A ​6-os számú fülke 12 csillagozás

Rosa Liksom: A 6-os számú fülke

Az írónő – önéletrajzi elemek felhasználásával – egy különös kaland történetét örökítette meg A 6-os számú fülke lapjain: egy trasz-szibériai vasúton Moszkvából Ulánbátorba tett utazáson keresztül nyújt döbbenetes képet a 80-as évek szovjet és mongóliai valóságáról. Az egy kupéban utazó orosz férfi és finn lány hol gyomorforgatóan brutális, hol szeretetteljes kapcsolatából bomlik ki az olvasó előtt a diktatúrák természetrajza, amelyen azonban átüt a remény is, hogy az emberi élni akarás és találékonyság a legabszurdabb körülmények közt is megleli a maga útját.

Eredeti cím: Hytti nro 6

Eredeti megjelenés éve: 2011

>!
Széphalom Könyvműhely, Budapest, 2013
184 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639903685 · Fordította: Jávorszky Béla

Enciklopédia 5


Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

>!
egy_ember
Rosa Liksom: A 6-os számú fülke

Szovjet roadkönyv. Középkategóriás Volga. „Tökéletes műszerfal, függesztett kuplung, váltó a volánon és integrált rádió. És ami a legjobb, kis pénzért sok apró hiba.” Úgyhogy inkább olvassátok Venyicska Jerofejevtől a Moszka – Petuskit, mert az egy igazi Zil limuzin.
http://m.cdn.blog.hu/au/autoskartya/image/2008/07/skip_…

4 hozzászólás
>!
lizke
Rosa Liksom: A 6-os számú fülke

Számomra ez most olyan vegyes volt. Többször gondoltam úgy, hogy félreteszem, megtehettem volna, mert miért is ne, de aztán pihentettem és mégsem. Végeredményben nagyon részletesek azok a leírások, a lefestett tájak, az emberek igencsak elképzelhetőek. Fogalmam sincsen milyenek a tipikus orosz emberek, a mentalitás, a környezetük, de valahogy így képzeltem el. Azért ajánlom, ha nem éppen a lelked simogatására vágysz, a mostani kinti időt elnézve, pedig mostanra való, nem nyárra.

1 hozzászólás
>!
Garofano
Rosa Liksom: A 6-os számú fülke

Festői tájleírások a lenyűgöző, vad Szibériáról és bicskanyitogató párbeszédek, pontosabban monológok. Egy nem hétköznapi utazás leírása és olykor elképesztő, gyomorforgató, de teljesen életszagú történetek felvillantása a Szovjetunió mindennapjaiból. Ezek miatt egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam a könyvet, végül azonban hiányérzetem támadt, főleg a miérteket illetően.

spoiler

>!
Joxer P
Rosa Liksom: A 6-os számú fülke

Egy csodás és részletes tájleírásokkal teleszőtt „könyvalakba zárt roadmovie”, egy lány útja a Transzszibériai vasúton Moszkvából Ulánbátorba.
A lány azért utazott Mongoliába, hogy ott egy hegybe vésett ábrákat nézzen meg, de ez csak allegórikus ok volt. Igazából menekült valami elöl:
1. Talán a barátja, a diliházba zárt Mitya elöl, akit bár szeretett és hazavárt, de valahol belül örlődött is a fiú betegsége miatt
2. Esetleg a fiú anyja, Irina iránt érzett érzelmei elöl, amikről még talán magának sem merte bevallani, hogy őszintébb és nagyobb szerelem, mint amit a fiú iránt érzett.
3. Az egész addigi élete elöl.
A hosszú vonatúton egy középkorú férfivel kell megosztania a fülkét, akinek a viselkedése az iszákos, faragatlan férfiak tipikus jegyeit mutatja: bűzlik a piától és az izzadsággal kevert kosztól, a beszéde és a mondanivalója a tanulatlanságát mutatja, igazi ösztönlény, aki jobban ismeri az életet és a kiskapukat, mint a lány. Pár mondatot leszámítva végig csak ő beszélt, a lánynak csak a gondolatait ismerhettük meg.
A 80-as évek közepén játszódó történetből megismerjük az akkori Szovjetúnió déli városait, és az ottani szürke és nélkülöző szocialista életet, és a kilátástalan, és sivár mindennapokat: a boltok üresek, az utcák koszosak / sárosak, élelmiszert csak a pult alól egy kis pluszpénzért kapni. A vonat napokig vesztegel egy-egy állomáson, mielött továbbindulna.
Mongólia még rosszabb, tiszta Észak-Korea: a külföldi látogató csak idegenvezetővel járhatja be a főváros meghatározott épületeit, a város határát nem hagyhatja el, este 8 után a szállodát bezárják és kijárási tilalom lép életbe, vendéget nem fogadhat a szobájában, mert azokat azonnal elviszik, és kínzásoknak vetik alá.
Egy igazi, szomorú és fájdalmas korrajz, ami az írónő saját tapasztalaiból táplálkozik, de jó volt olvasni, tetszett a lassú folyású cselekmény.

