Valaha ​testvérek voltunk 20 csillagozás

Ronald H. Balson: Valaha testvérek voltunk

Két ​gyermekkori barát, aki testvérként szereti egymást. Két férfi, aki farkasszemet néz egymással a holokauszt poklában, majd évtizedekkel később immár a bíróságon, hogy végérvényesen pontot tegyen egy fájdalmas, szívet tépő, borzalmakkal teli történet végére…
Elliot Rosenzweig Chicago díszpolgára, milliárdos. Az opera egyik megnyitó ünnepségén egy férfi váratlanul odalép hozzá, és fegyvert fog rá. Az öregember, Benjamin Salomon azzal vádolja meg mindenki füle hallatára, hogy háborús bűnös, sőt mi több, ő maga Otto Piatek, egykori SS-tiszt, a hírhedt zamosci mészáros.
Elliot minden követ megmozgat, hogy megússza a tárgyalást, ami a jó hírét veszélyeztetné. Ben azonban, aki a második világháború idején elveszített mindent, ami fontos volt számára, hajthatatlan. Míg Elliotot a felejtés, Bent az emlékezés élteti. Azt akarja, hogy amíg világ a világ, senki se feledje, mi történt a holokauszt idején…

Ronald H. Balson izgalmas, elgondolkodtató könyve részletgazdag… (tovább)

Eredeti mű: Ronald H. Balson: Once We Were Brothers

Eredeti megjelenés éve: 2010

>!
General Press, Budapest, 2014
408 oldal · ISBN: 9789636437169 · Fordította: Őri Péter
>!
General Press, Budapest, 2014
408 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636437206 · Fordította: Őri Péter

Enciklopédia 11

Szereplők népszerűség szerint

Abraham Salomon · Beniamin Salomon · Catherine Lockhart · Elliot Rosenzweig · Elżbieta Krzyzecki · Otto Piatek ("a zamośći mészáros") · Stanisław Piatek

Helyszínek népszerűség szerint

Zamość


Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 30

Kívánságlistára tette 23

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
robinson MP
Ronald H. Balson: Valaha testvérek voltunk

Ez sajnos nyögve nyelős, darabos, kevéssé izgalmas. Érdekesnek sem az, másra számítottam. Az alap történet pedig ígéretes. Csak a megvalósítás nem sikerült annyira jól.
http://gaboolvas.blogspot.hu/2015/01/valaha-testverek-v…

15 hozzászólás
>!
BoneB
Ronald H. Balson: Valaha testvérek voltunk

Kicsit vontatottnak éreztem Ben történetét, én türelmetlen fajtámat egyből a tárgyalásos részt akartam olvasni. Persze ahhoz végig kell olvasni Ben emlékeit, amik később segítettek megérteni, hogy mi és hogyan történt. Érdekes változata volt ez a holokauszt elmesélésének. Olvastam már több ilyen témájú könyvet, de még mindig tudnak újdonságot hozni. Otto olyan jól színészkedett, hogy néha teljesen elbizonytalanodtam, hogy most akkor igaz vagy nem igaz az egész.

>!
nagyange P
Ronald H. Balson: Valaha testvérek voltunk

2015 – ben olvastam. Így utólag visszaemlékezve rá, csak annyi jut eszembe, hogy rém unalmas volt. Pedig az alap témáról szeretek olvasni, de ebbe nem fogott meg semmi igazán. Amúgy egy jól megírt könyv, nem volt baj vele, meg a történettel se. Nem tudok hibákat felsorolni, csak hogy untam.

>!
mrsp
Ronald H. Balson: Valaha testvérek voltunk

Soha nem fogom elfelejteni.

