Izgalmas kérdések tartják állandó feszültségben az olvasót, miközben élvezettel halad a pergõ cselekményű történelmi regényben: vajon ki az igazi király? Megtartja-e szavát Loránd, a szavatartó lovag? Hol rejtõzik a sokszor emlegetett Rettenetes Kartal? Megkerül-e a híres királyi ékszer, Szent István koronája?
A rettenetes Kartal (Kartal 1.) 69 csillagozás

Eredeti megjelenés éve: 1973
Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Jonatán Könyvmolyképző Könyvmolyképző
Enciklopédia 2
Kedvencelte 8
Most olvassa 2
Várólistára tette 22
Kívánságlistára tette 6

Kiemelt értékelések


Nem fogom azt mondani, hogy kötelező olvasmánnyá kéne tenni általánosban, mert akkor biztos megutálnák a gyerekek. Talán ajánlottá, de nem is magyarórára, hanem történelemre. szórakoztató és érdekes. Kár, hogy még nem akkor olvastam el, amikor épp nagyon benne voltam, hogy Rónaszegitől bármit és bármilyen mennyiségben. (Úgy tíz éve, talán.)


Körülbelül az év elején kutakodtam a könyvespolcomon egy újabb olvasmány után és megakadt a szemem „A Kartal kalandos esküvőjén” Rónaszegi Miklóstól. Érdkesnek tűnt a cím és a borító is elnyerte a tetszésemet, bár az író nevével ezelőtt még nem találkoztam…
Mindig is szerettem a régi korokban játszódó betyáros, vitézes történetek – és mivel a borító ezt sugallta, plusz az írjó is magyar – így egyből bele is vágtam az olvasásába!
Pár oldal elolvasása után kezdet felsejleni bennem egy gondolat, hogy „Lehet lemaradtam valamiről?”. Ugyanis sok volt az olyan eseményt, amit az iró szerint már jól kellett volna ismernek, de nekem lövésem sem volt róla! :)
Ezért gyorsan leültem a gép elé és rákerestem az íróra és könyvei. Ekkor derűlt ki, hogy egy sorozatra bukkantam, aminek első részét egyből kivettem a könyvtárunkból és pár hét alatt el is olvastam.
Az eredmény: egyáltalán nem csalódtam! Külön örültem, hogy egy újabb ifjúsági irodalmi művel lettem gazdagabb, amibe könnyedén csepegtették bele Magyarország egy történelmi szakaszát. Ráadásul pont azt, amit iskolás koromban a legjobban élveztem: király nélküli állapot, hűbérrendszer, kiskirályok, fejedelmek, Buda ostroma…stb. És a legfontosabb, ki lesz a király?
Természetsen humorban sincs hiány! Kifejezetten élvezetes Gyürkefia Kakas párbeszédeit, Szavatartó Lóránd romantikus vallomásait és a régi ízes beszédet papíron olvasni, majd elképzelni a jeleneteket.
Én csak ajánlani tudom mindenkinek. Ha a sorozatot nem is olvassa el végig, az első részt mindenképpen vegye egyszer a kezébe. (Nem csak történelem kedvelőknek!!!)
Honnan: először Velenci könyvtárból, majd Rukkoláról szereztem egy példányt!


Ha ma olvasnám talán más lenne a véleményem, de kamaszként olvastam, annak a korosztálynak szól, és nagyon-nagyon tetszett.
Népszerű idézetek




Milyen csodás, színes az ősz. Vénasszonyok nyarának nevezik a magyarok. Annál mégis szebb, vidámabb, érzékibb. Sárga, arany, zöld, kék, barna, piros színek az erdők lombjaiban. A domboldalakon most aszalódnak édesre a szőlők. A föld azonban már keserű illatot borzong. Az erdők savanykás avarszagot sóhajtanak.
88. oldal (Móra, 1981)




Sehogy sem tudott rájönni, miféle nyelven beszél a foglya. […] Mető tehát az ősi módszerhez folyamodott, egyre hangosabban beszélt, mert ugye, aki magyarul nem tud, az biztosan süket, aki pedig süket, annak a fülébe kell ordítani.
206. oldal (Móra, 1981)




Nagy mese az élet, amelynek sehol sincs az eleje, és soha nincsen vége.
357. oldal (Móra, 1981)




– Fintor testvérem – vette át a szót Benedek –, a kíváncsiság halálos bűn lehet. Értsd meg, mi mind a hárman méltatlanok vagyunk, hogy szemünket ráemeljük az ország Szent Koronájára. Már attól is reszket a szívem, hogy ilyen méltatlan módon utaztatjuk, ahelyett, hogy harsonások és tömjénező papok kíséretében, baldachin alatt vihetnénk. A mi urunk Jézus Krisztus szent sebeire mondom, amikor kinyitják a dobozát, a hatalmas püspök és érsek urak is térdre esnek előtte, és mindig kardos angyal lebeg fölötte.
– Nem látom – fintorgott az igric.
Benedeknek talán illett volna ezt mondania: „Én látom azt az angyalt” vagy ezt: „Nem vagyunk arra sem méltók, hogy az angyalt lássuk” – ehelyett azonban csak ennyit mondott, és ezért Kartal megszerette:
– Ilyen ködben az angyalok sem látszanak.
232. oldal (Móra, 1981)




Milyen idegen, bágyadt, különös fénye van a téli napnak. Később veti fel fejét a keleti dombok fölött, küszködve kapaszkodik az ég nagy kristályburkán fölfelé, de nem viszi sokra. Árnyéktalan üvegfénnyel szórja be a világot, és csak mosolyog, mosolyog, mint lányokra a vénember.
329. oldal (Móra, 1981)
A sorozat következő kötete
![]() | Kartal sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Ruff Orsolya: Volt egy ház 95% ·
Összehasonlítás - Bíró Szabolcs: Lángmarta dél 94% ·
Összehasonlítás - Mikszáth Kálmán: A két koldusdiák / Beszterce ostroma ·
Összehasonlítás - Hollós Korvin Lajos: A Vöröstorony kincse 90% ·
Összehasonlítás - Robin O'Wrightly: Az amulett rejtélye 91% ·
Összehasonlítás - Frank Márton: Az áldozat 89% ·
Összehasonlítás - Benkő László: Táltosidők 88% ·
Összehasonlítás - Gáspár Ferenc: A strucc terjeszkedik ·
Összehasonlítás - Szombathy Viktor: Holló Csete, a besenyő 84% ·
Összehasonlítás - Lőrincz L. László: Az éjszaka doktora 78% ·
Összehasonlítás