Azután 72 csillagozás

Rosamund Lupton: Azután

Grace ​idilli életet él férjével, tinédzser lányával, Jennyvel és kisfiával, Adammel. Ezt az idillt azonban az égő iskolaépület fekete füstje homályosítja el. Grace-nek meg kell mentenie Jennyt, aki az épületben rekedt. A rendőrség nyomozni kezd, és kiderül, hogy a tűz nem baleset volt – valaki meg akarta ölni Jennyt. Csak Grace tudja, hogy ártatlan embert gyanúsítanak, és ő az egyetlen, aki megvédheti a lányát. Ehhez azonban le kell győznie minden fizikai korlátot…

Az „Azután” egyszerre izgalmas krimi és szívszorító történet. Akiknek tetszett Alice Sebold Komfortos mennyország című bestsellere, azok ezt a regényt sem tudják majd letenni. A szerző bámulatos tehetséggel szövi a történet szálait és tárja fel a rendíthetetlen anyai szeretet mélységeit.
A könyvet az Amazon a 2011-es év tíz legjobb könyve közé választotta, a Waterstones könyvesbolthálózatban pedig ez lett az év könyve 2011-ben.

„Az "Azután"minden egyes oldala mestermű. Kíméletet nem ismerő… (tovább)

Eredeti mű: Rosamund Lupton: Afterwards

Eredeti megjelenés éve: 2011

>!
Alexandra, Pécs, 2012
472 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633571002 · Fordította: Gyuris Norbert

Enciklopédia 1


Kedvencelte 6

Most olvassa 8

Várólistára tette 64

Kívánságlistára tette 31

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
bokrichard
Rosamund Lupton: Azután

A második könyv, amit az írótól olvastam, ám sok értékeléssel ellentétben én a Drága Tess-sel nem tudom összehasonlítani a könyvet. A másik könyvhöz képest ez pusztán az elbeszélés miatt nem volt annyira tökéletes. Kezdve azzal, ami a jó, hogy ez iskolai diákcsínynek imponáló képből hogy alakul ki az igazi dráma, rengeteg karakterrel, sorssal, és a végén a csavarral. Másik aspektusa a családi rész: anya-lánya transzcendentális kapcsolat válik véresen komoly erkölcsi kérdéssé a végén, ami azonban nekem nem meglepően alakul. A korábban jelölt hiba az, amit nem nagyon tudtam megszokni a közel 500 oldalnál, Grace elbeszélése. Sokszor nem tudtam, ki kihez szól, ki kit említ. Nehéz volt követni, ahogy szépen sorban jöttek a szereplők. Ettől függetlenül érdekes, és jó könyv, pszichológiai krimi a javából.

>!
Angele P
Rosamund Lupton: Azután

Eleinte nem tudtam eldönteni, hogy teszik e annyira, mint a Drága Tess. Van olyan, amikor a könyv vége kell ahhoz, hogy minden a helyére kerüljön.
Rosamund Lupton úgy ír krimit, hogy az szépirodalom.
És sírsz!

1 hozzászólás
>!
Lanore P
Rosamund Lupton: Azután

Az írónő ebben a könyvben is hozta a Drága Tess! stílusát és hangulatát, de nekem ez a történet még jobban tetszett. Lassan alakultak ki az események, amit egyáltalán nem bántam, mert közben rengeteg jól megfogalmazott érzést és gondolatot kaptam. A kapcsolatok (baráti, szülő-gyermek, házasság) rendkívül erős szerepet kaptak, mérhetetlenül sok valódi, tapintható szeretet volt a lapokra nyomtatva, ami nem hagyhatja hidegen az embert, akaratlanul is átéreztem mindent. Szinte minden fejezetben más tippem volt, hogy ki lehet a „hunyó”, de nem találtam el, egy percig sem gondoltam, hogy az, aki… remélem, lesz még alkalmam olvasni Lupton-tól, mert ezzel a könyvvel belopta magát a kedvenceim közé.

7 hozzászólás
>!
katacita I
Rosamund Lupton: Azután

Érdekes, hogy a többségnek a Drága Tess! tetszett jobban, szerintem pedig pont ez sikerült jobbra. Izgalmas volt, és bár végig jelen volt a mindent elsöprő szeretet, mégsem éreztem csöpögősnek a hangvételt. Egész hamar túltettem magam a felálláson, amelyen a Ha maradnék esetében nem sikerült, és kerestem a jeleket, hogy ki lesz majd a főgonosz. Jelentem, eltaláltam, mostanában minden rosszfiút megtalálok a könyvekben, lehet, hogy pályát tévesztettem.