>!
ppeva P
Rosa Liksom: A 6-os számú fülke

A mögöttes gondolatok nem jutottak el hozzám, mert az alaphelyzetet nem tudtam értelmezni. (Nem azt, hogy egy orosz vonaton szemrebbenés nélkül „összesorsolnak” egy fiatal lányt meg egy középkorú férfit egy hálókocsi fülkébe, mert az teljesen értelmezhető…)
Ha nem lettek volna benne érdekes és továbbgondolásra érdemes kis információ morzsák, félre is tettem volna. Minek olvassak vacak könyvet, mikor annyi jó könyv van!


Népszerű idézetek

>!
ppeva P

– Én a szocialista táborhoz tartozom, a magadfajta nem. A magunkfajta minden tábort megjárt: az úttörőtábort, a katonai tábort, az üdülő tábort és a kényszermunkatábort.

82. oldal

>!
Garofano

Mohón szívta magába a vas, a kőszénpor, tucatnyi város és több ezer utas itt felejtett szagát, egyszóval a vonatszagot.

7. oldal

Kapcsolódó szócikkek: vonat
>!
ppeva P

Moszkva valósággal meggörnyedt a száraz és fagyos márciusi estben, mintha a jeges, vörösen alábukó nap sugarai ellen akart volna védekezni.

(első mondat)

>!
Garofano

– Kirov Leningrád nagyhatalmú parancsnoka volt, akit Sztálin kivégeztetett. Először az ellenséget mészároljuk le a szövetségesek segítségével, aztán a szövetségeseket a barátainkkal összefogva, végül a barátokat. A többit már csak sejteni lehet. Ártatlanok nincsenek. Az ember már csak olyan, mindig elégedetlen valamivel, arra pedig fény derül. A bűnös előkerül, vele együtt a bűn is, huszonnégy órán belül a letartóztatástól számítva. Ezt jól jegyezze meg.

40. oldal

>!
Garofano

A vonat kelet felé rohant, és mindenki a reggelt várta. A lány arra gondolt, milyen jó, hogy egy jól fűtött vonaton utazik a félelmetes tajgán keresztül, de vajon hogyan bámulhatta ezt a vonatot az a valaki, aki Moszkvába vágyott, aki szeretett volna ezen a vonaton lenni, aki a lágerből szökött fegyver és ennivaló nélkül, néhány doboz átázott gyufával a zsebében, valaki, aki a az őrtől lopott sítalpakon siklott egy rozsdás tőrrel a zsebében, valaki, aki kész volt ölni, elpusztulni és megfagyni, új életet kezdeni.

55. oldal

Kapcsolódó szócikkek: tajga · vonat
>!
ppeva P

– Akárhányszor hosszú távollét után visszatérek Moszkvába, mindig mindent olyan szomorúnak látok. Aztán amikor megstoppolt zoknikkal és kivasalt alsógatyákkal fölszerelkezve megint útnak indulok, arra gondolok, hogy többé nem jövök vissza, hogy ez volt az utolsó alkalom. Mégis mindig visszatérek. Otthon úgy unatkozom, mint egy életfogytiglanra ítélt fogoly, Katinkának azonban azt mondom, hogy minden rendben van. Az ember nem élhet úgy, hogy nem csapja be önmagát.

41. oldal

>!
ppeva P

A férfi a kormányt csapkodta fekete, egyujjas kesztyűjében. Egy kútgyűrű hevert az út közepén, a férfi hirtelen fékezett, éppen csak ki tudta kerülni a váratlan akadályt.
– A fene essen ebbe a sok marha muzsikba! Segg részegek, az áru meg lepotyog a raklapokról. senki nem vesz észre semmit, az új traktorok annyira megbűvölik őket.

63. oldal

Kapcsolódó szócikkek: traktor
2 hozzászólás
>!
ppeva P

Elhaladtak egy útépítés mellett, kikerülték a gépeket, amelyek közül az egyik egy motorkerékpár és egy eke kombinációjára hasonlított, egy másik olyan volt, akár egy személykocsi és egy kis kotrógép ötvözete, csupán az úthenger hasonlított önmagára. Nagy vasüstökben forrt a bitumen, súlyos köveket cipelő, kék színű pufajkába öltözött nők vetettek rájuk haragos pillantásokat, …

64. oldal

>!
ppeva P

A férfi és a lány visszasétált a vegyeskereskedéshez. Két traktor parkolt a bolt udvarán. Az egyiknek gyalulatlan fából készült a vezetőfülkéje, szélvédőül egy szellőztető nyílás ablaka szolgált. A másik traktor kerekeit laza lánctalp, az elveszett kormánykereket egy kerékpár-abroncs helyettesítette.

66. oldal

Kapcsolódó szócikkek: traktor
4 hozzászólás
>!
ppeva P

Ekkor jelent meg az asztaluk előtt egy fáradt pincér.
– Legyen szíves, hozzon a kisasszonynak egy Szenátor sört, nekem pedig egy üveg vodkát és egy tányér voblát.
(vobla: halfajta, koncér)

98. oldal

Kapcsolódó szócikkek: sör
9 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény
Richelle Mead: Véreskü
James Meek: A szeretet hírmondói
Artur Lundkvist: Az Ég akarata
Kolesznyikova – Kolesznyikov: Tara istennő mosolya
Clive Cussler: A Kán kincse
Arthur C. Clarke – Stephen Baxter: Az idő szeme
Lőrincz L. László: Az utolsó hvárezmi nyár
Valentyin Raszputyin: Isten veled, Matyora
Franc Nyikolajevics Taurin: Angara