Az ​indián hercegnő 41 csillagozás

Rónaszegi Miklós: Az indián hercegnő Rónaszegi Miklós: Az indián hercegnő

„A nagy játszma”, „A hínáros tenger” és „A királynő kalózá”-nak írója ezúttal is távoli időkbe, messzi, kalandos utakra hívja olvasóit. A történet színhelye az első amerikai angol település: Jamestown erődje. Főhőse pedig John Smith kapitány, a Magyarországot is megjárt híres kalandor katona, akit ma méltán tisztel nemzeti hősként Amerika. De nem egyedül csak róla szól a regény. Hiszen előttünk válik a félszeg, álmodozó nyársforgató gyerekből, Tom Savage-ből, megrázó élmények és egy szép szerelem hatására talpig férfi, valóságos hős, és szemünk láttára lesz a nagyravágyó, különös-kedves indián lányból, Pokahontaszból az angol gyarmatalapítás másik hőse: az „indián hercegnő”. Hármuk fordulatos, romantikus históriája egyben Amerika sok véren, kínlódáson keresztültörő első időszakának jelképe is. A titokban, izgalmakban, tengeri viharokban és indián csatákban bővelkedő regényt Szecskó Tamás rajzai díszítik.

Eredeti megjelenés éve: 1966

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

Tartalomjegyzék

>!
Móra, Budapest, 1983
392 oldal · ISBN: 9631132986
>!
Móra, Budapest, 1979
388 oldal · ISBN: 9631117049 · Illusztrálta: Szecskó Tamás
>!
Móra, Budapest, 1973
410 oldal · puhatáblás · Illusztrálta: Szecskó Tamás

1 további kiadás


Kedvencelte 4

Várólistára tette 20

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

>!
Ibanez MP
Rónaszegi Miklós: Az indián hercegnő

Amolyan „Robinson Crusoe” érzésem volt a regény olvasása közben, a fejezetek, alatta a „mi történik benne” jelzésekkel, az elmesélés módja. Virginiába utazunk vissza Tom Savage elbeszélésében, aki mint John Smith kapitány apródja vetődik az indiánok földjére, s írja le nekünk mi is volt valójában Pokahontasszal, az indiánokkal és az első (vagyis nem is az első) telepesekkel, hogy éltek, mit rontottak el. Főképp ez utóbbi, mert a kötetből világosan látszik, hogy a fehér ember mennyire kapzsi, egoista, hataloméhes, erőszaktól vissza nem rettenő, pénzéhes figura. Képet kapunk az akkori világról, az emberi butaságról (ismét főként a pénzéhség függvényében), a betegségekről és lehetőségekről. Egy kicsit Tom alakja túlontúl naiv volt a hajón, nem igazán értettem, miért akart állandóan hinni James-nek, akivel már az elejétől nem voltak jóban (én biztos, hogy kerültem volna a vele lévő barátkozást, csevegést és tuti, hogy nem hallgattam volna rá) (még jó, hogy egyszer Smith kiosztja és akkor már okosan viselkedik) :-D

Izgalmas, fordulatos kis regény egy nagy hírű történetről. Kár, hogy Pokahontasz a végén nem hitt Tomnak (nem is értem igazából, miért, hiszen láthatta-átélhette, hogy igazat mondott)…

2 hozzászólás
>!
Lahara ISP
Rónaszegi Miklós: Az indián hercegnő

Újraolvasást után újraértékelt értékelés. Jó, de annyira nem nyűgöz le, mint elsőre, lehet, hogy John Smith törökverő kalandjai kissé túlságosan erőszakosak voltak, és a második megemlítéskor már én is azt kérdeztem, hogy mit keresnek ebben a könyvben. Még akkor is, ha John Smith valóban harcolt a magyarok oldalán a törökök ellen. (Nem maga a cselekedet volt erőszakos, hanem az oktatójelleg, ami néha áradt a könyvből kifele.)
Jó pont viszont annak, hogy habár regény, sőt ifjúsági regény, Rónaszegi igyekezett minél hitelesebb képet kialakítani a korról és Virginiáról, az akkori életről, szemléletről és történelmi tényekről. Ez a könyv sokkal hitelesebb és hihetőbb, mint a Disney cukormázas musicalje (amit különben szeretek). És érdekes, hogy az a rajzfilm sok dologban pont épp az ellenkezője ennek a könyvnek, például a hajnali kukoricatörés versus Disney Pokahontasza megmutatja John Smith-nek, mi az „arany”.

>!
Dooorka
Rónaszegi Miklós: Az indián hercegnő

Én tavaly olvastam és nagyon tetszett :DD Érdekes,hogy egy fiatal fiú,milyen férfiasan helyt tud állni! :))

>!
SteelCurtain
Rónaszegi Miklós: Az indián hercegnő

Rónaszegi Miklós kiváló mesemondó volt, rengeteg izgalmas kalandregénnyel örvendeztette meg ifjú olvasóit. Kamaszkoromban én is nagy rajongója voltam műveinek, Az indián hercegnő és folytatása, az Indián halál különösen a szívemhez nőtt.

>!
Mircsi P
Rónaszegi Miklós: Az indián hercegnő

Nekem ez nagyon gyenge volt. A felében szó se volt indiánokról, már amikor hajóztak, de amikor szó volt, a se volt jobb. Untatott.
Értem én, hogy magyar a szerző, de ha magyar témáról akar írni, akkor írjon arról, ha pedig amerikairól ír mégis, akkor nem kellenek ide a magyarok… Még ha tényleg volt is Magyarországon (nem vagyok történész, nem tudom), akkor sem kell fölemlegetni az X ével ezelőtt történteket, mert anélkül is bealszom. Csalódás volt a könyv.


