Az ​Éden felderítése 4 csillagozás

Romuald Karas: Az Éden felderítése

Az ​Éden, amelynek felderítésére a lengyel hírlapíró vállalkozik: Örményország. Egy régi legenda szerint a bibliai Paradicsom az Aratrát lábánál terült volna el. A Köztársaság polgárai éppúgy számon tartják e hagyományt, mint kultúrájuk, városaik régiségét, vidékük szépségét, fiaik hírességét. Méltán büszkék szülőföldjükre, melyet a Nap országának becéznek.
Karos beutazza az örmények világát a térben és az időben, megismertet a régivel és az újjal, találkozik Erebuni (Jereván) ősi oroszlánjával, ellátogat Ecsmiadzinba, az örmény Vatikánba és meglátogatja a főpapot, a „katholikoszt”, beszélget parasztokkal és munkásokkal, mérnökkel és régészekkel. Fölkeresi Szárjánt, a nagy örmény festőt, beszél Petroszjannal, a neves sakkművésszel, meginterjúvolja Jeszenyin múzsáját. Aranybányában jár és bazárban, egy szekta falujában és az örmény konyak forrásánál. Megkóstolja a különös örmény étkeket, családi ünnepélyeken vesz részt, történeteket hallgat meg és mesél tovább. Földerítő… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1975

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Világjárók Gondolat

>!
Gondolat, Budapest, 1979
282 oldal · ISBN: 9632807375 · Fordította: Fejér Irén

Enciklopédia 4


Most olvassa 1

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

Bla IP>!
Romuald Karas: Az Éden felderítése

A lengyel szerző művének olvasása közben ismét megmerítkeztem az örmény történelem és kultúra világában. Először akkor volt szerencsém, amikor egy kiállítás alkalmával 2002-ben még középiskolai fenntartóként tanítványaimat kísértem a Károlyi Palotába. Az akkor szerzett kiállítási összefoglaló már eligazított – de sok nem maradt meg belőle. Most pontosult bennem, hogy ez a nép vette fel elsőként és államvallásként a kereszténységet, s ők építettek először több, mint 1700 éve keresztény főszékesegyházat Edzsmiacinban, az örmény Vatikánba, ahol ma az egyik főpásztor, a „katholikosz” is székel. Az ősi, ma is élő hagyományok, a kőfaragók viharos történelmükön végighúzódó alkotásai, a diaszpórák, a kitűnő művészek, kiemelkedő sportolók mind, mind ez ősi nemzet nagyságát reprezentálják. Jó volt újra olvasni róluk, hisz régóta becsülöm őket. Szégyenkeztem magyar létemre, viharos sors, mikor egyik katonájuk aljas gyilkosa – általunk – méltatlanul megmenekült a büntetéstől és hőssé vált.
Szóval üdítő volt olvasni egy, a magyarokéhoz hasonló, de még ősibb, viharos sorsú nemzetről, amellyel – ha minden igaz – még az etelközi szavardok kapcsán is kialakultak nemzeti kapcsolatok. De ezt követően számos alkalommal érkeztek Magyarországra örmények, legnagyobb tömegük a XVII. században Apafi Mihály hívására érkeztek Moldovából, beilleszkedtek, s a 13 aradi vértanú között kettőt is találunk az örmény származásúak közül. S pl. az I.VH-t lezáró békediktátum után nagyszámú örmény települt át Magyarországra, főleg a fővárosba.
Tehát érdemes jobban megismerkedni az örmény nép történetével. Ajánlom a könyvet!

https://moly.hu/karcok/1376660
https://moly.hu/karcok/1376992
https://moly.hu/karcok/1376657
https://moly.hu/karcok/1376543
https://moly.hu/karcok/1376536
https://moly.hu/karcok/1376402

Barbár>!
Romuald Karas: Az Éden felderítése

A lengyel újságíró az 1970-es évek elején utazta be Örményországot, ami akkor még Örmény Sz Sz K volt. Nagy szeretettel ír az örményekről, erről a hol a perzsák, hol a törökök által elnyomott tehetséges kis kaukázusi népről. Kíváncsi voltam, hogy előkerül-e a tervgazdálkodás felmagasztalása, a szocializmus előnyeinek hangsúlyozása. Ezt szerencsére a szerző nagyrészt elkerülte. Mint kíváncsi újságíró, persze megkérdezhette volna, kinek a javaslatára lett az ország második legnagyobb városának a neve Leninakan, és mit szóltak ehhez a helyi polgárok.
Nálunk bizonyos idős munkásmozgalmi veteránok életkorára vonatkozó találó megállapítás volt a hetvenes években, hogy még látta az illető Lenint. Nos, itt akad egy interjúalany, aki még beszélt vele, 1921-ben.
Érdekes könyv egy büszke népről, akik nem tagadják meg történelmüket, így sikerült megőrizni nemzeti identitásukat, mind a mai napig.


