Ugyanúgy ​más, mint én 48 csillagozás

Ron Hall – Denver Moore – Lynn Vincent: Ugyanúgy más, mint én

Denver egy louisianai ültetvényen töltötte fiatalkorát, míg egy nap felugrott a Texasba tartó vonatra, hogy utána tizennyolc éven át hajléktalanként csavarogjon Dallas utcáin. Ron nemzetközi műkereskedő, aki otthonosan mozog az Armani öltönyös milliárdosok világában. Felesége, Deborah a hitnek és mások megsegítésének szenteli az idejét. Mindhármuk élete egy csapásra megváltozik, amikor a gondviselés egymás felé tereli őket, és új barátságra, új álmokra találnak.

Csakhogy Isten útjai kifürkészhetetlenek. Az ember nem nyerhet semmit anélkül, hogy valami mást elveszítene. Vajon mit tartogat a jövő a furcsa trió számára? Valóra válik-e Deborah álma, és ha igen, milyen áron?

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Arany pöttyös könyvek Könyvmolyképző

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2020
320 oldal · ISBN: 9789633996102 · Fordította: Szebegyinszki Szilvia
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2020
320 oldal · ISBN: 9789633996119 · Fordította: Szebegyinszki Szilvia
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2016
320 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633996096 · Fordította: Szebegyinszki Szilvia

Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

hajléktalan


Kedvencelte 7

Most olvassa 1

Várólistára tette 99

Kívánságlistára tette 85

Kölcsönkérné 9


Kiemelt értékelések

Sippancs P>!
Ron Hall – Denver Moore – Lynn Vincent: Ugyanúgy más, mint én

Utolsó olvasásom 2018-ban az év legmeghatározóbb könyvélménye is egyben.

Hogy mit adott nekem ez a történet?
Hitet. Szeretetet. Könnyeket. Mosolyt. Lelkiismeret-furdalást. Szépséget és csúfságot. Rengeteg olyan gondolatot, amin még napokkal később is kattogni fog az agyam. És érzést. Annyi érzést, annyit!
A legcsodálatosabb pedig az az egészben, hogy ez egy igaz történet!

”Az az igazság, hogy akár gazdagok vagyunk, akár szegények, nem a föld a végső nyughelyünk. Úgyhogy végül is mind hajléktalanok vagyunk – és mindannyian hazafelé tartunk.”

Ron, Denver és Debbie, köszönöm!
Az ilyen történetekért érdemes olvasni, egy könyvet kézbe venni.

3 hozzászólás
Tóth_Orsolya_3 P>!
Ron Hall – Denver Moore – Lynn Vincent: Ugyanúgy más, mint én

„…akárki megmenthet bárkit.”

Régen pityeregtem ennyit egy könyvön.
Csodaszép, megható, elgondolkodtató és tanulságos.
Az idei évem egyik nagy kedvence lett.

2 hozzászólás
K_A_Hikari P>!
Ron Hall – Denver Moore – Lynn Vincent: Ugyanúgy más, mint én

Vannak könyvek, amiken az ember gondolkodik, miután elolvasta. Meg van ilyen könyv, mint ez, amin az ember már olvasás közben gondolkodik, mert egyszerűen nem tud mást tenni. Mert döbbent, szomorú, zaklatott, és boldog egyszerre.
Kavarognak bennem a gondolatok, az érzések… emésztgetnem kell még egy darabig, de gyanítom, hogy teljesen elfelejteni soha nem fogom tudni.
Nem mondom, hogy bárcsak több ilyen könyv létezne, mert az azt jelentené, hogy a szenvedés is nőne a világban, és abból már így is van elég.
Viszont azt kívánom, bárcsak több ember olvasná el, és ismerné meg ezt a történetet.
Bárcsak kevesebb ember fordítaná el a fejét, és ítélkezne rögtön.
Akkor talán képesek lennénk egy kicsit jobbá tenni a világot. Saját magunk és embertársaink számára egyaránt.

