Szamárfül 96% 495 csillagozás

Sajnos csak 5 csillagot lehet adni. Ez pedig többet érdemel.
Romhányi – aki a magyar nyelv kiváló ismerője volt, rendkívüli éleslátással és nem kevés zenei érzékkel fedezte fel a nyelvben rejlő játék lehetőségét, szellemes és ötletes, olykor bravúros rímei, szócsavarásai miatt kapta meg a “rímhányó” jelzőt, 1983-ban megjelent önálló versgyűjteménye a Szamárfül című vékonyka verseskötet, amely akkor hihetetlen sikert aratott, s most is lenyűgöző. Benne a szerző állatverseit gyűjtötte csokorba a tőle megszokott nyelvi játékokkal fűszerezve. Legszívesebben akár minden versét idézhetném – annyira magas színvonalúak – de nem tehetem. A kacagtató-ironikus költeményekben saját emberi gyengeségeinkre is ráismerhetünk. Miután a költőt a kultúrpolitika erőteljesen negligálta, hosszú időn keresztül kimagaslóan megoldott nehéz feladatait (pl. a Macskák-at is ő fordította, s írta a librettót) – a kötet megjelenésének évében Romhányit – jócskán megkésve – „Érdemes művész” címmel jutalmazták, ám az elismerésnek már nem örvendhetett sokáig, néhány héttel később ment el.

Bár valóban érték, amit olvastam és sokszor jókat kacagtam. Még is úgy érzem, hogy voltak olyan alkotások, amik erőltetettre sikeredtek. Persze ez is csak az én véleményem. Azt viszont nem sajnálom, hogy kézbe vettem. Egy élmény volt.

Zseniális szösszenetek Romhányi József tollából. A legtöbb versében „állati” témákat jár körül, de olyan bájjal, utánozhatatlan tökéletességgel tálalja a témákat, hogy emberi visszásságainkat, kevésbé hízelgő tulajdonságainkat is felvillantja jó néhány találó sora.
Versbe faragott sírfeliratai, apróhirdetési rovata …..könnyfakasztó nevetésre ingerel szinte az egész karcsú kötet, az első betűtől az utolsóig. Kedvencem a „Sárkánymese”, és „A zsiráf gőgje”.
Szívesen ajánlom rossz hangulat ellenszereként, borúsabb napokra. Aki teheti, tartsa a polcán kéz – közelben, minden esetre. Sajnos, a szerző nagyon korán elment közülünk. Szívesen vettünk volna még néhány kötetnyi verset Tőle. Az olvasó fantáziáját remekül megmozgatja Nepp József találó illusztrálása.

Gyerekként is imádtam, felnőtt fejjel pedig meghajlok Romhányi József nyelvtudása előtt. A magyar nyelvet ilyen humorosan, intelligensen, tudatosan nagyon kevesen használják/használták. Felnőtt fejjel ezeket szerintem még inkább tudjuk értékelni.
Több vers kitűnően alkalmazható logopédusként is, ahogy ezt @Zsory is említette az értékelésében.

A zsiráfot úgy foltozták össze, nem volt anyaga,
hogy kiteljék egyvégtéből valahogyan a nyaka.
Mindkettőnek, ez nem lehet vitás,
előny lenne csak a párosítás!
Még sok másik állatnál is megálltam,
s mindegyiket eledellel kínáltam.
Amíg végül, hálából, az elefánt
ormányából sáros vízzel telehányt.
Szidtam is a magyar kormányt:
Tiltsa be az agyart, s ormányt!

Romhányi az életemből nem maradt ki (hiszen oly sok rímbe szedett mese szövegét írta ő) de valahogy a Szamárfül az kimaradt számomra. Így megdöbbenve vettem kézbe felnőtt koromban, és rájöttem, mennyire szórakoztató is valójában ez a könyvecske.
Egyszerűen imádnivaló, hogy csokorba szedte az állatos verseket, és mindegyik kicsit más, állatra jellemző, de közben ugyanolyan, hiszen a szavakkal, szótagokkal, ramekkel játszik benne, na meg persze az állatok tulajdonságaival.
Minden ifjú gyermeknek csak ajánlani tudom, és felnőtteknek is valamilyen szempontból, hiszen hihetetlenül szórakoztató, humoros rímgyár a szerző. Imádnivaló, különleges, tökéletes olvasmány.