5 hozzászólás
>!
Zoe27
Rosamund Lupton: Azután

Először olvastam Rosamund Lupton – től, így nem is tudtam mire számítsak.
A fülszöveg alapján mindig felkeltette ez a könyv az érdeklődésemet, de, hogy most a könyvtárban kezembe került gondoltam, hogy ez egy jel, hogy el kell olvasnom.
Hihetetlenül magához bilincselte a figyelmemet. Ha buszon ültem, ha csupán csak tíz percem volt, akkor is a kezemben került.
Még magamat is sikerült meglepnem, hogy tetszett, mivel én nem szeretem azokat a könyveket, melyekben nagyon lassan bontakozik ki a cselekmény.
Ez az írónő azonban kezén fogott, és bár lassan, de mindenhová magával, így adva meg az összképet.
Egyetlen egy dolgot sajnáltam, hogy a történet végén nem írt arról, hogy ki hogy bűnhődött meg a bűnéért…

>!
Gabye
Rosamund Lupton: Azután

Az írónő első könyve nagyon bejött, ezért mindenképp olvasni akartam ezt is, hogy lássam egyszeri varázslat volt vagy tényleg tud valamit..Tud.
Ezzel együtt ez a regény nem ragadott annyira magával, mint az. Hasonlóan ahhoz ez is egy belső monológos regény és tetszik ez a megoldás. Viszont itt a főszereplő nő elég sokszor a férjéhez beszél ami viszont a fordításban néha zavaróan hatott, mert nem mindig jött le, hogy ez tényleg így van-e vagy épp valaki mást szólít meg. Illetve ami azt hiszem talán fordítói hiba, a húg és nővér összekeverése, ami miatt szintén megakadtam kicsit és vissza kellett lapoznom, hogy most mi van..
Ha ezektől elvonatkoztatok, akkor tetszett. Jó az ötlet és az írónő igazán szuggesztíven fogalmaz, szinte csüggsz a szavain annyira el tud kapni a történet. Bár néha éreztem kicsi hullámvölgyeket ebben a sodrásban, de nem voltak olyan hosszúak, hogy elkezdjem unni.
Összességében tehát nem ütött akkorát, mint az előző regénye, de nagyon érdekes volt olvasni.

>!
Szindy
Rosamund Lupton: Azután

Az van a könyv hátuljára írva, hogy izgalmas thriller, hát ez nekem nagyon nem volt az.
Szerintem nagyon kiszámítható végig a történet, és eléggé unalmas is. Nekem ez most nem jött be. Nem hiszem, hogy még valaha a kezembe fog kerülni ez a könyv.

>!
R_Kingaa 
Rosamund Lupton: Azután

Bár eleinte az volt a tervem, hogy először az írónő első regényét, a Drága Tess!-t olvasom el, de váratlanul szembetalálkoztam ezzel a könyvvel, egy 70%-os akció keretében. Így talán érthető, hogy semmiképpen nem hagyhattam ki.
Utólag szemlélve a dolgokat, az a véleményem, hogy teljesen megérte volna teljes összegért is beszerezni, mert hihetetlenül jó könyvnek bizonyult, a lelkemre gyakorolt hatás pedig már az első oldalaktól kezdve megnyilvánult. A történet mélyen megsebzett és összetörte a belsőmet, a szívembe markolt és a lelkembe gázolt. Fájtak a szavak, megrendítettek a történések, de nagyon mélyen, egyre halványabb fénnyel pislákolt a remény. A fényét volt, hogy teljesen eltakarták az árnyak, a jövő képződményei, az előrevetülő gondolatok, de mindvégig ott volt, és ha gyéren is, de világított. A történet végére viszont erőtlenné vált, és utolsót lobbanva kihunyt. És azt hiszem szívem egy apró darabkáját is elvitte magával. A befejezés teljesen maga alá gyűrt, elkeseredettségem sokáig kitartott és nem tudtam szabadulni tőle. Habár eltelt már néhány nap az elolvasása óta, még egyre kínoznak az érzések.
Elképesztően érzelmes könyvvel köthettem közelebbi ismeretséget, szinte úttörőnek számít a maga műfajában. Krimi besorolása azonban csak másodlagos dolog, az első számomra az erős pszichikai-érzelmi hatás. Viszont nagyon szépen egybefűzte az írónő a tragédia megtörténtét, annak következményeit és a nyomozós, tárgyfeltáró szálat, mindebbe pedig leheletfinoman belevegyült a spirituális vonatkozás. Azt hiszem, minden embert foglalkoztat valamilyen szinten a kérdés, hogy van-e élet a halál után? Vagy hová kerül a lélek a szív utolsó dobbanása után? Létezik-e vajon testen kívüli élmény? Ennek igazolásáról manapság már többet hallani. De mi lehet az igazság? Nem tudni. Mindenesetre érdekes és elgondolkodtató ilyen esetekről olvasni.
Számomra ez a könyv éppen ezért az egyedi megközelítésből és a különleges elbeszélő szemszögből várakozáson felüli élményt nyújtott. Soha nem olvastam még effajta könyvet, ez a történet nem csak egy a sok közül, hanem rendkívül kiemelkedő.
Az elbeszélésmódja levélszerűhöz hasonlít, ugyanis a főszereplő a férjéhez intézi a sorokat, de van, hogy a saját életét, a családjához fűződő viszonyát és az irántuk érzett szeretetét fejezi ki. Teljesen helyénvalónak éreztem az egyre többször felbukkanó emlékeket, a múltba való visszaemlékezéseket.
Az élet valóban csak egy pillanaton múlik, és ha az a pillanat elillan, többé nem hozható már vissza. Sokszor képtelenek vagyunk értékelni az életet, azt, amivel a sors megajándékozott, nem elégszünk meg azzal, hogy egészségesek vagyunk, mindig vágyódunk valami után, mindig többet akarunk, és nem vesszük észre azt a jót, ami előttünk van. Sokszor csak utólag döbbenünk rá, hogy milyen jó is volt, amikor már elveszítettük. De akkor már késő! A történet többek között erre is rávilágít.
Emellett a krimi jelleg sem elhanyagolható, végig izgalomban és kétségek között tartja az olvasót. Mindvégig megvezet, a végén pedig el sem hiszed, amit olvasol. Hol azért izgulsz, hogy javul-e a betegek állapota, hol pedig azért, hogy kiderül-e az igazság a bűnössel kapcsolatban. A vége pedig mindkét esetben megdöbbentő!
A karakterek közül természetesen Grace került hozzám a legközelebb, hiszen az ő gondolataiba kaptunk a legtöbb betekintést, és elképesztett az anyai szeretet mértéke, de Sarah és Jenny is pozitív hatást váltottak ki belőlem.
Ami viszont kissé zavaró volt számomra, az a vulgáris kifejezések jelenléte a szövegben, ezekre igen érzékeny vagyok. Bár itt talán voltak olyan helyzetek, ahol megengedhetőnek bizonyultak.
Most már biztos, hogy az írónő másik könyvét – a Drága Tess!-t – is el fogom olvasni, mégpedig záros határidőn belül.
Nem is kétséges, hogy mindenkinek ajánlom ezt a könyvet és nem csak krimirajongóknak! Nem ragozom tovább, inkább olvassátok el, mert minden bizonnyal páratlan élményben lesz részetek!;)