Blogbejegyzés: https://irasaimtarhaza.blogspot.com/2019/03/ronhall-den…

1 hozzászólás
mazsof>!
Ron Hall – Denver Moore – Lynn Vincent: Ugyanúgy más, mint én

Hatalmas csalódás volt ez a könyv, a fülszöveg alapján egyáltalán nem azt kaptam, amit vártam. A történet azon része (főleg az eleje), amelyben megismerjük a szereplők múltját nagyon tetszett. Bepillantást nyerhettünk egy amerikai ültetvényen zajló kizsákmányoló életmódba Denver részéről, illetve egy hétköznapi ember felemelkedésébe Ron részéről. Ezek a részek teljesen lekötöttek, olvasmányosak, érdekesek voltak. Na és itt jött a képbe Debbie, a szent. Neki „köszönhetően” a történet átment egy teljesen más irányba. Bár nem vagyok hívő, a különböző vallások megjelenése nem szokott „zavarni” (elnézést, nem tudom szebben kifejezni magam) a könyveben, sőt, szeretem megismerni őket, mert érdekel a kulturális hátterük. Na de az, ami itt zajlott… Giccses, hiteltelen, magukat szentnek képzelő emberek hada, én erre nem vagyok vevő, köszönöm. Ettől kezdve csak forgatni tudtam a szemem a könyv végéig és emiatt egyáltalán nem maradt jó élmény. Úgy érzem, a szerzők (ugyanis a könyv igaz történet alapján íródott) csak eszközként használják a könyvüket arra, hogy több embert térítsenek meg… Hát, nem sikerült.

Ildó P>!
Ron Hall – Denver Moore – Lynn Vincent: Ugyanúgy más, mint én

Nem tudtam, mi fog kikerekedni egy ültetvényen gyapotszedőként dolgozó színesbőrű és egy ismert, tehetős műkereskedő és felesége találkozásából, akik ugyanannak a világnak két ellentétes oldalán élnek, nem tapasztalták a másik oldalt, de mégis egy véletlen folytán keresztezik útjaik egymást. De azt hiszem maradandót olvastam.
Ron elég ellenszenves az elején, megcsalja a feleségét, nem tud mit kezdeni a pénzével. A felesége miatt kezdi el a jótékonykodást, de utána ez teljesen megváltoztatja, és már maga miatt tartja meg a kifogott halat.
Nagyon erős a hit jelenléte az egész történet során, emiatt köttetik ez a barátság, és ezáltal érnek el további embereket, akik segítségre szorulnak.
A végén Ron is szembetalálja magát Denver múltjával, egykori életének maradványaival, és megdöbben, hogy a 20. században is létezhet rabszolgaság. Elég erős rész ez a történetükben.
A fotómelléklet valóságosabbé teszi az egészet.

Belle_Maundrell >!
Ron Hall – Denver Moore – Lynn Vincent: Ugyanúgy más, mint én

Annyira jó belegondolni, hogy ez egy igaz történet, és valahol tényleg van egy Denver Moore.
Szívmelengető volt arról olvasni, ahogy felengedett Deborah és Ron társaságában és közel engedte őket magához azok után, hogy milyen sok kegyetlenséggel szembesült és a saját élete is hogy kisiklott. Minden hibája ellenére is egy nagyon szimpatikus ember, és lenyűgözőnek találtam az egyszerű bölcsességét. A halas beszélgetése Ronnal szerintem az egyik legszebb, amit valaha a barátságról olvastam.
A Hall házaspár előtt pedig le a kalappal, amiért ilyen önzetlenül és válogatás nélkül segítettek a rászorulókon, talán maga a könyv is felhívja a figyelmet a hajléktalanok helyzetére. És nem csak a fizikai szükségleteikkel törődtek, hanem tényleg meg akarták ismerni őket és mindig volt hozzájuk egy kedves szavuk. Imádtam, amikor kis hétköznapi kényeztetésekkel, vagy valami egyszerű dologgal szereztek nekik örömet, mint pl. egy hajvágás. Több ilyen emberre lenne szükség, mint ők, igazán csodálatra méltó a teljesítményük.
A könyv második felében sajnos némi visszaesést éreztem, engem kicsit már taszított ez a nagy vallásosság. Pedig addig meglepően jól viseltem, de spoiler annyira erőszakosan nyomták az arcomba, hogy imádkozz és bízz az Úr akaratában, hogy majdnem előkaptam a Rosemary gyermekét, hogy ellensúlyozzam valamivel, mielőtt még nekiállnék zsoltárokat énekelni. spoiler
Tényleg kár a nagy hittérítésért, mert enélkül egy nagyon szép, egyszerű történet három ember őszinte barátságáról és szeretetéről, sok olyan gondolattal, amit érdemes megfontolni. A könyv befejezése után rávetettem magam a guglira, és szomorúan olvastam, hogy Denver 2012-ben meghalt, de azért „vénségére” igazán sikerült kihoznia a lehető legtöbbet az életéből.