Ki ne ismerné Romhányit a rímhányót. Sokunknak szerezett kellemes perceket, órákat remek rímeivel. Frédi és Béni, avagy a két kőkorszaki szaki ; Kérem a következőt (Dr.Bubó) A Mézga család vagy a Mekk mester, hogy csak párat említsek.
Nálam örök kedvenc, és most a Szamárfüllel is mosolyt csalt az arcomra. Remek rímes állatversek és szösszenetek csokra, Nepp József illusztrációival. Szenzációsan jó! :)

A kötetet korábban már olvastam és akkor is tetszett, ez az újabb kiadás most Buzay István grafikáival tesz hozzá az élményhez. A rímhányó Romhányi klasszikus.

Arra jutottam, hogy gyakorlatilag fura, hogy gyerekkoromban ez a könyv nekem nem volt meg, és még csak nem is rémlenek a versek belőle.
Imádtam!
A legyesen elmorzsoltam bizony pár könnycseppet is.

A CSODACSIGA

Egy csiga azt leste a magas buckáról,
hogy aki jégre megy, elhasal, bukdácsol.
Figyelte csak egyre, dideregve, fázva,
mert érdeklődését roppant felcsigázta.
Majd töprengve egy-két hete,
alkotott egy elméletet:
– Talpon marad a síkoson,
ki csak araszolva oson.
És hogy bizonyítsa ezt az eszes tételt,
jégre ment, és estig csúszott is egy métert.
Látjátok! Nem esem! Csúszó csoda vagyok! -
szólt ki diadallal, aztán odafagyott.

HALÁÁÁÁÁLI!!! HALÁÁÁLI!!!! És nem, kérem, ez nem gyermekirodalom, vagy nem csak az! Mintha a Shrek esetében, itt is ugyanaz a felállás: véleményem szerint a poénok (de még milyen poénok) nagy részét egy gyermek meg se érti igazán! (főleg a legkisebbek)… Ez kőkeményen viháncolós, felnőtt-humor-mese-vers mittudoménmi, de olyan szórakoztató, hogy én könnyesre röhögtem magam rajta. Most komolyan másoljam be az összeset? :-D

(apróhirdetés rovat Házasság)

Feleséget keres komoly
szándékú moly.
Szekrény van.

Éjjeli pillangó
megismerkedne.
…Mindegy!…

:-D Az egyiket már karcoltam egy zónába (https://moly.hu/karcok/1229484)
a másik ide hosszú, de ki ne hagyjátok (A róka és a holló variációi, fetrengős!!!) Ezt a kötetet mindenkinek el kell olvasnia! :-D @kovikinga99, itt a következő, tényleg, hallgass rám! :-D

EGY BOLDOGTALAN SÜNNEK PANASZAI
A HALOVÁNY HOLDNÁL

– Sanyarú sors, te szabtad rám gúnyámat,
céltábláját az emberek gúnyának.
Engem senki sem cirógat, becézget,
mert bőröm egy kicsikét recézett.
Hogy irigylem a nercet, a hódokat!
Nekik jár elismerés, hódolat.
Hányszor kértem a bennfentes rókától,
hogy legyen az én ügyemben prókátor.
Könyörögtem: Szólj a szűcsnek, bátyuska,
protezsálj be prémesállat státusba,
vagy vegyen be legalábbis bélésnek.
De hiába! Nem enged e kérésnek,
Értékemért agyon sose csapnának,
nem kellek én se muffnak, se sapkának…
Így keserdett sündörögve, bujkálva,
míg egy fakír nem került az útjába.
Az felkapta, gyönyörködve vizsgálta:
– Jössz a szögeságyamra, te kispárna!