Ez a könyv kitépte a szívemet, és vidáman taposgált rajta, amíg én csak sírtam és sírtam. Komolyan. Soha nem olvastam még ilyen szívszorító, ilyen megérintő könyvet, amin ennyi ideig lamentáltam és ami miatt átértékeltem az egész életemet. Miután befejeztem, álomba sírtam magam, utána pedig nem találtam a helyemet a világban. Bámultam magam elé, és nem értettem. Nem értettem, hogy hogy történhetett meg ilyen. Hogy ez már nem csak fikció, nem egy képzeletbeli posztapokaliptikus világ pusztulása, amire azt mondod, hogy hú, de rossz lenne ebben a világban élni. Ez tényleg megtörtént. Ebbe tényleg emberek haltak bele, emberek élete ment tönkre egy ember miatt, akinek a kicsinyes sérelmei elködösítették a józan eszét. Életek hullottak a porba egy intéssel, csak azért, mert valakinek rossz napja volt, csak azért, mert így vagy úgy néztek, mert így vagy úgy vették a levegőt. Emberi életek százezreit, ha nem millióit oltották ki döbbenetesen rövid idő alatt, olyan családokat szakítottak szét, akik ezerszer különbek voltak 100 náci tisztnél is. Soha nem fogom megérteni, hogy történhetett meg a holokauszt, soha többé nem fogok úgy élni a világban, mintha ez az egész csak egy olyan történelmi esemény lenne, amelyről olvasunk a történelemkönyvekben, és az óra végére már el is felejtjük, hogy miről volt szó. A holokauszt megtörtént, és soha semmi nem fogja tudni kitörölni ezt a borzalmat az emberek emlékezetéből. Én ugyanígy érzek ezzel a könyvvel kapcsolatban. Soha semmi nem fogja betölteni azt az űrt, amit ez a könyv ütött belém, soha nem fogom elfelejteni, milyen érzés átélni ezeket a borzalmakat egy könyv lapjain keresztül, ami olyan érzékletesen ír le mindent, ami a nácizmusban történt, mintha én is ott lettem volna. Köszönöm ezt az élményt, Ronald H. Balson.

Folytatás: http://mostjo.blogspot.hu/2015/10/ronald-h-balson-valah…

>!
Zsuzsi_Marta P
Ronald H. Balson: Valaha testvérek voltunk

Amilyen érdeklődve vettem kézbe a könyvet a címe és témája alapján, ugyanolyan csalódást is okozott. Sajnos, kijelenthető, hogy ez egy nagyon rosszul megírt könyv.
Rengeteg felesleges párbeszéddel, kitérővel, nem a cselekményhez tartozó eseményekkel nyújtotta rétesként a történetet Balson – nagyon nagy kár érte!
Pedig a téma megkívánta, sőt lehetővé is tette volna a gondosabb, igényesebb közlését. Az ugyanis megindító, megrázó és tanulságos történetet mond el az olvasónak.
A lényege, hogy a szerető, gondoskodó nevelés ellenére hogyan válhat valaki mégis gonosszá, lelketlenné, hidegvérű gyilkossá – jelenesetben hithű nácivá. Megtagadva és szinte teljesen kiírtva a családot, amelyik befogadta, saját gyermekeik mellett, azokkal együtt felnevelte.
A főszereplő, Ben Salomon visszaemlékezése, elszántsága és kitartása példaértékű, erre kellett volna az írónak – szerintem – nagyobb hangsúlyt fektetni és nem az ügyvédnő hezitálására, hogy vállalja-e az ügyet, vagy sem. Ami végül is egy beismerő vallomással tett pontot a történet végére, s nem egy tárgyalássorozat, vádemelést követően.
A történet másként megírva biztos, hogy megérdemelné az 5 csillagot.