_Katie_ P>!
Ron Hall – Denver Moore – Lynn Vincent: Ugyanúgy más, mint én

(…) mindenki különbözik – mindenki ugyanúgy más, mint én.

Vannak könyvek, amik beszippantanak, a lelkedbe gázolnak és bele fészkelik magukat. Ez is pont ilyen. Az kell mondjam, az idei olvasásaim közül az egyik legmeghatározóbb.
Mindegy, hogy hiszel-e Istenben vagy sem, ez a könyv akkor is egy csoda és olyan dolgokat mutat neked, olyan gondolatokat ébreszt benned, amikre nem is gondolnál.
Ez a könyv sokat ad annak, aki elolvassa. Hitet és kétséget. Mennyet és poklot. Mosolyt és könnyeket. De minden egyes pillanatért megéri.

Köszönöm Deboráhnak, Ronnak és Denvernek, hogy megosztották ezt velem és részese lehettem. Hálás vagyok nekik és köszönöm!

Mpattus P>!
Ron Hall – Denver Moore – Lynn Vincent: Ugyanúgy más, mint én

Egy véletlen folytán került a kezembe a könyv, aztán villámgyorsan végig is száguldottam rajta, ami viszont cseppet sem jelenti, hogy könnyed történetről lenne szó, sőt!

Az értékelésem itt olvasható:
http://szembetuno.blogspot.hu/2017/12/ron-hall-denver-m…

ValerinLanz P>!
Ron Hall – Denver Moore – Lynn Vincent: Ugyanúgy más, mint én

Ezt a könyvet majdnem egy éve, áprilisban kaptam a születésnapomra a moly eseményén keresztül, és fantasztikus érzés volt újra elolvasni a kedves sorokat, amit az ajándékozóm a könyvbe írt. *-* Így indultam tehát neki a történetnek.
Tetszett a könyv, és az, hogy mennyi mindenre képesek az emberek, ha félreteszik az előítéletet, és összefognak. Ron és Denver nagy utat tett meg, és ezt annak a csodálatos asszonynak köszönhetik, aki Ron felesége volt. Rengeteget sírtam olvasás alatt, néha már bosszankodtam is a könnyek miatt, hogy basszus, nem látom a betűket miattatok! :D Utazás volt ez nekem is, nem csak a szereplőknek. Megmutatta azt a nyomort, amiben a Denverhez hasonlók élnek még ma is, és megmutatta azt a gazdagságot, ahová Ron eljutott. A kettő között pedig ott állt Deborah, aki a hitével, a szeretetével és a kedvességével világokat kötött össze.
Borzasztóak voltak azok a részek, ahol spoiler
Biztos voltam benne, hogy nem fogok rá max csillagot adni, mert bár rengeteg fantasztikus mondat és jelenet volt benne, sokat mosolyogtam és még többet nevettem, de két dolog végig ott motoszkált a fejemben. Egyrészről nekem kicsit… összecsapott lett az egész történet. Talán ha hosszabb lett volna, akkor meg az a baj, de mindegy. Denver élete mintha csak vázlatosan lett volna elmesélve, nem mindig jöttek át az érzelmek. A másik dolog, ami kicsit jobban zavart, az volt, hogy spoiler Ez személyes vélemény. Ettől függetlenül ez egy gyönyörű könyv. Kicsit emlékeztetett engem A szív bajnokai című filmre, amit anyukámmal mindketten imádunk.
Nem bántam meg, hogy elolvastam, egy mondat, illetve egy jelenet pedig különösen megragadt. Amikor Deborah spoiler Ez rettentően szíven vágott; természetesnek, magától értetődőnek vesszük, pedig nem az! Igyekszem erre odafigyelni, és hálát adni érte annak, akinek éppen akarok. :)

szindilu>!
Ron Hall – Denver Moore – Lynn Vincent: Ugyanúgy más, mint én

A fülszöveg alapján valahogy nem arra számítottam, amit kaptam. Valahogy nem számítottam arra, hogy többek között spoiler
Túl sok vallás, túl sok „térítsük meg a másikat”, amik tőlem nagyon távol állnak. A mondanivaló persze szép és becsülendő, pláne, hogy igaz történet alapján született a könyv. De talán pont e miatt sokszor untam magam, miközben olvastam, mert hiányzott az, amit a fikció tud nyújtani, elrugaszkodás a valóságtól, némi izgalom. De nincs ezzel semmi baj, kellenek az ilyen könyvek, csak most engem nem talált meg jókor.