>!
Trudiz
Rosamund Lupton: Azután

Lebilincselő, érdekfeszítő volt. Különleges így, több „szemszögből” látni, és a vizsgálatot nyomon követni.

>!
LadyM
Rosamund Lupton: Azután

Olyan feles. Nem mondhatnám, hogy tetszett, de azt sem, hogy nem. Az alapgondolat érdekes volt, maga a téma is izgalmas, a történet és a szereplők viszont olyan semmilyenek, unalmasak. Nem igazán az a könyv, aminek próbálkoznék az újraolvasásával, de egynek elment.


Népszerű idézetek

>!
szera

„A tiszta ház az elvesztegetett élet jele”, mondta egyszer Maisie kedvesen.

461. oldal

>!
szera

Bárcsak a világ összes ideje a miénk lenne.

197. oldal

>!
szera

Elcsuklik a hangja a fájdalomtól. Aztán erőt vesz magán, az érzéseire hallgat, és folytatja a történetet. – Senkit sem szabad megítélni, ugye? Ha szereted őket, ha ők a családod, akkor a jót kell látnod bennük. Úgy értem, bizonyos szempontból ez a szeretet, nem? A mások jóságába vetett hit.

212. oldal

>!
szera

El akarom mondani, hogy csak meg akartam kímélni az igazságtól, hogy sálat kötöttem hazugságokból, hogy abba bugyoláljam; és hogy hiszek a reményben, ami belőled árad.

277. oldal

>!
szera

Tudom, az érzelmek otthona valójában nem a szív. De valahol van bennünk egy hely, ahol az érzelmeink laknak. Szerintem ez a hely csupa kőcsipkés, félelmekkel teli, szúrós birodalom, amíg valaki beléd nem szeret. És akkor, mint zarándokok ujjai nyomán a durva kövek, tizenkilenc év gyakorlás után a kövek simára kopnak.

62. oldal

>!
szera

Szerintem búcsúzáskor nem csókoltuk meg egymást. Nem direkt, hanem csak úgy. Azt hittük, hogy a csókjaink soha nem fogynak el, így felelőtlenül bántunk az elszalasztott csókokkal.

145. oldal

>!
szera

Valamikor még azt mondtam volna, hogy ez elképzelhetetlen.
De most már bármit el tudok képzelni.

273. oldal

>!
szera

Mert a szó nem más, mint a közösen kimondott oxigén; a házasság lélegzetvétele.

39. oldal

>!
szera

Nem kellenek a hazugságok, érthető? Ha arra kérlek, hogy az igazat mondd, akkor az azt jelenti, hogy el tudom viselni.

50. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

M. J. Arlidge: Ecc, pecc
Agatha Christie: A Hét Számlap rejtélye
Agatha Christie: Halál a felhők fölött
Daniel Cole: Rongybaba
Robert Galbraith: Gonosz pálya
Jane Harper: Aszály
M. C. Beaton: Agatha Raisin és a kígyónyelvű asszonyok
Joss Stirling: Storm és Stone
Rhys Bowen: Holttest a fürdőkádban
George Mann: Mechanikus London