Népszerű idézetek

>!
Jaumijau

-Biztosan tudják kegyelmetek, vagy megint csak az eszük szalad összevissza?
-Már kikérem magamnak! Ha a kormányzótanács elnökével beszél, válogassa meg a szavait!
– Nem szoktam megválogatni, tisztelt elnök úr. Egyszerűen nem értek hozzá.

197. oldal

>!
Jaumijau

De hát ne várjatok sokat attól, aki mindig csak a tűz mellett kuporogva szőtte álmait, és akinek egyetlen bátorsága, hogy állja az ütéseket… ne várjátok tőle, hogy győztes bajnok legyen.

45. oldal

>!
nagya

S egyszerre csak ott álltam a hatalmas tölgyfa alatt.
Ahol ketté ágazik, ott van a kincs.
Felnéztem a lombjukat vesztett ágakra.
Nagyot dobbant a szívem.
A kincs, amelyről gyermekkorom álmait szövögettem. A fa, amelyet annyiszor megálmodtam. Hát minden eljön egyszer, minden álmunk valóra válik. Úgy igaz!
De mégsem! Átkozott legyen az arany, amely megrontja az embereket, átkozott, mert hazugokat nevelt, mert gyilkosokat buzdít, mert tiszta szíveket mocskol! Nem kell! Ezerszer is nem!!

359.

>!
Sylvie P

Megálljatok! Ébredjetek! Hát micsoda köd üli meg szemeteket, micsoda mágia zavarja meg agyatokat? Hát élő ember vagyok én is, húsból és vérből való ember, akihez szólni lehet, és akinek szavát megértitek. Aki együtt örül veletek a világ színeinek, együtt érez veletek, akit szeretni, megérteni és gyűlölni lehet, de megölni nem! Nem!

110-111

>!
Kasztór_Polüdeukész 

Milyen szép is volt Pokahontasz! Olyan merész, tiszta
szépségűnek soha többé nem láttam. Ahogy az erdő a termékeny
zöld szín ezernyi árnyalatában pompázik, Pokahontaszt is
sokféle szépségében láttam. Szép volt, ha nevetett, szép, ha
haragudott, szép volt konokságában és asszonyosan érett
alázatában. Szép volt, ha csukladozo nevetéssel, ruhátlanul
vetette magát a folyó hideg vízébe, és szép akkor is, ha
agyagosan és sárosan, fáradtan bújt elő lopakodó útjairól. Szép
volt bátorságában, szép a riadalmában. A szeme tette igazán
széppé, beszédes, nagy, sötét szeme… de ilyen diadalittas,
merész szépségűnek soha többé nem láttam!

TIZENÖTÖDIK FEJEZET 272. oldal

>!
Kasztór_Polüdeukész 

Ott ültünk tehát Pokahontasszal kettesben az egyik vigvam
előtt. Fűszálat rágcsáltunk, és néztük a kék eget.
Nem volt rajtunk más, csak egy ágyékkötő. Rekkenően forró
volt a nyár, látni lehetett, hogyan reszket a levegő a füvek felett.
Ledobtunk hát magunkról minden ruhát. Pokahontasz is
levetette szép őzbőr ruháját, és most semmiben sem különbözött
a többi törzsbeli gyerektől.
Jómagam is lassanként egészen indiánná vedlettem.

TIZENNEGYEDIK FEJEZET 240. oldal

>!
nagya

Azt hiszem tehát, hogy a magyaroknak nincs is hazájuk, hanem csak a fejükben meg a szívükben hordozzák a haza képét, úgy, ahogy én anyámról szoktam ábrándozni, aki pedig nincs.

249.

>!
Kasztór_Polüdeukész 

Végigcsorgott
arcomon a könny.
Hangtalanul sírtam.
Pokahontasz, drága Pokahontasz! Mi vagy te az ő
szemükben? Pogány fehérszemély. Hitvány kis bábu egy
sakktáblán, akivel nagyszerűen mentegethetik majd saját
aljasságukat. Mit tudják ők, micsoda nagy lélek lakozik benned?
Hogy senki más, csakis te leszel minden indiánok királya
itten!… És John Smith kapitány! Mi vagy te az ő szemükben?
Senkiházi, kalandor katona, akinek ráadásul adósságai
sincsenek, és ezért tisztán az övé minden arany, amit itt szerez.
S akinek elég egy elnöki parancs, hogy csúfot űzzön egy
különös kislány tiszta szerelméből.

HUSZADIK FEJEZET 364. oldal

>!
Kasztór_Polüdeukész 

– Ej, de nagy kópé vagy te!
Ismét felnevetett, bájosan vad hangján, s bólintott.
– Pokahontasz. – És a homlokára mutatott.
Ebből végképp megérthettem, hogy a pokahontasz dévajkodó, tréfálkozó
valakit jelent.
Az indiánok rendszerint jellemző tulajdonságok alapján
nevezik el gyermekeiket legalább addig, amíg fel nem
nőnek. Akkor új nevet kapnak: maguk választják, vagy a
törzs adja nekik. S meglehet, hogy az életük során még több-
ször is változtatják a nevüket: hol egy álom, hol egy hőstett
emlékére.

211. oldal Tizenkettedik fejezet


Hasonló könyvek címkék alapján

Alberto Vojtěch Frič: A hosszú vadász visszatér
Farley Mowat: A sarkvidék Robinsonjai
Karl May: Az Ezüst-tó kincse
Karl May: Winnetou – Old Shatterhand
Fabian Lenk: Aranyláz a vadnyugaton
Karl May: A bosszú
Kiss Dénes: Kányadombi indiánok
Mary Pope Osborne: Indiánok táborában
Anna Jürgen: Az irokézek fia
Jaime de Angulo: Indián mesék