Népszerű idézetek

>!

Természetkultusz, a természet szépségeire való fogékonyság. Az érzelmek gyermeki frissessége, ösztönös öröm. Szereti a fényt és a színeket, a fény-árnyék játékokat.

108. oldal

>!

Lefekszem a majdhogynem nyers báránybőrökre. Nemezpokróc a takaróm. A vihar üvöltése, a juhászkutyák ugatása és a juhok nyugtalan bégetése közben legyűr az álom.
Frissen ébredek. A verőfényes reggel feledteti a tegnapi vihart. Juhtejet iszunk, lavast eszünk hozzá. Csípős, majdhogynem keserű sajtot harapdálok.

255. oldal

>!

Az anya szavát komolyan kell venni. Az anya csak egyszer szól. Az otthon alappillére az édesanya. Ő a családi összhang őre, ő neveli a gyerekeket. Beszélget velük, magyaráz nekik, a körmükre néz. A gyerekek magukon érzik a tekintetét, tudják, mit kíván meg tőlük.
Nálunk a gyerekek dirigálják a szülőket.

130. oldal

Kapcsolódó szócikkek: anya
>!

Aztán a csavargó vallomását hallgattuk meg. Lelkem mélyéig meghatott. A vers utolsó sorait különös, gonosz jóslatnak éreztem:

Fejem, mint szelíd nyárutója,
hajam mustként csorog le róla…
Szeretnék lenni sárga vitrola
és szállni, ahová kívánkozunk.

163. oldal Szergej Jeszenyin verse, Rab Zsuzsa fordítása

Kapcsolódó szócikkek: vitorla
>!

Medencét épített, arra kényszerítette a forrást, hogy vascsőből szülessen meg a világnak, de az erecske megszökött, szíve a homokhoz húzta…

171. oldal

1 hozzászólás
>!

Feltűnő, hogy a choreni Mózes, aki igen járatos volt a Bibliában, Örményország története című munkájában egy szóval sem tesz említést arról, hogy a bárka az Ararát hegyén állt volna meg. Ezt a verziót Marco Polo terjesztette el.

57. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Marco Polo
2 hozzászólás
>!

A kőfaragókról patakokban folyik a verejték. Időről időre mohón isznak az agyagkorsókból. Mintha gránittömbből faragták volna a testüket. Kopácsolnak a kalapácsok. A vésők alól pattog a törmelék. Beszélgetnek a makacs anyaggal. A kőfaragók a régi, már a vaskorszakban is ismert technikával dolgoznak.
– Mit tudnak kivésni a kőből? – fordulok hozzájuk.
– Lelket és szívet – válaszolja a gladiátor termetű Petrosz Marabjan.

34. oldal

Szelén>!

A nyársakon már pirul az ürühús. Valami forr az üstökben. A lányok paprikát és paradicsomot szúrnak a csillogó nyársakra. Mandula- és mazsolaillat keveredik a fokhagyma és vöröshagyma szagával

45. oldal

Carmilla >!

Amikor az autóbalesetem után a halál rám kacsintott, sok mindent átgondoltam, mélyebben, mint azelőtt. Amit azelőtt csak tudat alatt éreztem életem értelmének, az most elsőrendű életcélom lett.

117. oldal

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Horvát János: Kubai retró
Bujna Zoltán: A biciklis dervis
Jacek Hugo-Bader: Fehér láz
Józef Mackiewicz: A katyńi tömeggyilkosság
Dalos György: Szahalin
Kovách László: Országokon át – újra vasúttal
Germanus Gyula: Kelet varázsa
Lévay Endre: Csillámok remegnek
Mariusz Szczygieł: Teremts magadnak édenkertet!
Egon Erwin Kisch: Kína titkai