Romhányi József elképesztő humorral és nyelvi leleménnyel megírt állatversei úgy lettek népszerűek, hogy sokáig meg sem jelentek nyomtatott formában: évtizedeken keresztül szájhagyomány útján terjedtek, illetve a lelkes rajongók kézről-kézre adták egymásnak az írógéppel vagy kézírással lejegyzett változatokat. Az 1980-as évek elején a szerző szerencsére összegyűjtötte kiadásra érdemes verseit, és kötetet formált belőlük: így született meg a Szamárfül, amely rögtön hatalmas sikert aratott. Az egyszerre szórakoztató és elgondolkoztató költeményeket egyaránt nagy lelkesedéssel fogadták a felnőttek és a gyerekek. A legendás kiadványt a Móra Kiadó most bővített formában – Nagy szamárfül címen –, a szerző fiatalkori verseivel kiegészítve jelenteti meg. Az új illusztrációkat Ritter Ottó készítette.
Nagy szamárfül 204 csillagozás
Enciklopédia 7
Kedvencelte 37
Most olvassa 4
Várólistára tette 54
Kívánságlistára tette 44
Kiemelt értékelések
Többnyire elejétől a végéig tökéletes. Gyakran emlegetett és kézbe vett. Felejthetetlen. Romhányi, a rímhányó. Ennyi.
Nagyon aranyos minden egyes történet. Nem véletlen Romhányi-Rimhányó néven lett ismert.
Csak most találtam rá erre a gyűjteményre de nagyon jót szórakoztam rajta. Valódi kis boldogság adag.Ajánlom mindenkinek aki csak egy kis vidám perceket szeretne magának.
Romhányi gyerekkorom kedvenc meséinek nagy varázslója, emlékszem, hogy még tizenévesen is tátott szájjal hallgattam Frédi és Béni vagy épp a Mézga család bravúros szövegeit. Ez az igazi játék a magyar nyelvvel és ez az igazi zsenialitás.
Remek!
Felejthetetlen eme kedves, szertelen s nemes vers-rengeteg.
Nevetve vettem-tettem eszembe e verseket, melyekkel elfeledtetett elkeseredett kedvem.
:)
Tavaly olvastam el először teljes terjedelmében a Szamárfület, idén pedig kibővített formában olvastam újra. A legjobb verseket ezért már ismertem, de a korábbi próbálkozásokon is jókat szórakoztam. Romhányi állatversei nagyon szellemesek, a karakterek és helyzetek olykor nagyon emberiek, a ritmusuk és a szellemesebbnél szellemesebb megoldások, szófordulatok pedig nagyban segíti a bevésődésüket, bár én még adós vagyok azzal, hogy bármelyik versét is teljes egészében és hibátlanul vissza tudjam adni. Azért van néhány, ami már egész jól megmaradt.
Mennyire más Romhányit felnőttfejjel olvasni!
Mert igen, én is a Kőkorszaki szakikon, a Lúdas Matyin, Hófehéren, Mézgáékon, Mekken, Bubón nevelkedtem és a Szamárfület a könyvtárban szamárfülesre olvastam. Gyerekkori emlékek a pók, a teve, a kecske, a nyúl, a szamár és az olvasókönyves társaik.
És akkor itt van ebben a kötetben az a Romhányi,
ki a cenzúrának csak rímeket hány ki,
mibe belekötni veszettül nem tudnak,
de kiadni csak holta után fognak.
Soha nem volt kétséges, mennyire mesterien bánik a szavakkal. A gyerekhangszál-csiklandó, kacagtató, sejtelmes-rejtelmes csodákat már ismertem. Most pedig felfedeztem a mögötte búvó zsenialitást, a bújtatva kiáltott nyílt titkokat és nagy igazságokat a kacaj mögé rejtve.
http://moly.hu/idezetek/201786
http://moly.hu/idezetek/427532
http://moly.hu/idezetek/427512 Szégyen, de csak most tudtam meg, hogy a Macskák fordítása is az ő nevéhez fűződik.
Szerintem ezeknek a verseknek nem kell reklám. „Hogy tetszett, megtudhatod belőle, ha elolvasod előre.”
