A ​róka vére 88% 47 csillagozás

Pár értékelés kapcsán már felfigyeltem a könyvre régebben, örültem, mikor az utazókönyv lehetőségét felfedeztem. A különböző címkék (erotika, fantasy, sorozatgyilkosság) egy sokrétű történetet ígértek, én pedig szeretem, mikor egy szerző mer egyszerre több zsánerbe belenyúlni. Itt alapvetően a fantasyn és az erotikán van a hangsúly.
Az értékeléseimben vannak visszaköszönő elemek, ezek azok a sarkalatos pontok, amik mellett vagy így vagy úgy nem tudok elmenni, az egyik ilyen az erotika. A fennkölt, terjengős erotikus jelenetek nálam már a félbehagyást jelentik (nem volt ez mindig így, de annyira ömlött ránk az utóbbi időben, hogy elegem lett), de ha van bennük valami plusz, valami izgalom, különlegesség, akkor nagyon tudom élvezni. A róka vére igazán különleges erotika szempontjából, hatalmas nagy plusz pontot adok ezért neki, az összes ilyen jelenetnek megvan a miértje és a mikéntje. A hősszerelmes macsóktól ájuldozó olvasók talán megbotránkoznának néhol. :) De én pont ezt a merészséget szeretem.
A fantasy szál jól beépül a történetbe, kellemes betekintést nyerünk az azték hiedelemvilágba.
A fél csillagot azért vontam le, mert bár a téma és az írói stílus telitalálat, néha (főleg a könyv közepén) elvesztett engem a történet. Lelassult a cselekmény, úgy éreztem, egy pár rész nem adott érdemben hozzá a történethez, talán egy kicsivel kevesebb oldalszám jobban fenn tudta volna tartani a figyelmem legelejétől a legvégéig. Ettől függetlenül én nagyon ajánlom ezt a könyvet a pikáns és izgalmas sztorik kedvelőinek. :)

„Fesd a falra az ördögöt, és megjelenik.”

Erős túlzásnak fog tűnni, amit most szándékozok leírni, de én egy olyan sorozaton „nőttem” fel, ami elől más menekülne. Nem fogom titkolni, hogy Laurell K. Hamilton – Anita Blake kisasszony történeteiről írok éppen. Magával ragadó, szexi és tele varázslatos lényekkel. Ennek tudatában, mikor láttam ezt a történetet úgy voltam vele, hogy érdekel, még akkor is, ha a hasonlóság elenyésző. Inkább a stílus adta mámorban egyezik, de mielőtt ebbe belemennék, szeretném megköszönni az írónőnek, hogy olvashattam a könyvét. Hálásan köszönöm!

Ronnie W. A. – A róka vére című regénye egy napjainkban játszódó, átlagos történetnek tűnhet elsőre. Igaz a könyv helyszínei és karakterei már cseppet túl kontúrozottak, de ne siessünk ennyire előre.

Az első, amit mindig megvizsgálok az a borító, melyet most sem szándékozok elengedni. Elsődlegesen azért, mert nagyon kedvemre való, másodsorban pedig annak fényében, hogy rendkívül szépen kifejezi a történet lényegét, de erre csak olvasás után jöttem rá. A borítófestményt Iván Eszter készítette, amelyet szeretnék külön méltatni, mert számomra nagyon különleges, hiszen remek a színválasztás és szépek a kontúrvonalak. Nagyon tetszik.

Fülszöveg alapján nézzük is, hogy miről szól a történet:

Adott egy fiatal nő, aki nem is olyan régen megjárta a poklok legmélyebb bugyrait és bár az idő némiképpen begyógyította az átélt gyötrelmeket, mégis a történtek minden nap megkeserítik az életét. Rita Miller, a fiatal FBI-ügynök élete finoman szólva sem egyszerű, elvégre a munkahelye egy darázsfészek, a főnöke egy le nem zárt érzelmi cunami, aki ráadásul családon belül ragadt és hősnőnknek még a fájdalommal is meg kell küzdenie, hiszen a sebek sajgása nem múlik el………..

