A ​6-os számú fülke 70% 13 csillagozás

Szovjet roadkönyv. Középkategóriás Volga. „Tökéletes műszerfal, függesztett kuplung, váltó a volánon és integrált rádió. És ami a legjobb, kis pénzért sok apró hiba.” Úgyhogy inkább olvassátok Venyicska Jerofejevtől a Moszka – Petuskit, mert az egy igazi Zil limuzin.
http://m.cdn.blog.hu/au/autoskartya/image/2008/07/skip_…

Számomra ez most olyan vegyes volt. Többször gondoltam úgy, hogy félreteszem, megtehettem volna, mert miért is ne, de aztán pihentettem és mégsem. Végeredményben nagyon részletesek azok a leírások, a lefestett tájak, az emberek igencsak elképzelhetőek. Fogalmam sincsen milyenek a tipikus orosz emberek, a mentalitás, a környezetük, de valahogy így képzeltem el. Azért ajánlom, ha nem éppen a lelked simogatására vágysz, a mostani kinti időt elnézve, pedig mostanra való, nem nyárra.

Hát nem volt egy könnyű olvasmány. Rosa Liksom egy transz-szibériai vonatút történetét meséli el, ehhez nagyon sok monológot és tájleírást használ fel. Szinte lehetett érezni a nyomort, a szegénységet, a kilátástalanságot, magyarul pont azt, amit feltételeztem a Szovjetunióról. Ez nagyon lehangoló volt, már-már túlságosan is, ezért is ment döcögősen az olvasás. Számomra fájóan hiányoztak a párbeszédek, pedig úgy biztos jobban tetszett volna a könyv.

Festői tájleírások a lenyűgöző, vad Szibériáról és bicskanyitogató párbeszédek, pontosabban monológok. Egy nem hétköznapi utazás leírása és olykor elképesztő, gyomorforgató, de teljesen életszagú történetek felvillantása a Szovjetunió mindennapjaiból. Ezek miatt egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam a könyvet, végül azonban hiányérzetem támadt, főleg a miérteket illetően.

spoiler

Egy csodás és részletes tájleírásokkal átszőtt „könyvalakba zárt roadmovie”, egy lány útja a Transzszibériai vasúton Moszkvából Ulánbátorba.
A lány azért utazott Mongoliába, hogy ott egy hegybe vésett ábrákat nézzen meg, de ez csak allegórikus ok volt. Igazából menekült valami elöl:
1. Talán a barátja, a diliházba zárt Mitya elöl, akit bár szeretett és hazavárt, de valahol belül örlődött is a fiú betegsége miatt
2. Esetleg a fiú anyja, Irina iránt érzett érzelmei elöl, amikről még talán magának sem merte bevallani, hogy őszintébb és nagyobb szerelem, mint amit a fiú iránt érzett.
3. Az egész addigi élete elöl.
A hosszú vonatúton egy középkorú férfivel kell megosztania a fülkét, akinek a viselkedése az iszákos, faragatlan férfiak tipikus jegyeit mutatja: bűzlik a piától és az izzadsággal kevert kosztól, a beszéde és a mondanivalója a tanulatlanságát mutatja, igazi ösztönlény, aki jobban ismeri az életet és a kiskapukat, mint a lány. Pár mondatot leszámítva végig csak ő beszélt, a lánynak csak a gondolatait ismerhettük meg.
A 80-as évek közepén játszódó történetből megismerjük az akkori Szovjetúnió déli városait, és az ottani szürke és nélkülöző szocialista életet, és a kilátástalan, és sivár mindennapokat: a boltok üresek, az utcák koszosak / sárosak, élelmiszert csak a pult alól egy kis pluszpénzért kapni. A vonat napokig vesztegel egy-egy állomáson, mielött továbbindulna.
Mongólia még rosszabb, tiszta Észak-Korea: a külföldi látogató csak idegenvezetővel járhatja be a főváros meghatározott épületeit, a város határát nem hagyhatja el, este 8 után a szállodát bezárják és kijárási tilalom lép életbe, vendéget nem fogadhat a szobájában, mert azokat azonnal elviszik, és kínzásoknak vetik alá.
Egy igazi, szomorú és fájdalmas korrajz, ami az írónő saját tapasztalaiból táplálkozik, de jó volt olvasni, tetszett a lassú folyású cselekmény.