Ezért inkább a kiadást méltatnám. Tény, hogy ezek a költemények sajtcédulára sebtében másolva is gyöngyszemek, mégis jó érzés ilyen keménytáblás szépség formájában kézbe venni. Ritter Ottó rajzai igazán illenek hozzá. Az ifjonci versek meg, csupa vidám rácsodálkozás! Látszik a gondos válogatás, nem maradnak szégyenben a híres rokonok mellett.
Érdekes volt, amit az utószóban olvastam, hogy majdnem meg se jelent a Szamárfül! Olyan nehéz elhinni, kétkedek, ingatom a fejemet, ez nem kiadni?! Szerencsére nem kell Szamárfülmentes világban élni.
Népszerű idézetek
INTERJÚ A FARKASSAL, AKI ÁLLÍTÓLAG MEGETTE PIROSKÁT
Az Új Bárány riportere felkereste Ordast.
Interjút kér. Én leközlöm. Olvasd.
– Igaz volna ama vád,
hogy ön orvul elfogyasztott egy egész nyers
nagymamát?
– Egy nagymamát? Egy grammot se!
Ez az egész csak Grimm-mese!
– Hogy Piroskát ön falta fel, talán az is hamis
vád?
Nem hagyott meg belőle mást, csak egy fél pár
harisnyát!
– Hogy én őt ruhástul? Mit ki nem eszeltek!
Én még az almát is hámozva eszem meg.
– Furcsa, hogy a kunyhóban, hol megevődtek
mindketten,
mégis piros farkasnyálnyom díszeleg a parketten.
– Az úgy történt, hogy ők aznap meghívtak
a viskóba.
Nagyon finom uzsonna volt, szamóca és piskóta,
s mivelhogy én evés közben állandóan
vicsorgok,
a vérveres szamócálé a pofámból kicsorgott.
– Én úgy tudtam, önnél szabály,
hogy csak friss húsárut zabál.
– Kacsa! Füvet rágok lomhán legelészve,
zsengét, hogy a gyenge gyomrom megeméssze.
– És meddig lesz önnél a juhhús is tiltva?
– Eddig! De erről már nem írhatsz, te birka!
MARHALEVÉL
Egy tehén szerelmes lett a szép bikába,
minden vad bikának legvadabbikába.
Vonzalmát megírta egy marhalevélben,
nagyjából ekképpen:
– Hatalmas Barom!
Bocsássa meg, hogy pár sorommal zavarom.
Tudom, mily elfoglalt, milyen megbecsült ön,
mégis tollat ragadott csülköm,
hogy amit a marhanyelv elbőgni restell,
így adjam tudtára, Mester!
Ön, ismervén jól a tehénszív rejtelmét,
tudja, hogy nem minden a napi tejtermék.
Amíg szorgalmasan duzzasztóm tőgyemet,
gondolatom egyre ön körül őgyeleg.
Muú! Minden bikák közt legelőkelőbb!
Midőn megláttam a legelő előtt,
elpirultam, elsápadtam,
vágy reszketett felsálamban,
s úgy éreztem, hogy kéj oson
keresztül a rostélyoson.
Muú, hogy forrt a vér szívembe,
hogy tódult a bélszínembe!
Az a perc, mit velem ön tölthet maholnap,
megrázza majd egész pörköltnekvalómat.
Ám míg önről ábrándozom kérődzve,
vad féltés öl a szívemig férkőzve,
és átjárja ó mind a kín
velőscsontom, mócsingjaim.
Már bánom e merész vágyat,
hisz ön büszke tenyészállat,
csupa gőg,
mely után az egész tehéncsorda bőg.
De ne féljen Bikaságod!
Ha nem szeret, félreállok.
Nem fog látni levert búsnak,
mert beállok leveshúsnak.
Ám ha mégis kegyes szívvel veszi ezt a levelet,
s megszánja az önért égő tehenet,
válaszoljon hamar rája.
Üdvözli önt a marhája.
Ím a levél. Ráírva a kelte.
Az úton a posta előtt le is pecsételte.
