Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Kartal kalandos esküvője (Kartal 2.) 41 csillagozás
Mi tagadás, azokban a régi, kalandos időkben sem volt könnyű kiismerni a lányokat! Lehetett valaki sok csatát megjárt vitéz lovag, népének hű fia, a királynak hű embere, ha egyszer megszerelmesedett, bizony könnyen a bolondját jártatták vele… Nos, valami ilyesmi történik ebben a könyvben is. Régi barátunk, a hős Kartal, beleszeretett a híres-neves, vitéz leányba, Bankó Virágba, s már-már leánykéréssel kezdődne a regény, hogyha… S ezzel talán megindul a páratlanul színes, lélegzetelállítóan izgalmas bonyodalom! Rónaszegi Miklós ezúttal is váratlan fordulatokkal, veszélyes szökésekkel, félelmetes lopakodásokkal, no meg humoros helyzetekkel lepi meg olvasóit. Könyvében kitárul előttünk a XIV.század elejének Magyarországa, s mi dobogó szívvel figyeljük a szép szerelmespárnak Kartalnak és Bankó Virágnak kalandos históriáját.
Eredeti megjelenés éve: 1976
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Jonatán Könyvmolyképző Könyvmolyképző
Kedvencelte 2
Várólistára tette 11
Kívánságlistára tette 3
Kiemelt értékelések
Könnyed, nyári olvasmányt kerestem. Örömmel jelenthetem, hogy meg is találtam.
A kedvenc kötetem a sorozatból, ezen tudok mindig a legjobbakat mosolyogni.
Valamelyest történelmi is, de inkább kalandos. Olyan könyvnek tartom, amivel meg lehet szerettetni valakivel az olvasást, ha jókor nyomjuk a kezébe. Az enyémbe jókor került annak idején. Még általános iskolába jártam, lehettem vagy ötödikes-hatodikos, mikor a barátnőm ebből a kötetből olvasott vidám jeleneteket a napköziben. Annyira megtetszett, hogy hozzá is fogtam az első részhez és onnantól kezdve egy kis lemaradással együtt olvastuk, beszéltük meg a történetet. Mikor játszottunk, emlékszem, mindig ő volt Orsolya, én pedig Virág és vártuk a lovagjainkat sóhajtozva.
Lehetséges, sőt erősen valószínű, hogy az akkori emlékeim miatt is szeretem ennyire ezt a sorozatot, de valahányszor olvasom, mindig megragad a hangulata. Szívesen bolyonganék a hősökkel a Vértes erdeiben vagy a rég elfeledett várakban, fürödnék a hegyi patakokban.
Igen, Kartal visszakapta a jogos tulajdonát, és most megházasodni készül! Ám Bankó Virág (a hitvese) megkéri, hogy a falu szokása szerint rabolja el őt, csakhogy ebből nagy galiba lesz.
Rónaszegi Miklós egy páratlanul izgalmas és a történelembe jól beilleszkedő regénnyel meséli el ezt a fergeteges történetet!
Mindenkinek ajánlom, aki szereti a lovagokat és a XIV-ik századi történeteket!
talán ez tetszett a sorozatból a leginkább, de így együtt a legjobb – én nagyon élveztem, és hálás vagyok/voltam a könyvtáros néninek, hogy annak idején a kezembe nyomta…
Népszerű idézetek
Ujjuk begyével cirógatják egymás arcát. A szerelem szent, kicsi jeleit írják rá reszkető, finom mozdulatokkal. És mennyi kis jel fér el egy szerelmes arcon! A szép homlok nagy mezején, a sötét szemek csodás határain, a büszke orrocska nyergén, a csókoló ajkakon, mosolygó arcon a két kicsi gödörben. Olyan ez a cirógatás, mintha újra- meg újrarajzolnák egymás arcát. És ahányszor csak végigsuhan az ujjuk rajta, annyiszor teremtődik újra meg újra minden mosoly, minden pillantás. Olyan művészet ez bizony, amire a legnagyobb festő sem képes.
276. oldal
– Hééé! Te ott!
– Nem ott. Itt… hehe!
A bástyán senki sem volt, ellenben a nyitott kapu alól előtámolygott egy részeg katonaféle. Félrerúgott egy macskát és rekedt hangon így szólt:
– Ne üvölts, te marha. Zavarod az urat!
– Marha vagy te magad! – vágott vissza fojtott hangon Mikucsa legénye.
– Marha marhával, kutya szalonnával, siess, malac, fokhagymával, hehehe!
– Ne mekegj, ebfajzat!
– Nono!
– Keverge várnagyot keresem.
– Hiszen keresd. Megengedem.
…
– Ne ordíts! Zavarod az urat!
– Majd téged zavarlak meg mindjárt. Lódulj, és keresd Keverge várnagyot!
– Dehogy keresem – mondta a részeg. – Én vagyok Keverge várnagy.
