Lilian 68% 25 csillagozás

Nem kerek, mint sci-fi és úgy sem, mint thriller. Mindkettőnek olvasható, de így is, úgy is hiányzik belőle valami, ami a zsáner keményebb rajongói szerintem elvárnának. Mint sci-fi, nem sok újat mutat, hiszen a klónozást ebből a konkrét irányból már régen megtámadták (pl. az 1989-es Midas). A tudományos párbeszédek nem épülnek szervesen a könyvbe: bennem leginkább olyan érzést keltettek, mintha a hozzá nem értő olvasónak szóló lábjegyzeteket olvasnék. Szép dolog nyitni a nagyközönség felé spoiler, de ezen még finomítani kellene.
Amiben erős, az laikus ember találkozása (nem írhatok átlagembert, mivel milliomosról van szó) a csúcstechnikával, és ennek morális következményeivel. Ennek az aspektusnak viszont hiányoltam a logikus lezárását: Turner nem jut el odáig, hogy döntésre jusson a számára szokatlan erkölcsi kérdésben, mert a véletlenek kiveszik a kezéből az irányítást. Szerintem izgalmasabb lett volna megtudni, hogy ő maga mire jut a lelkiismeretével. (Egyébként az egész könyv végtelenül cinikus és hímsoviniszta – de akinek ez nem jött le a borítóról és a fülszövegből, az magára vessen.)

Az első fejezetek egyértelműen thrillert sejtetnek, ami könnyen lehetne is a történetből. De a sztori, talán az utolsó harmadát leszámítva, igencsak lassú, időnként kifejezetten eseménytelen. A két főszereplő lelkiállapotáról ugyan sokat megtudunk közben, de nem vagyok meggyőződve arról, hogy ehhez fél tucat strandolás, vacsora és bevásárlókörút segítségével lehetett a legjobban eljutni. A végén akad ugyan egy-két váratlan fordulat, de ez is inkább meglepő, mint izgalmas. Így a cselekmény-központú regények rajongóit sem hinném, hogy maradéktalanul kielégítené a könyv.

Kicsit tartottam a regénytől, amikor elolvastam a fülszöveget, illetve az interjút a Galaktika oldalán a szerzővel. Azonban a témája mégis vonzott, hiszen annyi lehetőség van benne.
Az elején úgy éreztem, hogy körbe-körbe haladok és nagyon lassan indul be a történet. Aztán lassan elkezd csordogálni és olyan érzésem volt, mintha clarkei elbeszélést alkalmazna az író. Azaz nem is a cselekmény az érdekes, hanem a mögötte lévő tudomány, ahogy a párbeszédekkel és a leírásokkal az olvasó elé tárja a klónozás lehetőségeit illetve magát a folyamatot. Természetesen izgalomból sincs hiány, de arra várnunk kell a kötet feléig. Addig pedig szépen tájékozódhatunk a klónozás tudományáról.
Egy igazi sci-fi – thriller történet, amiben megvan minden ami ehhez a két műfajhoz kell. Maga a klónozás egy kicsit túl van gondolva a tudomány mai állásához képest, de ez szükséges a történet szempontjából. Viszont érdekessége a regénynek, hogy nem esik túlzásokba. Részletesen kidolgozott, olyannyira, hogy az elején beszúrt, feleslegesnek tartott pici dolgok is a végére a helyére kerülnek. Nagyon jól felépített és megírt történet.
A lassú, de bőséges folyású történet nem az akciót kedvelő olvasóknak ajánlott első sorban, hanem inkább a klasszikus sci-fit és a jó thrillert kedvelőknek.
Külön élmény volt, hogy bár olvasás közben több sablonos befejezés lehetősége is felvetődött bennem, mégsem volt teljesen kiszámítható a vége. De nem is volt valami hihetetlen, oda nem illő csavar.

Az első szó ami eszembe jut a könyvről és az olvasásról: „ígéretes”

Ronil fogott egy érdekes sci-fis témát, kicsit megcsavarta, maivá tette. Az meglepett, hogy a főszereplőnk egy már korosodó férfi – eszembe jutott pár költő, akik fiatal koruk ellenére folyton az öregségről írtak (ha jól emlékszem W. B. Yeats volt ilyen) és kicsit el is gondolkoztam, mint akkor, hogy ez vajon miért van.