Bővebben:
https://konyvelvono.blogspot.com/2021/07/ronnie-w-a-rok…

Nehéz szülés volt, mert gondoltalanul ugrottam bele egy felkérésbe, hogy olvassam ezt a kötetet. Elöljáróban meg kell említenem, hogy rengeteget gondolkoztam azon, hogy az én véleményezési rendszerem, mondhatjuk nyers. Ilyenkor, amikor azt mondom, nem rossz, akkor másnál, aki nem ennyire szófukar dícséretet illetően, teljességgel valószínű, azt mondaná jó volt. Vagy azt, szerethető, izgalmas, kellemes, olvasmányos. Én viszont ragaszkodom a nem rosszhoz, amit mostanság aktívan használok.
Amikor megkaptam a kötetet, akkor azt kérdezték tőlem, szeretem-e az erotikus könyveket, és hát húztam a számat, mert valójában a legtöbb erotikus könyvben a szexjeleneteket lapozom át legelőször, mert nem szokott hozzáadni annyit a történethez, mint amiért megérne elolvasnom, hogy ki, hova mit dugott. Ez a könyv ilyen szempontból meglepetés volt, mert a legtöbb szexjelenetnek (a legtöbbnek. Maradjunk annyiban, hogy azért egyes részeknél voltak hiányosságok) éreztem, hogy van értelme. Ez azért is lehet, mert a legtöbb ilyen jelent hat az olvasóra: érzelmileg, hiszen különféle kapcsolódásokat látunk, férfiakat, akik nagyon mások, nagyon más érzelmekkel kötődnek a főszereplőhöz. Másrészről nagyon jól vitte előre a történetet, tetszett, ahogyan megkapjuk a misztikus szálban lévő újabb és újabb információkat, és ahogyan újra és újra az aktus maga hatással van a történet szálaira. Kimondhatom, hogy ez nagyon élvezetes volt benne.
A könyvnek talán a legjobb része ehhez kapcsolódik: a szerző nagyon jól kezeli az érzelmeket, és úgy éreztem (valamennyire talán tudatosan) nagyon hatni akar az alapérzelmekre. Nem csak boldogságkeresés van (a péniszek tengerében), de nagyon jól mutatja be más alapérzelmeket is: misztikus szálban jól előjött az undor (az egyetemes emberi undor, nem pedig a konkrét cselekményre való reflektálás), a krimi szálban az elérhetetlen keresésésben szerintem meg-meg villant a félelem, ahogyan az erős női karakterben is sokszor lobogott a düh lángja. És ezeket az érzelmeket átadja a könyv, amikor kell, én is dühös vagyok, és csapnám az asztalt, amikor kell, ellazulok, és felkészülök egy érzelmi kielégülésre.
Ami talán picit zavart, hogy többször próbált katartikus lenni egy-egy rész, és ezt nem bírta el egyszerűen a kicsit bajosan egyszerű történet. Nem mindig volt teljesen felvezetve, és így sokszor nem jött ki teljesen az a katartikus élmény, amit szeretett volna. Ettől függetlenül (főleg, mivel ez inkább a történet erősítését szolgálná) nagyon tetszett benne az érzelmek leírása, éreztetése.
Ami viszont nem jött be, az a történet. Egyrészről néha NAGYON bugyuta hibák bennemaradtak, amitől nem tudtam eléggé forgatni a szememet. Értem, hogy előre kellett adni nyomokat az olvasóknak, de azért néha annyira problematikus dolgok bennemaradtak, hogy szanaszéjjel sírtam magamat a könyv felett. Például spoiler spoiler és a kedvencem spoiler
Másrészről én (egyáltalán nem ismerve a szerzőt) éreztem egyes helyeken az ihletettséget. Ez alapvetően nem baj, sőt, valószínűleg mindenkinek vannak ilyen részei aki ír, és az lenne baj, ha nem lenne ilyen benne, de sokszor ezek pontatlanul, rosszul kerültek bele a könyvbe. Néhol úgy éreztem, túlságosan részletekbe menően akar mondani valamit a szerző, amire igazából nincs szükség, máskor pedig pont ellenkezőleg, mintha a lényeget nem értené, és emiatt nagyon furcsán kerülnek bele részek spoiler
Ami engem még zavart, és ez borzasztóan személyes dolog, hogy nagyon túlírtnak éreztem a könyvet. Az elején mondtam, hogy a szexnek volt értelme, és volt is, de a közepe felé belefutunk egy spirálba, amikor Rita futja a köröket, és kb nem történik semmi „új” érzelmileg. Csak nyűglődik, és olyan érzésem van, hogy ez már egyszer írta, haladjunk. A könyvnek szerintem a negyede felesleges, mert az ilyen spirálokat erősíti, miközben a krimi történethez nem ad hozzá (és sajnos azt lehetett volna hova építeni is)
A könyv nem rossz. Csak iszonyatosan túlhúzott, és egy iszonyatosan kemény szerkesztő kellett volna, aki helyreteszi a történeti problémákat. Nem volt vészesen rossz, olvasható, de sokkal jobb is lehetett volna.
Ha engem kérdeztek, én ajánlom ezt a könyvet, de nem mindenkinek. a zsáner kedvelőinek nagyon fog tetszeni, szerintem minden hibájával együtt is, ám szerintem aki inkább a krimiszál miatt olvasná a könyvet, annak annyira nem fog bejön. Ez a könyv nem ebben erős. A szerzőt pedig figyelemmel fogom kísérni, mert az alapjai jók. Ez a kötet pedig… nos nem rossz.