59-60. oldal
Benedek pap volt, rövid imát mormolt tehát, mielőtt hozzálátott volna az evéshez. A tisztesség kedvéért Fintor is keresztet vetett, de aztán sandán bámulta a szerzetest.
– Hallod-e – dörrent rá hirtelen mókás szigorral –, hallod-e, frater Benedictus, milyen nap van ma?
– Hm… péntek.
– És milyen nap a péntek napja, frater Benedictus? – emelte fel kése hegyén a kolbászdarabot Fintor.
– A szent böjt napja, kedves testvérem – bólintott teli szájjal Benedek, és szomorú képén nyoma sem látszott, érti-e, mire akar kilyukadni az igric.
– Úgy, tehát tudod, hogy ma böjt napja van. Akkor hát azt is tudod, hogy a római anyaszentegyház parancsolatja szerint böjt napja a szigorú önmegtartóztatás napja, amikor is legfeljebb halat ehetsz, ha nem akarsz halálos bűnbe esni! – És szúrós szemmel nézett a füstölt kolbászra, amit Benedek kés nélkül rágcsált.
Benedek nem zavartatta magát. Lenyelte a kolbászdarabot, megtörölte a száját a keze fején, aztán kegyes megértéssel fordult pajtásához.
– Ejnye, testvérem, Fényesfia Fintor, hát nem láttad-e, mit tettem, mielőtt kezdtem volna? A kereszt jelével megáldottam ezt a kolbászdarabot, miközben így fohászkodtam: fiat piscis! Vagyis változzék hallá. És lehet, hogy te, amit a kezemben látsz, kolbásznak véled, én azonban hal gyanánt eszem. Hiszen ha a szentmisében a kenyeret Krisztus urunk testévé tudom változtatni, már igazán nem nagy művészet egy darab kolbászt hallá változtatnom.
46-47. oldal
Volt persze a békességnek más oka is.Úgy hívták, Cibele asszony
Ö volt a Hunya mester felesége, amiért is sokan szánakoztak a derék sütőemberen. Cibele asszony ugyanis egy széle-hossza egy, szörnyen kövér nőszemély volt, kócos, lompos, mogorva perszóna, aki egész nap mozdulatlanul ült a mérőasztalnál, és bambán bámult maga elé, akár egy pogány kőisten. Minden mozdulata csak annyi volt, hogy fél kezével marokszám tömte szájába a mézes lepénykéket, fél kezével pedig egy hatalmas kancsóból a bort mérte. Ebben a kocsmában ugyanis nem volt szíves kiszolgálás, aki inni akart, az a Cibele asszony lucskos asztalához járult, hogy italt-vegyen magának. Ha a kancsó kiürült, egy szomorú szemű szolgaember tüstént újratöltette a mérőasztal mögött hasasodó óriási hordóból.
Ez a hordó volt itt az egyetlen, amely versenyre kelhetett a Cibele asszony termetével
Cibele asszony tehát csak ült, csak figyelt és csak hallgatott. Ezért mindenki tartott tőle, és nyugton maradt a közelében. Mi tagadás, veszett híre volt a duhaj kedvű legények között, mert azt mesélték, hogy nem is olyan nagyon régen – a Csák Máté hadai vagy talán a Németújváriaké égették Fehérvárt, ugyan ki tudja azt mind észben tartani? – a fegyveresek közül egy kivagyi legény harmadmagával berontott a kocsmába, és kardot rántva így dörrent a megszeppent kalmárságra:
– Ide minden aranyat, mert végetek van!
Megszeppent az utasnép, az is, akinek aranya nem volt, és nagy hallgatásba hőkölve várta a szörnyű véget
Hanem akkor a mérőasztalnál felböffent a Cibele asszonyság bölömbikahangja:
– Nyughass, te barom!
Azzal felkapott egy ónkancsót, és ültéből úgy vágta a fickó fejéhez, hogy az azonmód felbukott. A nagy rablásnak azzal vége is volt, mert a másik két cimbora tüstént elszelelt
22. oldal
A sorozat következő kötete
Kartal sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Bíró Szabolcs: Ötvenezer lándzsa 95% ·
Összehasonlítás - Szép Zsolt: Kárpát Walzer 96% ·
Összehasonlítás - Csikász Lajos: Haragvó liliomok 97% ·
Összehasonlítás - J. Goldenlane: Holdnak árnyéka 95% ·
Összehasonlítás - J. Goldenlane: A jósnő hercege 95% ·
Összehasonlítás - Chris Land: Jaguár árnyéka 97% ·
Összehasonlítás - Pusztai Andrea: A zöld szemű kígyó 95% ·
Összehasonlítás - Lilith M. Abbey – Mike Menders: Krisztin 96% ·
Összehasonlítás - R. Kelényi Angelika: Szulejmán és a kolostor rabja 94% ·
Összehasonlítás - Bányai D. Ilona: A vér jogán 94% ·
Összehasonlítás