A történet szépen van vezetve, talán túl finoman érint csak bizonyos 'erősebb' témákat, apró csavarokkal dolgozik, de szép kerek és egész az olvasás élménye.

Kíváncsian várom, Ronil merre megy majd tovább.

https://youtu.be/1Inrpf8wgO0

Nem különösebben izgalmas, egyszer olvasható regény. Mivel minden jel arra utal, hogy a szerző sci-fi thrillernek szánta, talán érdemes lett volna megfontolni, hogy egy háromszáz oldalas regény központi csavarját mennyire érdemes lelőni a fülszövegbe, illetve a kettes számú meglepetést érdemes lett volna finomabban felvezetni (vagy csak nekem volt jó napom, de kábé a regény harmadánál rájöttem, szóval a regény végi leleplezésnél nem lepődtem meg).

Be kell vallanom, hogy az elején nagyon utáltam ezt a könyvet. A témája miatt végig volt egy félelmem attól, hogy valami bulváros sztorit fogok kapni és a legelső jelenetek nem igen űzték el a félelmemet. Viszont mikor bejött a sci-fis vonal is (a klónozás) és az egész üzlet bemutatása, akkor kezdett el igazán érdekes lenni a regény. A félelmeim csak néhány szerelmesebb jelenetnél tértek vissza, de csak rövid időre.
Számomra az SF-fel jelent meg a ténylegesen komoly vonala a Liliannek: nagyon is emberi sorsok, a klónok jogainak kérdése és persze ennek az egész üzletnek (az ügyfél csupán két hétig lehet együtt a megrendelt klónnal!) a lelki következményei. Női olvasóként még kiemelném, hogy tetszett, hogy az író Liliant nem csupán kelléknek szánta a történetben (mondjuk mivel címszereplő a hölgy, többet várunk a karaktertől) és a belső világát sem hanyagolta el. Japánért meg külön piros pont.

Az elejét meg néhány későbbi „rózsaszín” jelenettől eltekintve nem rossz regény a Lilian. A borító ne ijesszen el senkit.

Érdekes könyv, érdekes téma, de valami mégsem volt tökéletes benne. Izgalmas volt végig, és a karakterek is jók voltak, olvastatta magát, de picit kiszámítható (vagyis inkább előre utaló) volt (na jó, a fülszöveg túúúúúúl nagy spoiler sztem :D ) illetve az se jó, hogy folyamatosan ismételget dolgokat (bár a Lilianben még annyira nem volt baj, inkább a novellájában, de itt se tett jót neki) A legnagyobb probléma pedig (ami miatt a fél csillagot nem adom meg) hogy felépít egy történetet, amit egy fél fejezettel összezúz. Következetlen, akarattal alkotta meg a Happy Endet, és így keserű ízt hagyott maga után a könyv. Remélem a következő könyve jobb lesz, már várom nagyon :)

Nagyon tetszett ez a könyv, sőt mi több, azt mondanám, hogy tökéletes volt! Nem tudtam, hogy mit fog kihozni az író az alapötletből, de jól sikerült. A főszereplőket abszolút el tudtam képzelni, mondanám, hogy hús-vér emberek voltak, de ez most kivételesen nem igaz… ;) Turner, Lilian és Olivier egy-egy embertípust testesítettek meg, mégsem éreztem úgy, hogy felszínesen lennének ábrázolva. Sok olyan cselekedetük volt, amire az ember egyáltalán nem számított, és még a végén is volt egy jó kis meglepő fordulat!
Nagyon tetszett az a jövő, amibe az író helyezte a cselekményt, szeretem az ilyen luxus és high tech környezetet. Számomra a tudományos részletek is kielégítően meg voltak magyarázva, és érdekesnek találtam azokat a történeteket is, amikből megtudtuk, hogy egy-egy korábbi projekt hogyan siklott félre.
Nagyon tetszett az író stílusa, annyira összecsengett az enyémmel, hogy pontosan úgy írt le mindent, olyan szavakkal és kifejezésekkel, ahogy nekem jólesett. Végig annak örültem, hogy mennyire jó, hogy eleve magyar nyelven íródott, és nem angolból fordították.