Ilyen könyvet még többet. Szeretem mikor ilyen izgalmas, lebilincselő és pörgős egy történet. Mikor utálom bármi miatt is abbahagyni, mert még olvasni akarom. Jól össze lettek hozva a szálak. Misztikum, fantasy, erotika. Teljesen jó arányban. A végén sejtettem, hogy lesz valami csavar és ezt is izgalmasra sikerült megírni. Nagyon úgy lett vége, hogy remélhetem lesz folytatás… :)

Ha szereted a Zafír Pöttyös könyveket, akkor ez a kötet is tetszeni fog! Azért kezdem így, mert olvastam, hogy sokan nem tudják hová tenni ezt a zsánerkompozíciót, de hát az urbanfantasyval fűszerezett lightos krimi, amelybe erotikus jelenetek is vegyülnek a hazai könyvpiacon minimum Anita Blake óta ismert jelenség. De utána sok más hasonló sorozat jött, pl a Cat és Bones. A szerző nagyon is rácsatlakozik erre a vonulatra, az ő köpönyegük mögül bújt elő, de jól van ez így. A krimiszál azért igen diszkrét, szóval inkább azoknak ajánlom a könyvet, akik odavannak a dögös rosszfiúkért, mint Lee. Azt éreztem végig, hogy a regény hatalmas szeretettel íródott, minden sorát átszövi, hogy az író szerette írni a jeleneteket, és szereti a karaktereit is, ez főként abból tűnik ki, ahogy a karakterek évődnek egymással, ami így sok helyzetkomikumot eredményezett. El kellett telnie 300 oldalnak, mire én is annyira megkedveltem a szereplőket, hogy én is tudjak mosolyogni. És itt jön az egyik ellenvetésem, bár tényleg érződik a mesterségbeli tudás, a regény kissé túlírt. Mondat, jelenet és cselekményszinten is szerintem. Aztán érdekes módon pont a szerkezeti tetőpontoknál felgyorsít, és pár jelenetet „összecsap.” Azért mondom, hogy több tetőpont is van, mert több cselekményszál is fut párhuzamosan egymás mellett, nyomozás egy gyilkos után, az urban fantasy-szál, és Lee is vívja harcait, bár az ő cselekménye off-stage történik többnyire. Azt mondom, nagyon grandózus lett a sztori cselekmény szempontjából és oldalszám szempontjából. Ami nekem tetszett, bár voltak elemek, amelyekből a kevesebb több lehet volna néha, például Rita annyit vérzett különböző sérülések okán, hogy pont a „végső ütközet” alatt nem tudtam aggódni érte. Ugyanígy nem értettem meg, hogy működik a spoiler Istennő ereje. Úgy tűnt, annak talán nincs is logikája, csak igazodik a cselekményhez, hogy épp pont akkor nem fejti ki varázsos erejét, amikor a plot úgy kívánja. Kissé zavarban vagyok, hogy jön az azték kultúrához a vörös róka. A szövegből úgy tűnik, vörös rókáról van szó. Bár 15 éve is van, amikor még aktív merisként olvastam ennek a könyvnek az első verzióját, és már akkor ez volt a cím, így én örülök a legjobban, hogy ez nem változott, és örülök is, hogy nem a japán rókadémon került implentálásra. De mindent egybevetve jól sikerült első regény lett, emelem a kalapom. Jó érzés olyan regényt olvasni magyar szerzőtől, ami mögött érződik az írás mestersége iránti tisztelet és az évek kitartó munkája. Innentől kezdve ez már tényleg ízlés kérdése, kinek jön majd be ez a merész történet, de nekem bejött :) Lee meg kis szívemszottya lett, hát sajnos még mindig nem vagyok elég öreg ezekhez a tipik macsókhoz, bár csak regények lapjain tudom őket elviselni.

