Nomádok ​nyomában 4 csillagozás

Etnográfus szemmel Mongóliában
Róna-Tas András: Nomádok nyomában

Belső-Ázsia ​végtelen sztyeppéin egy izgalmas történelmi fordulat zajlik le. A puszták utolsó nagy nomád népe, a mongolok, vándorló, sátoros életformájukat letelepült, fejlett szocialista kultúrával cserélik fel. E könyv szerzőjét a Magyar Tudományos Akadémia azért küldte el a Mongol Népköztársaságba, hogy ott néprajzi és nyelvészeti kutatásokat végezzen, s gyűjtse össze azokat a hagyományokat, melyek e megszűnő pásztorélet utolsó emlékei. A szerző 9000 kilométeres sztyeppei útján nyomába szegődött a vándorló nomádoknak, s megeleveníti az olvasó előtt hétköznapjaikat. Elvezet a sátrak világába, bemutatja a leányszöktetéstől kezdve a kumiszkészítésen át a nyílversenyig mindazokat a színes szokásokat, melyek hagyományosak, de itt nem áll meg, megkísérli néhány pillanatképen keresztül felvillantani a születő újat is. Az izgalmas utikalandok sorát néhol történelmi kalandozások váltják fel, közelebb jutunk a magyarság őstörténetének nomád vonatkozásaihoz, majd Dzsingisz-kán… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1961

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Világjárók Gondolat

>!
Gondolat, Budapest, 1961
276 oldal · keménytáblás

Most olvassa 1

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

cicus61 P>!
Róna-Tas András: Nomádok nyomában

Róna-Tas András: Nomádok nyomában Etnográfus szemmel Mongóliában

Érdekesnek tűnt a könyv. Egy teljesen más kultúra, világ. Ehhez képest nem azt kaptam, amit szerettem volna. Inkább arra lettem volna kíváncsi, hogy élnek a mongolok Oroszország árnyékában. Nomádként hogyan tudnak megélni és túlélni. Hogyan telnek a napjaik, hogyan viszonyulnak a turistákhoz. Nem ezt kaptam sajnos. Felesleges és érdektelen történetek jöttek. Ha egyszer elmennék, nem a turista látványosságok érdekelnének, hanem a mindennapok. Viszont volt azért pár érdekes dolog is, a történelem és a naprajzi dolgok érdekesek voltak. Egészében viszont egy nagyon unalmas és száraz leírást kaptam.

Tutajos>!
Róna-Tas András: Nomádok nyomában

Róna-Tas András: Nomádok nyomában Etnográfus szemmel Mongóliában

Szeretem Róna-Tas Andrást. Ő az a típusú tudós (nyelvész, néprajzkutató, orientalista; emellett a magyar őstörténettel foglalkozó Szegedi Őstörténeti Kutatócsoport alapítója, akadémikus), akit órákig (napokig) el tudnék hallgatni. Egyszer csak azért utaztam Budapestre Debrecenből, hogy egy egy-másfél órás előadását Ibn Fadlánról meghallgassam. Jellemző a professzor tudására, hogy ezen előadása közben annyi egyéb, mindenképpen tárgyalást érdemlő részlet merült fel, hogy végül éppen Ibn Fadlánról hallottunk a legkevesebbet (de valahogy mégsem volt hiányérzetem).

Ezt a könyvét két, Mongóliában töltött tanulmányútját követően – 1957-ben három, 1958-ban egy hónapot töltött ott – írta a húszas évei végén.
Miért ment Mongóliába? Amellett, hogy az egyetemen megtanult mongolul, Róna-Tast, fiatal kutatóként és érdeklődő emberként is, egyszerre érdekelte a rész és az egész. Kutatási tervében szerepeltek olyan praktikusságok, mint a mongol sátor tanulmányozása, régi mongol-tibeti krónikák felkutatása vagy szókincsgyűjtés. E konkrét, gyakorlatias célokon kívül ami igazán érdekelte az maga az eurázsiai nomadizmus mint jelenség volt, melynek akkoriban Mongólia volt az egyik utolsó, éppen átalakulás közbeni, köztes állapotban lévő reliktumterülete. Róna-Tas azt a mindössze néhány évnyi pillanatot csípte el, amikor az átlag mongol még ugyan pásztorként nő fel, de már gyári munkásként fog megöregedni. Az 50-es évek Mongóliájában még-már mindkét világ érzékelhető volt, és aki akkoriban, kellő tudással felvegyverkezve, nyitott szemmel járt ott, az sok mindent megérthetett – és talán nem csak a világnak abból a részéből. Szerintem Róna-Tas András a mai napig hálás a sorsnak ezért.