    Több dologért is szerettem ezt a könyvet – de távolról sem hibátlan.
    A tudományos részéért oda- és vissza vagyok. Az evolúciós pszichológia lényegét tökéletesen megragadta egy rövid fejtegetésben, a klónozásról való elképzelése is izgalmas (azt nem tudom, mennyire egyedi, mert ilyen témájú sci-fit nem igazán olvastam), az IoT (Internet of Things) pedig valahol félúton van a jelen és a sci-fi között, és adott egy plusz színt a gazdagság megjelenítéséhez. A morális témáknak örültem, a kicsit kognitív pszichológia felé kacsingató „mi a helyzet az emlékekkel”-oldalát is élveztem a regénynek.
    A karakterek….szóval a karakterek. Nem azok érdekeltek a leginkább, akik a főszereplők voltak. Ennek ellenére szinte teljesen jelentéktelen mellékszereplők életéről is (feleslegesen?) sokat megtudtunk. Azt hittem, később fontos lesz, de összességében nem lett az. De a belső gondolataik is pontosan ennyire voltak relevánsak. Kicsit sok volt…
    Az első felét sokkal jobban élveztem, akkor még tudtam azonosulni a szereplők dolgaival, illetve azt éreztem, hogy nagyon is vezet valahova az egész, és szupi lesz. Hajszálnyit többet ígért az eleje, mint amennyit végül kaptam. És elvesztek a szimpátia-zónámból az emberek…olyan érzésem volt, hogy megtört a személyiségük íve.
    A romantika-része nem győzött meg – bár az is igaz, hogy itt valóban szerelmes senki nem volt…de leginkább untam, és más vonulatokhoz sem láttam, hogy hozzátenne. Az akcióba hajló rész sem győzött meg igazán… Nem azt mondom, hogy olvashatatlan lett volna, de egy erős közepesnél nem volt jobb.
    Hm, igazából annál jobban élveztem, mint ami ebből a véleményből látszik. A potenciált látom az íróban, a Metropolis Media Start könyveit pedig amint tudom, elolvasom, abszolút van létjogosultságuk!

Tetszett.
Kicsit rövid volt, jobban is ki lehetett volna fejteni lélektanilag, mélyebben is érdekelt volna hogy Turner hogyan élte meg viszonyát a klónnal. Szerintem ez kicsit felületesen lett ábrázolva. Szeretem ha lélektanilag erős egy kötet, talán ezzel lehet a legjobban levenni a lábamról, de az is igaz, hogy a könyv adatlapján nem szerepel a lélektani címke, és ez nem egy lélektani regény, így ez egyáltalán nem róható fel a kötetnek :)
A történet sok fordulatot tartogat és egyáltalán nem kiszámítható.
Kedvenc szereplőm, vagy olyan, akivel tudtam volna azonosulni, nem volt, de ez számomra nem feltétel ahhoz hogy szeretni tudjak egy könyvet. Izgalmas, pörgős, számomra újszerű is, hiszen ez volt az első könyvem a műfajból :)
Nem tudom, mi az „etalon” a műfajban, mert ez az egyetlen könyvem a műfajból, de „laikusként” azt mondhatom hogy nagyon izgalmas, jól felépített történet. Engem szórakoztatott, lekötött, kikapcsolt. Szerintem méltatlanul alulértékelt könyv. Örülök, hogy ezúttal sem hagytam magam befolyásolni a negatív kritikák által, hanem a megérzésemre hagyatkoztam. Szerintem érdemes elolvasni, és esélyt adni neki, én ezzel úgy vagyok hogy ha felcsigázta az érdeklődésem egy könyv, akkor az nem lehet véletlen :)
Szerencsére nem tévedtem, egy jól felépített, érdekes történettel lettem gazdagabb. Bátran ajánlom mindenkinek aki szereti az izgalmas, meglepő történeteket.
Nekem tetszett :)