De a postáskisasszony nem vette fel…
FOCIMECCS
Huszonkét esztelen,
félmeztelen
egyén,
egymás hátán-hegyén
nyüzsög lenn a pályán.
Mások mája táján
taposnak,
és, ha elég laposnak
lát a bíró minden egyest,
megítél egy tizenegyest.
…
A BŰNBÁNÓ ELEFÁNT
Az elefánt elmélázva
a tópartra kocogott,
és nem vette észre lent a
fűben a kis pocokot.
Szerencsére agyon mégsem
taposta,
csak az egyik lábikóját
egyengette laposra.
– Ej de bánt, ej de bánt!
– sopánkodott az elefánt.
– Hogy sajnállak,
szegényke!
Büntetésül te most tízszer
ráhághatsz az enyémre!
96. oldal
Új struccpolitika
Egy strucc úgy vélte,
hogy különb társainál,
eltökélte tehát,
hogy karriert csinál.
Hogy ezt gyorsan vigye véghez,
úgy döntött, hogy ellenzék lesz,
és mint egyszemélyes tábor
elszakad a gyáva struccpolitikától.
Szembe is fordult
a többivel dohogva,
és onnét fúrta be
fejét a homokba.
38. oldal
PARAINESIS, MELYET EGY LÉGY INTÉZ LEENDŐ FIÁHOZ
– Már egy hete
vagy te pete!
Legyen már belőled légy!
Legyen,
mint minden legyen,
rajtad is hat láb
legalább.
Szárnyaid is legyenek,
a fene egye meg!
– Mert ha légy vagy, légy
légy!
– mondta vagy száz légyöltő
előtt a költő.
Beszédében tartott egy kis szünetet,
mert a kis légy éppen akkor született.
Aztán befejezte atyai intelmét:
– Kerüld el azt mindenképp,
ami ragacsosan tapad.
Menj! A mai naptól magad
szerzed meg az eledeled.
Legyek ura legyen veled!
A tanácsok ellen a kis légy nem lázadt,
de oly lámpalázat
érzett még a legelső faláskor,
mit egy színész is csak nehezen palástol.
Bele is sült rögtön – a mákos kalácsba.
Nem hallgatott az atyai tanácsra.
44-45. oldal
A TEVE FOHÁSZA
Monoton
üget a süppedõ homokon
a sivatag lova,
a tétova teve
tova.
Hátán rezegve
mozog a
rozoga
kúp
alakú púp.
A helyzete nem szerencsés.
Apró szemcsés
homokkal telve
a füle, a nyelve.
Sóvár szeme kutat
kutat.
Még öt-hat nap
kullog, baktat.
Az itató tava távol,
s oly rettentõ messze még az oázis.
Erre utal az alábbi fohász is:
-Tevék ura!
Te tevél tevévé engem eleve,
Teveled nem ér fel tevefej tétova veleje.
Te terved veté a tevevedelõ tavat tavaly távol,
de tévednél vélvén,
vén híved neved feledve
elvetemedve
vádol.
Nem! Vidd tevelelkem hovatovább tova,
mivel levet – vert vederbe
feltekerve – nem vedelve
lett betelve
a te tevéd szenvedelme.
Te nevedbe
legyen eme
neveletlen tevetetem
eltemetve
S evezzevel ava teve
levelkévét kivilevelhevelteve.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Havasi Attila: 1001 magányos rinocérosz 92% ·
Összehasonlítás - Tóth Krisztina: Állatságok 80% ·
Összehasonlítás - Kányádi Sándor: Az elveszett követ ·
Összehasonlítás - Orbán Ottó: Kocsmában méláz a vén kalóz ·
Összehasonlítás - Varró Dániel: Szívdesszert 89% ·
Összehasonlítás - Laár András: Laár Pour L'art 89% ·
Összehasonlítás - Varró Dániel: Bögre azúr 87% ·
Összehasonlítás - Lackfi János – Vörös István: Apám kakasa 88% ·
Összehasonlítás - Garai Péter: Agyreszelékek ·
Összehasonlítás - Horváth Szabolcs: Humorpercek ·
Összehasonlítás