Egy másik nagy kérdés, ami a szerzőt izgatta, az annak mikéntje, hogy hogyan lesz egy erdőlakó vadász-halász népből nomadizáló pásztornép. Ezt aktuális mongol példák alapján kutatja, nem titkolva, hogy az ősmagyarság hasonló életmódváltozása miatt is fontos neki a válaszkeresés.

A Nomádok nyomában egyszerre tudományos és szórakoztató. Nem kifejezetten klasszikus útleírás, inkább rétegolvasmánynak mondanám – de annak a bizonyos rétegnek biztosan tetszeni fog.

SteelCurtain>!
Róna-Tas András: Nomádok nyomában

Róna-Tas András: Nomádok nyomában Etnográfus szemmel Mongóliában

Kíváncsian vágtam bele, mert bár sosem jártam Mongóliában, ám jó néhány mongol ismerősöm van, s egyik másikuk több is mint puszta ismerős. Alig ismerjük ezt a csekély lakosságú, ám annál nagyobb területű országot, ehhez képest olykor egy szoc reálos termelési regénynek tűnt ez az úti beszámoló. Ötvenes évek ide, vagy oda, de nem igazán az tartott izgalomban, hogy egy vándorló mongol járási székhelyen a traktorosok a vetési, a tehenészlányok meg a fejési tervet akarták megvitatni a magyar vendégekkel. Egyébként is enyhén szólva kétséges tudományos értékűnek vélem az állandó díszfogadásokkal és a vele járó gálaünnepségekkel, valamint az általában ezzel együtt járó végeláthatatlan kultúrműsorokkal teletűzdelt egy, maximum kétnapos megállók sorozatából álló túrát. Igazságtalan volnék azonban, ha azt állítanám, hogy semmi újat nem tudtam meg ebből a könyvből, mert a sztálinista propaganda mellett is rengeteg történelmi, néprajzi, sőt némi nyelvi ismerettel is gyarapodtam. (Mongolul káromkodni azért nem ebből tanultam.) Kár, hogy a szerző stílusa meglehetősen száraz, ezért egyrészt nem képes ellensúlyozni az ötvenes években – talán kötelezően – használt kliséket, másrészt aligha alkalmas arra, hogy a könyv elolvasására buzdítson olyanokat, akik csak érdeklődve belelapoznak.


Népszerű idézetek

SteelCurtain>!

Hangulatunkat csak a szójapálinka rontotta kissé, amivel a kínaiakra való tekintettel kínálgattak, bár a kínaiak maguk nem nagyon álltak kötélnek. Szerintem a szójapálinka a legrosszabb ital, amit valaha ízleltem, alkoholtartalma 60% fölött van, ízétől és a szagától napokig nem tudtam megszabadulni.

Róna-Tas András: Nomádok nyomában Etnográfus szemmel Mongóliában

SteelCurtain>!

KIDOBÓ DAL

Biz a lónak két füle van,
Búcsúpohár meg három van.
Be jó volt, hogy eljöttetek –
Most már szépen búcsúzzatok!

A rókának két füle van,
Ajtónál hármat koccintunk.
Akik eljönni jók voltatok,
Menjetek most szépen haza!

Róna-Tas András: Nomádok nyomában Etnográfus szemmel Mongóliában

1 hozzászólás
SteelCurtain>!

A mongol embernek „előre” és „délre” között nincs különbség, és ami hátul van, az egyben az északi is. Nincs is külön szó rá. Ez mindig nagy nehézséget okozott autóutunk alatt, mert amikor azt mondtam a sofőrnek, hogy jobbra menjünk, mindig meg kellett határoznom, hogy most a jobb kezem felé menjünk, vagy pedig nyugatnak, ami az autóban nem mindig esett egybe.

Róna-Tas András: Nomádok nyomában Etnográfus szemmel Mongóliában

SteelCurtain>!