>!
Fairymysz
Ronald H. Balson: Valaha testvérek voltunk

Nagyon ritkán olvasok II. világháborús könyveket, úgymond családi érintettség miatt. De, amikor megláttam a fülszövegben, hogy a történet nagy része Zamośćban játszódik, rögtön megvettem, mert ezt olvasnom kellett. Anyukám részéről a fél családom mai napig Zamośćban és környékén él, a nagypapám annak (illetve hasonló) zamośći ellenálló/partizán csoportnak volt tagja, mint, amibe Beniamin is volt és végül ugyanabba a Majdanekbe deportálták, amiről a könyvben is szó van. Ő megmenekült, de nagy árat fizetett érte és sosem heverte ki.
Így aztán nagyon kíváncsian ültem le olvasni ezt a könyvet és örülök, hogy megtettem, mert ez egy nagyon jól megírt történet.
A két szálon futó cselekmény számomra egyáltalán nem volt lassú vagy vontatott. Beniamin pont a megfelelő adagokban tárta fel a múltat, hogy az ne legyen túl sok egyszerre. Csodáltam, hogy annyi nehézséget gördítettek elé, de ő nem adta fel, nem hagyta, hogy egy náci bűnös megússza.
Érdekes volt „végigélni”, hogy Otto miként változott meg az évek során, de valahogy nem lepett meg, hogy kiderült ő végig irigykedett Beniaminra.
Megkedveltem Catherine-t is, mert nem sokan vállalták volna be, hogy mindent feladjanak egy igaz ügyért, főleg, ha az a saját karrierjébe is kerülhet.
Ami igazán zavart a könyvben az elsősorban a fordítás volt: jobban mondva azok a gépelési hibák, amiket egy jó lektor igazán kiszűrhetett volna. Ez például, hogy nem tűnt fel senkinek a kiadóban: „Egyre több ügyfelem v,…”?
A másik pedig a könyvvel kapcsolatos: a végét kissé összecsapottnak éreztem, szívesen olvastam volna még, hogy mi lett végül Elżbietával és az unokájával és Otto tárgyalását is szívesen „végigültem” volna.
És valahogy úgy tűnt nekem, hogy az író próbált szépíteni az áldozatok számán. Nem tudom, hogy azért, mert nem olvasott utána rendesen (bár ezt kétlem, mert amúgy elég pontos volt) vagy inkább (és erre tippelek) próbálta enyhíteni a számok feletti sokkot. A történelmi hűség miatt illett volna megemlíteni.
Ettől függetlenül ez egy jó és fontos könyv, amit sokaknak el kellene olvasni.

>!
dianna76 P
Ronald H. Balson: Valaha testvérek voltunk

Sokadik holokausztos könyvem, de mindig kapok valami újat! Ilyen formában még nem olvastam a témában. Tetszett, nagyon tetszett! Maga a megpróbáltatás is érdekes része volt a regénynek, de a krémet a „bírósági” rész adta, amibe egy kis nyomozósdi is belevegyült.
Lélektanilag igen elgondolkodtató regény. Nem csak az, hogy egy életen át hurcolja valaki a megpróbáltatásait, az átélt borzalmakat, s nem felejt, hanem az is, mennyire átformálhatja az embert a megszerzett (vagy inkább megkapott) hatalom. El nem tudtam képzelni, hogy lesz egy sajnálatra méltó, szerethető kisfiúból, s egy nevelőihez ragaszkodó, rossz szüleit megvető kamaszból végül egy ízig-vérig gonosz mészáros. Hihetetlen volt végigkövetni magát az átalakulást, s voltak részek, ahol sajnáltam is Ottot, mert kezdetben akadtak olyan kérdések, cselekedetek, amiben tényleg nem lehetett könnyű döntenie.
Catherine pedig tiszteletet érdemel, amiért türelmes volt, kitartott, hitt és bízott, s egy jó ügy érdekében kockára tett mindent. Az elején, ahogy Catherinet is, engem is idegesített Ben mesélése, mert én is epekedve vártam már, hogy végre térjen a lényegre. Aztán, ahogy Ben mondta, végül minden mondatnak meglett a fontossága s a helye a történetben. A megpróbáltatásokon, a holokauszton átívelő, sírig tartó szerelem története pedig valami csodálatos, könnyeket fakasztó volt.
A regény utolsó részét egy húzóra elolvastam. Annyira izgultam a végkimenetelen, hogy nem tudtam letenni a könyvet. Jó volt, tényleg jó!
Egy valami zavart, a gépelési hibák. Bár, ha az ember egy izgalmas, érdekes regényt olvas, akkor elsiklik a szeme a hibák felett. Egy valami viszont nagyon durva volt: „megölte” a „megölelte” helyett!! Hát, ez azért rohadtul nem mindegy!

>!
No_Exist
Ronald H. Balson: Valaha testvérek voltunk

„A világot nem a gonosz fogja elpusztítani, hanem azok, akik végignézik a gonoszságokat, és nem csinálnak semmit.”
Albert Einstein

