népszerű idézetek




Kifut a hajó
A tengerre,
Le a mélybe
Húzza a terhe,
Mélyebbre húz
Szívem szerelme…
46. oldal




… nincs több álom,de van sok jó dolog,ami megmarad.A büszkeség,az elhatározás és a gyerek.A gyerekek.Elmosolyodott: tudta,hogy akárcsak az állandóan észak felé mutató iránytű,akármit csinál,akárhogyan viselkedik,a tekintete mindig nyílegyenesen a gyerekek felé irányul.
162. oldal




Valószerűtlennek tűnt a kis sziklamélyedés, mintha kivándoroltak volna térből és időből. A levegő mozdulatlan, a nap forró, a homok fehér, a zöld víz áttetsző, akár az üveg. A gyerekek lehántottak magukról mindent, és a vízhez szaladtak, menten nekiláttak homokvárat építeni, körülárkolták, a vödörrel tornyokat raktak rá.
– Ha jön a dagály, elmossa a várat – mondta Cara.
– Nem mossa el, mert jó mély árkot ástunk köréje, és abba folyik majd a víz.
– Ha a dagály feljebb jön, mint a vár, elmossa. Mint Canute király mondókájában.
Nikolas fontolóra vette a dolgot.
– Hát, az még messze van.
Erre a napra emlékezni fognak egész életükben. Virginia elképzelte őket, amint középkorúan nosztalgiáznak, visszagondolnak.
147. oldal




– Nem voltál szamár – mondta Eustace. – Tizenhét éves voltál. És többek között ez is zavart. Könnyű lett volna elcsavarni a fejedet, rád erőltetni az akaratomat, hiszen még fel sem nőttél, még nem volt saját véleményed a dologról. Ezt írtam meg abban a levélben. Amikor nem hívtál vissza, azt hittem, hogy talán megijedtél. Így aztán azt írtam, ha akarod, várjunk pár évig, én szívesen várok, és majd meglátjuk, hogyan vélekedünk akkor mindenről. – Zavartan elmosolyodott.
– Mondhatom, jó nehéz volt megírni azt a levelet. Soha lánynak ilyesmiket nem mondtam, se azelőtt, se azóta.
195. oldal




– Tegnap a kirándulás után azt gondoltam, minden rendbe jön: Mikor veled meg Carával meg Nicholasszal voltam, és úsztunk és halat sütöttünk, és láttam, hogy mindnyájan annyira élvezitek. Azt gondoltam hazafelé jövet, hogy most visszatérünk oda, ahonnan elindultunk. És, hogy majd el tudom mondani, mi volt akkor, amikor visszamentél Londonba, és én nem tudtam, mi történt, és többet nem találkoztunk. Azt gondoltam, beszélhetünk minderről, és talán elölről kezdhetjük.
196. oldal




– Penfolda lesz az otthonunk. – A gondolatra elmosolyodott, Eustace pedig nagy keze közé fogta Virginia két vállát, és lehajolt, hogy megcsókolja nyitott, mosolygó száját. – Új otthonuk lesz, és új apjuk – fejezte be Virginia, amikor megint lélegzethez jutott. De Eustace nem figyelt rá.
197. oldal




Virginia Eustace-re nézett. Eustace előrehajolt, magához húzta Carát. Nagyon gyengéden, nagyon komolyan megigazította kislány orrán a szemüveget. És Nicholas észrevette, hogy a férfi mosolyog.
198. oldal




Virginia volt már egyszer Penfoldán, egyetlenegyszer, egy tíz évvel azelőtti este hűvös félhomályában. – Meghívtak egy partira – jelentette be aznap estebédnél Alice.
Virginia anyja menten felbuzdult. nagy híve volt a társadalmi életnek, s ha az embernek tizenhét éves a lánya, és be kell vezetni a társaságba, hát hogyne kapná fel a fejét egy parti említésére.
42. oldal




A világnak ebben a csücskében nem él meg az ideges, a félénk ember, mert a szépség felszíne mögött vad vidék ez, veszedelem lappang mindenütt.
137. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Jeffrey Archer: Majd az idő eldönti 95% ·
Összehasonlítás - Simon Sebag Montefiore: Szásenyka 91% ·
Összehasonlítás - James Clavell: A sógun 93% ·
Összehasonlítás - Frances Hodgson Burnett: A titkos kert 93% ·
Összehasonlítás - Jeffrey Archer: Párbaj 92% ·
Összehasonlítás - Jojo Moyes: Áradó fény 93% ·
Összehasonlítás - Jojo Moyes: Akit elhagytál 92% ·
Összehasonlítás - Tasmina Perry: A lánykérés 90% ·
Összehasonlítás - William Somerset Maugham: Színház 90% ·
Összehasonlítás - A. S. Byatt: Mindenem 91% ·
Összehasonlítás