Vannak a könyvnek hibái, de összességében jól szórakoztam. Lee miatt pedig – de csakis Lee miatt – a következő részre is kíváncsi vagyok. :)
Bővebben: https://szilvikonyvespolca.blogspot.com/2021/11/ronnie-…

Köszönöm, hogy megjelenés előtt elolvashattam a könyvet. Nagyon sokáig a hatása alatt voltam. Rita története magával ragadó, az írónő mesterien szőtte a szálakat, még a legvégén is akadt meglepő fordulat.
A misztikum átszövi az egész történetet. Az írónő ismeretei az aztékok világáról nem kevés kutatómunkát sejtetnek, amihez külön gratulálok.

A részletes leírások élvezetessé teszik az olvasást. A karakterek elég sokszínűek, vegyes érzelmeket váltottak ki belőlem: leginkább Rita, de ugyanúgy az őt körülvevő férfiak is, Lee, Matt és Stephen. A körülmények és a végkifejlet dacára azt kell mondjam, mindegyikük belopta magát a szívembe. Volt ami megdöbbentett, és volt, ami szomorúvá tett…
Végig voltak megérzéseim szinte mindegyikükkel kapcsolatban, de azért az írónőnek így is sikerült meglepetést okoznia. De aztán minden a helyére került. Nagyjából. Merthogy folytatást szimatolok és nagyon kíváncsi vagyok, mit tartogat az írónő.
Ebben a könyvben minden megtalálható: izgalom, fordulatok, akció, titkok, erotika és rengeteg fantázia.
A borító: fantasztikus lett, csodálatos munka. Tökéletesen illik a történethez. Gratulálok a készítőjének @Estell_Ivy
Köszönöm az élményt!

Érdekes könyv. Vegyes érzésekkel gondolok rá. Nagyon tetszett az alapötlet, meg az, hogy honnan hova lyukadunk. Ellenben szerintem jót tett volna neki, ha egy kicsit kompaktabb a regény, mármint nem fizikálisan, hanem szövegileg. Néhány dolog jobban a szánkba lett rágva, mint kellett volna. Terjengős volt, ami miatt néha forszíroznom kellett magam, hogy haladjak, miközben baromira érdekelt, mi fog kisülni ebből az egészből. Lee volt a legszimpatikusabb figura off, a legkidolgozottabb karakter, valahogy sejtettem az igazságot vele kapcsolatban, és nagyon kíváncsi voltam, miképp fog ez kiderülni. :D Köszönöm, hogy utazókönyvként olvashattam.

Meglepően jó volt. Ami kicsit Anita-utánérzés, hogy a főnősnőnek muszáj bizonyos dolgokat megtennie. Az ötlet jó, és a kivitelezés is.

A kiadó nem szokott indokolatlanul 18-as karikát pakolni a könyveire, mégis inkább fantasy-ra számítottam erotikus tartalommal, mint fordítva.
Persze egy idő után már van annyi információ, ami alapján kisakkozható, mi, merre, hány méter és miért így. De az azték kultúra ismerete nem tartozik feltétlenül a magyar alapműveltséghez (lehet cáfolni az állítást :P) nincsen sok kapaszkodó. A szereplők számos kérdésben a sötétben tapogatóznak egészen a történet végéig, ezzel együtt az olvasó is.
Annyi biztos, hogy ennek köszönhetően ilyen „anti-édes-hármast” még nem láttam.

Ami viszont csalódást okozott: az ügynöknőnk munkamorálja és háttere. Egész pontosan a szinte nem is létező nyomozása – ha már egy krimi-szálon indultunk el –, mert az erősen háttérbe szorult. Rendesen össze is zavarodtam, hány éves, milyen tapasztalatai vannak, mikor is volt zöldfülű, reális, hogy ebben a pozicióban van. Továbbá a fantasztikus megfigyelőképessége: az első célozgatásnál már tudtam, a beharangozóban „új kiszemeltnek” nevezett szereplő tulajdonképpen mit művel a színfalak mögött.
Neki meg az utolsó fejezetben lassan leesik a papírhúszfillér :D

Összességében egy gyorsan olvasható, szórakoztató történet, amelyben felsejlik a folytatás lehetősége, de ott már közel sem lenne elegendő ennyi mitológiai háttérismertető, mint ebben.