Márai Sándor (1900-1989) a 20. század egyik legjelentősebb és legnépszerűbb prózaírója volt. Hányatott életében két alkalommal is külföldre kényszerült, élete nagyobbik részét Európában és az Amerikai Egyesült Államokban töltötte, de mindvégig magyarnak vallotta magát, s nyelvünk egyik nagy művészeként mindvégig magyarul írta különböző műnemű alkotásait.Manapság szinte mindegyik világnyelvre lefordították regényeit, s általában úgy becsülik, mint az európai polgári szemlélet és hagyomány utóvédjét. Életműve még nem zárult le, hiszen hagyatékából egyre-másra bukkannak elő még kiadatlan alkotásai. Jelen monográfia az élet és mű ma ismert teljességét tárja fel, bepillantva az író rendkívül eredeti gondolkodásába és irodalmi elveibe is.
Márai Sándor 1 csillagozás
Róla szól: Márai Sándor
Enciklopédia 2
Szereplők népszerűség szerint
Most olvassa 2
Várólistára tette 3
Kívánságlistára tette 4
Népszerű idézetek
Általában nagyon udvariasak a teremben a nácik. Ez mindig így van, efféle emberekkel; ha éppen nem gyilkolnak, akkor csaknem kedvesek.
133. oldal (Márai, 1933)
1933 végén a hazai egyetemeken a jobboldali ifjúság hevesen tüntetett a zsidó hallgatók ellen. Külön, úgynevezett „szégyenpadba” akarták kényszeríteni őket. A kultuszminiszter úgy próbálta megelőzni a mind kínosabbá váló atrocitásokat, hogy december 13-án bezáratta a Műegyetemet. Ebből az alkalomból írt remek tárcájában Márai „megdicséri” a kultuszkormányzat döntését, mely páratlan bölcsességre vall. Véres iróniával, megrázó beleérzéssel ábrázolja azok lelkiállapotát, akik „figyelmes, udvarias arckifejezéssel, összefont karral” ülnek a szégyenpadban, mert ügyük „az egész civilizált társadalomé”. A cikk befejezése szenvedélyes vitát keltett, sokan félreértették iróniáját:
…értsék meg, hogy a szégyenpad megoldás, melyet egy jóságos végzet kegyesen felkínál nekik. Vannak sértések, amelyek, ha közelebbről megnézzük, nem azok. S aki a szégyenpadban ül, emelt fővel, néma beleegyezéssel, legalább ráér elgondolkozni rajta, milyen különös, talán kényelmetlen érzés is lehet a másik padban ülni, egy teremben, ahol van szégyenpad is. Nem a legkényelmetlenebb hely a szégyenpad manapság.
147. oldal
Minden elveszett, minden. A nyelv, az otthon, a munka értelme, az ifjúság. Végre, szabad vagyok!
468. oldal (Márai naplójából)
Ahogy Mikszáthnál egy zseniális karikatúra torzképében rögződnek meg az alakok, ahogy Móricz Zsigmond, ez a kivételes erejű emberábrázoló, soha nem nyúl magasabbra, mint ahová a keze elér, és amit így megmarkol, irgalmatlan pőreségében mutatja; de soha nem mutat többet, mint a pucér embert, a lefényképezhető valóságot. A három nagy kortárs mellett Krúdy volt az a prózaíró, aki az embert kíméletlen valóságában ábrázolta, de ugyanakkor a legsilányabb, legszimpatikusabb emberi jelenséget is mitikus fénnyel vette körül – aurával, amit a keletiek egy ember igazibb tartalmának vélnek, mint minden mást, amit az anyakönyv vagy a boncoló orvos hirdet.
297. oldal (Márai)
Nincs „éretlen nép”, mely alkalmatlan a politikai szabadságra, s nincs szurony, amely garantálni tudná a fegyelmet, ha az nem élő szándék a társadalom öntudatában. Nincs más béke a társadalom számára, csak az, amelyet egy népi közösség önként, szabad akaratából és félelem nélkül ajándékoz magának.
150. oldal (Márai)
[Márai naplójából, 1946]
De nem bírom a hangját, öklendezem tőle: ezt a dallamos Márai-hangot, amely a vége felé – két, három év előtt! – igazán kintornaszerű volt már, nyekergően dallamos. Gyűlölöm ezt a hangot. S a műfajt, mely előle következik… Ha lesz még valami, más lesz és másként.
422. oldal
[A Béke Ithakábannak] Látszólag az Odüsszeia a kiindulópontja, illetve azok a források, amelyek Homérosz műve nyomán dolgozták fel a főhős Ithakába való visszatérése utáni életútját, tehát Márai gondot fordított a történetiségre. Ám regénye Odüsszeusz (Ulysses) ürügyén másról is szól, írója számára fontosabbról, és Ulysses utóéletét több nézőpontból mutatja meg. Hasonló elbeszélői módszerrel kísérletezett ekkor készülő másik regényében, a sokkal küzdelmesebben írt San Gennaro vérében, amely írásművészetének egyik magaslati pontja lett.
481. oldal
…már a Válás Budánban egyetlen éjszakába sűrítette a cselekményt, egyetlen nap történetét mondja el az Eszter hagyatéka, egy délutánét a Déli szél; ezeket a kimetszett időrétegeket emeli színpadra, díszletek közt futtatja a történetet, megrendezi hősei találkozását, monológokban és dialógusokban jeleníti meg az életüket.
273. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Bécsy Ágnes: Virginia Woolf világa 95% ·
Összehasonlítás - Gyertyán Ervin: József Attila 92% ·
Összehasonlítás - Ady Endre: Szeretném, ha szeretnének 88% ·
Összehasonlítás - Pálfalvi Lajos: A Transz-Atlantik megállói ·
Összehasonlítás - Upor László: Majdnem véletlen ·
Összehasonlítás - Pál Ferenc: Saramago-olvasatok ·
Összehasonlítás - Benedek Marcell: Naplómat olvasom ·
Összehasonlítás - Havasréti József: Szerb Antal 91% ·
Összehasonlítás - Balázs Imre József: Hervay Gizella ·
Összehasonlítás - Brassai Zoltán: Gárdonyi Géza ·
Összehasonlítás