Népszerű idézetek

Sippancs P>!

Az az igazság, hogy akár gazdagok vagyunk, akár szegények, nem a föld a végső nyughelyünk. Úgyhogy végül is mind hajléktalanok vagyunk – és mindannyian hazafelé tartunk.

308. oldal

Csritus>!

Az emberek azt hiszik, hogy ők irányítanak, de nem úgy van az. Az igazság az, hogy aminek vesznie kell az elveszik, és aminek múlnia kell, az elmúlik.

223. oldal

3 hozzászólás
Ildó P>!

– Tudom, nem tartozik rám, de mindegyik kulcs nyit valamit, ami a magáé?
Rápillantottam a csomóra. Úgy tíz kulcs fityegett rajta.
– Azt hiszem – feleltem. Ezen még sosem gondolkodtam.
– És biztos benne, hogy maga birtokolja azokat a dolgokat, vagy azok birtokolják magát?
Ez a bölcsesség úgy ragadt meg az agyamban, akár a cellux. Minél többet gondolkodtam rajta, annál inkább rájöttem, hogy sokkal jobban élveznénk az életet, ha sokkal kevesebb mindenünk lenne. Bizonyos értelemben Denver a tanárom lett, én pedig a diákja, ahogy megosztotta velem különös gondolatait és régi, egyszerű, vidéki bölcsességét.

150. oldal

Sippancs P>!

Arra is rájöttem, hogy néha egyszerűen el kell fogadnunk, amit nem értünk.

183. oldal

Anna_Stoker P>!

Minden embernek elég bátornak kell lennie, hogy szembeszálljon az ellenséggel. Mer' nem mindenki ellenség belülről, aki kívülről annak látszik.

253. oldal

Ildó P>!

– Miért ilyen boldog?
– Mert felébredtem – felelte a férfi. A szeme csillogott sovány arcában. – Ez már elég ok a boldogságra!
Deborah hazarohant, és elmesélte, mit hallott, mintha valami különösen nagy értékű kincset bíztak volna rá, amit rögtön el kellett raktároznia az én emlékbankomban. Attól kezdve mindennap ez a szó hagyta el először az ajkunkat: „Felébredtünk!” – akár egy apró ima, hálaadás olyasvalamiért, amit mindig készpénznek vettünk, de egy csavargó elég bölcs volt hozzá, hogy meglássa az áldást abban, ami alapvető másoknak.

158. oldal

TinkaPanka >!

Az élet produkál néha olyan dicstelen pillanatokat, amelyek örökké élnek az emlékeinkben.

10. oldal

Ildó P>!

– Mind végső stádiumban vagyunk – mosolyogtam gyengéden –, mert az életet senki sem éli túl.

207. oldal

Ildó P>!

– Úgy hallottam, hogy amikor a fehérek pecáznak, kifogják, aztán visszadobják a halat.
Kifogják, aztán visszadobják? Komolyan bólintottam, egyszerre lettem kíváncsi és ideges.
– Ez engem nagyon zavar – folytatta Denver. – Nem értem ugyanis. Mer' amikor a feketék pecáznak , mi büszkék vagyunk a zsákmányra, és mutogatjuk mindenkinek. Aztán megesszük, amit fogtunk… vagyis arra használjuk, hogy életben tartson. Zavar, hogy a fehérek képesek fátadni azért, hogy kifogjanak egy halat, aztán amikor megvan, egyszerűen visszadobják a vízbe. (…)
– Szóval, Mr. Ron, az jár a fejemben, ha maga is azér' pecázik barátra, hogy utána visszadobja, akkor nem akarok a barátja lenni.

142. oldal

Ildó P>!

– De ha igazi barátot keres, az szívesen leszek. Örökké.
Ahogy Denver szavai visszhangoztak a fülemben, rájöttem, hogy soha nem hallottam még szebb vagy őszintébb baráti esküt, mint ami most ennek a csavargónak elhagyta a száját. Csak annyit tudtam válaszolni alázatosan, de őszintén, hogy:
– Denver, ha a barátom leszel, ígérem, hogy nem doblak vissza.

145. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Lorenzo Carcaterra: Pokoli lecke
Kathryn Stockett: A Segítség
J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly
Truman Capote: Hidegvérrel
Vaszilisz Vaszilikosz: „Z”
Murakami Haruki: Norvég erdő
Antonio Skármeta: Neruda postása
Gárdos Péter: Hajnali láz
Jan Guillou: Könyörtelenek
Sükös Pál: A keskeny úton