Azután, mikor elmondtam nekik, hogy a mi kis országunk összesen akkora, mint náluk egyik megye, és Magyarországon olyan sok kórház van, hogy az autós mentőszolgálattal is biztosítani lehet a betegek gyors kórházba jutását, megint nagy volt a csodálkozás. Számukra hihetetlennek tűnt, hogy legyen valahol egy ilyen kicsiny ország. És hogy élhet meg ilyen kis helyen annyi ember? Meg is szólalt valaki, ha a magyarok nagyon szűken lennének odahaza, akkor ők itt a megyében szívesen látnának akár négy-ötmillió magyart, van itt hely elég, no meg úgyis testvérnépek vagyunk.

Róna-Tas András: Nomádok nyomában Etnográfus szemmel Mongóliában

SteelCurtain>!

Körbeültük tűzhelyét, az öreg meg mesélt a régi darhat életről. Beszélgetés közben szó került a házasságról is, és megkértem, mondja el, hogyan is zajlott le a régi darhatok között egy igazi lakodalmi ünnepség.
– Lakodalom? Ilyen nem volt nálunk szokás! – szólt a meglepő válasz.
– De hát, ha egy legény meg egy lány családot akartak alapítani, nem volt semmilyen ünnepélyes szertartás? – kérdeztem.
– Nálunk ugyan nem, mi úgy loptuk a lányokat.
– Hogyan is volt ez? – érdeklődtem tovább.
– Nem olyan érdekes – hűtött le a házigazdánk –, mifelénk mindenki így csinálta.

Róna-Tas András: Nomádok nyomában Etnográfus szemmel Mongóliában

SteelCurtain>!

A vendéglőben ebédeltünk. Hosszú kecskelábú asztal mellett szolgálták fel az ételt, amit egy kis falbavágott ablakon át adogattak ki a konyhából. Itt végre kaptunk bort, és ennek örömére meghívtuk kísérőinket, akik a második pohárnál nem bírták tovább. Pedig az a jó örmény bor hol van az egrihez vagy tokajihoz képest!

Róna-Tas András: Nomádok nyomában Etnográfus szemmel Mongóliában

6 hozzászólás
SteelCurtain>!

A sátortűzhelyen egy üst állt, abba volt belehelyezve egy furnérból készült csonkakúp. A csonkakúpba egy lábas lógott bele, majd fent egy gömbölyű fenekű tállal fedték be. Az üstben kumisz főtt, mély a tűz hatására párologni kezdett. A felső tálba hideg vizet öntöttek, ezért fenekén lecsapódott a kumisz gőze s a gömbölyű fenéken középre folyva belecsöpögött az alatta lógó lábosba. Igen egyszerű módja ez a kumisz desztillálásának.

Róna-Tas András: Nomádok nyomában Etnográfus szemmel Mongóliában

frtia>!

Egy leánynak az a sorsa, hogy ne öregedjen meg abban a sátorban, amelyikben született.

12. oldal

Róna-Tas András: Nomádok nyomában Etnográfus szemmel Mongóliában

SteelCurtain>!

Az újkor embere a Föld fehér foltjait irtotta ki, s néha a fehér foltok nem fehér lakóit is.

Róna-Tas András: Nomádok nyomában Etnográfus szemmel Mongóliában

frtia>!

Miközben a könyvtár küszöbén elhelyezett asztalkára egyenként elém rakott szent szövegeket olvasgatom, fel-felpillantok a körülöttem ülő lámákra. Milyen világban élnek ezek? S az öregasszony, aki éppen most fejét a szent könyveket tartó szekrényre hajtja, majd hangos csörrenéssel pénzt dob az oltárra, érti ezt a metafizikai spekulációt?

179. oldal

Róna-Tas András: Nomádok nyomában Etnográfus szemmel Mongóliában


Hasonló könyvek címkék alapján

Birtalan Ágnes – Yamaji Masanori (szerk.): Orientalista Nap 2001
Julianus barát és Napkelet fölfedezése
Ewan McGregor – Charley Boorman: A hosszabb úton
Nick Middleton: Extrém kalandok a selyemúton
Lőrincz L. László: Nyaralj velünk az Altaj hegységben
Lőrincz L. László: Nagyszakállú Kecskeapó
Lőrincz L. László: Utazz velünk tevekaravánnal
H. Csojbalszan: A mongol népi forradalom történetének rövid vázlata
Lőrincz L. László: Dzsingisz kán
Lőrincz László: Mongólia története