Nagyon nagyon jó az alapötlet, de a rengeteg elütés mellett két nagy hibája van a könyvnek.
1. Egy ügyvéd írta. A megfogalmazáson meg úgy az egész könyvön érződik, hogy ezt egy teljesen más hivatású ember írta. Sok az ügyvédi duma és néhol tejesen olyan, mintha csak egy begépelt vallomást olvasnék. Kár, hogy nem adta el az ötletet valakinek aki jobban kidolgozza. Rideg és távolságtartó a szöveg, nem tudott úgy megfogni és magával ragadni, mint a hozzá hasonló könyvek, de ennek ellenére egy nagyon jó történet.
2. A holokausztról az esetek többségében az áldozatok szemszögéből olvashatunk. Itt lenne a remek alkalom, hogy az ellenség fejébe is bele lássunk, de sajnos kihasználatlanul marad. Ben nagyon édes, ahogy a története is Hannával, de ebben az esetben engem sokkal jobban érdekelt az, hogy Ottó végül, hogyan lesz/lett az aki és milyen folyamatok/gondolatok játszódtak le benne míg megszületett a náci tiszt. Végig vártam, hogy ha csak egy fejezet erejéig de beleláthatunk az ő fejébe is, és talán megértünk néhány dolgot vele kapcsolatban. És nem, nem azért, mert szeretném felmenteni, nem gondolom hogy ez alól bárkit fel lehet vagy egyáltalán fel kell menteni, és nem csak azok a bűnősök akik megtették amit megtettek, hanem mindenki aki végignézte. Nem hiszem el, hogy nem lehetett volna már jóval korábban közbelépni. Csak szeretném megérteni, nem Hitlert, hanem az olyan embereket, mint Ottó, akik tudták, hogy nem jó amit tesznek, mégis megtették… miért?

A cím választás brutálisan jó, talán az egyik legjobb holokauszt történetet lehetett volna megírni belőle, de sajnos nem jött össze, ezért csak 4 csillag.

>!
adriana23
Ronald H. Balson: Valaha testvérek voltunk

Nagyon nagyon tetszett, szerintem jó volt az ötlet, ebben a formában olvasni a holokausztról, egy új megvilágításban olvasni a történtekről, most éppen Lengyelországról, gyerekek barátsága hogyan fordul ellenségre. Kicsit úgy voltam vele mint Catherine, fokozatosan kezdtem beleszeretni Ben és Hanna történetébe. Ben visszaemlékezéseit szerettem olvasni a legjobban, hihetetlen miket éltek át a háború alatt, belegondolni is borzalmas, hogy történhetett ilyen. Végig biztos voltam benne hogy spoiler Tárgyalás is izgalmas volt, bár a sok jogi szöveg nem érintett meg annyira illetve a vallási tanításoknak sem én vagyok a célpontja. Szívesen olvastam volna még tovább.

>!
pieta4
Ronald H. Balson: Valaha testvérek voltunk

Az alapötlet és a leleplezés tetszett, de valami mélyebbre számítottam. Kicsit távol maradtam érzelmileg a történettől. A vége pedig kicsit színpadiasra sikerült.


Népszerű idézetek

>!
mrsp

Az az érdekes, hogy egy sarkaiból kifordult világban is talál az ember olyasmit, amiben reménykedhet, amiben bízhat.

99. oldal, 17. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Beniamin Salomon
>!
mrsp

Az emberi szellem végtelenül alkalmazkodó.

99. oldal, 17. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Beniamin Salomon
>!
mrsp

A gonoszság fertőző, csírájában kell elfojtani.

149. oldal, 20. fejezet

>!
mrsp

Örökké szeretni fogom, és megölnék bárkit, aki csak bántja őt.

115. oldal, 18. fejezet

>!
mrsp

Mert ahova te mégy, oda megyek én is.

178. oldal, 25. fejezet

>!
mrsp

Túl sokan vannak, akik egy vekni kenyérért elárulják a másikat.

204. oldal, 26. fejezet

>!
mrsp

Az ember sosem lehet elég elővigyázatos.

209. oldal, 26. fejezet

>!
mrsp

Könnyű okot találni egy kultúra lenézésére, egy nép megvetésére pusztán azért, mert mások, mint mi.

141-142. oldal, 20. fejezet


Hasonló könyvek címkék alapján

Lois Lowry: Számláld meg a csillagokat
Thomas Moran: Niki titka
Ember Mária: Hajtűkanyar
Aharon Appelfeld: Egy élet története
Chaim Potok: Kezdetben
Chava Pressburger: Bátyám naplója
Jonathan Safran Foer: Minden vilángol
Michael D. O'Brien: Az apokalipszis árnyékában
Bruck Edith: Ki téged így szeret
Natasha Solomons: A Tyneford-ház